Fotó: MTI/Lakatos Péter (szerk.)
Hirdetés

Az MTI-nek küldött tájékoztatás szerint Varga János tizenhat évesen az 1956-os szabadságharc szinte minden közismert fővárosi eseményében részt vett, ott volt a Magyar Rádió ostrománál, a Kossuth téri sortűznél, majd a Corvin közben. A november 4-i szovjet invázió idején a Corvin közt védő Vajdahunyad utcai felkelőcsoport tagja volt, a harcok idején megsebesült, de visszatért és még november 12-ig harcolt, fegyverben volt.

Tutsek Gusztáv vérbíró ítélte el, esetében kiskorúsága miatt mellőzték a halálbüntetést.

Varga János a szabadságharc történetének bemutatását elhunyt, meggyilkolt, bebörtönzött mártírtársai iránti kötelességének tekintette, a szabadságharc drámai napjaira elbeszéléseiben szerényen és pontosan, részletesen emlékezett vissza. Az utóbbi hónapokban is fáradhatatlanul dolgozott a forradalom és a szabadságharcos társai emlékének őrzésén. Mint évről évre mindig, októberben ezúttal is elutazott a határon túli magyarokhoz – írták.

Idén Kolozsváron és Székelykeresztúron, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének meghívására tartott élő történelemórákat több száz diák előtt. Ott volt és felszólalt november 4-én a Halhatatlanok napja című megemlékezésen is, amellyel évről évre a szovjet túlerővel bátran szembeszálló hősök előtt tisztelegnek a szervezők.

Korábban írtuk

Varga Jánost váratlanul, pomázi otthonában, szombatra virradóra, néhány héttel a nyolcvanötödik születésnapja előtt érte a halál.