Hosszúhetény egy Baranya megyei falu, Pécstől alig tizenöt kilométerre. Teljes lakosságszáma 3398 fő, ebből 2700-an jogosultak szavazásra. Festői szépségű a Zengő és a Hármashegy völgyében fekvő település, mi mégis az utcanévtáblákat figyeltük. Vajon a házakon és a köztereken még a „Széchenyi” látható, vagy már az új névtábla? A térkép szerint a Polgármesteri Hivatal felé a Széchenyi úton kellett haladni. Mivel egyáltalán nem láttunk feliratokat, a biciklijét toló postástól kértünk útbaigazítást.

– Nincsenek utcanévtáblák, szinte sehol. A levelek egyaránt érkeznek a régi és az új címekre is – világosított fel Molnárné Rapcsák Mária, aki elmondta, még Szamuely utcába is érkeznek levelek, pedig azt már tíz éve nem úgy hívják.

Hosszas keresgélés után mégis találtunk egy „Felszabadulás” feliratot, majd a Polgármesteri Hivatal felé indultunk. A 2006-os önkormányzati választásokon a Hosszúhetényért Polgári Kör tagjai függetlenként indultak, mert a polgári kör nem bejegyzett szervezet volt. Hosszúhetény tizenkét tagú képviselő-testületéből kilencen polgári körösek, a többiek függetlenek. A baloldalnak és a liberálisoknak egyetlen képviselőjük sincs. Hogy lehet, hogy a nagy többséggel jobboldalra szavazók közül sokan most mégis a régi utcanevek mellett tennék le a voksukat?

Felszabadulás után deportálás

– Ha nem kérjük ki a lakosság véleményét, nem lenne semmi probléma. A kérdőívek kiküldése előtt arra számítottunk, hogy a lakosság is egyetért a névváltoztatással – reagált kérdésünkre Faragóné Cseke Blanka, Hosszúhetény polgármestere, akit arra kértünk, foglalja össze a történteket. – 2007. február 5-én döntött a képviselő-testület arról, hogy a település három utcájának nevét, a társadalmi-politikai változásokat figyelembe véve szükséges felülvizsgálni. Az Oktatási és Kulturális Bizottság megbízást kapott, hogy a lakók tájékoztatása és megkérdezése után tegyenek javaslatot az új utcanevekre. A Berki Fülöp, a Landler Jenő és a Felszabadulás utca lakói tavaly augusztus végén kapták meg a bizottság tájékoztató anyagát – mondta a polgármester asszony, miközben a kiküldött kérdőíveket mutatta.

„[…] A »felszabadulás« szó megítélése a nyelvtani értelmezést kivéve nem egyértelmű. Magyarország a második világháborúban hadban állt a Szovjetunióval. A háborúban álló országok katonai alakulatai nem vonulhattak be a hadviselő országokba »felszabadító minőségben« ellenséges területekre még akkor sem, ha jelenlétük bizonyítottan pozitív hatást gyakorolt bizonyos társadalmi rétegekre. A felszabadulás civil állampolgárok deportálásával, ki- és betelepítésével, tartós katonai jelenléttel és igen nagy gazdasági jóvátétellel is együtt járt” – olvasható a lakóknak kiküldött tájékoztató anyagban.

A mellékelt kérdőíven megkérdezték a lakosokat, egyetértenek-e az utcanév-változtatással, és ha igen, milyen új nevet javasolnak. A visszaküldött kérdőívek (lásd keretes írásunkat) megdöbbentették a képviselőket: a lakók elsöprő többséggel elutasították az utcanevek megváltoztatását.

– Itt a történet akár véget is érhetett volna, de a képviselők úgy döntöttek, lakossági fórumokat szerveznek az utcákban. Hiába győzködtük személyesen a lakókat, hogy az okmánycsere ingyenes, ők mégis a régi utcanevek mellett álltak ki – folytatta a polgármester asszony.

A szembenállás a képviselők és a lakók között csak tovább nőtt, amikor május 19-én az utcanevek megváltoztatásáról döntött a testület. A határozat értelmében a Berki Fülöp utca Hármas-hegyre, a Felszabadulás Széchenyire, a Landler Jenő pedig Szent Borbála névre változott. Válaszként az utcák lakói aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a testület tárgyalja újra a határozatot és vonja vissza azt. Mivel a népi kezdeményezést majdnem hatszor annyian írták alá, mint amennyi szükséges (837 lakos, a választásra jogosultak 29,7 százaléka írta alá), beszélhetünk elsöprő erejű szembenállásról is. A képviselő-testület köteles volt újra napirendre tűzni az ügyet. A június 30-i szavazáson négy képviselő, köztük a polgármester asszony is megváltoztatta korábbi döntését, és nemmel szavazott. A határozat mégis érvényben maradt, mert a többi nyolc képviselő ugyanúgy szavazott, ahogy májusban.

– Ekkor újra aláírásgyűjtés kezdődött, ezúttal helyi népszavazás kiírásáért. Négyszáz aláírást gyűjtöttek össze, amelyeknek érvényesítése még folyamatban van. A népszavazás kiírásához 270 érvényes aláírás szükséges. Ha a képviselőtestület nem vonja vissza a határozatot, a népszavazás elkerülhetetlen. Vajon mit kellene tennünk? – kérdezett vissza a polgármester asszony.

Széchenyi gazember?

– Ez az egész már régen nem az utcanevekről szól – közli ifj. Molnár Ferenc, Hosszúhetény alpolgármestere. – A teljesen jogos tiltakozás eleinte azért volt, mert felvetődött, mennyibe kerül mindez a lakóknak. Ekkor felfüggesztettük a határozatot és megkértük a polgármestert, kérjen a jegyzőtől, a közintézményektől, a cégbíróságtól, a bankoktól írásos véleményt arról, a lakosoknak milyen költséggel jár a névváltoztatás. A jegyző úgy tájékoztatott, hogy amennyiben egy közterület neve a képviselő-testület döntése alapján változik meg, a lakók minden lakcímet tartalmazó okmánya illetékmentesen cserélhető. A lakcímkártyán kívül a forgalmi engedélyeket is le kell cserélni. Ez körülbelül ötven embert érint, a három utcában összesen ennyi jogosítvány van. Az egyéni vállalkozóknak és a bt.-knek csak egy levelet kell küldeniük a cégbíróságra és ingyen átvezetik az új lakcímet. A kft.-knek és egyéb gazdasági társaságoknak társasági szerződést kell módosítani. Csak egyedül ez nem díjmentes, mert ügyvédi ellenjegyzés szükséges hozzá. A három utcában összesen tizenegy vállalkozó van, ebből csak kettő gazdasági társaság. Ráadásul a TEÁOR-számok változása miatt idén augusztusig amúgy is módosítani kellett volna a szerződésen. Nekik többször küldtünk értesítőt, hogy ha módosítják, akkor az új utcanevet jelentsék be. Miután kiderült, hogy a lakóknak semmibe nem kerül, nem láttuk akadályát a névváltoztatásnak – magyarázta ifj. Molnár Ferenc.

Kérdésünkre, hogyan lehetséges, hogy a lakók többsége mégsem akarja a névváltozást, így válaszolt.

– Azért, mert az emberek téves, hiányos információkkal rendelkeznek. Beszélgettem több érintett lakóval, akik azt mondták, ha tényleg ingyen van, akkor mindegy, sőt még támogatnák is a névváltozást. A népi kezdeményezés előtt egy jobboldali szavazó azt mondta, azért írta alá az ívet, mert nem akar fizetni. Mikor megtudta, hogy nem kerül semmibe, rögtön ki is cseréltette a lakcímkártyáját. Miután a népi kezdeményezésre összegyűlt több mint nyolcszáz aláírás, újabb tájékoztató anyagokat küldtünk ki, hogy a lakcímkártya cseréje térítésmentes. Ezután a népszavazásra már csak négyszáz aláírás gyűlt össze – mondta az alpolgármester, majd rátért arra, szerinte kik vannak a háttérben. – Hosszúhetényben egyetlen bejegyzett párt létezik, az MSZP, miközben a testületnek egyetlen baloldali képviselője sincs. A 2006-os önkormányzati választások fájdalmasan végződtek a szocialisták számára, és a választások óta ez az első alkalom, hogy meg tudják mozdítani a lakosságot a képviselő-testület ellen. Az aláírásgyűjtők vezetői azzal érveltek, ha Szent Borbáláról kiderül, hogy rossz életű volt, Széchenyiről pedig hogy gazember, akkor újra megváltoztatjuk az utcák neveit? Sajnos ilyen a hozzáállásuk. A vizitdíjjal kapcsolatos népszavazásra sem ment el a lakosok ötven százaléka – reménykedik az alpolgármester, célozva arra, hogy szerinte ez a népszavazás is sikertelen lesz.

Az újabb útbaigazítást a polgármester asszonytól kértük, aki lerajzolta, merre találjuk a volt Landler Jenő és a Berki Fülöp utcákat. Miközben arra gondoltunk, hogy egy mentő igencsak bajban lehet, ha nem ismeri jól az utcákat, megpillantottunk egy sörözőt a Szent Borbála utcában. A tulajdonostól szerettük volna megkérdezni, jelent-e valamilyen hátrányt az új utcanév. A cégtáblán a „Landler J.” felirat díszelgett.

– Nincs itt a tulajdonos, én pedig nem szeretnék ebbe belefolyni – mondja a pultosnő.

– Ki találta ki, hogy változtassák meg az utca nevét? Nincs jobb dolguk ezeknek? – értetlenkedik.

A Szent Borbála utcában sem látni semmi jelét annak, hogy ez az utca új neve. Landler táblát csak egyet látni, de az annyira rozsdamarta, mintha 1919 óta állana ott.

„Megdöbbentő szomorú hír: utoljára dobbant a forradalmi munkásmozgalom harcos veteránjának, Berki Fülöp elvtársnak nemes szíve. Eltávozott sorainkból a munkásforradalmár, aki egész életét osztálya, népe felszabadításáért, az emberiség boldogabb jövőjéért folyó harc szolgálatába állította” – tudósított a Népszabadság egy 1962-es lapszáma Berki Fülöp haláláról. Az egykor róla elnevezett utcába érve rögtön feltűnik egy nagy, házilag gyártott utcanévtábla, amelyre piros betűkkel van írva: Berki Fülöp. A ház tulajdonosa így adja mindenki tudtára, hogy az utcanévváltoztatásba nem nyugszik bele.

Sértett lakosok

Az utca másik végében lakik az aláírásgyűjtők munkáját koordináló Nádor Rudolfné, aki 1990-től 2002-ig volt Hosszúhetény polgármestere. Érdekesség, hogy a jelenlegi polgármester nyolc éven át volt az adminisztrátora, és mint magyar–történelem szakos tanár, sok jelenlegi képviselő volt a tanítványa. A polgármesterrel egyetért abban, hogy nem az utcanév megváltoztatása a fő probléma. Szerinte eljárásjogi hiba történt.

– Nem lett volna szabad megkérdezniük a lakosokat, mert az utcanév-változtatás az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Egy államigazgatási eljárást nem lett volna szabad összekeverni egy önkormányzati, demokratikus eljárással. Viszont ha már megkérdezték az embereket, akkor figyelembe kell venni a véleményüket. Itt egy sértett lakosság áll szemben az önkormányzattal. Nem arról van tehát szó, hogy újra kommunista utcaneveket akarunk. A velem szemben lakó jobboldaliak is azt mondták, hogy ki nem állhatják, ha az ellenkezőjét teszi egy megválasztott képviselő, mint amire kérik – tájékoztat a volt polgármester, majd elmondja, hogy az ő polgármestersége alatt is volt utcanévváltozás.

– 1991-ben neveztük át a Lenin utcát Vasutasra. Ekkor megkérdeztük a Szamuely és a Landler utca lakóit is, mit szólnának a változtatáshoz. A Landler utcában ugyanilyen ellenállás volt, mint most, ezért úgy döntöttünk, minden marad a régiben. A Landler utca tulajdonképpen egy bányászkolónia, sok idős ember él ott. A bányászok vagy szociáldemokraták, vagy baloldaliak, így nem csoda, hogy ott még most is ilyen nagy az ellenállás. Megkérdeztem egy ott lakót, miért ragaszkodnak ennyire a Landler utcanévhez. Semmi bajunk nincs vele, jó lesz nekünk, amíg élünk, felelte. Tudomásul kell venni, hogy vannak emberek, akiket egyáltalán nem érdekel, ki volt Landler Jenő. Sokkal inkább az, hogyan fizetik ki a villanyszámlát.

Nádor Rudolfné elmondja, 1997-ben egy olasz kisvárossal, Morolóval testvérvárosi kapcsolat alakult ki, ezért a Szamuely utcát Moroló utcára keresztelték, a lakosok megkérdezése nélkül.

– Lehet, hogy ha megkérdeztük volna a véleményüket, ugyanilyen tiltakozás lett volna. Nem tartottuk elfogadhatónak, hogy Szamuely nevét viselje egy utca, bár Landler Jenőt nem említeném vele egy napon, ő mégiscsak egy jogtanácsos volt – hívta fel a figyelmet a finom distinkciókra, majd kérésünkre belekezdett az események taglalásába. – Amikor először felhívott egy Landler utcai lakos, az országos televíziókhoz akart fordulni. Mondtam, hogy ne tegye, inkább tárgyaljunk, mindent meg lehet oldani párbeszéddel. Az utcai fórum után a lakosok tőlem kértek tanácsot, mert népszavazást akartak. Mondtam, az pénzbe kerül és nevetséges lenne ilyen ügyben népszavazást tartani. Javasoltam, hogy legyen inkább népi kezdeményezés. A kérdést én fogalmaztam meg: „Egyetért-e azzal, hogy a testület újratárgyalja a megváltoztatott utcanév-kérdést és vonja vissza a határozatot?” Miután a képviselő-testület nem változtatta meg a döntését, már olyan nagy volt a lázongás, hogy nem tudtam a lakókat lebeszélni a népszavazásról. Megfogalmaztam a népszavazásra bocsátandó kérdést is: „Egyetért-e azzal, hogy az érintettek akarata ellenére hozott utcanév-változtatásról szóló határozatot a képviselő-testület vonja vissza?” Ekkor kezdtek a faluban olyan szórólapok terjedni, hogy a népszavazás másfél millió forintba kerül. Utánajártam, a vizitdíjas népszavazás nyolcszázezer forintba került. Mitől nőtt meg hirtelen másfél millió forintra ez az összeg? A másik probléma, hogy szó nincs arról, hogy minden ingyenes lenne. A lakcímkártya és a jogosítvány kiállítása ingyenes, de ha valakinek banki hitele vagy biztosítása van, akkor nem térítésmentes az ügyintézés. Tudom, mert pénzügyi tanácsadóként dolgozom.

Nádor Rudolfné szerint a Berki Fülöp nevet nem kellene megváltoztatni.

– 1970 óta élek a Berki Fülöp utcában. Berki Fülöp Pécs tanácselnök-helyettese volt, már a Horthy-rendszerben a munkások béréért küzdött. A munkásmozgalom szociáldemokrata szárnyához tartozott. Baloldali elveket vallott, mint a munkásmozgalomban mindenki a két világháború között. Akik itt laknak, fogalmuk sincs arról, ki volt Berki Fülöp, nem érdekli őket. De ha az utca neve nem tetszett volna nekik, biztos nem költöztek volna ide.

Ahogy Nádor Rudolfné is említette, a Hármashegy utcában sok nemzetiszínű zászlót láttunk. Megkérdeztük az egyik ilyen ház lakóját, mi a véleménye a népszavazásról. Sáfár Béláné Dr. Kovács Margit már több mint tíz éve lakik ebben az utcában.

– Elég baj, hogy nem történt meg a teljes rendszerváltás. Mi nem írtuk alá az íveket, mert az elveinket nem tagadjuk meg, sőt keményen kiállunk mellette. A képviselő-testületnek sem szabad megijednie. Még a nemzeti érzelműek közül is sokat rávettek azzal, hogy sokba kerül a névváltoztatás. Itt az utcánkban öt család van, akik nem írták alá, köztük egy 1956-os emigráns is. Nincs jobb- és baloldal, csak szerencsétlen magyar nép van – magyarázza, miközben az új jogosítványát mutatja, benne a szép új utcanévvel: Hármashegy utca.

Lass Gábor

A megszokás hatalma

Hosszúheténytől húsz kilométerre van Szászvár. A település arról híres, hogy a legtöbb kommunista utcanév Magyarországon itt található: Kun Béla, Révai József, Ságvári Endre, Münnich Ferenc, Sallai Imre, Fürst Sándor, Rózsa Ferenc, Zalka Máté. Bék János polgármester ezt szégyennek tartja, de mivel gyakorlatilag minden második utcát meg kellene változtatni, a polgármester szerint a lakosság felét érintő döntés igen népszerűtlen lenne.

A Békés megyei Tótkomlóson is felmerült 18 utca nevének megváltoztatása, mint például Engels, Marx, Szabadság tér. Végül csak három utcát változtattak meg, köztük a Kun Béla utcát Bartók Bélára. Takács Ferenc alpolgármester a Demokratának elmondta, még a jobboldali szavazók körében is tiltakozást váltott ki az ötlet.

Martfű városának képviselő-testülete is hatalmas lakossági tiltakozással találta szemben magát, mikor 2003-ban felmerült az utcanév-változtatás. Ezért van még mindig Martfűn Kun Béla, Lenin, Münnich és Sallai utca.