– A Szent Korona-tan alapelve, hogy a Szent Korona szuverén. Ez miben különbözik mai rendszerünktől, a népszuverenitás elvétől?

– A szuverenitás a főhatalom, a hatalom teljességének megkérdőjelezhetetlenül korlátlan és kizárólagos gyakorlását jelenti. A történelem során akár a király volt a szuverén, akár a nép, a hatalom egyetlen ember, vagy embercsoport kezében összpontosult. Ahol a király volt a szuverén, ő vonhatott be másokat a hatalomba és elsősorban alá-fölérendelt hatalmi struktúrák alakultak ki. Ahol a nép a szuverén, akár diktatórikus, akár a demokratikus rendszerről van szó, a nép nevében eljárók jogosultak a hatalom teljességére, amely centralizált hatalmi monopóliumhoz vezet. A magyar történeti alkotmány alapelveinek összességét jelentő Szent Korona-tan alapján azonban a szuverén nem a király, vagy a nemzet, vagy együtt a kettő, hanem a Szent Korona. Pont fordítva, mint Európában máshol, a nemzet mint a hatalom elsődleges gyakorlója vonta be a koronázással a királyt a hatalomba. A magyar közjogi hagyomány szerint a király mint első az egyenlők között ugyanolyan tagja a koronának, mint a magyar állampolgárok. A magyar alkotmány alapstruktúrája a korona-nemzetkirály hármassága lett, amely mellérendelő és megosztott hatalomgyakorlás volt. Mivel a hatalom kizárólagosan sem a királyé, sem a népé nem volt, így a nemzet és király között megosztott volt a hatalmi struktúra. Nem csupán a hatalmi ágak szerint, hanem egyes hatalmi ágon belül is. A népszuverenitás szerint a nép minden hatalom ura, így akit a nép felhatalmaz, az nemcsak a közügyekben dönt, hanem dönthet az értékekről, a jó és a rossz kérdéséről, illetve korlátlanul rendelkezhet a nemzeti vagyon felett is. A Szent Korona szuverenitása ezzel ellentétben azt is jelentette, hogy vannak örök igazságok, értékek, amelyeket sem a király, sem a nép nevében nem lehetett vitatni. Ugyanis nem mi hoztuk létre azokat, hanem tőlünk függetlenül is léteznek és ezért nem vitathatóak, hanem követendőek. Erre a korona egyedülállóan szent jellege mutat, amely elfogadja azt az ősi emberi tapasztalatot és tudást, hogy létezik egy örök, tökéletes teremtő erő. Isten, akihez értékek kötődnek, melyek betartása az üdvösséget és nemzetünk megmaradását is garantálják. Ennek alapja az emberek igazságot szolgáló és áldozatra kész szeretete, mint a közjó feltétele, a közösségi érdekkel korlátozott önérdeknek. Másrészt a Szent Korona szuverenitása azt is jelenti, hogy azok a dolgok, amelyeket tulajdonába adunk, forgalomképtelenek. Ez a legbiztosabb védelme a nemzeti vagyonnak. A Szent Korona szuverenitására alapozott Szent Korona-tan, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy nemzetünk létét az idők végezetéig képes biztosítani. Ez a legfontosabb feladata minden alkotmánynak.

– Hogyan lehet a mai alkotmányos rendszerünket a Szent Korona-tan alapján meghatározni?

– Hazánkat 1944-ben előbb a náci, majd a szovjet hatalom szállta meg. Történeti alkotmányunk szerint, ha külföldi hadsereg állomásozik az országban, akkor törvénytelen, illegitim állapot jön létre, hiszen a magyarságtól és a velünk együtt élő népeken túli erő akar minket uralni. Az 1949-es írott alkotmányunk tehát ezért törvénytelen, de törvénytelen minden 1944 utáni alkotmányos változás a megszállás ideje alatt. Ezért törvénytelen az 1989-es alkotmányjogi rendszerváltozás is, hiszen azt az 1985-ben megválasztott Országgyűlés fogadta el akkor, amikor a szovjet hadsereg még hazánkban volt. Hazánk az egyetlen a volt szocialista országok közül, ahol olyan alkotmány van hatályban, amely katonai megszállás alatt jött létre. 1989-ben csak politikai értelemben szakítottunk a korábbi rendszerrel, alkotmányos szempontból nem. A mai rendszer alkotmányjogilag az 1949-ben létrejött kommunista rendszer folytatása, amelynek politikai és alkotmányos előzménye is az 1919-es Tanácsköztársaság, nem a történeti magyar állam és annak törvényes rendszerei. A mai rendszer, amely törvényesnek tartja magát, a szovjet megszállás rendszereivel tartva a folytonosságot, azt utólagosan törvényesíti is. Vagyis az az oligarchia, amely 1945 után törvénytelenül megszerezte a hatalmat, 1989-ben alkotmányjogilag is törvényesítette magát. Ez azt is jelenti, hogy a kommunista hatalom által elkövetett bűncselekmények és más jogszerűtlenségek is elévültek, de így például az állam eladósítása vagy az államosítás, majd a spontán privatizáció törvényessé vált és jogilag vitathatatlanná tették. A rendszerváltáskor elmaradt az alkotmányos tiszta lappal kezdés. Miután a múlt rendszert utólag törvényessé kívánták tenni, a közösség nem kapott alkotmányos lehetőséget, hogy a múlt egyes dolgain javítson, változtasson megmaradása érdekében. A mai rendszer politikailag elítéli a régi rendszert, mégis jogfolytonosságot vállal vele. Ez egy skizofrén helyzet, ami ugyanakkor a mai rendszer törvényességét is megkérdőjelezi.

– Ezek szerint a rendszerváltozás óta eltelt húsz év is törvénytelen?

– Ma Magyarországon politikailag és jogilag is az az elfogadott álláspont, hogy ami 1944-től 1989-ig történt, azt felejtsük el, hiszen az egy legitim, törvényes rendszer következménye. A mai rendszer magát törvényesnek tekinti, tehát ami 1989 óta történt, azt is el kell fogadni, nincs mit tenni. Így az általában jogszerűen privatizált, ellopott nemzeti vagyonért sem lehet már semmit tenni, mert a rendszer törvényes, legitim és jogszerűen, legálisan járt el. Ha pedig nem jogszerűen jártak el, vagyis bűncselekményt követettek el, az elévül, hiszen a rendszer törvényességéből ez is következik. Így bárki, aki kormányra kerül a jövőben, nem tehet mást, csak azt, hogy megnézi, mennyi maradt a nemzeti vagyonból, és feltárja, mennyi tűnt el, esetleg nevesíti, hogy kik tették. Ennyi. Ezen nem változtatna az sem, ha az új Országgyűlés esetleg átszámozza az Alkotmányt 1949-ről 2011-re. De nem változtatna a helyzeten az sem, ha elfogadnának egy új, kartális alkotmányt. Ez az új alkotmány nem tenne mást, minthogy törvényesítené az elmúlt húsz évet. Lezárná azt egy pillanatnyi politikai alkunak megfelelően. Majd ezt a politikai alkut végérvényesnek tekintve új alkotmányos eszközöket vezetne be a rendszer konszolidálására. Például kétkamarás Országgyűlést, vagy új választási rendszert. De ez az eddigi rendszeren nem változtatna. A helyzeten csak az segítene, ha szakítanánk alkotmányjogilag az elmúlt hatvanöt évvel, azaz helyreállítanánk a jogfolytonosságot. Ha valódi politikai kompromisszumra nyílna lehetőség az uralkodó oligarchia és a nemzet között, akkor olyan alkotmányos megoldás kell, amely lehetővé teszi, hogy ne tekintsük lezártnak, véglegesnek az elmúlt évtizedeknek az egész közösséget befolyásoló jogszabállyal rendezett kérdéseit. A Szent Korona szuverenitásához köthető jogfolytonosság definíció szerint azt jelenti, hogy egy törvénytelen rendszert törvényessé alakítjuk át. Tiszta lapot adunk magunknak, hogy az elmúlt húsz, illetve hatvanöt évből, amin szükséges és lehetséges, azon változtassunk. A változtatásra csak a jogfolytonosság helyreállítása tud alkotmányos lehetőséget adni. Minden más alternatíva az eddigi oligarchia töretlen hatalmát szolgálná. A mai rendszer törvényességét megkérdőjelezi az is, hogy Európában abszurd módon, a mai alkotmányos rend része az összes népszuverenitást korlátozó jogintézmény, a választások, népszavazások jogszerűtlenségeinek nem megnyugtató kivizsgálása, és a szokásjog tagadása, amely önmagában az élet törvényeként segíti egy rendszer legitimálását. Történeti alkotmányunk a szokásjogon alapult, ami azt jelentette, hogy az egzisztenciálisan bizonyos, az európai átlagnál magasabb szinten védett emberek napi élete alakította az alkotmányt, illetve az alkotmány a napi élet rendjéhez igazodott. Ezért hívták „élő alkotmány”-nak. Örvendetes, hogy egyre több szervezet és párt programjába veszi a történeti alkotmány helyreállítását a Szent Korona-tan alapján, de azt senki nem mondja ki, hogy a mai rendszer törvénytelen. Szükséges még azt is kijelenteni, hogy a Szent Korona a szuverén, vagyis az értékek és a Szent Korona tulajdonjogába sorolt dolgok, ami a nemzet biológiai létének feltételei, forgalomképtelenek, nem adhatóak el, hitelfedezetnek nem felajánlhatóak. Csak birtokolni, használni lehet, tulajdonolni nem.

– Mit kell tennie az új Országgyűlésnek, ha nem a régi rendszert akarja folytatni?

– Miután a Szent Korona-tan alapján is a hatalom elsődleges birtoklója a nemzet, az első lépést a nemzetnek kell megtennie egy országgyűlési választással, de ennek korlátozó feltétele, hogy az új országgyűlés elsődleges feladata a jogfolytonosság helyreállítása. Az új országgyűlés hivatott helyre állítani a jogfolytonosságot a Szent Korona szuverenitásával és a Szent Korona tulajdonjogával. Ahogy ez a középkorban többször megtörtént, majd később 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben és 1920 és 1926 között.

– A mai alkotmányukban nincsenek Szent Korona-tanra épülő elvek?

– Sok elem benne van, így a jogok és kötelezettségek aránya, az ellenállás joga a népszavazással, és más eszközökkel és így tovább. Van olyan vélemény is, hogy a mai alkotmány jó, csak be kell tartani. Csakhogy maga az alkotmányos rendszer teszi lehetővé, hogy következmények nélkül ne tartsák be, illetve, hogy egy törvénytelen oligarchia mintegy bűnszövetkezetként gondtalanul kifoszthasson egy országot és annak állampolgárait is. De a legfontosabb ami hiányzik, az az értékelvűség. A Szent Korona-tanon alapuló alkotmányos rendszer elismeri, hogy van jó és rossz. Hagyományismeret, vallási tanítás és tapasztalat alapján tudjuk mi a jó, és mi a rossz. Ma a liberális felfogás az uralkodó, amely szerint nincs jó és rossz. Ezért a liberális szabadságfogalom nem a jó és a rossz közötti választást jelenti, és a korrekció szükségességét, hanem az érzéki, hatalmi és más vágyak érvényesítési lehetőségét. Minél jobban tudom a vágyaimat érvényesíteni, annál nagyobb a szabadságom. Ha nincs jó és rossz, akkor igazság sincs. Ha nincs igazság, akkor közjó sincs. Ha nincs jó és rossz, akkor a tolerancia azt jelenti, hogy mindent el kell tűrni, mert nem lehet megnevezni, hogy mi a rossz. Ekként nem jobb ember az, aki dolgozik, annál, aki nem is akar. Nem rosszabb az, aki hazudik, mint aki nem. Nem tudjuk mi a tartalma az élethez való jognak, a személyi méltóságnak és így tovább. Ezeket majd az aktuális megkérdőjelezhetetlen hatalommal rendelkező oligarchia értelmezi, mindig a hatalmi igényének megfelelően a maga alkotmányos és jogi keretei között. Ezt másképp zsarnokságnak hívják. Az Alkotmánybíróság a kilencvenes évek elején kimondta, hogy a jogok alkalmazása és magyarázata tekintetében nincsenek értékek, hanem relativizmus van. A Legfelsőbb Bíróság pedig azt, hogy Magyarországon a bíróságok nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak. Ma ez az elv uralkodik, és ez nem a Szent Korona elve. A jogfolytonosságot csak úgy állíthatjuk helyre, ha az értékeket beemeljük a jogalkotásba és a jogalkalmazásba.

– A jogfolytonosság helyreállításához az államformánkat köztársaságból királysággá kell változtatni?

– A teljes jogfolytonossághoz szükséges a Szent Koronával koronázott király, a királyságban. Viszont a magyar történeti alkotmány lehetővé teszi, hogy a jogfolytonosság helyreállítása fokozatosan történjen. Köztársasági rend alapján is lehet Szent Korona-tanra épülő történeti alkotmányos rendet kiépíteni, ha a fenti alapelvek megvannak. Az alapelvek és azok intézményi megjelenése a legfontosabb. A Szent Korona-tan érvényesülhet király nélkül is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyszer királysági államforma is létrejöhet, akár király nélkül is, vagy királlyal. De ezt inkább a Gondviselésre bíznám, és nem a politikai pártokra.

– Alkotmányunk kimondja, hogy a „pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.” 2000-től pedig a Szent Korona a Parlamentben van. Nem lehet azt mondani, hogy a jogfolytonosság helyreállítása már elkezdődött?

– Ezek szerint már 1978-ban elindult ez a folyamat, amikor az Egyesült Államoktól visszakaptuk a koronát? Alkotmányjogilag ez nem így van. Tény, hogy a történeti hagyományos formák, a korona és a címer tisztelete 1989 után folytatódik, kibontakozik. Viszont a millenniumi emléktörvény vitája során a pártok leszögezték, a mai rendszer a 1946-os és az 1949-es rendszer folytatása, tehát azt tekintik törvényesnek. Ettől függetlenül a korona címerbe helyezése nagyszerű dolog, de az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez nem bír alkotmányos relevanciával, azaz a Szent Koronának nincs alkotmányos szerepe.

– Magyarországon az emberek egzisztenciális gondokkal küzdenek, és elsősorban biztos megélhetést szeretnének, nem a Szent Korona jogfolytonosságát.

– Az Alkotmány önmagában nem képes megoldani egzisztenciális gondokat. De segíthet megoldani. Egy alkotmány védheti az állampolgárokat, vagy teljesen kiszolgáltatottá is teheti. Ha egy alkotmány, mint a miénk, megengedi, hogy egy oligarchia minden gond nélkül kifosszon egy országot és annak polgárait, akkor az nem jó alkotmány. A Szent Korona-tanra alapozott történeti alkotmányunk maximális védelmet nyújtott a monetáris-pénzügyi hatalommal szemben, amely már a középkorban megjelent. A monetáris hatalom azokban az államokban, ahol a király volt a szuverén, eladósította a királyt, ezzel együtt az államot és az állampolgárokat is. A Szent Korona szuverenitása és tulajdonjoga ezt akadályozta meg. A föld forgalomképtelensége egzisztenciális biztonságot nyújtott nemesnek és nem nemesnek is, megakadályozta, hogy a paraszti és nemesi földek a pénzügyi oligarchia prédájává váljanak. A nemzeti vagyon biztonságos védelme egzisztenciális biztonságot nyújt, amely megvédi az állampolgárt a kiszolgáltatottságtól. A védelem mértéke attól függ, hogy egy politikai kompromisszum alapján mit sorolunk a Szent Korona tulajdonába. Ez a garanciája az önkormányzó autonóm nemzeti létnek, a megmaradásnak, amit a Szent Korona tulajdonjoga garantál, és amit a jogfolytonossággal állíthatunk helyre. Ha a Szent Korona-tant visszaépítjük alkotmányos rendünkbe, van esély arra, hogy a sok évtizedes nyomorúság után újra magunkra találjunk, hogy a nemzet alkotmányát ismét sajátjának érezze.

Lass Gábor