Elévült igazság

A második Orbán-kormány hivatalba lépése óta az elévülési szabályok folyamatosan szigorodtak. A 2011. évi CCX. törvény megszüntette a kommunista diktatúra ideje alatt elkövetett bűncselekmények elévülését, 2013-ban pedig az új büntető törvénykönyv kimondta, az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető cselekmények nem évülhetnek el. 2014-ben úgy módosították a Btk.-t, hogy a 18 év alatti személyek sérelmére elkövetett, ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szexuális bűncselekmények sem évülhetnek el. Ezt a szabályozást 2024-ben erősítették meg a Till Tamás-ügy következményeként, miszerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények esetében megszűnik az elévülés lehetősége, függetlenül attól, hogy a tettes felnőtt- vagy fiatalkorú volt-e a cselekmény elkövetésekor.

Társadalmi nyomás

Till Tamás tizenegy évesen lett brutális gyilkosság áldozata. A bűncselekmény háttere különösen megrázó, mivel különös kegyetlenséggel, aljas indokból és szexuális indíttatásból követték el. Az áldozat védekezésre képtelen volt, ami tovább súlyosbította az esetet. A gyilkosság huszonnégy éven át felderítetlen maradt, mígnem tavaly új bizonyítékok láttak napvilágot, és a feltételezett gyanúsítottat le is tartóztatták, ám rögtön szabadlábra is helyezték, mivel fiatalkorú volt a bűncselekmény idején, így a vonatkozó szabályok szerint nem büntethető. Később azonban a jogi állásfoglalások nyomán ismét letartóztatták, mivel az ügyészség úgy ítélte meg, hogy tette mégsem évült el. Az elévülés kérdésében kirobbant vita a magyar jogtörténet egyik legösszetettebb jogi dilemmájává vált. Megkerestük dr. Lichy Józsefet, Till Tamás szüleinek ügyvédjét, hogy szakmai szemszögből, az ügy részleteit is értékelve világítsa meg az elévülés jogintézményének szerepét és jelentőségét.

– Az elévülés a jogállamiságon belül az előreláthatóság és kiszámíthatóság elveit szolgálja. Olyan mechanizmust visz a büntetőjogba, amely megakadályozza, hogy valaki végtelen ideig felelősségre vonható legyen. Célja, hogy az idő múlásával megszűnjön bizonyos jogok állami érvényesíthetősége, mert idővel az állam érdeke is csökkenhet egy adott cselekmény felelősségre vonását illetően. Ezt nevezzük érdekmúlásnak – mondta az ügyvéd a Demokratának.

Hangsúlyozta, idővel mind kevesebb állami erőforrást kell felelősségre vonásra fordítani, különösen a kevésbé jelentős ügyekben, ugyanakkor a súlyosabb ügyek esetében az érdekmúlás kevésbé releváns, ezért az elévülési idő hosszabb, vagy akár teljes elévülésmentesség is alkalmazható. Arra a kérdésünkre, hogy miként lehet egyensúlyba hozni a jogbiztonság elvét és az igazságosságot, Lichy József rámutatott, az egyensúly megteremtése rendkívül nehéz, különösen súlyos ügyek esetében. Az ügyvéd szerint a Till Tamás-ügy erőteljesen rávilágít az elévülés jogpolitikai jelentőségére és az elévülési szabályok pontosításának szükségességére. Hangsúlyozta, a jogalkotó tavaly decemberben a rendkívüli parlamenti ülés összehívásával gyorsan reagált a társadalmi nyomásra és pontosította az el nem évülő cselekmények szabályozását, amit minden politikai párt egyhangúlag elfogadott. Ezzel az említett egyensúlyt igyekeztek helyreállítani.

Felmerül azonban a kérdés, miért nem hoz a jogalkotó olyan törvényt a társadalmi felháborodást kiváltó, de elévült bűncselekmények esetén, amely visszamenőleg kimondja, hogy az adott cselekmény nem évült el, lehetővé téve az eljárás folytatását. Lichy József kifejtette, a visszamenő hatályú jogalkotás tilalma alapvető fontosságú a jogállamiság megőrzésében, ez biztosítja ugyanis a lezárt jogviszonyok érintetlenségét, ami a jogbiztonság egyik alapköve. Az ügyvéd kiemelte, ha a visszamenőleges jogalkotás megengedett volna, az a jogrendszer stabilitását veszélyeztetné, hiszen bármely korábban felmentett személyt utólag elítélhetnének vagy fordítva. Ezért a jogalkotó az új szabályokat csak a jövőre vonatkozóan alkalmazza. Felvetésünkre, miszerint a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűncselekményeket mégis visszamenőleges hatályú jogszabály alapján tettek büntethetővé, az ügyvéd elmondta, ez azért történhetett meg, mert a rendszerváltással a jogbiztonság egy részét felülírta az a társadalmi igény, hogy a diktatúrában elkövetett bűnök ne maradhassanak büntetlenül.

– A szocialistából a demokratikus berendezkedésbe való átmenet során nemcsak új jogszabályokat vezettek be, hanem olyan jogpolitikai döntéseket is hoztak, amelyek eltértek a jogbiztonság korábbi elvétől. Az állami érdek múlása alulmaradt a társadalmi elvárásokkal szemben. A demokratikus társadalom igénye az volt, hogy ezen cselekmények elkövetői elszámoltathatók legyenek. Ez azonban csak a rendszerváltás által indukált kivételként értelmezhető, míg napjainkban a jogbiztonság és a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma továbbra is megkerülhetetlen alapelv marad a demokratikus jogrendszerben – fejtette ki. Hozzátette: bár ilyen igény a Till Tamás ügyben akár fel is merülhetett, demokratikus rendszerben egyéni érdekből nem szeghető meg a visszamenőlegesség tilalma. Bármekkora is a társadalmi felzúdulás egy egyéni ügy kapcsán, a jogalkotó mindig előremutató jogszabályalkotással reagál.

Elévülési vita

A Till Tamás-ügyben a büntetőjogászok két táborra szakadtak: egyesek úgy vélik, az elévülési szabályok alapján az elkövető nem vonható felelősségre, míg mások szerint a cselekmény súlyossága kizárja az elévülést. Például Hack Péter, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője és Gellért Balázs, az ELTE Büntetőeljárás-jogi Tanszékvezetője is ellentétes álláspontot képvisel. Lichy József kifejtette, az ügy kapcsán két konkuráló jogszabály okoz zavart. Az egyik szerint ha valaki fiatalkorúként követett el minősített élet elleni bűncselekményt, a büntetési tétel felső határa legfeljebb 15 év szabadságvesztés lehet. Ennek következtében az elévülési idő is ehhez a 15 éves határhoz kapcsolódik. A másik rendelkezés ezzel szemben kimondja, hogy bizonyos bűncselekmények nem évülhetnek el, különösen a minősített élet elleniek, ahol a büntetési tétel felső határa életfogytig tartó szabadságvesztés. Ebbe a kategóriába tartozik a Till Tamás-ügy, mivel a gyilkosság különös kegyetlenséggel, aljas indokból, szexuális indíttatással történt és az áldozat védekezésre képtelen, 14 év alatti személy volt. Az ügyvéd szerint ez a bűncselekmény többszörösen minősített, azaz abba a kategóriába esik, amelynél az elévülés generálisan van kizárva, ezért teljesen mindegy, hogy felnőttként vagy fiatalkorúként követte-e el valaki.

Az ügyben jelenleg az utóbbi érvelések vannak előnyben, ezt támasztják alá az ügyészség és a bíróságok állásfoglalásai is, valamint a gyanúsított letartóztatása is. Az ügyvéd azonban hangsúlyozta, az elévülési vita nem tekinthető lezártnak, és úgy látja, az ügy megjárja a jogrendszer három fokát. Az elsőfokú ítéletet a Bács-Kiskun Vármegyei Törvényszék hozza majd meg, ám valószínű, hogy az ügyet a Szegedi Ítélőtábla, végül pedig a Kúria is tárgyalja. A perbíróságok elsődleges feladata az lesz, hogy az elévülés kérdésében állást foglaljanak, hiszen az elévülés büntethetőséget megszüntető ok, amely alapján a további bizonyítás szükségtelenné válhat.

A hatályos törvények szerint jelenleg három kategória tartozik az el nem évülő cselekmények közé: a háborús bűnök, az emberiség elleni, valamint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények. Lichy József úgy véli, a kiskorú sérelmére elkövetett egyes cselekmények – különösen a 14 év alatti gyermek elleni szexuális erőszak – esetében is indokolt lenne az elévülés kizárása. Két fő érvet hozott fel erre. Egyrészt a társadalmi igényt, amely szerint a gyermekek elleni szexuális bűncselekményekkel szemben nincs helye toleranciának, másrészt jogpolitikai szempontból is indokoltnak tartja a változtatást, mivel a 14 év alatti gyermekek gyakran nem képesek felismerni az ellenük elkövetett cselekmények büntetőjogi súlyát vagy szégyellik őket, ezért nem beszélnek róluk. Sok esetben csak évekkel később, felnőtt korukban döbbennek rá, hogy mi történt velük, ám akkorra az ügy már elévülhetett. Az ilyen cselekmények elévülésének kizárása nemcsak a sértettek jogainak védelmét szolgálná, hanem a társadalmi igazságosságot is erősítené. Az ügyvéd szerint a Lakatos Márk-ügy világított rá arra, hogy a jelenlegi szabályozás nem minden esetben képes megfelelően kezelni az ilyen típusú bűncselekményeket.

Eltűnt igazság

A rendőrségi dokumentumok szerint „2003-ban vagy 2004-ben” Lakatos Márk stylist és Lengyel Attila, a Viva TV programigazgatója fotózásra hívtak egy fiút, ahol rázárták az ajtót, és – ahogyan az a rendőrségi határozatban szerepel – „fellációra” kényszerítették. Az ügyben a rendőrség egy hónappal ezelőtt nyomozást indított, majd elévülés miatt megszüntette. Az ügy kapcsán Füssy Angéla, a Magyar Jelen újságírója tett feljelentést, mellékelve az áldozattal készült videós beszélgetését. Az ügyet felgöngyölítő újságíró érdeklődésünkre elmondta, az áldozat egy tizenhárom éves délvidéki fiatalember, akit Lengyel Attila egy közösségi oldalon keresett meg és azt ajánlotta neki, hogy részt vehet egy budapesti fotózáson. A fiú vallomásában elmondta, édesapja elkísérte a lakásig, ahol a fényképezés zajlott, ott azonban elküldték, mondván, zavaró a jelenléte. A fiú elmondása szerint a lakásban Lakatos Márk és Lengyel Attila közösen kezdték el őt szexuálisan zaklatni. Először a fiú ruháit kritizálták, mondván, nem elég márkásak, és gyerekméretű alsónadrágokat mutogattak neki, hogy azokat vegye fel. A fiú a videóban megrázó részleteket osztott meg a történtekről és arról, hogy hiába próbált menekülni, az ajtót a tettesek bezárták. Füssy Angéla elmondása szerint a délvidéki fiút kétszer hallgatták ki a hatóságok, és a fotózás során készült képeket is megvizsgálták, amelyek alátámasztották a fiú történetét. A rendőrség megállapította a bűncselekmény tényét, de az elévülési időre hivatkozva megszüntette a nyomozást. Füssy Angéla felhívta rá a figyelmet: jogi szakértők szerint az ügyben még van mozgástér; a személyi szabadság megsértése és a szexuális erőszak gyanúja olyan halmazati büntetési tétel, amelyek esetében az elévülési idő kitolódhat.

– Az ajtó bezárása és a menekülés akadályozása a személyi szabadság megsértésének minősül, amelyet a két felnőtt akarategységben követett el. Az általam megkérdezett jogi szakértők úgy látják, a személyi szabadság megsértése további súlyosbító tényező lehet, különösen ha egy kiszolgáltatott gyermekről van szó, akit visszatartottak és bezártak – fejtette ki. Mint ismeretes, Ábrahám Róbert újságírónak tavaly interjút adott egy intézetben nevelkedett férfi, aki azt állította, hogy őt és más gyerekeket gyermekprostitúció céljából kivittek az intézményből. Ebben az ügyben a nyomozás jelenleg is zajlik, közel negyven tanút már meghallgattak és egy személyt őrizetbe vettek. Füssy Angéla elmondta, a tanúvallomások szerint ezekben az ügyekben is érintett Lakatos Márk és Lengyel Attila. Szerinte egyesíteni kellene az ügyeket, hogy kiemelhető legyen a sorozatos cselekmények rendszerszintű jellege, valamint a bűnismétlés ténye.

– Ha ugyanazok a tettesek több áldozattal szemben hasonló jellegű visszaéléseket követtek el, akkor ez a cselekmények sorozatosságát és szervezettségét bizonyítja – magyarázta. Hozzátette, egy ilyen egységes vizsgálat keretében könnyebb lenne feltárni az ügyek mélyebb összefüggéseit és nehezebben lehetne alkalmazni az elévülésre hivatkozó elutasításokat. Füssy Angéla a Lakatos Márk-ügyben panaszt nyújtott be a nyomozást megszüntető Nemzeti Nyomozó Irodához, mert úgy érzi, súlyosan sérült az igazságszolgáltatás. Hangsúlyozta, a törvény önmagában puszta keret, de igazi küldetése az, hogy az igazságot szolgálja.

– Akik a törvénnyel dolgoznak – legyenek akár jogalkalmazók, akár jogalkotók –, felelősséggel tartoznak azért, hogy a törvény ne csak paragrafusok gyűjteménye legyen, hanem az emberek méltóságát és jogait védelmező eszköz – mondta. Az újságíró beadványában kérte, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda kérjen állásfoglalást a legfőbb ügyésztől, hogy az eljárás folytatódhasson. Hangsúlyozta, hogy az ügyet nem lenne szabad kizárólag az elévülés miatt lezárni, mivel rendszerszintű problémát tükröz, amely túlmutat az egyes eseteken. Úgy véli: a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket az emberiség elleni bűnök kategóriájába kellene sorolni. Ez lehetőséget adhatna arra, hogy ezek a cselekmények ne évüljenek el, és mindig meglegyen a jogi alap felelősségre vonni az elkövetőket; ideje volna a jogalkotóknak mindezt átgondolniuk.

A kormány jelentős lépéseket tett a gyermekek jogainak védelmében, és számos alkalommal szigorította az elévülési szabályokat is. A következetes jogalkotói munka reményt ad. Bizonyos bűncselekmények esetében, amelyek súlyosan sértik az áldozatok és a társadalom erkölcsi értékeit, az elévülés nem akadályozhatja az igazságszolgáltatás működését. Az igazság nem évülhet el.