Elfagyott remények
Katasztrófapénz helyett kedvezményes hitel
Több mint két év után ismét demonstrációt tartottak a gazdák. Az áprilisi fagykárok szabolcsi károsultjai több mint négy kilométer hosszan zárták le a 4-es főutat, így tiltakozva a szakminisztérium háromhavi semmittevése ellen. Emlékezetes: a váratlan fagy több gazdaságban a termés 90-100 százalékát elvitte, a kormány azonban nem hajlandó katasztrófasújtotta területté nyilvánítani a térséget. Bár a mezőgazdasági miniszter szabadságát megszakítva váratlanul megjelent a helyszínen, a gazdakövetelések teljesülésére továbbra sincs remény: katasztrófa-kártérítés helyett mindössze tízéves kedvezményes hitelre számíthatnak.
„Ez a jövőnk?” – olvasható egy csontszárazra aszott, oldalra billenve kókadozó csemete almafácska alatt, amely egy keresztbe fordított ládában zárja el a 4-es út Koszorú és Tuzsér közötti egyik sávját. Mögötte több mint négy kilométer hosszan sorakoznak a traktorok, teherautók. Némelyiken tábla: „Almaszedést 13 000 fővel vállalunk. De hol is?”; „Ugyanannyi jut a pénzügyminiszter üzlettársának, mint 13 ezer gazdának”; „A jó pásztor nem hagyja éhezni nyáját, mert az tartja el”. Jöttek volna többen is, de a végén már maguk a szervezők beszélték le az újabb jelentkezőket, a rendőrség ugyanis nem engedélyezett 4 kilométernél hosszabb útlezárást.
Harmadik napja tartanak ki a gazdák, nem törődve a nappali forrósággal, éjszakai fáradtsággal. A sor Nyíregyháza felé eső végén aszszonyok hámozzák a krumplit, ma is mintegy kétezer főre készül az ebéd. Mégis más lesz ez a nap, mint a megelőző kettő: külföldi szabadságát megszakítva tárgyalni kíván a tüntetőkkel Gráf József agrárminiszter. Talán teljesül valami a három hónapja hangoztatott követelésekből, amelyek eddig falra hányt borsónak bizonyultak…
Soha nem látott fagy
Emlékezetes: április végén, május elején soha nem látott váratlan fagyok sújtották Kelet-Magyarországot. Szabolcs, Borsod, Hajdú és Heves megye több gyümölcsösében a friss hajtások 90-100 százaléka elfagyott a mínusz 8 fokot is elérő hidegben. A legsúlyosabb károk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét érték, bár ekkor még mindenkit éltetett a remény, hogy nem térségi katasztrófáról van szó. A megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal például a következőt írta az agrártárcának: „…az almafákon jelentős virágbarnulás mutatkozik, ez azonban még nem zárja ki egy jó közepes termés lehetőségét…”
Azóta azonban kiderült, hogy a gazdáknak mindene odalett. Nem termett meggy, cseresznye, kajszibarack, szilva, vagyis semmi abból, ami a gazdáknak, feldolgozóüzemeknek, valamint ezek alkalmazottainak megélhetést biztosított az elmúlt évtizedekben. Egy szokványos évben a gazdaságokban sorra érik a gyümölcs májustól szeptemberig, s az így nyert bevételekből finanszírozzák a gazdák a korábban felvett hiteleket, valamint a jövő évi előkészítési, növényvédelmi munkálatokat. A mostani faggyal nem csak a gazdák pillanatnyi megélhetése került veszélybe: képtelenek lesznek banki tartozásaik törlesztésére, valamint a gyümölcsösök állagának megőrzésére. Az eredmény: végrehajtási eljárások, a következő évi terméskilátások romlása.
Bognár József, az Északkelet-Magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcsök Szövetségének elnöke szerint a megye termelőit 13-15 milliárd forintos kár érte. A szövetség ezért azt kérte, hogy a gazdáknak legalább a közvetlen termelési költségeit térítse meg az állam – ez a valós kárértéknek mintegy a negyedére rúg -, emellett két évvel hosszabbítsák meg a hitelek visszafizetését, valamint adjon lehetőséget az állam az alkalmazottak, őstermelők utáni járulékbefizetések 2008 végéig történő szüneteltetésére. A Magosz pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a kártalanítást az országos katasztrófaalapból lehetne kifizetni, ott ugyanis van fölös pénz, mivel hazánkat idén megkímélték a szokásos tavaszi árvizek. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a kormány katasztrófasújtotta területté minősítse a fagykárt szenvedett térségeket.
Népszerűtlen az öngondoskodás
A felvetésekre azonban hónapokon keresztül nem érkezett válasz. Pontosabban a minisztérium államtitkára, Gőgös Zoltán többször kijelentette: a veszteségek mérséklésében egyedül a Nemzeti Agrár Kárenyhítési Alapra számíthatnak a gazdák.
Ez azonban meglehetősen rossz üzenet volt a termelők túlnyomó többsége számára. A Kárenyhítési Alaptól ugyanis csak azok számíthatnak pénzre, akik idén januárig beléptek a szerveződésbe. Mivel a biztosítók fagy- és aszálykárra nem kínálnak védelmet, a konstrukciót épp a jelenlegihez hasonló, kivédhetetlen események kezelésére hirdette meg tavaly ősszel a kormányzat. Lényege az volt, hogy a gazdáknak szántóhektáronként évi 1000, zöldség-gyümölcs-hektáronként pedig 3000 forintot kell befizetniük a későbbi károk fedezeteként, s az összegyűlt pénzt még ugyanannyival egészíti ki az állam. A Kárenyhítési Alap azonban rendkívül hűvös fogadtatásra talált a mezőgazdaságból élők körében. Országosan csupán 3444-en, a termőterületek 6 százalékával léptek be a rendszerbe. Egyik sajtótájékoztatóján az államtitkár nyíltan célzott rá: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a gazdák semmit nem hajlandók tenni saját biztonságuk érdekében, s minden komolyabb csapás után az államtól várják a segítséget. Ugyanakkor a minisztérium felajánlotta: újra hajlandók megnyitni a Kárenyhítési Alapot, vagyis aki július 15-ig belép a rendszerbe, szintén számíthat az innen folyósítható pénzekre. Az ajánlattal sokan éltek: Szabolcsban például az első kör 631 gazdálkodója mellé további 1460-an csatlakoztak. Ez azonban még mindig töredéke a kárt szenvedett 13 ezer gazdálkodónak.
Jakab Ferenc, a Magosz megyei elnöke, a tüntetés fő szervezője azzal magyarázza a távolmaradást: a Kárenyhítési Alapban maximum 4-5 millió forint gyűlhet össze, ami semmi a keletkezett kár összegéhez képest. Ráadásul a Kárenyhítési Alap csak külterületi mezőgazdasági területekre érvényes, miközben a fagy a belterületi gyümölcsfákat is letarolta. S a gazdák azért sem éltek az ismételt belépési lehetőséggel, mert a természeti csapás olyan mértékben ellehetetlenítette őket, hogy semmiféle befizetésre nem képesek. A kárenyhítési alap lehetőségeinél nagyságrendekkel több pénzre lenne szükség a károk kifizetéséhez. S mivel felvetéseikre június végéig sem érkezett válasz, a Magosz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete megalakította a demonstrációs bizottságot.
Leszerelt tüntetők
Aztán megérkezik az agrárminiszter, aki előző nap délután még a horvát tengerparton döntött úgy, hogy személyesen kell találkoznia a tüntetőkkel. Zaklatottsága érhető: elődjét, Németh Imrét pont a 2005-ös gazdatüntetések miatt menesztették. Mégis meglepő a kapkodás annak tükrében, hogy a minisztérium három hónapig néma maradt a gazdák követeléseivel kapcsolatban, pedig egy hónapja már a demonstráció időpontját is ismerték. A két dolog együtt azt sejteti: inkább saját állásának féltése, esetleg a tüntetők leszerelése, mintsem a megoldásban való közreműködés vezette ide a minisztert.
A tüntetők mégis értékelik a gesztust. Tuzsér határában néhány óra alatt kiépítik a hangosító rendszert, hogy mindenki követhesse Gráf József és a Magosz elnökségének vitáját.
– Ne szidalmazzátok a minisztert, ő a mi emberünk a kormányban – mennydörög a mező fölött az utasítás.
– Kérdés, van-e elég hatalma ahhoz, hogy tegyen értünk bármit? – mélázik magában az egyik szervező, amikor begördül az agrártárca vezetője.
Jakab Ferenc elcsukló hanggal, könnyben úszó szemmel mondja végig a maga beszédét.
– Nekünk az alma a kenyerünk, ha nincs termés, éhen halnak a családok. Üres a határ. Nekünk pedig ugyanúgy végig kell dolgoznunk az évet, mintha lenne bevételünk. Ápolnunk kell azokat az ültetvényeket, amelyeket állami támogatással telepítettünk. Nemcsak minket ért kár, hanem a nemzetet is.
Gráf József ügyesen forgatja a szavakat. Érzékelteti, hogy a tüntetés eredményeként végre megmozdult a minisztériumi gépezet, elnézést kér a három hónapon át tartó hallgatásért, de mint mondja, az unióval lassan lehet egyeztetni a rendkívüli kártérítések ügyében. Hangsúlyozza, hogy minden pénzt kiver Brüsszelből, s a gazdák érdekében elmegy a jogi lehetőségek legvégső határáig. Ugyanakkor a gazdák legfontosabb követeléséről, a térség katasztrófasújtotta területté nyilvánításáról említést sem tesz.
– Tízéves futamidejű banki hitelt vehetnek fel a károsultak, amelyhez az állam 50 százalékos kamattámogatást és 80 százalékos garanciát ad, s az első törlesztésre két év türelmi időt. Véleményem szerint a gazdák 70 százalékának megoldást nyújt a hitel, amely a mai naptól felvehető. Ígérem, a többiek számára is megtaláljuk a megfelelő megoldást.
A törődés csodát tesz. A gazdák, akik eddig hallani sem akartak hitelről, Katasztrófavédelmi Alapról, különösebb tiltakozás nélkül fogadják a miniszter szavait. Szántó Csaba, a Jármi Gazdakörök részéről azért kijelenti:
– Több hitelt bevállalni nem tudunk. Tartozunk a banknak, a családunknak, a felvásárlóknak. Nem tudjuk egy év gazdálkodás eredményéből két év költségét kifizetni. Az egyetlen megoldás a Nemzeti Katasztrófa Alap pénzeinek megnyitása.
Nagy tapsot kap, de a következő felszólaló, Gál Zoltán Vásárosnaményből már finomítani próbálja a miniszter által felajánlott megoldást.
– A kárenyhítés alapja az előző évi igazolt bevétel. Csakhogy egyetlen felvásárlót sem tudunk rávenni arra, hogy számlát adjon. Ezt is figyelembe kéne venni valahogy a kártérítés megállapításánál.
Vagy Tóth György Balkányból:
– Tűz és elemi kár biztosításom is volt. Azonban azt mondták, a fagy nem elemi kár. Peres eljárásra pedig nincs pénzem.
A minisztérium és a Magosz képviselői a héten próbálják finomítani elképzeléseiket. Úgy tűnik, immár a Katasztrófa Alapra vonatkozó követelések nélkül. Gráf Józseffel együtt, vagy nélküle, a gazdák nem sok empátiára számíthatnak a kormány részéről. A tüntetés utolsó napján Gyurcsány Ferenc is a térségben járt. Hivatalos tárgyalásra utazott Ukrajnába, vagyis el kellett volna haladni a határ közelében sorakozó traktorkonvoj mellett. Lett is izgalom, súgás-búgás a miniszterelnöki autó közeledtére elnéptelenedő országút láttán. Ám a gazdák csak két rendőrségi felderítőt láttak. Gyurcsány Ferenc jobbnak látta alsóbbrendű utakon megkerülni a tüntetés helyszínét.
Kárász Andor