Elveszett illúziók
Esszéket, elemzéseket tár olvasói elé Schmidt Mária legújabb könyve, a Világrendetlenség. Szellemes szójáték a cím, hiszen a nemzetközi politikai életben gyakran előforduló fogalom az Új Világrend kifejezés, amely lényegében véve a civilizáció mérnöki módon megtervezett jövőjét tarkarja. Csakhogy – amint a Terror Háza Múzeum főigazgatója is utal rá kötetének címében – nem rend, hanem gyötrő rendetlenség született.
Schmidt Mária nagyon sok kérdést vesz górcső alá, az atlanti világ, ezen belül is Amerika betegségeitől kezdve az ukrán-orosz konfliktuson át egészen a liberális imperializmus agresszivitásáig, széttörve és a földre hullajtva azokat az illúziókat, amelyeket a közép-kelet-európa népei a nyugati világgal, annak áldásaival kapcsolatban dédelgettek.
A csalódások sorában jelentős helyet kap Angela Merkel, Németország volt kancellárja, akiről a professzor igencsak sarkos, mondhatni revizionista véleményt alkot. Nem csak a minszki megállapodásokkal kapcsolatos merkeli képmutatást boncolgatja – ami súlyos, ha nem egyenesen tragikus politikai hiba volt ez Merkel részéről –, de azt is, amit a németek, sőt, egész Európa energiapolitikában elkövetett a német vezető.
Schmidt Mária teszi mindezt annak ellenére, hogy még a mai magyar konzervatív oldalon is elismeréssel és hallatlan tisztelettel illik emlegetni Angela Merkel munkásságát. Érdekes, de a professzor Merkel, sőt, a mai német vezetés legnagyobb hibájának is azt tartja, hogy nyugati hatalomként tekint országára. Noha Németroszág geopolitikai értelemben mindig is a közép-kelet-európai térséghez tartozott, és ez bizony felelősséget, valamint megfelelő konstruktivitást követelne a német elittől gazdasági, politikai, és kulturális értelemben is.
A könyv legsokatmondóbb fejezetet az, amely a WHO-val foglalkozik, érveket sorolva amellett, hogy a világszervezet mára a globális hatalomkoncentráció kísérleti terepévé vált; ez az a terület, ahol az egységes irányítás, a központosított szabályalkotás módszeit próbálják ki a nemzetek feletti erők.
Elsősorban erről kellene szólni ebben az ajánlóban is, de a világpolitikában történt friss változások, azaz a szíriai hatalomátvétel több súlyt ad most annak a fejezetnek, amely a kereszténység kérdésével foglalkozik. Ez a terjedelmes esszé vezeti fel a kötetet, ami azt jelzi, hogy Schmidt Mária a keresztény hithez, kultúrához, a kereszténység életigenlő, és közösséget építő erejéhez köti a Európa jövőjét.
A fejezet egyik legérdekesebb okfejtése az, amely szerint kereszténynek lenni nem születés és származás, hanem személyes választás, döntés kérdése, és aki a kereszténységet választja, az egy magasrendű, alkotó jellegű kultúrát választ magának, nem a rombolás hitét.
A könyv a legjobbkor látott napvilágot, mert története során talán most a legátláthatatlanabbak a cilivilzáció viszonyai, napjainkban veszít a legtöbbet hitelességéből a brüsszeli adminisztráció és a neomarxizmus „demokráciaféltése”, most fenyegeti a legnagyobb veszély az emberiséget, amely a harmadik világháborúval pontot tehet saját történetének végére. Fontos, hogy mi, egyszerű polgárok is lássunk, sőt, jól lássunk, ha körbenézünk a Földön. Talán tehetünk még valamit.
