Elterelő hadművelet
Elevenítsük fel a történteket. Sokan sok mindent írtak és mondtak, a történet önálló életre kelt, bejárta a sajtót. Éppen ezért itt most elégedjünk meg a száraz tényekkel. 2008. március 20-án egy fiatal lány betért a Hollán Ernő utcai Broadway jegyirodába, hogy koncertjegyeket vásároljon egy nemzeti rockzenét játszó együttes koncertjére. Hogy mi történt a jegyirodában, valószínűleg már soha nem fog kiderülni. A jegyiroda közleménye szerint a lány felháborodott, hogy a jegy árán felül még száz forint úgynevezett szervizköltséget is kértek tőle. A vásárlástól elállt, és megkérdezte az eladót, hogy ismeri-e a Hungarica együttest. Miután nemleges választ kapott, „nem magyar embernek titulálta az eladót, sőt egyenesen lezsidózta a jegyirodát”, majd beírt a panaszkönyvbe. A lány szerint az eladók szándékosan nem szolgálták ki, mondván, „fasiszta” jegyeket nem árulnak. Mikor kérte a panaszkönyvet, a férfi eladó kijött a pult mögül, és könyökével kitolta az utcára. A lány visszament, beírt a panaszkönyvbe, miközben az eladók „nagy magyar” és „fasiszta” jelzőkkel szidalmazták. Történetét megírta a kuruc.info internetes portálnak, ezt követően április 1-jén ismeretlen elkövetők Molotov-koktélt dobtak a jegyirodára. A támadást a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű csoport vállalta magára. A rendőrség a lányt tanúként hallgatta ki, nem gyanúsították meg a Molotov-koktélos támadással. Az üzlet tulajdonosa a kihallgatásról hazafelé tartó lányt állítólag életveszélyesen megfenyegette. Ezután az utóbbi két év utcai zavargásai kapcsán megismert Polgár Tamás, ismertebb nevén Tomcat honlapján, a bombagyar.hu-n gyülekező akció, úgynevezett flashmob szervezésébe kezdett. A tervek szerint több százan vásároltak volna a jegyirodában koncertjegyet, így tiltakozván a jegyiroda eljárása ellen. A tömeges jegyvásárlási akció azonban meghiúsult, mert alig negyven embert sikerült mozgósítani, ráadásul a jegyiroda előtt több száz ellentüntető várta a megzavarodott radikálisokat. A két csoport szóváltásba keveredett egymással, de inzultus nem történt. Az ellentüntetés szervezője Szabó György, a Fidesz XIII. kerületi önkormányzati képviselője volt. Mivel a spontán ellentüntetést nem jelentették be, a rendőrség azt feloszlatta.
Tomcat négy nappal később flashmob helyett már bejelentett tüntetést hirdetett, amelyet a Kossuth téri tüntetéseket jegyző csoportoktól a Jobbikig több szervezet is támogatott. Válaszul péntek reggel a köztársasági elnök személyesen kereste fel a jegyirodát, mondván, semmi nem igazolhatja a rasszista indíttatású erőszakot és uszítást, majd délutánra Szabadai Viktor SZDSZ-es képviselő szervezett ellentünetést, amelyen megjelent Gyurcsány Ferenc, és az éppen Magyarországon tartózkodó Gerhard Schröder német szociáldemokrata politikus, volt szövetségi kancellár is. A rendőrség kordonnal választotta el a létszámban azonos nagyságrendű feleket. Tomcat és két tüntető engedélyt kapott, hogy koncertjegyeket vásárolhassanak a jegyirodában, amit meg is tettek, majd Tomcat bejelentette, a tüntetés elérte a célját, mert bebizonyosodott, hogy magyarokat is kiszolgálnak az üzletben. Aztán hirtelen újabb tüntetést jelentett be a Kossuth térre, „tiltakozván az ellen, hogy a BRFK kivételez az antifasiszta tüntetések bejelentőivel”. Ezzel kezdetét vette az utóbbi évek nemzeti ünnepein már megszokottá vált vonulgatás, a megszokott arcok, rendőrsorfalak, oszlatás, előállítás, köztük természetesen Tomcat és Budaházy György.
Eddig a tények.
Az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta Magyarországon valami megváltozott. A korábban sosem látott utcai zavargások hirtelen a magyar politikai élet részévé váltak, és a néhány héttel későbbi önkormányzati választáson a vesztésre álló Demszky Gábor már a „szélsőjobboldali ostromlók” által felgyújtott tévészékház képével kampányolt, és nyert. Október 23-a sem a hazugságba beleégett kormányfőről és a jobboldal elsöprő választási győzelméről szólt. Aztán a Magyar Gárda körül gerjesztett hisztériával újfent sikerült a náci–antináci ellentétet a belpolitika egyik központi kérdésévé tenni, ami legutóbb Horn Gyula kormányzása idején a fogaskerekes zászlókkal menetelő Szabó Albertet, és tucatnyi követőjét sztároló-démonizáló baloldali médiának sikerült.
A recept tehát ismerős. Ősződ megrengette a kormánykoalíciót, a március 9-i népszavazási vereség pedig elemeire robbantotta. A kormánypártok támogatottsága történelmi mélyponton stagnál, a kormányfő minden hitelét elvesztette, a szabad demokratákat pártszakadással fenyegető legitimációs válság roppantotta meg.
A Broadway-ügy egész addig szót sem érdemelt, amíg a különös módon mindig éppen időben feltűnő, hol szocialista politikusok házára Molotov-koktélt dobó, hol HírTv-s műsorvezetőt összeverő, hol a Fidesz székházát gránáttal fenyegető „Magyarok Nyilai” fel nem gyújtotta a boltot. A gyújtogatás hírére Tomcat honlapján, a bombagyar.hu-n így reagált. „Szép volt, fiúk!”, szerkesztőtársa, Blogin pedig a következőket írta: „Az elkövetőknek a Bombagyár szerkesztősége ezúton fejezi ki köszönetét, egyúttal ismét üdvözöljük az erősödő magyar terrorszervezeteket a hazánkban uralkodó hungarofóbia elleni harcunkban.”
Az ügy itt lépett ki a maga szubkulturális közegéből, de még nem érte el a nagypolitika ingerküszöbét. A gát akkor szakadt át, amikor Szabó György újlipótvárosi fideszes képviselő spontán sikeres ellentüntetést hozott össze a provokatív flashmob ellen. Az „antifasizmus” ügyét eddig sikerrel kisajátító balliberális oldal ugyanis szembesült azzal, hogy elveszítheti utolsó, korlátozott mértékben ugyan, de még hatékony fegyverét, s a sértődött Tomcaték újabb akciójára komoly erőkkel – és a vonatkozó jogszabályok megsértésével – kezdett szervezkedni. Gyurcsány Ferenc pedig azonnal rávetette magát az ügyre, a gépezet – csikorogva ugyan, de – beindult.
Sólyom László a pénteki tüntetés előtt felkereste a jegyirodát. A köztársasági elnök neve így ezzel került be az esti és másnapi hírekbe, nem pedig azzal, hogy ugyanazon a napon négyszemközti megbeszélésen kérdezte meg Orbán Viktortól, készen áll-e a kormányzásra. Gyurcsány Ferenc egy csöppnyi lélegzethez jutott, hiszen egy napig nem a kormányzása csődjéről szóltak a hírek, ráadásul két éve először lehetett jelen úgy nyilvános rendezvényen, hogy a fütty mellett némi tapsot is kapott. Nem mellékesen pedig Gerhard Schröder mellett állva úgy tűnhetett, a felkarolt ügyön keresztül személye nemzetközi támogatást élvez.
Az akció azonban kudarcba fulladt. Átmeneti figyelemelterelésnek ugyan jó volt, de világosan megmutatta, hogy az ezúttal minden erejüket mozgósító ultraradikálisok és szélsőségesek még Gyurcsány Ferenc személyes provokációja esetén is csupán néhány ezer embert képesek megszólítani, mint ahogy a „fasizmus” fenyegető rémével is legfeljebb ugyanennyi embert lehet az utcára vinni. A lufi kipukkadt. Gerhard Schrödernek is el kellett gondolkodnia, hogy míg Németországban az antifasiszta megmozdulások mindig milliós nagyságrendűek, vajon kell-e náciveszélyről beszélni Magyarországon. A balliberális oldal a hiteltelen Gyurcsánnyal már az utolsó ütőkártyáját, a fasizmussal való riogatást sem tudja kijátszani. Azért sem, mert Magyarországon nincsen fasiszta- és náciveszély. Vannak viszont erőszakos cselekmények vidéken és a fővárosban is egyaránt, amelyek remélhetőleg visszaszoríthatóak lesznek a hitelét veszett baloldali elit bukása, és a feszült belpolitikai helyzet stabilizálódása után.
Lass Gábor