Pozsony és Bukarest feldarabolná a magyar többségű területeket
Eltüntetnék a magyarokat
Románia és Szlovákia egyaránt elérkezettnek látja az időt arra, hogy közigazgatási reform ürügyén feldarabolja a még magyar többségű egységeket. A két trianoni utódállam nyilvánvaló célja a magyarság erőszakos beolvasztása.
A közigazgatás korszerűsítésének, észszerűsítésének szükségességével indokolja a beharangozott beosztási átalakítást Pozsony és Bukarest egyaránt.
A beolvasztás a cél
A pozsonyi belügyminisztériumból kikerült az a két éve alakítgatott tervezet, amely a felvidéki magyarság szempontjából végzetesen szabná át a közigazgatási beosztást. Az elképzelés szerint az eddigi 8 helyett 4+1 megye lenne (nyugat-, észak-, közép- és kelet-szlovákiai kerület, valamint Pozsony és környéke), 79-ről 46-ra csökkentenék a járások számát, és alsóbbrendű közigazgatási egységeket, úgynevezett szubrégiókat is létrehoznának.
A legsúlyosabb fenyegetés a járások átalakítása. Csak néhány jellemző példa: a magyar többségű dunaszerdahelyi járást például a jelentős szlovák többségű pozsonyihoz csatolnák a somorjaival együtt. Az érsekújvári járáshoz kerülne a magyar többségű Komárom városa, de leválasztanák róla az ugyancsak magyar többségű Párkányt.
A belügyminisztérium azzal magyarázza a tervet, hogy a jelenlegi beosztás nem felel meg a történelmi hagyományoknak, és nem áll összhangban a helyben élők napi szokásaival, különös tekintettel a munkába járásra. Mármost ami a történelmi hagyományokat illeti, kihagyjuk a csábító lehetőséget, hogy ezek mérlegére tegyük Szlovákiát, de tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az egykor vármegye-, most épp járási központ Komárom lefokozása és szlovák többségű járáshoz csatolása éppenséggel tökéletesen szembemegy minden történelmi hagyománnyal.
A jelenlegi, még Vladimír Mečiar miniszterelnöksége alatt bevezetett közigazgatási rendszer egyébként kétségtelenül reformra szorul, hiszen 1996-ban maga a kormányfő jelentette ki nyíltan, hogy az akkori beosztás fontos szempontja, hogy „egyszer s mindenkorra megakadályozzon bármiféle magyar autonómiatörekvést”. A most tervezett módosítások még ennél is rosszabb helyzetet teremtenének. A több párt újraegyesülésével másfél éve létrejött magyar érdekképviseleti szervezet, a Szövetség sajtótájékoztatón kritizálta a tervezetet, Őry Péter, a párt önkormányzati szakpolitikusa, Csallóközcsütörtök polgármestere pedig baltával végrehajtott idegsebészeti beavatkozáshoz hasonlította az elképzelést, és hangsúlyozta, hogy a közigazgatás lényegét az jelentené, hogy az ügyintézés minél közelebb legyen az emberek lakóhelyéhez. A párt MKP Platformjának vezetője, Berényi József szerint az elképzelések a felvidéki magyarság asszimilálására irányuló szándékot fejeznek ki.
Egyre távolabb az autonómiától
Románia is jelentős közigazgatási reformra készül. Egyébként régóta, hiszen a téma időről időre fölmerül, de eddig ötletelésnél tovább nem jutottak. Nemrég viszont a Momentum szövetségese, a Románia Megmentése Szövetség (USR) volt képviselője konkrét törvénytervezettel állt elő, mely szerint a jelenlegi 39 megyéből összevonásokkal mindössze 12 jönne létre. Tudor Vlad Benga elképzelése szerint például egybeolvadna Máramaros, Szatmár és Bihar megye, és így az újonnan létrejövő óriásmegyében a magyarok számaránya 20 százalék alá csökkenne, miközben a jelenlegi Szatmár megyében 30, de Biharban is 22 százalékot tesz ki véreink aránya, Máramarosban viszont mindössze 9-et.
A tervezet Székelyföldet is feltrancsírozná, a jelenleg közel 35 százalékban magyarlakta Maros megyét egyesítené Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megyékkel, és így a magyarság az új egység összlakosságának csak 15 százalékát tenné ki. A 85 százalékban magyar többségű Hargita és a nem egészen 72 százalékban magyarlakta Kovászna megyét a mindössze 4,6 százaléknyi magyar lakosságú Brassó megye falná fel, és így csak nem egészen 39 százalékot adna ki a magyarság az új megyében. Mindez értelemszerűen közvetlen hatással lenne az önkormányzatokban ma elfoglalt magyar pozíciókra, a 20 százaléknál kisebb arány pedig azt jelenti, hogy már nem kötelező a magyar nyelvű feliratok kihelyezése.
A tervezetet Benga képviselő azzal indokolta, hogy a jelenlegi közigazgatási beosztás túlzottan széttagolt, és előnytelen a források felhasználása szempontjából. Utóbbi állítás igaz, de nem biztos, hogy ez a pusztán a közigazgatás aktuális rendszerével függ össze…
A Benga-féle tervezet veszélye, hogy ügyesen simítja egybe a hagyományos román asszimilációs törekvéseket az Európai Unióban létrehozott statisztikai rendszerrel, az úgynevezett NUTS-szal (Nomenclature of Territorial Units for Statistics, azaz A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája). Ez arra szolgál, hogy adminisztratív szempontból fölmérhetővé és a különbségek kiegyenlítésére törekedve kiszámíthatóan támogathatóvá tegye az egyes régiókat. Ezek azonban nem közigazgatási, hanem csak adminisztratív egységek. Közigazgatási jogkörökkel való felruházásuk közvetlenül az erdélyi magyar önkormányzatiság felszámolását jelenti, és ellehetetleníti az autonómiatörekvéseket. Ez régi elgondolás egyébként, de most először született rá konkrét törvénytervezet.
Megyehatárok tologatása
Hogy a pénzügyi praktikum mellett kiemelt cél az asszimilálás, azt bizonyítja, hogy a látszólag a román politikai paletta másik szélén álló, jogerősen elítélt köztörvényes bűnözőket és az 1989. decemberi karhatalmista-vérengzésekben vétkes kommunista gyilkosokat is soraiban tudó Szövetség a Románok Egységéért (AUR) egyik parlamenti képviselője majdnem ugyanilyen közigazgatási ötlettel rukkolt elő. Dumitru Flucuș 13 megyét plusz Bukarestet képzelt el, a különbség főképp abban áll kollégája tervezetéhez képest, hogy a magyargyűlölő képviselő az átalakítást nem összevonások útján, hanem a jelenlegi megyehatárok ide-oda tologatásával valósítaná meg, így nem egyes teljes mai megyék, hanem azok részei kerülnének új közigazgatási egységbe. A lényegben, a magyar többségű egységek felszámolásában azonban nincs különbség az atlantista-globalista Benga és a soviniszta AUR politikusa között.
