Elhunyt Entz László

Május 6-án, szombaton elhunyt Entz László érsebész professzor, a Semmelweis Egyetem korábbi érsebészeti tanszékvezetője, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egykori igazgatóhelyettese, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, az egyetem emeritus professzora.

„Az egyetem elvégzését követően 47 éven keresztül a Semmelweis Egyetem és a városmajori klinika volt egyetlen munkáltatója. Közvetlenségével, kompromisszumokat kereső emberi és vezetői attitűdjével, megszállott optimizmusával, a mindenben és mindenkiben a jót kereső és azt meg is találó keresztényi hozzáállásával munkatársainak széleskörű megbecsülését vívta ki” – fogalmazott nekrológjában dr. Merkely Béla és dr. Szabolcs Zoltán. „Laci az Entz orvosdinasztia hatodik generációs tagjaként génjeiben örökölhette őszinte nyitottságát a teremtett világra és abban az emberre, ahol a becsület, a tisztesség és emberség mellett az orvosi hivatás iránti elkötelezettség és a legmagasabb szintű szakmai igényesség volt a zsinórmérték. Szakmai előmenetelét az általa elvégzett sok ezer érsebészeti műtéti beavatkozáson túl németországi tanulmányútjával, számtalan hazai és nemzetközi kongresszusi előadásával, publikációs aktivitásával, kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszerével alapozta és erősítette meg.”

Mint írják, Entz László hivatásában elért eredményei nyomán 2021-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. A Semmelweis Egyetemen Soltész Lajos Emlékéremmel, valamint Pro Universitate díjjal is elismerték munkásságát.

„»„A városmajori klinika az életemet jelenti: az ember arra született, hogy dolgozzon, és ha azt csinálhatja, amit szeret, az egy adomány« – ő fogalmazott így nemrég a klinikáról íródó kötetbe szánt, vele készült interjúban a Városmajorról mint második családjáról szólva. Nem tudott és nem is akart a Városmajor nélkül élni. Azon a bizonyos tragikus reggelen is éppen a klinika kapujában lett rosszul. Az akutan fellépő mellkasi tünetek alapján maga állította fel a diagnózist. Annak a főverőér-katasztrófának a diagnózisát, melynek fenyegető tüneteit nagyon is jól megismerte majd’ félévszázados érsebészeti munkássága során. A sors kegyetlen iróniája, hogy az érkatasztrófa legsúlyosabb klinikai megjelenése sújtotta őt, így sajnos életét nem sikerült megmentenünk. Távozásával pótolhatatlan veszteség érte a városmajori klinikát, a Semmelweis Egyetemet és a magyar tudományos és szakmai közösséget. Gyászoljuk a Városmajorért és a Semmelweis Egyetemért mindig tenni kész kollégát, a betegei iránt elkötelezett orvost, az orvostanhallgatók és a fiatal érsebészek képzését hivatásnak tekintő egyetemi oktatót, a közösségalakító embert, a barátot, az igazi »Homo Majorensist«!” – olvasható a nekrológban.