Hirdetés

– Miután az Országos Kórházi Főigazgatóság élére kinevezett Jenei Zoltán átmeneti munkáltatója Pintér Sándor belügyminiszter lesz, az ellenzéki pártok azt állítják, hogy ön csak formálisan maradt miniszter, mert a hatáskörét elvonták. Tényleg így van?

– Jenei Zoltán urat Kollár Lajos professzor emeritus kollégám és barátom javasolta nekem erre a posztra, aki Pécsen orvosi dékán volt, és Jenei úrban jól felkészült, közigazgatásban jártas közgazdászt és sikeres vezetőt ismert meg. Mivel Kollár professzorral harminc esztendeje dolgozunk együtt, javaslatát elfogadtam, és Pintér miniszter úr egyetértésével Orbán Viktor elé terjesztettem azzal a feladatkörrel, hogy a kórházak gazdálkodását, szervezettségét erősítse meg. A miniszterelnök úr elfogadta a javaslatomat. Az Operatív Törzs maximális megerősítése érdekében azonban Jenei úr munkáltatója 2021. február 8-áig Pintér Sándor belügyminiszter lesz. A kórházi főigazgatóság tehát hozzám tartozik, csak a járvány vészhelyzeti időszakában Pintér Sándor irányítja abból a célból, hogy a sürgős információk azonnal eljussanak a törzshöz, a rendeletek végrehajtása azonnal történjék meg a kórházakban. Amikor a vészhelyzet megszűnik, Jenei úr az én munkáltatói jogkörömbe kerül vissza.

– Akkor az sem igaz, amit szintén az ellenoldalon hangoztatnak, hogy Jenei Zoltán olyan beosztott lesz, akinek két főnöke van?

– Teljesen mindegy, hogy mi történik, az ellenzék mindig igyekszik szórakozni és szórakoztatni, de nem a legjobb humorral. Jenei Zoltán munkáltatója a veszélyhelyzet végéig az Operatív Törzs elnöke, utána az egészségért felelős miniszter. Pontosan úgy, ahogy a kormányrendeletben meghatározták.

Korábban írtuk

– Jenei úrral kapcsolatban elhangzott az is, hogy a jó szakemberre szükség van, mindegy, milyen zászló lobog az árbócon, ugyanis a főigazgató régebben, például a Gyurcsány-kormányban Lampert Mónika államtitkára volt.

– Engem a szakmai munkája érdekel, amiről viszont Kollár úr véleménye számomra garancia. Kollár Pécsen volt az egyetem dékánja, Jenei pedig a kancellár, tehát szoros munkakapcsolat alakult ki közöttük. Az én mércém mindig az volt és maradt, hogy akivel együtt dolgozom, az szakmailag és emberileg is kiváló legyen. Mindenki, aki a vezetésem alatt az Országos Onkológiai Intézetbe belépett, ezt hallotta tőlem először, ugyanis nincs jobboldali vagy baloldali indíttatású daganatos betegség. Mindenkit bizalommal fogadtam egészen addig, amíg rá nem cáfolt. Ha kellett, azonnal levontam a konzekvenciát, és a méltatlannak távoznia kellett. Szakmai és emberi maximum igen, de kórházi politizálás nem.

– Ehhez képest ismét beindult az ellenzéki áskálódás, hátha sikerülne a miniszterelnök és az érintett két miniszter között, kihasználva a vészhelyzet során adódó vitás helyzeteket, feszültséget és ellenérzést kelteni, lásd főigazgatói kinevezés.

– A vágyakat nem szabad összekeverni a realitásokkal. Ideális munkaviszonyban állok Pintér miniszter úrral, a miniszterelnök úr pedig a munkámmal kapcsolatban semmiféle pejoratív megjegyzést soha nem tett, minden alkalommal elismerően nyilatkozott. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a veszélyhelyzet leküzdése nem az emberi vetélkedés kategóriájába tartozik, aki ilyenekről beszél, rendkívüli módon téved. Most mindenkinek a lehető legjobbat és legtöbbet kell beletenni a járvány elleni küzdelembe, mind a kormánynak, mind az Operatív Törzsnek, az egészségügynek, a honvédségnek és minden állampolgárnak pártállás nélkül.

– Az összedolgozás súrlódásokkal járhat, hiszen a főigazgató, a kancellár az állam embere, aki egy gazdaságos nemzeti egészségügyi irányító rendszer kiépítéséért felelős, míg a vezető orvos a gyógyítás érdekében a lehető legmodernebb, legdrágább berendezéseket szeretné megvenni. De ki dönt?

– Ezeket az ambíciókat én összevontan éltem meg, hiszen az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként nekem nem volt kancellárom, azaz egy személyben feleltem mindenért úgy, hogy a huszonhat esztendő alatt soha nem volt deficit, de likviditási zavar sem az intézet működésben. Sohasem tudtam megérteni bizonyos kórházak esetében, miként halmoznak fel deficitet, ugyanis a finanszírozás mindenkire egyformán vonatkozik. Vannak persze speciális intézményi problémák, de például az Onkológiai Intézetbe a legsúlyosabb betegeket küldték az egész országból, ahol a legkomplikáltabb terápiákat, illetve a legdrágább kezeléseket alkalmaztuk. Az éves betegforgalom meghaladta a 600 ezer főt, ami huszonhat esztendő alatt sok millió beteget jelent. Kétségtelenül a legfontosabb a finanszírozás és a gazdálkodás minősége, ezért teljesen új szabályozásokat tervezünk bevezetni a régebbi egyenetlenségek megszüntetésére. Jenei úr most egyébként nem kancellár, neki más a szerepköre, a fegyelmezettség, a működtetés, a gazdasági folyamatok irányítása, a fejlesztés, a személyi és kapacitási kérdések megoldása. Természetesen tehet javaslatot a beszerzések irányára, a tevékenység finanszírozására, de a döntés a miniszteré.

– Nem tart attól, hogy az új vezetési módszer döntési, irányítási és egzisztenciális nehézségeket okozhat?

– Nem jó a megközelítés, hiszen a minisztérium egyetlen intézményét sem akarja hátrányos helyzetbe hozni vagy megsarcolni. Nekünk az az érdekünk, hogy az orvosok megfelelő anyagi, egzisztenciális bázison élhessenek, és a munkájukhoz legyen meg minden. Véleményem szerint az orvosi kamarával is azért volt könnyű megállapodni, mert a kormány hasonló álláspontot képviselt ebben a kérdésben. Ott voltam a miniszterelnöki megbeszélésen, ahol Orbán Viktor elfogadta a kamara javaslatát, amely szinte szóról szóra megegyezett azzal, ami három nappal előtte a kormányülésen már elhangzott. A kamara döbbenten vette tudomásul, hogy a kormány ezt a rendkívül magas orvosi fizetést elfogadta, a paraszolvencia eltörlésével és a szankciók bevezetésével együtt.

– Adódik a kérdés, hogy a Kincses Gyula vezette kamara most miért akar mégis másként emlékezni az akkori megbeszélés részleteire.

– Itt megint csak találgatni lehet. Nem szoktam megpróbálni megfejteni mások gondolatait, de a legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy a kormánnyal szembeni lépésüket és határozottságukat akarják ezzel újból megerősíteni.

– Kincses Gyuláék talán úgy gondolták, hogy a követelésük nagyon nagyot szól majd, amit a kormány úgysem fogad el. Most pedig kénytelenek mellébeszélni?

– Van ilyen az életben, mert mindent, amit felvetettek, elfogadtunk. A hírek most sem fedték egyértelműen a tényeket, hogy mit tartalmaz majd a végrehajtási rendelet, de a végrehajtási utasításban minden, ami az orvosoknak és a betegeknek kedvező, az benne lesz.

– Ezek szerint a kamara vezetésének politikailag már nem annyira kedvező mindaz, ami az orvosoknak viszont az lesz?

– Ez is egy értelmezési lehetőség, de megismétlem, nem szoktam mások gondolataiban kutatni, a tetteiket kell figyelembe venni. Az viszont biztos, hogy a kiemelkedően kereső vörös báróknak nem tetszik a törvény, a szankció, mert jelentős anyagi veszteség éri őket például a paraszolvencia törvényi tiltásának bevezetésével. Ők elsősorban ezért hangoskodnak, de az orvostársadalom elenyésző hányadát teszik ki. Számukra a rendezetlenségből meg a hatalom-, illetve tekintélyelvből adódó eddigi lehetőségek most jelentősen csökkennek, illetve megszűnnek.

– Újabb hangoskodás terjed, ami a fegyveres katonák utcai megjelenését illeti, mondván, hogy a járvány Magyarországon inkább rendőrségi és katonai, semmint szociális probléma.

– Egyetlen dolgot szeretnék mondani. Az Operatív Törzs által kiszabott járvány- és egészségügyi feladatokat teljes mértékben a minisztérium és háttérintézményei készítik elő, de a közlekedés, a nyitvatartás, a határvédelem, röviden a társadalom teljes biztonságának garantálása is a törzs feladata és felelőssége. A rendőrség, a katonaság a mi dolgunkba nem szól bele, összekeverni a kettőt szándékos hangulatkeltés. A vészhelyzet múltával ez is el fog csendesülni.

– Hogyan látja, jövő február 8-án a veszélyhelyzetnek vége lehet?

– Ez a járvány aktuális állapotától függ. A törekvés az, hogy azokat a szabályokat, amelyek alkalmasak rá, hogy visszaszorítsák a terjedést, szigorúan betartsuk. Az éjszakai kijárási tilalom első estéjén például szinte senki sem volt az utcán, a társadalom nagy többsége rendkívül fegyelmezett, bizonyos része viszont nem.

– Hasonlóan, mint a parlamentben, ahol némelyek önmagukból kivetkőzve videókkal, krumpliszsákokkal, olykor pedig külvárosi argóban, a körömcipőt gumicsizmára váltó stílusban nyilvánulnak meg.

– Új műfajok születtek. Zárt folyosón talajtorna- és korlátgyakorlatok bemutatása, csukott ajtóra koppanás, a magyar nyelvújításról meg a helyesírási szabályok értelmezéséről, új számtani algoritmusról már nem is beszélve. Az új magyar politikai nyelvezet lényege, hogy manapság már nem mindenki beszél úgy és azzal a gondolati tartalommal, mint Deák Ferenc vagy Apponyi Albert, hanem úgy és olyan színvonalon, amit felesleges kommentálni. Rendkívül nehéz ehhez hozzászoknom, mert előtte orvosként ilyet nem tapasztaltam. Pedig az egyik ellenzéki képviselő kedvéért kiszámoltam, hogy negyvennégy évi szolgálatom során ha csak napi harminc beteggel találkoztam, akkor az 342 ezer páciens és milliónyi hozzátartozó, de tőlük vagy velük szemben ilyen hangnem soha nem fordult elő.

– Ebből az is következik, hogy az orvosok nem olyan elégedetlenek, mint ahogyan ijesztget az ellenzék, és nem akarják ezrével elhagyni a hazájukat?

– Mondogatják, de nem támasztják alá semmilyen konkrétummal. Azért sem hiszem, mert magam évtizedekig orvosként, tanárként, igazgatóként dolgoztam, és egy tíz éve a pályára került kolléga máris annyit fog keresni, mint én a miniszteri kinevezésem előtt. Mi ebben a taszító? Jelenleg közel 700 ezer forintot keres egy osztályvezető főorvos, akinek a jövedelme három év alatt 2,4 millió forintra emelkedik, ami magasabb a miniszteri fizetésnél. Ezzel én egyetértek. Ezek a számok nem elégedetlenségre, nem is távozásra adnak okot.

– Amikor ön még orvosként dolgozott, hogyan viszonyult a paraszolvenciához?

– Pontosan 1992. július 15-e óta, amikor kineveztek az intézet főigazgatójának, nem fogadtam el senkitől, se betegtől, se hozzátartozótól egyetlen forint paraszolvenciát sem. Ezért egyesek kétségbe vonták a memóriámat. A parlamentben egy provokatív kérdésre válaszoltam, és csak arra utaltam, hogy egy vezető részéről nemcsak a szigor, hanem a példamutatás is alapvetés kell legyen. De az ellenzék módszereire hadd mondjak még valamit. Miután végignézték iskoláskoromtól kezdve a pályafutásomat, sok száz előadásom anyagait, könyveim és közleményeim sok ezer oldalát, összesen két mondatot találtak. Az egyik a tízparancsolat prevencióban játszott szerepe volt. De nem igaz, amit állítanak, mert ők terápiáról beszélnek, tehát nincsenek tisztában a megelőzés és a megbetegedett ember kezelése közötti különbséggel. Mivel sem szakmai, sem irányítási, sem emberi kifogást nem találtak, rám fogták, hogy veleszületetten gyagyás vagyok, furcsákat beszélek. Ez utóbbit lehet, hogy nem értik, mondom mentségükre. Például Hippói Szent Ágoston nevét nem hallották még. Amikor említettem, ők Szent Ipolyi Ágostonnak hallották, és két nap után jöttek rá, hogy ilyen nevű sosem létezett. Két éve köröztetnek egy retusált fotót, amelyen vörösre színezték a hajam, és feketére a körmöm. Sebészként általában két-tizenkét órás műtéteket végeztem, naponta akár hatot, évente ezrével, ezért aztán naponta hússzor vagy harmincszor mosakodtam be. Hát, az ellenzék összefogva sem valószínű, hogy annyiszor mosott kezet, mint én egyedül. Mégis odaretusálták a körmömre a piszkot, a hajamra meg a vörös festéket. Nekem a természet szép szőke, majd barna, jelenleg ősz hajkoronát adott. Hála Istennek.

– A gyalázkodás és a gyűlölködés mellett már olyan kegyeletsértő híreket is terjesztenek, hogy névtelen bejelentések szerint hullahegyek vannak a szombathelyi proszektúrán.

– Ez megint nem igaz! Én a miniszterségem óta az egészségügyről megjelent hírek közül alig találtam olyat, ami mindenben megfelelne a valóságnak. Hasonlóan hangulatkeltő a szombathelyi hullahegy esete is. Ahol az az igazság, hogy az egyébként nagy kapacitású proszektúrán egyetlen nap alatt a járvány következtében annyira megemelkedett az elhunytak száma, hogy a holttesteket a kegyeleti szempontok betartásával egy plusz négy fokos teremben helyezték el és őrizték néhány órán át. Most ezzel élnek vissza a kegyelet vámszedői.

– A mi életünkben még nem volt olyan karácsony, mint amilyenre most készülünk, hiszen sokan azzal riogatnak, hogy az idei elmarad.

– Számomra a karácsony a lelki békét, az elmélyülést, a számvetést, a szeretetet és a családot jelenti. Ez a minden bizonnyal zártabb karácsony alkalmat kínál arra, hogy gondolkozzunk el rajta, valójában mi az igazán fontos az életünkben, és mi az, ami lényegtelen. Éljük át a szeretetet, mert létezik, és mindenkit betölt!