– Az utóbbi fél évben többet szerepelt a médiában, mint az elmúlt négy évben összesen, amikor a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztályát vezette. Hogyan viseli a reflektorfényt?

– Most más a pozícióm, talán ezért figyelnek rám jobban. Szerintem az ember akkor kerül igazán előtérbe a politikában, amikor választott ember lesz, akár országgyűlési képviselő, akár polgármester. Az én tisztségem nem választott tisztség, inkább szakértőnek, politikai háttérembernek tartom magam.

– Ön most kabinetfőnök lett. Mit takar maga a funkció?

– A kabinetfőnök, ahogyan most a magyar politikai szóhasználatban meghonosodott, az elnök legközelebbi „munkaegysége”. Egyrészt a szűkebb munkatársi gárda – személyi titkár, titkárnő, szóvivő – tevékenységét hangolom össze, másrészt pedig a pártelnök részére gondoskodom háttér- és döntéselőkészítő anyagok beszerzéséről, továbbításáról. Most a megújulással kapcsolatosan vannak egyéb feladatok is: országos szinten kell áttekinteni a Fidesz belső szerkezetét, kidolgozni és részben levezérelni azokat a lépéseket, amelyek például tagozatok, illetve az egyéni választókerületi irodák létrehozása kapcsán szükségesek. Ezek mellett részben még stratégiai tanácsadó is vagyok.

– Hol tart most a Fidesz átalakítása?

– Eddig alakuló konferenciát tartott a gazdatagozat, talán emlékeznek rá, Karcagon volt. Május 1-jén tartotta előkészítő megbeszélését a kulturális tagozat, ami a tudomány, a sport és a művészetek világát öleli föl.

– Médiatagozat?

– Folyamatosan napirenden van. De a média beletartozik a kultúrába, tehát a kulturális tagozatba várunk minden olyan médiamunkást, aki érdeklődik a Fidesz, a politika iránt.

– Felmerült a kettős tagság lehetősége.

– Ennek az a célja, hogy azoknak az embereknek, akik szimpatizálnak például az MDF-fel is és a Fidesszel is, mert polgári elkötelezettségűek, ne legyen kínzó dilemma, hogy most éppen melyik pártot válasszák.

– Sokan azt mondják, hogy el akarják szipkázni az embereket az MDF-ből.

– Egy lehetőséggel nem lehet elszívni az embereket, a Fidesz nem zsarolja az MDF-tagokat, csak kaput nyit nekik és szimpatizánsaiknak. A Fidesz vezető politikusai mindvégig hangsúlyozták, továbbra is elképzelhetőnek tartják – annak ellenére, hogy az MDF bejelentette, hogy az EP-választáson külön indul -, hogy valamiféle választási összefogás megvalósuljon a jövőben ugyanúgy, mint korábban.

– A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Fidelitas viszont már bejelentette, hogy csatlakozik társszervezetként.

– Esetükben ez nem olyan jelentős dolog, mert mind a kettő egyesületként működik, ebből adódóan eddig sem volt kizáró ok, hogy itt is, ott is tag legyen valaki.

– Elképzelhető, hogy az új néppárt megvalósítja a sokszínű jobboldal egységét?

– Magyarországon a jobboldal sokkal toleránsabb és sokszínűbb, mint a baloldal. A Fidesz erősségét és integráló képességét az mutatja, hogy támogatói között ott vannak az EU-pártiak és az EU-ellenesek is. Magyarán, elférünk egymás mellett. Én EU-párti vagyok, Simicskó István EU-ellenes, de ettől függetlenül kiváló viszonyban vagyunk egymással, és nem kétséges, egy pártba tartozunk és ugyanazokat az értékeket valljuk egyébként az életben. Konkrét politikai kérdésben, még ha az stratégiai kérdésnek is tűnik – bár meg vagyok róla győződve, hogy itt Istvánnál is elsősorban a belépés feltételeiről volt szó -, tehát konkrét politikai kérdésekben homlokegyenest más nézeteket vallunk. Ez elképzelhetetlen a baloldalon. A baloldalon, ha valaki EU-ellenes, azt kizárják a pártból. Nálunk, a jobboldalon tudunk egymással párbeszédet folytatni. De ez csak egy téma, s ilyen téma van még bőven. A sokféle vélemény ellenére mégis egy párthoz tartozunk, és jól tudunk együttműködni, annak ellenére, hogy egy-egy kérdésben nem értünk egyet. Ennek a pártnak olyan vezetősége van, olyan emberek alkotják, akik más-más arcok és más-más vérmérsékletű csoportokat tudnak megszólítani. Tökéletes egységben és összetartásban dolgoznak – a baloldal bosszúságára -, s ezáltal nagyon erős integrációs ereje van az egésznek. Hogy konkrét példát mondjak: nyilvánvalóan más habitusú csoportot tud megszólítani Kövér László, mint Pokorni Zoltán, holott ugyanazt akarják, csak különböző vérmérsékletű emberek. S mivel ugyanazt akarják, ezért ezeket a csoportokat összébb húzzák, integrálják.

– Ha már Pokorni Zoltán nevét említette, Schmitt Pálról is ejtsünk szót. Milyen szempontok alapján történt a szövetség két új alelnökének jelölése?

– Pokorni Zoltán és Schmitt Pál más-más pályát befutva, de olyan emberek, akikkel megtiszteltetés egy pártban lenni. A Schmitt Pál elleni sunyi és álszent támadásokban az a legrosszabb, hogy attól a párttól kell elviselni, amely egyébként 40 évig töltött be különböző sportdiplomáciai, üzemigazgatói posztokat. Ehhez képest most több mint furcsa a fanyalgásuk, s akkor még finoman fogalmaztam.

– Rendkívül népszerű, mértékadó és véleményformáló újságírók vannak a jobboldalon, akiket a Fidesz olykor fölvisz egy-egy rendezvényén a színpadra, miközben a politikusok kommunikációja jócskán eltér ezen újságírók stílusától. Mit gondol erről?

– Egy pártnál a politikai élet legjelentősebb tere a frakció, illetve a parlament, és ott alapvetően szakpolitikai kommunikációt kell folytatni. Míg az újságírók, amikor politikáról írnak vagy beszélnek, inkább a politikai morál felől közelítik meg a kérdéseket. Vagyis, ha az újságíró közlésmódja közeledne a Fidesz hétköznapi kommunikációja felé, akkor vélhetően elveszítené a sajátos vonzerejét az olvasók vagy éppen a polgári körök számára, hiszen akkor nem lenne ennyire képszerű, színes, jól átérezhető a gondolatmenetük. Ha pedig a Fidesz kommunikációja közelítene az újságírókéhoz, akkor valószínűleg kicsúszna a szakpolitikából. De ettől függetlenül, azt hiszem, mindkét félnek a hasznára válna, ha valamilyen intenzívebb párbeszéd lenne a két kör között. Egyrészt az újságírók láthatnák, hogy ami esetleg elvtelen alkunak tűnik egy kívülálló szemével, az az adott helyzetben ott bent, a döntéshozatal dzsungelében okos kompromisszum. Illetve, hogy ami merev, radikális jobboldali álláspontnak tűnhet egy parlamenti politikus számára, az újságíró szemszögéből miért elvszerű. Talán azzal is hozzájárulhatna a jobboldal a nagyobb egység kialakulásához, ha lenne ilyenfajta párbeszéd a különböző csoportok között.