Október 21-én 600 új tagot avat a budapesti Hősök terén a Magyar Gárda

Augusztus 25-e után a Magyar Gárda Egyesület abban bízott, hogy a súlyához mérten lehetőséget kap arra, hogy szélesebb körben is elmondhassa gondolatait és céljait. Mint sejteni lehetett, a Gárdára irányuló médiafigyelem az avatást követő időszakban taktikát váltott: az „amiről nem beszélünk, az nem létezik” elve alapján próbálták elhallgatni a Gárda építkezését, vagy az unalomig ismételt „náci”, „nyilas”, „fasiszta” címkéket ragasztgatták az egyesület tagjaira és a már felavatott gárdistákra. A média ellenszelében szót kért a Gárda is: a második nyilvánosság erejében bízva országjárásra indult. A Magyar Gárda nem hátrál meg. Augusztusban zászlót bontott, október 21-én a budapesti Hősök terén hatszáz gárdista ünnepélyes eskütételével megkezdődik az országos építkezés is.

Az egyesületen, bárhogyan is szerették volna sokan, a Legfőbb Ügyészség mindenre kiterjedő vizsgálata sem talált fogást. A miniszterelnök fenyegetőzése és a pártok versenyszerű elhatárolódása ellenére hatalmas érdeklődés és nagy szeretet fogadta az augusztusban zászlót bontó Magyar Gárda vezetőit országjáró útjukon.

A felvilágosító körút során három hét alatt az ország tizenkilenc megyéjében tartottak előadásokat. Volt, hogy egy nap alatt két helyszínen is bemutatkoztak. Az országjárók kimondva-kimondatlanul arra készültek, hogy a jelenlévőkben el kell majd oszlatni a kételyeket, arra számítottak, hogy magyarázkodniuk kell a média által keltett rágalmakkal szemben. Tévedtek. Azok, akik a fórumokon jelen voltak, nem kételkedtek semmiben: elkötelezett, nemzetben gondolkodó, tenni akaró emberek várták őket mindenütt. Vona Gábor, az egyesület elnöke városról városra ismertette a Magyar Gárda eszmeiségét, céljait, Dósa István törzsparancsnok a mindennapokról tájékoztatta az érdeklődőket. Az országjárók, mint mondták, a nagy érdeklődés mellett mindenhol Tiborc panaszaival találkoztak: azt tapasztalták, hogy a bemutatkozó előadásokra zömmel a pártokból kiábrándult, mégis a nemzeti oldal legelkötelezettebbjei jelentek meg. A Gárda vezetői várták, sőt a helyszínekre hívták a kormánypártok politikusait is, hogy szemtől szemben tudjanak találkozni és választ adni a felmerülő kérdésekre, hiszen, mint mondták, nekik sem félni-, sem titkolnivalójuk nincs. Erre azonban nem került sor, még a provokátorok is elkerülték a rendezvényeket.

Az országjárást, ha közvetlenül nem is, közvetetten minden úton próbálták gáncsolni: a már előre megszervezett és lefoglalt helyszínek közül sokat az utolsó pillanatban – fenyegető telefonok hatására – visszamondtak a megrémült házigazdák. Salgótarjánban, Debrecenben és Szegeden a szabad ég alatt kellett megtartani az előadásokat, ennek ellenére a romantikus környezet még így is 200-300 embert vonzott. Kecskeméten, miután hatalmi szóval kitiltották a rendezvényt a piarista gimnáziumból, egy helyi vállalkozó kisgépkereskedése fogadta be az egyesület alapítóit az utolsó pillanatban. A szerszámokat és gépeket pillanatok alatt eltüntették a boltból, és több száz érdeklődő jelenlétében tartották meg a fórumot.

A Magyar Gárda soraiba az első 56 gárdista felavatása után özönlöttek a jelentkezők. Az első hónapban naponta százával akartak belépni, de még ma is naponta 20-30 fő jelentkezik. Bár az augusztusban felavatott gárdisták némelyikét támadások, fenyegetések érték munkahelyükön, ezek nem fajultak tettlegességig, s nem befolyásolták a jelentkezési kedvet, hiszen az elmúlt másfél hónap alatt körülbelül ötezren jelentkeztek a gárdisták soraiba. Orvosok, középvezetők, egyetemisták, szakmunkások, gyakorló tűzoltók egyaránt.

Az országjáró fórumok egyik visszatérő kérdése mindenhol arra vonatkozott, hogyan lehet valaki gárdista. Mivel a Magyar Gárda egy határokon és pártokon átívelő szervezet, bárki tag lehet, aki magyarnak vallja magát. Mindaz beléphet az egyesület soraiba, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, és aki elfogadja és sajátjának tekinti az alapító nyilatkozatban foglaltakat, s esküt tesz a Gárda árpádsávos pajzsára, továbbá vállalja, hogy lehetőségei szerint aktívan részt vesz a Gárda tevékenységében. A jövőben, az országos építkezés során életbe lép majd az úgynevezett ajánlórendszer, ami azt jelenti, hogy a jelentkezőknek nemcsak egy szóbeli vizsgán kell majd helytállniuk, hanem két felavatott gárdista ajánlása is szükséges lesz ahhoz, hogy a csatlakozni kívánók beléphessenek a mozgalomba.

Nagy számban akadnak olyanok is, akik nem akarnak egyenruhát húzni, de lehetőségükhöz mérten támogatni szeretnék az egyesület törekvéseit, tehát pártoló tagok kívánnak lenni. Kassab Adonis főszervező elmondta, hogy ők ugyanitt, az egyesület honlapján – www.magyargarda.hu – tudják felvételi kérelmüket beadni a gárda soraiba. Számukra november elsejétől indul meg a bővebb tájékoztatás a pontos feladatokról.

Míg az első 56 gárdista csak férfiakból állt, az októberi avatásra nők is jelentkeztek. Kassab Adonis szerint a 600 avatandó fő tíz százaléka nő lesz.

– Az a tapasztalatom, hogy a nők sokkal komolyabban veszik a jelentkezést, sokkal elszántabbak ezen a téren, mint a férfiak – húzta alá.

A nők nemcsak a Gárda soraiban, hanem a szervezésben is oroszlánrészt vállaltak, Tolnában és Somogy megyében a szervezési feladatokat nők látják el, akik szervezőkészségükkel, kitartásukkal és odafigyelésükkel segítik az egyesület mindennapi munkáját.

– Sokan megmosolyogták, hogy a Gárda első tevékenysége a parlagfűirtás, illetve hadisírgondozás volt – mondja Dósa István törzsszázados, aki egyébként hosszú évekig volt hivatásos katona. – A temperamentumosabbak szerint ez nem méltó egy egyesület tevékenységéhez. Mindenki előtt világossá kell tennünk ezért, hogy a Gárda elsősorban egy olyan közösség, amelynek a kovásza nem az agresszió és a bosszúvágy. Senki sem akar pogromokat rendezni, az egyesület nem így akarja felébreszteni a magyarságtudatot.

Azzal, hogy a gárdisták első tevékenysége közé a hadisírgondozás, illetve a temetőrendezés tartozott, sokak számára egyértelművé válhatott, hogy elsősorban hagyományőrző és kulturális missziót hajt végre a Magyar Gárda. Szegeden a Tisza-part, Szarvason az evangélikus temető, Budapesten pedig a méltatlanul elfeledett magyar repülős, Endresz György sírját hozták helyre a gárdisták.

Több helyen vettek részt koszorúzásokon is, és emlékhelyek rendbetételénél is segédkeztek. A megyei szervezések során elindultak egyúttal a közösségépítő programok is.

Három héten át, a következő avatásig, október 21-ig hétvégenként kétnapos rendezvénysorozatot indítottak útjára a szervezők mindazok számára, akik a Magyar Gárda soraiba kívánnak lépni, illetve szimpatizálnak az egyesület célkitűzéseivel. A múlt héten a gárdisták a Váchoz közeli Kosdon vettek részt egy alaki kiképzésen, majd egy estébe nyúló bográcsozással zárult az együttlét. A következő avatásig Dabas városa ad helyet a hétvégi gyakorlásoknak és összejöveteleknek. A vidéki találkozók nem titkolt célja az október 21-i ünnepélyes avatás gyakorlásán, az „alakizáson” túl az, hogy a szimpatizánsok és leendő gárdatagok megismerhessék egymást.

Az országos építkezésnek természetesen anyagi vonzatai is vannak. A Magyar Gárda a jövőben elsősorban tagdíjból és adományokból látja majd el feladatait. Az adományozó kedv augusztus óta nem lankad: a budai Várban összegyűlt félmillió forintnyi összeg az adományoknak köszönhetően másfél millió forintra nőtt.

Az augusztusi lendület tehát nem torpant meg: október 21-én, vasárnap délután három órakor a budapesti Hősök terén kerül sor a Magyar Gárda második eskütételére, ahol hatszáz fiatal nő és férfi tesz esküt a Szent Koronára, hogy az ország és a nemzet szolgálatába állhasson. Az ünnepélyes avatáson a tervek szerint az alapítók mellett felszólal a Gárda két tiszteletre méltó védnöke, Für Lajos és Wittner Mária, de oda várják Morvai Krisztinát, a Civil Jogászbizottság társelnökét is.

Az alapítók méltóságteljes együttlétre számítanak. Elmondták, senkinek nincsen és nem is lehet félnivalója: sem azoknak a százaknak, akik majd Imre király pajzsát viselik mellükön, sem azoknak, akik jelenlétükkel hitet tesznek egy új mozgalom mellett, sem azoknak, akiknek érdekében és védelmében bontogatja mind szélesebbre szárnyát a mozgalom.

Usztics Anna

Horvát sólyom és Krav Maga

Mivel a Magyar Gárda ellenzői azzal érvelnek, hogy sokakban félelmet gerjeszt, két olyan hasonló szervezetet ismertetünk, amelyekről ugyanez elmondható. Horvátországban, Eszék városában több óriásplakáton is látható a Horvát Sólyom Díszgárda (Hrvatski sokol garde) felhívása. Magyarországon pedig manapság röplapokon terjesztik az izraeli központú Krav Maga harcművészeti rendszer felhívását. A Hrvatski sokol elvileg félelmet kelthetne akár a magyarokban is, a Krav Maga pedig információink szerint az Izraelben folyó palesztinellenes agresszió okán heves ellenérzést és aggodalmat vált ki számos magyar emberben. Hogy a félelem alapos vagy alaptalan, azt döntse el az olvasó.

Hrvatski sokol: az eredetileg a múlt század húszas éveiben alapított Hrvatski Sokol utódszervezete szinte a tükörképe a Magyar Gárdának. Magja szintén egy egyesület, amelynek alappillére a Sokol (Sólyom) Díszgárda, ami 50 tagból, egyetemistákból, diákokból, dolgozókból áll. A Díszgárda számos olyan rendezvényen vesz részt, amelyet városi, megyei, állami, katonai és egyházi szinten szerveznek. Részt vesz a Haza Oltárának megkoszorúzásán, a horvát köztársaság hadseregének szemléin, a horvát köztársaság elnökének eskütételén, a pozsegai, eszéki, zágrábi katonai eskütételeken és a legfontosabb horvát rendezvényeken, akár külföldön is, például Bécsben, Budapesten és Pécsett. A Díszgárda katonai hierarchia szerint működik, tagjainak rangja: őrnagy, százados, főhadnagy, hadnagy, tizedes és közlegény. A Díszgárda napja április 30., Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc mártíromságának emlékére, de megünneplik március 21-ét is annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon saját régi zászlójuk alatt a horvát egyetemisták felgyújtották a magyar zászlót, tiltakozásul a magyar elnyomás ellen. A Sólyom Díszgárda tagjai igényes és drága történelmi díszegyenruhát viselnek: fekete bőrkucsma arany forgóval és sólyomtollal, piros szlavón ing, kék aranysujtásos mente, kék nadrág aranyzsinórral, a bal vállon hordott szintén aranysujtásos köpeny. A Díszgárdának ötféle tagja lehet: díszgárdatag, végrehajtó tag, kültag, támogató és tiszteletbeli tag. Tevékenységi köre: véradás, a honvédő háborúban elesettek gyermekeinek segélyezése, különböző sport- és kultúrrendezvények szervezése, vallási ünnepeken való részvétel, a tagok látogatása és születésnapjuk ünneplése, húsvéti, karácsonyi és újévi üdvözletek, különféle humanitárius akciókba történő bekapcsolódás.

Krav Maga: a szó héberül pusztakezes önvédelmet jelent, s egy Izraelben kifejlesztett taktikai és önvédelmi rendszer, amely tagjait elsősorban az utcai váratlan, akár többfős támadásokra készíti föl. Nincsenek benne a hagyományos keleti stílusokra jellemző mozgásformák és gyakorlatok. A tanulók egy gondolkodásra serkentő fizikai és mentális tréningen vesznek részt. A rendszer létrehozója Budapesten született, később Izraelbe költözött, és húsz éven át közelharcot oktatott az Izraeli Védelmi Erőknél. Visszavonulása után kezdte meg tanítását a civil szférában is (Wikipédia). A rendszer magyarországi honlapja szerint többek között a magyar honvédség, a körmendi Rendészeti Szakközépiskola, a szombathelyi Határőr Igazgatóság, a 34. Bercsényi Különleges Műveleti Zászlóalj, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság Neutron Bevetési Osztálya, a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, a Köztársasági Őrezred vette igénybe szolgáltatásaikat. A Krav Maga Szövetség honlapjáról pedig megtudjuk, hogy elsősorban katonák, rendőrök, biztonsági emberek gyakorolják, de civileket is edzenek. Krav Magára jelentkezni ma már az ország minden jelentősebb városában lehet.