Ember kell ide

– Még olyat is hallani lehetett a rádióban, hogy a munkaerő-toborzás Borsodra fókuszál majd elsősorban. Valóban így lesz?

– Én nem csak Borsodot említettem. Abból adódik ez a valóban nagy szám, hogy Magyarországnak a magunknak megrajzolt növekedési pályát kell befutnia a gazdaságban az elkövetkező években. Ehhez pedig új beruházásokra van szükség, amelyeknek nagyságrendileg félmillió fő a munkaerőigényük. Kérdés, hogy rendelkezésre áll-e majd ez a létszám. Ma 4,7 millió ember dolgozik az országban, ezt kell megfejelni még ötszázezer fővel. Matematikailag megvan a létszám, de azért elég összetett a kérdés. Hozzáteszem, az egymillió új munkahely megteremtése is elképzelhetetlennek tűnhetett 2010-ben, mára mégis elértük.

– Ha nem Borsodból, akkor honnan vesznek ennyi embert?

– Magyarországon ma 300 ezer főre tehető a munkaerőpiaci tartalék lélekszáma. Ez részben a munkanélküliek, részben a részmunkaidősök, illetve az inaktívak rétege. Továbbá van még egy olyan huszonöt év alatti népesség, amelyik tanul, de mellette szívesen dolgozna is, és szólni kell azokról a nyugdíjasokról is, akik folytatnák még a munkát.

– Gondolja, hogy a munkanélkülieket olyan könnyű lesz visszavezetni a gazdaságba?

– Úgy számolunk, hogy a tábor egyharmada az, amely szakképzettségénél, motiváltságánál fogva gyorsan munkába állítható. A másik harmad tagjait, ez körülbelül százezer ember, képzéssel, átképzéssel alkalmassá tehetjük a munkába állásra. A harmadik harmadot nézve vannak sajnos olyan tartós munkanélküliek, akiknek általában alacsony az iskolai végzettségük, és olyan élethelyzetben, illetve olyan egészségi állapotban vannak, hogy már nem tudnak újra munkát vállalni. Kisebb nehézséget okoz a demográfiai helyzet változása is. Látjuk, hogy 2030-ra 300 ezer fővel csökken majd az aktív korú lakosság. Az a feladat, hogy azokat az embereket, akik tudnak, akarnak és képesek dolgozni, megtaláljuk, segítsük őket képzésekkel, átképzésekkel, hogy a munkaerőpiacra vissza tudjanak lépni.

– A magyarok nemigen mobilisak. Hogyan hozna el a rendszer egy szabolcsi dolgozót mondjuk egy zalaegerszegi üzembe?

– Azt szoktuk mondani, hogy a regisztrált álláskeresők vagy a munkanélküliek kétharmada az ország területének egyharmadán él. Az észak-alföldi régióban, Szabolcs-Szatmárban, a Hajdúságban, valamint délen, az Ormánságban. Már jó ideje az a kormány célja, ismerve a magyar munkaerő csekély mobilitását, hogy oda kell a munkahelyeket, beruházásokat vinni, ahol a munkáskéz rendelkezésre áll. Erről szól Debrecen vagy éppen a Nyíregyháza látványos gazdasági fejlődése. Öt éven belül Debrecen környékén 30 ezer új munkahely létesül.

– Hogy állunk az ágazatokkal, például az építőiparral, a vendéglátással, ahonnan sokan Nyugatra mentek dolgozni?

– Pozitív változás tapasztalható, de fordulatról még nem lehet beszélni. Az építőipar közelmúltban mutatott konjunktúrája szakképzett munkaerőt követelt, és be is következett a magyarok bizonyos fokú visszaáramlása. A vendéglátásban viszont némi romlást látunk a foglalkoztatási adatokban, amiben szerepet játszik a szezonalitás jelensége is. Összességében ahol korábban akut munkaerőhiány volt, látni javulást, de kérdés, hogy a szakképzés milyen mértékben képes pótolni a hiányokat, amelyek ezekben az ágazatokban időről időre megjelennek.

– Azt gondolná az ember, hogy sokan visszajöttek a járvány, az energiaválság, az uniós szankciós politika következményei miatt is…

– Az emberek döntő többsége nem kivándorol, hanem ingázik. Tíz éve nagyjából százezer körül van ez a tábor. Ha megnézzük a régiónk országait, Lengyelországot, Csehországot vagy például Szlovákiát, akkor azt látjuk, hogy náluk sokkal nagyobb ez a szám.

– Az imént 4,7 millió munkavállalóról beszélt. Úgy tudni, soha nem volt még ilyen magas a foglalkoztatottság Magyarországon a rendszerváltás óta…

– És még soha nem volt ennyire alacsony a regisztrált álláskeresők száma sem. Itt nagyjából 200 ezer emberről beszélünk. Nem növekszik a számuk, sőt évről évre csökken. A mostani négy százalék körüli munkanélküliség mellett gyakorlatilag ki lehet mondani, hogy teljes foglalkoztatás van Magyarországon. A KSH némi növekedést mutatott ki a munkanélküliségben, ugyanakkor a munkanélküliek számának növekedése nem a foglalkoztatás csökkenéséből táplálkozik. A kettőnek nincs köze egymáshoz. A munkanélküliek számának növekedése abból ered, hogy tízezres nagyságrendben regisztráltatják magukat, akik korábban nem tették meg, mert nem látták értelmét. A foglalkoztatás és a munkanélküliség együttes növekedése a munkaerő-állomány aktivitásának növekedését jelenti. Nekünk ez azért jó, mert így olyan emberekre is rálátunk, akik egyébként hosszú évekre eltűntek a szemünk elől. Őket is segíteni tudjuk a munkahely keresésében.

– A béremeléseknek mekkora szerepük van a helyzet kedvező alakulásában?

– Azt látják az emberek, hogy érdemes dolgozni. A minimálbéresek nagyjából 250 ezren vannak, a garantált bérminimumosok 750 ezren. A minimálbér esetében 16, a garantált bérminimumnál 14 százalékos volt az emelés. A KSH 16-17 százalékos általános emelést prognosztizál az idei évre. A minimálbér-tárgyalások szükségessége és eredményessége jóval túlmutat a 250, illetve 750 ezer emberen. Ezekkel lőjük be a várható átlagbéreket, mert ezek tolják őket fölfelé.

– Mennyi nyugdíjas dolgozik napjainkban?

– Két kategóriába soroljuk őket. Az egyikbe azok tartoznak, akik 65 év alatt vannak és dolgoznak, a másikba pedig azok, akik 65 év felett járnak már, tehát öregségi nyugdíjat kapnak, de mellette munkát vállalnak. Az utóbbiak tábora 112 ezer embert jelent. Ez elég nagy szám. Abban a bizonyos ötszázezres toborzásban a pályakezdő fiatalokkal és a nyugdíjasokkal is számolunk. Minél kevesebb idő telt el valakinek az öregségi nyugdíjba vonulása óta, annál inkább megszólítható. Az a célunk, hogy a közeljövőben növeljük ezt a 112 ezres létszámot.

– Járvány, energiaválság, háború, szankciós politika… Hosszú távon is megtarthatók a munkahelyek?

– A járvány esetében látszott a folyamat eleje és a vége, tehát a problematikus helyzet viszonylag gyors lefolyású volt. Először munkahelymegtartó megoldásokkal élt a kormány, és amint kezdtünk kifelé tartani a pandémiából, mindez átfordult munkahelyteremtő kezdeményezésekbe és támogatásokba. Több mint 400 ezer ember munkahelyét sikerült megőrizni a kormány stratégiájával. Ez nagyon nagy szám. A háború és a szankciók okozta veszélyhelyzet és a szankciós infláció ellen azonban küzdeni kell. A kormány le fogja csökkenteni az év végére az inflációt egy számjegyűre, már húsz intézkedést fogadott el a gazdaság és a családok megvédése érdekében. Az intézkedések működnek, ahogy a kormányzat előzetesen jelezte. Januárban tetőzött az infláció, februárban pedig már megkezdődött a mérséklődés, ami meglátszik az árakon is. A csökkenés üteme az év végére egyre gyorsabbá válik, ma már egymásra licitálva csökkentik áraikat a bolthálózatok, és a Gazdasági Versenyhivatallal közösen egy online árfigyelő rendszer is létrejön. Szeretnénk megőrizni a reálkeresetek értékét, sőt büszkék lennénk, ha egy kevés plusszal zárhatnánk az idei évet a tavalyihoz és az előzőhöz hasonlóan.

– Minkét hat a munkaerőpiacra a duális képzés?

– Gépészmérnök vagyok, tanítok a Debreceni Egyetemen, tehát testközelből látom, miként alakul azoknak a hallgatóknak a pályája, akik duális képzésben tanulnak. Óriási jelentősége van ennek a formának, még a középfokú képzésben is. Fontos, hogy aki belép a gazdasági életbe, főleg az ipar területére, annak ne csak egy mérnöki diploma legyen a kezében, hanem birtokában legyen a gyakorlatorientált gondolkodásmódnak, ismerje egy üzem napi működését, sőt már az egyetemi évek alatt kóstoljon bele. Akik duális képzésen vesznek részt, klasszissal jobb helyzetben vannak a munkaerő­pia­con. Az üzemek, vállalatok megismerik ezeket a hallgatókat, akik többnyire az adott gyár tevékenységéből, termékeiről írják a diplomamunkájukat, a vállalatok pedig számítanak rájuk a diploma után, várják őket.

– Felgyorsult a műszaki fejlődés. Hogyan tud ezzel lépést tartani a munkaerő, hiszen egyre többet és többet kell tanulnia?

– Akit most íratnak be az általános iskolába, annak már valószínűleg olyan szakmája lesz, amit most még nem is ismerünk. Az egyik kérdés az, hogy mennyire kell specializáltnak lennie a dolgozó tudásának, mennyire legyen általános jellegű a világképe és így tovább. Az biztos, hogy a képzési rendszerünknek, ideértve a szakképzést, de a felsőfokú képzést is, alkalmazkodnia kell a folyamatosan változó környezethez és követelményekhez. Ezen a ponton jön el általában az információtechnológia és a robotika kérdése. Kiszorítják az embert? A valóságban a ma létező szakmáknak csupán három százaléka automatizálható és robotizálható teljes mértékben. Szükség lesz az emberi munkára és tevékenységre hosszú távon is, ne legyenek kétségeink.

– Az Erasmus-program berekesztésével Brüsszel el akarja szigetelni Magyarországot. Milyen hatása lesz ennek a képzésre és jövő munkaerőpiacára?

– Amennyiben Brüsszel nem hajlandó megadni a megfelelő támogatást a fiataljainknak, akkor majd megadja nekik a magyar állam. Számos előnye van annak, ha valaki külföldön tanul, és hazahozza a tapasztalatait. Ez nagyon hasznos. Nem a hallgatókkal van vitája a kormánynak, hanem az Európai Bizottsággal.

– Valóban nem úszhatja meg az ország a vendégmunkások behozatalát?

– Ameddig van magyar munkaerő, addig a cégek magyarokat alkalmaznak. De egyes régiókban elfogyott a magyar munkaerő, ezért szükség van, és szükség is lesz a vendégmunkásokra. Ha a vendégmunkás segít abban, hogy megmaradjanak a magyarországi munkahelyek, azaz bejön ezer vendégmunkás, hogy megvédje harmincezer magyar munkahelyét, akkor Isten hozta őket.

– A közvélemény viszont azt kérdezi, hogy igen, de kik ezek a vendégmunkások?

– Tizenöt olyan ország van, ahonnan egyszerűen lehet vendégmunkásokat hozni, és 130 szakma fogadná őket. Ezek hiányszakmák. Vietnám, Fülöp-szigetek, Mongólia, Távol-Kelet, ezek a fontosabb források, de van együttműködésünk Kolumbiával, sőt Brazíliával is. Különösen a filippínóknál látszik, hogy akarnak és tudnak is dolgozni, valamint könnyen beilleszkednek a többségi társadalomba. Azokat kell hozni, akik hozzátesznek a javainkhoz, azokat pedig nem, akik elvesznek belőle.

– Az ukrán menekülteket is tervezik bevonni a gazdasági életbe?

– Az imént beszéltem egy hazai cég vezetőjével, akinek a vállalata már 2017 óta foglalkoztat ukrán vendégmunkásokat. Ő azt tapasztalta, hogy az ukránok tudnak és akarnak is dolgozni. Ma már több mint 50 ezer ukrán állampolgár tevékenykedik Magyarországon. Akit lehet, azt érdemes foglalkoztatni.