Elfogadták, de ellenállunk!

A Demokrata április 17-i számában megjelent írás.

A tervezet egyes részei mellett átlagban 300 képviselő szavazott, míg 270 ellenük. A döntést tehát nem övezte általános ováció. „A migrációs paktum egy újabb szög az Európai Unió koporsójában. Az egység halott, a biztonságos határoknak vége. Magyarország soha nem fog engedni a tömeges migrációs őrületnek! Változásra van szükség Brüsszelben, hogy megállítsuk a migrációt!”, írta Orbán Viktor miniszterelnök X-oldalán, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig kijelentette, „Magyarország nem fogja feladni sem a jogi, sem a fizikai határzárat, a kormány továbbra sem fog beengedni illegális bevándorlókat”.

Az EU menekültügyi és migrációs paktumának végleges verzióját élesen elítélte Juraj Blanár szlovák külügyminiszter is, aki rámutatott, az illegális migráció óriási kihívás, ám elsődlegesen az egyes tagállamok szuverén érdekeivel összhangban kell megoldani. Blanár úgy látja, be kellene végre ismerni, hogy a schengeni térség védelme az illegális migrációval szemben elégtelen, és a paktum ezt a problémát nem oldja meg. Azt sem rejtette véka alá, hogy a szerdai voksolást nem lehetett megvétózni, és ez volt az oka annak, hogy a tervezetet Szlovákia és más államok egyet nem értése ellenére is jóváhagyták. Hozzátette, ennek a reformnak az elfogadása valós mutatója annak, hogy „mennyire fontos megtartani a vétójogot a nemzeti érdekek érvényesítésének kulcsfontosságú területein”.

Senkinek sem tetszik

Ahogy azt a szlovák külügyér leszögezte, az egyes uniós tagországoknak maguknak kellene döntést hozniuk a tekintetben, hogy a segítség milyen formáját választják, és mindezt bármiféle kötelező anyagi hozzájárulásra vonatkozó utasítás nélkül. Hozzátette azt is, hogy az EU külső határai védelmének megerősítésére kell összpontosítani, illetve arra, hogy az illegális migráció kiinduló országaiban történjen közbelépés.

Ugyanakkor a migráció támogatói sem elégedettek a paktummal. A szavazás elején civil látogatók törtek be a terembe, és azzal szakították meg az ülést, hogy hangosan skandálták, „ez a paktum gyilkol, szavazzatok nemmel”, miközben a migrációt menedzselő NGO-k egy része amiatt háborog, hogy a paktum nem védi eléggé a migránsok jogait. A Zöldek a szavazás előtt arról beszéltek, hogy ellenezni fognak bizonyos dokumentumokat, mivel nem védik az alapvető jogokat, Cornelia Ernst, a német baloldal európai parlamenti pedig képviselője egyenesen azt mondta, hogy „ez a paktum a szégyen és a gyalázat paktuma”.

Beszédes ugyanakkor, hogy a legtöbb dokumentumot kicsi, 50 szavazat körüli többséggel tudták csak elfogadni, ellenben a migránsok határon történő regisztrációjával, az adatbázissal és a visszatérési politikával kapcsolatos pontokat a képviselők jelentős többsége támogatta.

Mi jön most?

Lassan egy évtizede zajlik az útkeresés az EU döntéshozói körében a migrációval kapcsolatban, mondja a Demokratának Petri Bernadett.

– Már a dublini reform csődje megmutatta, hogy mi az uniós intézkedések rákfenéje. Az egyetértés hiánya a tagállamok között azt jelzi, hogy az unió képtelen megfelelő megoldást találni ebben az ügyben, ugyanazokat a hibákat ismétli.

A XXI. Század Intézet kutatója szerint eddig minden megoldás kudarcba fulladt. 2022-ben volt egy uniós szintű próbálkozás az önkéntes szolidaritással kapcsolatban is, ám ennek keretében mindössze ezer fő elhelyezését sikerült megoldani a vállalt tízezer helyett, azaz a kezdeményezés megbukott. Most a kötelező elosztási rendszert erőlteti az EU, miközben azt két évvel ezelőtt tizenhárom ország vállalta önként, és abból is csak hat teljesítette a vállalását.

– Volt egy olyan időszak, amikor az uniós intézmények hajlandónak mutatkoztak elfogadni, hogy ebben az ügyben valamennyi tagállam jóváhagyására szükség lesz. 2023 februárjában a tagországok megerősítették egy tanácsülésen, hogy a migrációval kapcsolatban csak teljes egyetértésben lehet előrehaladni. Ezt most elvetették, minden bizonnyal azért, mert úgy látták, a júniusi választások után az európai szintű politikai erőviszonyok átrendeződése következtében egy ilyen döntést már nehezebben tudnak majd kierőszakolni – fejti ki Petri Bernadett. A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a nemzeti önrendelkezéssel, alkotmányos önazonossággal kapcsolatos szabályok továbbra is megvannak, és a szerződések e téren a tagállamok kezébe adják a döntést a migrációval összefüggésben is. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a magyar alkotmánybíróság 2021-es határozatában egyértelműen megfogalmazta, Magyarország elidegeníthetetlen rendelkezési joggal bír abban a kérdésben, hogy mi módon védi saját területi egységét és népességét, bőven van hazánknak hivatkozási alapja.

Ettől függetlenül a brüsszeli szándék világos, noha a migrációs paktumnak csak akkor lesz majd jogi kötőereje, ha az Európai Parlament után a tanács is hivatalosan jóváhagyta. Az Európai Unió belügyi biztosa sietett leszögezni, kötelezettségszegési eljárással néznek szembe a paktumot be nem tartó tagállamok. Jelen állás szerint Magyarország ebben nem lesz egyedül, hiszen a napokban Donald Tusk lengyel miniszterelnök is leszögezte, hogy hazája nem fog átvenni bevándorlókat más tagállamoktól, de fizetni sem fog azért, hogy ne jöjjenek Lengyelországba.

Petri Bernadett is úgy látja, az EU a szokásos jogi és gazdasági nyomásgyakorlási eszközrendszerét alkalmazza majd. A hazai álláspont azonban világos, hiszen a magyar emberek többszörösen elutasították már az illegális migrációt. A júniusi választásokra prognosztizált jobboldali térnyerés eredményképpen talán sikerül észszerűbb hozzáállásra sarkallni Brüsszelt, ennek érdekében azonban erős összefogásra van szükség. Mindenkivel meg kell értetni, hogy a kötelező bevándorlási kvóta a szerződések értelmében jogszerűtlen, mert szemben áll a tagállamok alkotmányos identitásával. A tagállami szuverenitás gyakorlása pedig nem köthető feltételhez vagy olyan pénzügyi ellentételezéshez, mint a bevándorlók befogadásának kiváltására megszabott fejkvóta.

Felerősödhet az ellenállás

Úgy tűnhet, hogy a paktum leginkább a mediterrán országoknak kedvez, mondja lapunknak Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

– Ám minden olyan tervezet, amelynek az az üzenete, hogy a folyamatot menedzselni kell és nem megállítani, csak fokozni fogja az elvándorlást. Utóbbi persze, különösen a tengeren, kétségkívül nagyon nehéz, de az egyetlen racionális út.

A vezető elemző szerint mindez a szándékokkal ellentétben még növelheti is a déli tagállamokra nehezedő nyomást, amely most épp Olaszországban csökkenni látszik, ám a spanyol Kanári-szigeteken, különösen El Hierrón nemrég rekordot döntött, az eddigiek mellett a krétai térségben, Gavdoszon pedig új belépési ponttól hangos a görög sajtó. Felerősödhet a keleti tagállamok ellenállása is, és itt nem pusztán Magyarországról és Szlovákiáról van szó, hanem olyanokról is, mint Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia vagy Lengyelország, amelyek határkerítéseit az oroszok és belaruszok által odaszállított ázsiai irreguláris bevándorlók ostromolják.

– Megvan nekik tehát a saját bajuk, nem csodálkoznék, ha viszonylag hamar kimondanák, hogy nem vesznek át migránsokat a déli tagállamoktól, inkább fizetnek. De északon és nyugaton is hamar ki fog derülni, hogy a paktum sokkal inkább rossz kompromisszum, mint jó megoldás, ez pedig a bevándorlásellenes erők, így a holland Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, a francia Nemzeti Tömörülés és mások támogatottságának további erősödését vagy legalábbis stabilizálódását hozhatja – mutat rá végezetül a szakértő.