Elrabolnak egy temetőt
Román keresztek kerültek magyar katonai temetőbe az erdélyi Úzvölgyében. Sokkal több ez egy román többségű kisváros, történetesen Dormánfalva vezetésének önálló akciójánál. Ez egy pofon, amit nem csak az Erdélyben élő magyarságnak akarnak lekeverni.
Mint mindig, amikor Magyarország Romániával keveredik vitába, ezúttal is nehéz áttekinteni a feszültséget keltő ügy összefüggéseit, legalábbis ha a magyar kultúrkör és a magyarokra jellemző logika felől nézzük a konfliktust.
Az úzvölgyi temetőben összesen hatszáz, első világháborús katonasír található. Döntő többségükben egy miskolci gyalogezred halottai fekszenek itt, de vannak németek és esetleg más nemzetek fiai is, a román jelenlét azonban nem jellemző. Ahogy Raffay Ernő történész a Demokratának elmondta, a mai események gyökerei az 1916-os, egyébként hitszegő támadásig vezethetők vissza. A Román Királyság eredetileg a tengelyhatalmak oldalán állt, de az antant ígéretére, amely Erdély odaítéléséről szólt, szövetségesei ellen fordult 1916-ban, és megtámadta az Osztrák–Magyar Monarchiát. A történész szerint három román hadsereg 430 ezer román katonája lendült mozgásba a támadás napján, a bukaresti Dimineața (A reggel) című lap pedig büszkén tudatta olvasóival, hogy a „román sas átrepült a Kárpátok felett”. A cél Budapest elfoglalása volt. Az Úznál azonban megállították a román csapatokat. Raffay Ernő úgy véli, a temető meggyalázása – ha alaposan megkésve is – de ezt a sérelmet akarja megtorolni. Ott bújik benne a magyarellenes és „nagyromán” szellemiség, ami más ügyekben is gyakran vezet a történelem meghamisításának kísérletéhez. Úgy tűnik, ilyen hamisítási kísérlet történik most az úzvölgyi temetőben is, az Erdély feletti teljes fizikai és szellemi román uralom jelszavával.
Ötvenkét román kereszt
Azt egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen szerepet játszik a temető ügyében a nagypolitika. A keresztállítást a román többségű tizenkétezres város, Dormánfalva (Dărmănești) polgármestere, Constantin Toma és vezetőtársai szervezték. Azt állítva, hogy a temető Dormánfalva közigazgatási területéhez tartozik. Ugyanezt mondja viszont a másik oldalon levő, magyar többségű Csíkszentmárton is. A nagy román területrendezési kampány, az 1960-as évek közepén kigondolt szisztematizálás maradéka ez a vita, amely azóta sem zárult le Hargita és Bákó megyék között. Nemcsak a temető tulajdonjogáról van szó, hanem erdőkről, rétekről és termőföldek hovatartozásáról is. Az átszervezés keretében több kilométerrel nyugatabbra került a megyehatár, mint a történelmi idők során.
A temetőben ortodox emlékművet és ötvenkét keresztet állított Dormánfalva vezetése. Mindet betonból vagy valamilyen, arra hajazó „öntött kőből”, elesett román katonák tiszteletére. Ezek a keresztek bántó kontrasztban vannak a szép, pácolt magyar fafeszületekkel és a szintén szemrevaló, díszes székely kapuval. Kicsi, de jellemző kellemetlenség, hogy az építés után megmaradt betont a munkások beborították a temető vízelvezető rendszerébe. A román parcella keresztjeinek jelentős része még meg nem jelölt magyar katonasírok fölé került. Raffay Ernő szerint ez már az erdélyi román fölény direkt demonstrálása. Amit amúgy az élet minden terén érzékelni lehet. Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke pedig úgy véli, meg akarják jelölni, románná akarják tenni a helyet, a hősi temetőt nemzeti büszkeségük jegyében, ez a keresztállítás fő célja. Hozzátette, az úzvölgyi magyar nyughelytől tizenöt kilométere van egy román katonai temető, inkább azt kellett volna kézbe vennie Dormánfalvának, de azzal nem foglalkozik senki.
Elmaradt a felszentelés
Egyre erősödik az erdélyi magyarság körében a felháborodás, amelynek már két nagy szervezett demonstrációval, méltóságteljes tiltakozással és az állami szervekhez benyújtott kérelmekkel, petíciókkal adott hangot. Erre mondta Bíró Erika szörcsei református lelkész egy beszédében, hogy már majdnem elaludt a térség magyarsága, de most újra hallható itt a Himnusz és a magyar könyörgés Istenhez.
Azóta kiderült, Dormánfalva városának nincsenek meg a hivatalok által jóváhagyott építési engedélyei az úzvölgyi román parcella létrehozásához. A hatóságok – ideértve a román kultuszminisztériumot is – szabályellenesnek, sőt törvényellenesnek nyilvánították a bővítést. De nem bontatták le a kereszteket és az ortodox emlékművet sem, és nem állíttatták helyre a katonatemető eredeti állapotát.
Raffay Ernő szerint nem is fogják: a hatóságok kettős beszédet folytatnak, fejet csóválnak, de hagyják, hogy menjen minden tovább a maga útján. Tőke Ervin pedig azt mondja, hogy a nagyon is elnéző illetékesek hamarosan megtalálják majd azt a jogszabályt, amellyel legalizálhatják az úzvölgyi román parcellát. Tény, hogy tiltás helyett csak a dokumentumokkal kapcsolatos hiánypótlást kértek Dormánfalvától. És a határeltolásból adódó tulajdonvitát sem sietnek rendezni. Pedig önmagában az is megoldhatná a kérdést, függetlenül attól, hogy fizikai értelemben a temető közelebb esik Dormánfalvához, mint Csíkszentmártonhoz.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának RMDSZ-es elnöke nem ilyen borúlátó. A Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy csak a szabályok és a hatósági eljárások útját járva lehet orvosolni az úzvölgyi temető ügyét. Tőke Ervin viszont a budapesti diplomácia erejében bízik. Az egyre terebélyesedő felháborodás hatására Dormánfalva polgármestere elhalasztotta a román parcella május 17-re tervezett felszentelését, a hivatalos magyarázat szerint a közelgő EP-választás miatt. Tőke Ervin viszont egy mélyben zajló diplomáciai lépésnek tulajdonítja a halasztást. Szerinte nem a petíció, nem a türelem és nem is a paragrafusok rengetegében vívott dzsungelharc a megoldás, hanem a diplomácia.
Fekete zsákok
Az úgynevezett Úzvölgyi Civil Akciócsoport a kemény lépésekben bízik. A román betonkeresztek tervezett felszentelése előtt fekete szemeteszsákokkal takarta le azokat. A csoport tagjai ragaszkodnak a névtelenségükhöz, egyesek azt a Ladó Andreát is a tagjai között sejtik, aki két éve kifütyülte Orbán Viktort a Tusványoson. Egy másik civil szervezet, az Úz-völgye Kezdeményező Bizottság viszont nem sokkal később letépte a fekete nejlonzsákokat, mert az akciót méltatlannak tartja. Borboly Csaba is neheztelt a zsákos akció miatt. Szerinte már ott tartott az ügy, hogy visszavonulót fúj Dormánfalva román polgármestere, és a Bákó megyei prefektus is lépni akart az ügyben, amikor jött a letakarás! Provokáció történt volna? Itt villant meg a román nagypolitika, az EP választásra készülő elit kampánytrükkje?
Borboly Csaba mindenesetre higgadtságot kért, és azt, hogy mindenki tartózkodjon a provokatívnak minősíthető lépésektől, mert ezek visszaütnek. A letakarás következtében máris vizsgálatot indított a Bákó megyei rendőrség. A feljelentő az akkor még független EP-képviselőjelölt George Simion volt, aki állította, hogy megverték a tiltakozó magyarok az úzvölgyi temetőben. A rendőrség kommandója pedig megrohanta egy hajnalon László Antalnak, Csíkszentmárton RMDSZ-es alpolgármesterének otthonát. Miközben pártja bejelentette, hogy felfüggeszti a kormánykoalícióval való együttműködését az úzvölgyi katonatemető ügye miatt. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint ami az úzvölgyi temetővel történt, az egész magyarság ügye, és a megoldáshoz először is egységre van szükség.
Ez az egység azért is nélkülözhetetlen, mert úgy tűnik, az úzvölgyi eset csak egy folyamat kezdete. A sepsiszentgyörgyi nemzetközi katonatemető a következő célpont, amit a magyar városvezetés kezel. Annak az ügynek a motorja a Románok Fóruma nevű civil szervezet, amely úgy véli, országa a Dnyesztertől a Tiszáig terjed. A sepsiszentgyörgyi vita ráépül az úzvölgyi konfliktusra, június 6-ra, az ortodox mennybemenetel napjára megemlékezést szerveznek az úzvölgyi „román hősi temetőbe”.
