Elmegyünk a legvégsőkig
Láng Zsolt az önkormányzatok lehetőségeiről
Veszélybe került számos fővárosi kórház, csak a II. kerületben négy: az ORFI, a Budai Gyerekkórház, a Szent Ferenc Kórház és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. Láng Zsolt, a kerület frissen megválasztott fideszes polgármestere a kórházak megmentésének lehetősége mellett arról is beszélt, hogy csak hét év késéssel fogadta el a képviselő-testület a Kerületi Városfejlesztési és Építési Szabályzatot, és hogy miért rendeltek el másfél hónapos építési tilalmat.
– Elsöprő sikert aratott a Fidesz-KDNP a II. kerületben – tizenhétből tizenöt egyéni körzetet hoztak, és ön is nyert Horváth Csaba eddigi polgármesterrel szemben. Minek tudható be a fölényes győzelem? – Három tényt említenék a siker zálogaként. Először is nem szabad elhallgatni, hogy a belpolitikai helyzet kedvezett az ellenzéknek októberben, hozzáteszem, itt a második kerületben ez kevesebbet nyomott a latban, mint az ország sok más pontján. Nálunk ugyanis mindig kiemelkedően magas a választási részvétel, és stabil a polgárok pártpreferenciája, nem jellemző az átjárás a két oldal között. Azon múlik egyik vagy másik fél sikere, hogy ki tudja a lehető legnagyobb százalékban elvinni a saját szimpatizánsait a szavazóhelyiségekbe, és ki tud a pártpolitikailag semleges választókban bizalmat ébreszteni önmaga és programja iránt. A belpolitikai helyzetnél tehát fontosabb tényezőnek látom a sikerünkben, hogy a jobboldal egységes volt, a Magyar Demokrata Fórumot és a Magyarok Világszövetségét kivéve megvolt közöttünk, jobboldali pártok, civil szervezetek között az együttműködés. A siker harmadik pillére pedig, hogy sokat, nagyon sokat dolgoztunk a tavaszi és az őszi kampányban is. A polgári körösök és az aktivisták lelkesek voltak, mindenben segítettek, s a jelöltek is aktív kapcsolatot tartottak a választókkal. Pozitív kampányt folytattunk: nem az ellenfelet próbáltuk besározni, nem országos politikai botrányokkal foglalkoztunk, hanem a saját magunk által kidolgozott stratégia alapján, megvalósítható programmal, kizárólag a kerület jövőjéről beszélve álltunk a választók elé. – A másik oldal mennyire partner abban, hogy ez a megvalósítható program valóban teljesülhessen? – A kerületünkben uralkodó béke alapja, hogy a másik oldal is érzi: addig, ameddig javaslataink, kezdeményezéseink a gondunkra bízott városrész érdekeit szolgálják, nincs értelme ellenezni azokat. Előfordulhat, hogy lesznek olyan döntések, amelyeknél elvi különbség lesz közöttünk, s így ki kell használnunk a testületen belüli többségünket, de bízom benne, hogy alapvetően a nyugodt, az itt élők érdekeit szem előtt tartó hozzáállás marad az uralkodó a túloldal részéről is. Annál is inkább, mivel a Gyurcsány-csomagnak köszönhető nehéz gazdasági helyzetben csak úgy érhetünk el eredményeket, ha nem hátráltatjuk egymás munkáját. – Nem a Gyurcsány-csomag megszorításai kapcsán érik csupán veszteségek az önkormányzatot. Köztudott, hogy a forrásmegosztásnál rejtélyes módon különösen a budai kerületek jártak rosszul… – Amennyiben jól tudom, a hét fideszes budapesti önkormányzatból hat rosszabbul jár, talán az V. kerület vezetője volt szerencsés ebből a szempontból. Próbáltunk lobbizni, mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne legyen a baloldali önkormányzatokat a jobboldaliak rovására aránytalanul segítő a forrásmegosztás. Azonban nem jártunk sikerrel. A mostani számítások szerint ebben az esztendőben hat-hétszáz millió forinttal kaphatunk kevesebbet, míg a kiadásaink az infláció, áremelkedések következtében nőnek. Rossznak tartom, hogy miközben mindenki elmondja, hogy a politikai szembenállást az önkormányzati szférában félre kell tenni, azt látjuk, hogy pont az ellenkezője történik. A kerületek színe talán soha nem számított annyira, mint most. – Azt mondta, hogy próbáltak lobbizni a forrásmegosztásnál. A fővárosi Fidesz- KDNP-frakcióval, illetve Tarlós Istvánnal van kapcsolatuk? – Természetesen már volt és lesz is egyeztetés közöttünk. Tarlós Istvánnal a választásokat követően már beszélgettünk azokról az általános elvekről, célkitűzésekről, amelyek meghatározzák a következő négyéves tevékenységünket itt a kerületben. Múlt héten ismét egy asztalhoz ültünk, a fővárosi kerületek közül elsőként a II. kerületbe, hozzám látogatott. Természetesen folyamatos párbeszédet folytatunk saját budapesti frakciónkkal, de én már Demszky Gábornak is jeleztem, szeretnék tárgyalni vele arról, hogy a második kerület érdekében hogyan tudnánk segíteni egymást, miben kérjük a főváros támogatását. – Miről esett szó a Tarlós Istvánnal folytatott beszélgetésen? – Két témát jártunk körül. Egyrészt beszéltünk a kerületben működő négy kórház – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, az ORFI, a Budai Gyermekkórház és a Szent Ferenc Kórház – sorsáról, és megállapodtunk a szakmai alapokat nélkülöző kormányzati intézkedések elleni közös fellépésben. Másrészt pedig szóba került a főváros kerületet érintő fejlesztési terve. Remélem, hogy a jövőben az eddigieknél szorosabb együttműködés lesz a II. kerület és a főváros között, és a kerületünket érintő kérdésekben szakértői konzultációk előzik majd meg a döntéseket. Tarlós István mindenesetre felajánlotta, hogy a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-KDNP-frakciójának vezetőjeként mindent megtesz az együttműködés szorosabbá tételéért. Emellett a frakcióvezető úr – Szita Károly után másodikként – felkért arra is, hogy legyek alapítója az általa létrehozott Budapest Mindenkié Egyesületnek. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt a civil szervezetet, így örömmel mondtam igent. – Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a három hete elfogadott Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzat, illetve az ezzel párhuzamosan megszavazott másfél hónapos építési tilalom. Mit kell tudni ezekről? – A KVSZ-szel hétéves késésben volt a kerület. Egyik legfontosabb és leggyorsabban megoldandó feladatunknak tartottam a megalkotását, ezért néhány nappal a választások után arra kértem a főépítész asszonyt, hogy a lehető leghamarabb készüljön el a tervezet. Gyors és alapos munka született, amelyet aztán a nyilvánosság elé tártunk, sok civil javaslat érkezett írásban és a lakossági fórumokon is, s amit ezek közül lehetett, azt be is emeltük a szabályzatba. A széles körű egyeztetések után a képviselő-testület egyhangúlag megszavazta Budapest egyik legszigorúbb városrendezési szabályzatát. A március elsejéig, a KVSZ életbe lépéséig tartó építési moratórium szintén lakossági javaslat volt. Sokan attól tartottak, hogy a következő hat hétben azok a befektetők, telektulajdonosok, akiknek a tervei a szigorúbb szabályoknak már nem felelnének meg, gyorsan beadják az építésiengedély-kérelmet, mert az életbe lépésig benyújtott terveket még a régi, enyhébb szabályok szerint kell elbírálni. Ezt akadályozza meg az átmeneti építési tilalom. – Szükség volt ilyen szigorra? – Igen. A kerület tulajdonképpen megtelt. A Rózsadombon vagy éppen a kertvárosias Pesthidegkúton a zöld területek rovására mentek az építkezések, és a forgalom is lassan elviselhetetlenné vált, a kerület belső része sem bír már sokkal többet. A második kerület egyik legnagyobb értékét, a viszonylagos nyugalmát veszítené el, ha nem állítanánk meg ezeket a folyamatokat, s újabb soklakásos társasházak, lakóparkok épülnének. Szerintem már így is elkéstünk néhány évvel… – Az elmúlt héten sajtótájékoztatót tartottak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet halálra ítélése kapcsán. Veszélyben van ez a több mint 130 éves intézmény? – A Regionális Egészségügyi Tanács több kerületi intézmény esetében is nulla aktív ágyat javasol, magyarul megszűnésre ítéli őket. Olyan kórházakról van szó, mint az OPNI, az ORFI és a Budai Gyermekkórház, amelyek a Tarlós Istvánnal folytatott beszélgetésen is szóba kerültek. Talán a legveszélyeztetettebb pillanatnyilag az OPNI, ezért is választottuk a sajtótájékoztató helyszínéül. Hétszázezer ember pszichiátriai és neurológiai ellátásáért felelnek az itt dolgozó orvosok. Hogy csak egy területet említsek, ami jellemző az itt végzett munka fontosságára: az agyi katasztrófa – amely ma a vezető halálokok között van hazánkban – gyógyítását az intézetben működő Stroke-központ világszínvonalon végzi. Egy szakmai szervezet felmérése Észak-Amerika és Európa 180 hasonló központja közül a hatodik helyre sorolta a hűvösvölgyi centrumot. – A sajtótájékoztatón túl hogyan lépnek fel a bezárás ellen? – Szakmai okok nem indokolják, hogy jelenlegi formájukban megszűnésre ítéljék ezen intézményeket, éppen ezért a legvégsőkig elmegyünk, hogy megmentsük a kerületi kórházakat. Ha kiderül, hogy ingatlanspekuláció áll az értékes telkeken álló kórházak megszüntetése mögött, akkor az önkormányzat építési és változtatási tilalmat rendel el ezen ingatlanokra. Nagy örömömre szolgál, hogy az ügy mellett a helyi MSZP-frakció is teljes mellszélességgel kiáll, a sajtótájékoztatón így megjelent Takács Beáta, a szocialisták frakcióvezetője is. – Navracsics Tibor azt nyilatkozta a Demokratában, hogy a Fidesz az önkormányzatok pártja lett, ezért a legfontosabb helyi problémákat országos szintre emelik a jövőben, s ha kell, a parlamentben is foglalkoznak ezekkel. Ön milyen témát javasolna a frakcióvezetőnek? – A fővárosi vezetés és a kerületek közötti viszonyt valahogyan rendezni kell, mert az évek óta tapasztalható szembenállásból Budapestnek már rengeteg kára született. Azonban sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy ebben a ciklusban normalizálódik a helyzet… Mint fontos és aktuális ügy, természetesen minden eszközzel fel kell lépni az ellen is, hogy az ország egyes kórházai üzleti spekulációknak essenek áldozatul. Azt gondolom persze, hogy erre nem kell különösebben felhívnom a frakciónk figyelmét, hiszen a Fidesz eddig is tiltakozott az egészségügy szakmaiságot nélkülöző átalakítása ellen. Egyébként nagyon örülök Navracsics Tibor szavainak. Az emberek ugyanis azt látták az elmúlt években, hogy a politika nem róluk szól: a kormányról kiderült, hogy hazudott, és évekig nem csinált semmit, a Fidesznek pedig ellenzéki pártként nem volt eszköz a kezében. Nagyon pozitív lenne, ha sok helyi problémát sikerülne országos szintre emelni, ezáltal esetleg megoldani is. Talán a polgárok újra elhinnék, hogy vannak politikusok, akiknek fontos az ország sorsa. (bándy)