Huszonnyolc szárnyvonalat szüntet meg a MÁV a közeljövőben. A vasúttársaság vezetése pénzhiánnyal és a vonalak kihasználatlanságával, gazdaságtalanságával indokolja a lépést. Mindabból, amit e vasútvonalak jelentenek az érintett településeknek, megtérülési mutatók, számadatok lettek. Így járt a Sellye-Villány közötti vasútvonal is. Pedig az 58 kilométeres sínpár mentén emberek, családok, közösségek élete, sorsa húzódik. Ez a vonal az ország legszegényebb térségén, a Baranya megyei Ormánságon vezet keresztül.

Folyamatosan romlott az Ormánság helyzete az elmúlt esztendőkben. Sorra zártak be azok az utolsó üzemek is, amelyek adtak még néhány tucat munkahelyet az itt élőknek. Megszűnt a siklósi kesztyűgyár, a selylyei benzinkút és a tejüzem, Vajszlón az erdészet és a burgonyaüzem… Nem véletlen, hogy évek óta harcol a vasútvonal megmaradásáért Kékkői Zoltán, a körzet fideszes országgyűlési képviselője. – Egyik napról a másikra, az emberek és az őket képviselő politikusok értesítése nélkül akarták felszámolni a vonatot 1999-ben. Már akkor is mondtuk, hogy az Ormánságon átvezető autóút rendkívül szűk, ha két kamion közelít egymás felé, az már balesetveszélyt okoz. Ráadásul télen senki sem takarítja ezt az utat, nagyobb havazás idején nem lehet közlekedni rajta. Azzal érveltünk, hogy olcsóbb rendbe hoznia a vasúti pályát és megtartani a vonatot, mint új utat építeni. Kékkői Zoltán mentőakciója sikerrel járt akkor, a MÁV azonban most nem engedett. A statisztikák szerint jelenleg 26 utas utazik naponta a Sellye-Villány közötti vonalon. A Pápa-Környe közötti vonalat is fel akarják számolni, ahol nyolcvannyolcan váltanak jegyet vonatonként. – Megkaptuk a MÁV-tól az utasforgalomról szóló adatokat – tájékoztatta lapunkat Micskei Tibor, a Pannon Volán termelési igazgatója. – Jelenleg vizsgáljuk, a költség és bevétel viszonylatában mit jelent majd a busztársaságnak a pályaszakasz megszüntetése. A Pannon Volán önállóan gazdálkodó részvénytársaság, amely 96 százalékban állami tulajdonban van. Micskei Tibor elmondta, a cég csak azt a feladatot vállalja el, ami nyereséges. Ha olyan megbízást kapnak, ami veszteséget termel, azt csak úgy teljesítik, ha a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium finanszírozza a bevételkiesést. De miért adna Kóka János támogatást a veszteséges busztársaságnak, ha ugyanezen okok miatt szünteti meg a vasútközlekedést?

Gettóba zárt Ormánság A MÁV már korábban is belenyúlt a térség életébe, amikor megszüntette a Pécs-Harkány vonalat. Harkány nemzetközileg ismert és folyamatosan fejlődő fürdőváros. Érthetetlen, hogy elvágták a nemzeti és nemzetközi vasúti hálózattól. – Nem értem, miért jön folyton a MÁV a statisztikákkal, amikor vannak dolgok az életben, amelyeket nem lehet számokkal mérni, nem lehet forintban kifejezni – magyarázta Bédy István, Harkány polgármestere. – Kell a vonat, hogy az életünk itt élhetőbb legyen. Tudják például a MÁV vezetői, hogy az Ormánság nagy része beletartozik a számos ritkasággal dicsekedő Duna-Dráva Nemzeti Parkba? Ha nem lesz vonat, hogyan fogják látni majd ezt a parkot az emberek? Hogyan jutnak be oda? Bédy István szerint egyetlen nagyobb vállalkozás sem érkezett az utóbbi években az Ormánságba, a régió egyetlen fejlődési lehetősége az idegenforgalom, a falusi turizmus lenne. Adottságainál fogva pedig Harkány állhatna a folyamat élére, átadva gazdag tapasztalatait. És mégis megszüntetik a vasútvonalat. Ráadásul a térség MSZP-s képviselője és a megyei önkormányzat ugyancsak baloldali vezetése szó nélkül tűri mindezt. A turizmus támogatásával kapcsolatban csupán egyetlen gondolat merült fel a kormány részéről, az, hogy a vasútvonalat bicikliúttá alakítják. Biciklizni eddig is lehetett az Ormánságban, igaz, nem minden veszély nélkül. Vajon nem lenne jobb és érdekesebb egy nosztalgiaszerelvényt üzemeltetni a vonalon? Ez biztosan nagyobb vonzerőt jelentene. Másfelől alig hihető, hogy hetvenéves asszonyok karikáznának el és vissza mondjuk Sellyéről a siklósi kórházba, ez ugyanis 58 kilométer. Két éve már írt arról a világon egyedülálló jelenségről a Demokrata, hogy Kémesen a kalauz ereszti le, illetve húzza fel a vasúti sorompót, amikor a kereszteződésben áthalad a vonat. Ehhez a cseh gyártmányú BizMot szerelvénynek külön meg kell állnia az átjáró előtt is, hogy leszállhasson a kalauz, s közvetlenül a sorompó után is, hogy bevárhassa őt. Komédia? Ha a kalauzt figyeljük, akkor igen. De ha már a kémesi vasútállomás háttérben álló tekintélyes, kétszintes épületét is belevesszük a képbe, inkább tragédia. Mára teljesen kifosztották: ajtót, ablakkeretet, parkettát, minden mozdíthatót elvittek belőle. Hasonló sorsa jutott a közeli Baranyahídvég vasútállomásának egykor takaros kis épülete is. Innen még a piszoárt is ellopták. Az 58 kilométer hosszú sínpár egykor az Ormánság ütőere volt. Nemcsak átlagos, de speciális vonatok is szaladtak rajta. Például a siklósi kesztyűsvonat, amely az esti műszak végzőseit hordta haza. – Volt diákvonat is, erre külön kocsit kapcsoltak a fiúknak, s külön egyet a lányoknak – mondja Horváth Zoltánné, Kémes polgármestere. – Benn a vagonban szigorú hierarchia uralkodott, elsős gimnazistaként legbelül zötykölődtem egy rossz ülésen. Negyedikes lettem, mire végre az ablakhoz kerülhettem… Természetesen a helyi üzemek és a termelőszövetkezetek is ezt a vonalat használták áru- és terményszállításra, ezen a vonalon közlekedtek az iskolások, vonaton lehetett bejutni a sellyei, siklósi, harkányi munkahelyekre, a siklósi kórházba, a moziba, a szórakozóhelyekre is. Régen az volt a szokás, hogy magánemberek is rendelhettek vasúti szállítást. Azok éltek ezzel, akik háztájival foglalkoztak. De kértek vagont fiatal házasok is, hogy hazahozhassák a frissen vásárolt bútort Siklósról, meg azok a családok is, akik ilyen-olyan okból átköltöztek az egyik faluból a másikba. Még a drávaszerdahelyiek is használták a vasutat, annak ellenére, hogy náluk nem állt meg a vonat. – Átmentünk a szomszéd községbe, ott szálltunk fel rá – mondja az idős Papp Lajosné -, aztán irány Siklós, Harkány vagy Sellye! Dolgozni is így jártak tőlünk az emberek. A vonat megszüntetésének a híre érzelmileg érintette meg az embereket. Nem az emlékek miatt, sokkal inkább azért, mert az Ormánság ötvenezer lakója egyre nehezebben viseli el a mellőzést. – Mindent elvettek már tőlünk. Kezdték a kispostákkal, aztán ritkították a buszjáratokat, összevonták az iskolákat, most meg elveszik a vonatot – fakad ki keserűen Pappné Netik Natália Drávaszerdahelyen. – Mi csak az újabb hiányt és a visszafejlődést érzékeljük. És háborgunk. Nálunk megszűnik a vasút, miközben látjuk a tévében, hogy nyugaton mennyi pénzt költenek a vonatok fejlesztésére, mondván, ez a jövő közlekedési eszköze. Hallani keményebb szavakat is. – A többség úgy érzi, hogy rezervátumba vagy gettóba akarják zárni az ormánságiakat – állítja Horváth Zoltánné, Kémes polgármestere. Vajszlón a Drink Bár kocsmárosa arra gyanakszik, hogy a kormány szándékosan fojtja meg az Ormánságot és a vasút elvételével húzza meg végképp a nyakukon a kötelet. Az emberek a MÁV döntését alátámasztó statisztika megbízhatóságában sem bíznak. – Nyár elején vizsgálták a vonat kihasználtságát, akkor, amikor megkezdődött a tanítási szünet, azaz a gyerekek már nem jártak iskolába – mondja Kőszegi Józsefné, Sámodról. – Ráadásul a hét végén jöttek a felmérők!

Gyurcsány nem válaszolt Duka Valéria, Vajszló polgármestere elismeri, hogy kevesen utaztak a vonaton. – De aki utazott rajta, annak nagyon fog hiányozni. Negyvenszázalékos a munkanélküliség és félek, most növekedni fog. Három műszakba már ma sem tudnak eljárni az emberek. Ha megszűnik a vonat, többen is itthon maradnak. Kémesen a háromgyermekes Takács János azt mondja, beszélgetett a barátaival a vonat megszűnéséről. Úgy véli, az itt élők fele elveszíti a munkáját a vasút hiánya miatt, mert nem tudnak majd bejárni dolgozni. Kozma István négygyermekes családapa Kémesről azt mondja, ma már az álláskeresésnél nem azt kérdezik meg először, hogy milyen végzettsége és gyakorlata van, hanem azt, hogy hol lakik és be tud-e járni a munkahelyére. A baranyahídvégi Annus Nándor szerint mindenki elfelejti, hogy a vonat nekik eleve olcsóbb volt, mint a busz. A vonaton hét kilométerre 100 forintot, a buszon 140 forintot kell fizetni. Lehet, hogy másutt legyintenének erre az emberek, de itt, az Ormánságban, ahol a minimálbér már jó fizetésnek számít, ennek is jelentősége van. A vonaltól távolabb eső falvakban is nagyon hiányolják az emberek a vonatot. A kopogós szegénységben élő Piskón szinte csak romák élnek. Kilencvenszázalékos a munkanélküliség, s attól félnek, a vonat hiánya miatt annyira visszaesik az Ormánságban a gazdaság, hogy már idénymunkára sem hívják őket. Az idén már így is csak egyetlen napra mehettek dinnyét szedni. A vállalkozók – az a kevés, aki megmaradt – szintén a bőrükön érzik majd a vonat megszűnését. A vajszlói FAGUS fűrészüzem telepére vonaton érkezik a nyersfa, s vonaton is viszik innen tovább feldolgozott állapotban. A cég hazai és külföldi megrendelőknek is dolgozik. Évente 15-16 ezer köbméter fa fordul meg náluk, ez körülbelül 200-250 vagonnyi rakományt jelent. – Ha megszűnne a vonat, legalább két kamiont kellene vásárolnunk, ami testvérek között is legkevesebb 50 millió forint – mondta Püsök József, a FAGUS ügyvezetője. – Fogalmam sincs, hogyan gazdálkodhatnánk ki a teherautókat. Ha elviszik a vonatot, az egész cég léte veszélybe kerül, a dolgozóink sorsával együtt. Felelős emberek azt mondták nekem, hogy Vajszlóig mindenképpen meghagyják a vonatot. Nem tudok mit tenni, ebbe az ígéretbe kell kapaszkodnom. Püsök Józsefnek hinnie kell, számára ez az utolsó szalmaszál. A MÁV dokumentumaiban azonban makacsul a Villánytól Sellyéig húzódó szakasz megszüntetése szerepel. Az elképzelések szerint – ezt a vasúttársaság vezetői már be is jelentették – a helyi Volán társaság veszi át majd az itt közlekedő vonat szerepét. Az a Pannon Volán, amely korábban igencsak vonakodott a járatait az Ormánságban közlekedtetni a szűk utak miatt. Egyébként a buszjáratokat szinte folyamatosan ritkítják, s különös menetrendet hoztak létre. Takács János például az esti, hatos járattal megy dolgozni Kémesről Harkányba. Fél óra alatt ér oda, de csak tíz órakor kezdődik a műszak. Azt a három és fél órát el kell ütnie valahogy, ha tél van, ha nyár egyaránt. Egy vajszlói férfi pedig arra panaszkodott, hogy a gyerekei Sellyére járnak iskolába, s ott legkésőbb délután egy órakor vége a tanításnak. A busz azonban csak háromnegyed háromkor indul Vajszló felé. Haszontalanul telik el a közbeeső idő, tanulni ilyenkor nem tudnak, játszani, sportolni sem. Csak várnak. Régen, amikor még nem ritkították meg a vonatjáratokat, akkor negyed kettőkor indult Sellyéről Vajszló felé a szerelvény… – Mindez semmi, van úgy, hogy a piskóiaknak öt órát is kell várniuk az indulásra hazafelé, ha bemennek vásárolni valamelyik nagyobb településre – mondta Matyi Dezsőné. – Kértük a Volánt, tegyen be nekünk egy délelőtti járatot is, de nemet mondtak. Matyi Dezsőné nem említette, hogy mindig zsúfoltak a buszok, nagyobb táskákkal vagy netán egy babakocsival fel sem lehet férni a három reggeli járatra. Ezenkívül semmi jele annak, hogy a Volán a menetrend átírására, a kieső vonatok pótlására készülne. A vállalati döntéshozók a közelgő privatizációval vannak elfoglalva. És az Ormánságban is tudják az emberek, ha az állam eladja a Volánt, akkor az új tulajdonosnak a profit lesz a legfontosabb gondja és nem az, hogy jaj istenem, mikor is mentek a vonatok? Az iskolák összevonása miatt sokat utaznak a gyerekek. Harkányba például 16-17 környező faluból járnak be tanulni. – Reggelente szedi össze őket az iskolabusz, de mi lesz, ha a megsarcolt települések már képtelenek fenntartani ezt a járművet? – kérdezte Bédy István, Harkány polgármestere. Vajszlón Duka Valéria polgármester azon gondolkodik, ráveszi kollégáit, azaz a sellyi kistérség polgármestereit, pályázzanak kisbuszokra, s szervezzék meg a régió önálló tömegközlekedését. Legalább úgy, hogy a dolgozók és a diákok ne szenvedjenek hátrányt a vonat megszüntetése miatt. A Gyurcsány-kormány a vasút esetében is a régi módszert alkalmazza, igyekszik minden feladatot visszaosztani az önkormányzatokra, az is lehet, hogy olyan javaslatot tesz, hogy vásároljanak sínautóbuszokat vagy kézihajtányokat a települések, és oldják meg a vasúti közlekedést maguk. A sámodi Kőszegi Józsefné szeptembertől kollégiumba adta be a gyermekét Pécsre, hogy ne tegye ki annak, hogy tanítási napokon fél ötkor kelljen kelnie és csak késő délután, este már sötétedés után bandukoljon haza és üljön neki a leckeírásnak. A sellyei kistérség polgármesterei egyébként három hete írtak egy levelet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a vasút ügyében, lapzártánkig még nem kaptak rá választ. A vasút megszüntetése korosztálytól függetlenül mindenkit súlyosan érint. Drávasztárán a körzeti orvos attól fél, hogy betegei nem jutnak el a siklósi kórházba vagy Pécsre. Kőszegi Józsefnének és kislányának egy napját emészti fel az, hogy Sámodról elmenjenek a fogorvoshoz a közeli megyeszékhelyre, hogy megigazítsák a fogszabályozót és onnan húszperces beavatkozás után hazatérjenek. Kémes polgármestere, Horváth Zoltánné is harcolni akar a vasútért. Rutinos küzdő, a falu kispostáját már megvédte a helyiekkel együtt. – Most vettünk egy malmot, tájházat csinálunk belőle, milyen jó lett volna a vonat, hogy idehozza a turistákat – mondja a polgármester asszony. – Tavaly pedig kifejezetten azért akart nálunk üzemet létesíteni egy nem falubeli vállalkozó, mert látta, hogy itt fut a vasút. Füstbe ment ez is. Aztán: szerettünk volna egy mini ipari parkot építeni a vasútállomásunk mellett. Csak azért sem adjuk fel, de vonat nélkül azért más lesz az egész. Igyekszünk fejleszteni, van egy teleházunk, különféle tanfolyamokat szervezünk benne, hogyha úgy hozza az élet, könnyebben el tudjanak helyezkedni az emberek. És persze csinosítgatjuk, szépítgetjük a falut, amennyire tudjuk, de hiába lépünk előre, valamivel mindig visszahúznak bennünket. Korábban a postával próbálkoztak, most meg a vasutat akarják megfojtani. A polgármester asszony harcolni akar, de vannak, akik már feladták. Nagy szívfájdalma Horváth Zoltánnénak, hogy megindult a kivándorlás, több helyi fiatal is fölkerekedett és Angliába ment dolgozni. Mintha csak Gyurcsány Ferencnek akartak volna szót fogadni. A polgármesteri hivatalból is elment egy fiatal, diplomás nő. Árurakodó lett valahol Angliában. Vannak, akik az országhatárokon belül, de szeretteiktől messze kényszerülnek arra, hogy eltartsák családjukat. Ignácz Lászlóné Vajszlóról három gyermekét hagyta a nagymamára, a legnagyobb nyolcéves, hogy másfél évre Sopronba költözzön, ahol egy varrodában kapott munkát.

Ez nem Amerika A vonattal egyébként többféle elképzelése is lenne a helyieknek. Az ormánságiak szerették volna, ha átmegy egy vonal a szomszédos Horvátországba, ez esélyt jelentene a vállalkozóknak, de sokan járnának át dolgozni is. Ráadásul a megyei fejlesztési tervben szerepelt is a vasút korszerűsítése. Ezt a szándékot erősítették meg látszólag Gyurcsány Ferenc ígéretei is, aki az országos vasúthálózat fejlesztéséről, a 160 kilométeres sebességgel száguldó szerelvényekről beszélt, és garantálta, hogy még a kisebb településekről is fél óra alatt el lehet majd érni a főbb közlekedési vonalakat, csomópontokat. Márpedig ezt az ígéretet a szárnyvonalak nélkül aligha lehetett volna teljesíteni. Az viszont, hogy az emberek amerikai módra autóba pattanjanak, s az autó váljék a közlekedés általános eszközévé, az Ormánságban szóba sem jöhet. Csak meg kell nézni a házakat. Meggörbült tetők, régi, süppedező falak, kicsi ablakok… Ezeken a portákon bizony nem áll semmilyen autó sem. De ha mégis, akkor a drága benzin miatt csak igen-igen ritkán ülnek bele. Ez itt tényleg nem Amerika. Persze az Ormánságban is vannak olyanok, akik mások nyomorából húznak hasznot. Piskón virágzásnak indult, ahogy a helybeliek mondják, a „kocsimaffia”. A háromszáz lelkes faluban egyetlen bolt van, amely kihasználja a monopolhelyzetből adódó előnyöket, és azt, hogy alig tud valaki kimozdulni a településről, hogy máshol olcsóbban vásároljon. Akinek pedig van autója, az 1500-2000 forintot is elkér azért, hogy gyógyszerért, szakorvoshoz, valamint a bevásárlóközpontba befuvarozza a falubelieket. A helyzet persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az ormánsági vasútpályát már réges-rég halálra ítélte a MÁV. Elhanyagolta a síneket, amelyek olyan rossz állapotba kerültek aztán, hogy egyre kevesebben kezdtek utazni a vonaton. Hiszen a szerelvény sok helyütt csak 15 kilométeres sebességgel döcög ma is, Kémesről háromnegyed óra alatt ér Harkányba. Persze, hogy sokan inkább a buszt választották. Így viszont valóban csökkent a vonat utasszáma, most pedig éppen erre hivatkozva akarja felszámolni a vonalat a MÁV. Önmagába ért a kör. Horváth Zoltánné, Kémes polgármestere szerint pénzügyi értelemben is óriási baklövést követnek el azok, akik meg akarják szüntetni az ormánsági vonatot. Igazából nem a vonattal van baj, hanem a gazdaság helyzetével. Ha a gazdaság élénkebben működne, többen járnának el dolgozni, több lenne a szállítanivaló, akkor kénytelen lenne megőrizni, sőt fel is újítani a vonalat a MÁV. Egyszer úgyis ki kell húzni a gödörből a gazdaság kátyúba jutott szekerét az Ormánságban is, olyan nincs, hogy egy valaha virágzó régiót csak úgy halálra ítéljenek. Bekerül az EU-ba a szomszédos Horvátország is, eltűnnek a határok. És akkor újra építhetjük a megszüntetett vonalat. Drágábban. Sándor Csilla, Sinkovics Ferenc