– Karácsony előtt egy héttel Gyurcsány Ferenc tárgyalásra hívta Orbán Viktort, ám ő nemet mondott a kormányfőnek. Ez helyes döntés volt?

– Mielőtt Orbán Viktor választ adott volna, kikérte az elnökség véleményét, és mindnyájan azon az állásponton voltunk, hogy ne tárgyaljon Gyurcsány Ferenccel. Legfeljebb az indokokat fogalmaztuk meg másképpen, vérmérséklettől függően. Azon túlmenően, hogy világossá kell tenni, van ennek a kormányzati szerencsétlenkedésnek alternatívája, a magam részéről azt gondolom, hogy egyáltalán nem szabad egyezkedni Gyurcsány Ferenccel, még akkor sem, ha történetesen ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Sőt annál inkább nem lehet vele leülni, mert az, hogy ő a miniszterelnök, önmagában is botrány.

– Amíg tehát Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, addig nem lehet vele tárgyalni. Azonban, legalábbis a jelen állás szerint, az MSZP-nek esze ágában sincs megválni a hatalomtól. Mi a megoldás?

– Ha nem lesz országgyűlési választás az európai parlamenti választással egy időben, utána már lényegében elenyészik az előrehozott választások esélye. Mondom ezt úgy is, hogy természetesen fenntartom a véleményemet, miszerint minden nap, amit a szocialisták hatalomban töltenek, óriási károkat okoz. Egy jól működő demokráciában többféle kiút lett volna. Egyrészt a miniszterelnök vagy a pártja beláthatták volna, hogy képtelenek az ország irányítására. Ez eddig nem történt meg. Az MDF és az SZDSZ segítségével a parlament többsége is kormányt buktathatott volna, ám a két kispárt a legfontosabb kérdésekben a szocialista kabinetet segítette. Arra is láttunk példát, többek között Kijevben és Belgrádban, hogy amennyiben nagy tömegek vonulnak az utcára, és ott is maradnak, amíg nem távoznak az ország vezetői, annak is kormánybuktató ereje lehet. A magyar társadalom ekkora tömegében azonban nem volt meg az az erő, ami kikényszeríthette volna Gyurcsány és bandája távozását. Sokan voltak elégedetlenek és elszántak, de ez eddig kevés volt a kormány bukásához.

– Az MDF és az SZDSZ a kormány mellé állt. Erre számítani lehetett?

– Nem lepett meg a dolog, mert régóta ismerem ezeket a hölgyeket és urakat. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint pillanatnyilag csekély esélye van e két pártnak arra, hogy újra bejussanak az Országgyűlésbe, úgyhogy számukra minden nap, amit a Parlamentben tölthetnek, ajándék. Éppen ezért egyáltalán nem siettek az előrehozott választások kiharcolásával.

– Bár a kormány még a helyén van, 2008 ennek ellenére politikai eseményekben gazdag év volt, gondolhatunk például az ellenzék által elsöprő többséggel megnyert szociális népszavazásra, vagy a koalíció felbomlására. Mire számít 2009-ben?

– Innentől kezdve a politika szereplői számára lényegében folyamatos kampány lesz az élet, egészen 2010 őszéig, az önkormányzati választásokig. Az év a ferencvárosi időközi országgyűlési képviselő-választással indul, majd ezután elkezdődik az európai parlamenti választás kampánya, a nyári szünet után pedig már megindul a készülődés az országgyűlési voksolásra. A 2009-es évet szerintem alapvetően meghatározza majd a válság. Eddig a folyamatos, lassú lecsúszás jellemezte a polgárok életét, az új évben azonban sokan a saját bőrükön is komolyan megérzik majd az ország tragikus helyzetét. Eljön tehát az igazság pillanata. Száz-kétszázezer új munkanélküli lehet, a reálkeresetek érzékelhetően tovább csökkennek, az árak emelkednek, az állam szétesésének újabb és újabb jeleivel szembesülünk és így tovább. Ennek a szomorú helyzetnek véleményem szerint komoly következményei lesznek majd a szocialisták számára. A demokrácia váltógazdaságának logikája szerint minél hamarabb távozik a hatalomból egy bukott kormány, annál korábban van esély arra, hogy a mögötte álló politikai erők visszatérjenek a hatalomba. A szocialisták azonban valószínűleg azt hitték, hogy a régen látott mélyponthoz képest még erősödhetnek, ezért inkább maradtak. Azt gondolom, hogy nagyot tévedtek, és ezzel olyan csapdába zárták magukat, ahonnan nemigen lehet kitörni.

– Úgy fogalmazott, hogy a válságnak komoly következményei lehetnek a szocialisták számára. Miben nyilvánulhat meg az emberek elégedetlensége? A Fidesz az öt évvel ezelőttihez hasonló, vagy még nagyobb arányú győzelmet arathat az EP-választáson? Vagy esetleg elindul egy olyan sztrájkhullám is, amihez hasonló még nem volt a rendszerváltoztatás óta?

– A Fidesz azzal nyert 2004-ben, hogy a saját bázisa mozgósítható volt, míg az MSZP-t azzal büntették a szavazói, hogy nem mentek el szavazni, pedig akkor sokkal kedvezőbb volt az ország politikai, gazdasági helyzete. A szocialisták meg is értették az üzenetet, hiszen ezután cserélték le Medgyessy Pétert. Az elemzések szerint most valóban nagyobb bukás várhat rájuk, egyes előrejelzések azt mutatják, a huszonkét helyből lehet, hogy meg kell elégedniük öt-hat mandátummal. A másik következmény valóban lehet egy sztrájkhullám, bár az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy nem lehet olyan válságos helyzet, amiből a kormányzat ne próbálna meg osztogatással kitörni. Félreértés ne essék, ezzel nem az a baj, hogy nem vesznek el az emberektől annyi pénzt, mint amennyivel fenyegettek. Hanem az, hogy a gazdaság élénkítése, rendbetétele, az adó- és járulékreform, a kormányzati és politikai reformok, a kis- és közepes vállalkozások támogatása nélkül ez csak hangulatjavítás, ami a szükséges intézkedések elmaradása miatt hosszabb távon még tovább mélyítheti a gazdasági válságot. És van már egy harmadik, látható következménye is a politikai helyzetnek: az elkeseredettség, a tehetetlenség sajnos agressziót szül. Ebből komoly konfliktusok lehetnek, például a cigányok és a velük együtt élők között, amire láthattunk is példákat.

– Az imént utalt rá, hogy az előző EP-választás után volt a Medgyessy–Gyurcsány-csere. Van arra esély, hogy Gyurcsány Ferenc is átadja a posztot másnak?

– Gyurcsány Ferenc szerintem egy beteg ember, tőle normális, józan gondolatot várni hiú ábránd. Sokan ezt a szocialisták részéről eltökéltségnek akarják látni és láttatni, ugyanakkor én azt gondolom, aki nem képes vállalni a tettei következményeit, nem képes belátni, hogy káros, amit csinál, az mentális értelemben nagyon veszélyes ember. Amikor Gyurcsány felbukkant az MSZP-ben, majd, ahogy arra az őszödi beszédben utalt, hazugságokkal, csalással, manipulációval, tehát illegitim módon, a semmiből megnyerte a választásokat, a párt megváltójaként tekintettek rá. A helyzetet kihasználva aztán a kormányfő mindent megtett azért, hogy a rá jellemző, nem egyszer durva eszközeivel a szocialista pártot is saját képére formálja. Mára az MSZP-ben az látszik, hogy a vezetők egy részének nincs ambíciója Gyurcsány félreállítására, másrészt sikerült megteremteni a félelem légkörét, úgyhogy aki személycserét gondolna helyesnek, az inkább csendben marad. Láthatjuk, aki más véleményen volt, azt vagy megbüntették, vagy, mint például Jánosi György, bejelentette, hogy 2010-ben visszavonul az országos politikától. Gyurcsány Ferenc először csak cinkosává tette az MSZP-t az általa elkövetett bűnökben, aztán szőröstül-bőröstül megette, és mostanra, úgy látom, meg is emésztette. Bármilyen furcsa is, amit mondok, de azt gondolom, ha nem akarják, hogy pártjuk egy politikai közösségből politikai bűnözők szűk klikkjévé zülljön, a szocialisták érdeke is, hogy Gyurcsány végre megbukjon.

Bándy Péter

KÖVÉR LÁSZLÓ

1959-ben született Pápán.

1986-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán.

1988-ban alapító tagja volt a Fidesznek, 1990 óta országgyűlési képviselő

1998-tól 2000-ig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter.

2000-2001-ben a Fidesz elnöke, 2001-2002-ben alelnöke, 2002 óta a párt országos választmányának elnöke.