Hirdetés

Kollégánk és barátunk 1942-ben született Szabadkán, református lelkészcsaládba. Eredetileg tanárnak készült, aztán a jugoszláv katonai behívó elől, ahogy verseskötete előszavában írja, kiment Párizsba szerencsét próbálni:

„A szerencse kb. azt jelentette, hogy ott verset kell írni, szerelmesnek lenni, borozgatni, esetleg megváltani a világot, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Így aztán többek között (ez utóbbi leginkább fizikai munkát jelentett) verselni kezdtem.”

Évekig Nyugat-Európa (Franciaország, NSZK, Hollandia), Jugoszlávia és Magyarország között osztotta meg idejét. Műfordítással is foglalkozott, montenegrói és szerb írók műveit ültette át magyarra. 1991-ben rövid ideig lapunk elődjénél, a Pesti Hírlapnál volt olvasószerkesztő, 1995-től megszakítás nélkül a Demokratánál dolgozott mint korrektor, mellette a levelezési rovatot vezette. 2004-ben jelent meg verseskötete Poór K. Zsigmond néven, Már csak a jégvirág címmel.

Sosem fogjuk elfelejteni magas, szikár alakját, jellegzetes, szelíden cinikus humorát és kifogyhatatlan Karinthy-, valamint Rejtő-idézeteit.

Korábban írtuk