Emberé a munka, Istené az áldás

– Az egyre aggasztóbb hírek hallatán fölmerül a kérdés: lesz elég kenyerünk?

– Megnyugodhat a társadalom, biztosítva van a magyarok mindennapi kenyere, rendelkezésre áll az ehhez szükséges gabona. Igaz, a megszokott 5-5,3 millió tonna helyett csak 3,9 millió tonna búza termett. A hazai szükséglet, ideszámítva az asztalunkra kerülő kenyeret, de a takarmányozáshoz szükséges mennyiséget is, valahol 3 millió tonna körül van. Tehát biztosan lesz elég kenyerünk, de a szokásosnál kevesebb gabonát tudunk majd exportálni.

– Mennyire szól bele a piaci viszonyok alakulásába az ukrajnai háború?

– A harcok miatt több mint húszmillió tonna búza ragadt benn Ukrajnában, a teljes tavalyi termés. És miután ez ott maradt a raktárakban, nem tudják hová tenni az ideit. És ezért nem vetik el majd ősszel a következő termésre való magot sem. Nagyon komoly probléma keletkezett, mert csak önmagában az ukrán gabonatermés 400 millió ember ellátására képes. Ha minden így marad, akkor három év ukrajnai termése megy veszendőbe, és ez komoly feszültséget teremt a globális piacon. Versenyfutás kezdődött a gabonáért. Persze érthető, hogy akinek van, az igyekezett megjelenni vele a piacon. Magyarország ezért kénytelen volt bevezetni egy olyan rendszert, amelyben az országból kivinni tervezett gabonát be kell jelenteni, és így szorosan nyomon tudjuk követni a mozgását. Mert a hazai ellátás biztonságát semmilyen piaci érdek sem írhatja felül.

– Mennyi most a búza ára a chicagói gabonatőzsdén?

– Magyar pénzben 120-125 ezer forint. És 50 ezerről indult… Történelmi árcsúcsok ezek, amelyek óriási hullámokat vernek szerte a világban.

– A búza van az aszályhírek fókuszában, de mi a helyzet a kukoricával?

– A kukorica és a napraforgó még kinn van a földeken, nem jött el az aratási ideje. De látjuk a kárbejelentési rendszerben, hogy az összes bejelentés több mint 55 százaléka a kukoricával kapcsolatos. Ott nem arról van szó, mint a búza esetében, hogy országos szinten 25 százalékkal csökkent a termés, hanem arra is fel kell készülni, hogy a szokásosnál akár a felénél is kevesebb lehet a magyar kukoricatermés.

– Amúgy is látványosan emelkedett a húsfélék ára, de ha ilyen veszteség éri a kukoricaágazatot, akkor ez az emelkedés akár még drámaibbá válhat. Mennyire reális ez az aggodalom?

– Komoly alapja van. Persze az energiaárak, a háború és a világgazdaság rendszerében fellépő súlyos problémák mind-mind szerepet játszanak immár a magyarok mindennapjaiban is. Érzékelik az emberek a bajt, és intő jel, hogy már nemcsak az árak miatt aggódnak, de egyenesen azt kérdezik, lesz-e egyáltalán elegendő hús a boltokban. Az állattenyésztés mindegyik ágazata nehéz helyzetbe került. Azt gondolnánk például, hogy a tömegtakarmánnyal tartott állatok, például a szarvasmarhák vagy a juhok ellátása egyszerű. Hiszen kihajtjuk őket a legelőre és kész. Csakhogy az aszály a legelőket is felperzselte. És nemcsak most van gond, a legnagyobb hőség és szárazság idején, de nagy gond lehet télen is, mert a téli takarmányt, vagyis a szénának valót most kellene lekaszálni és elraktározni. Ráadásul tönkrement a szántóföldeken a silókukorica-termés is, ezzel is kevesebb takarmány jut a télre. Ezért fontos, hogy azok a gazdák, akik résen voltak és látták, hogy nem halad a kukorica csövesedése, vagyis sejtették, hogy ebből nem lesz már rendes termés az idén, mentették a menthetőt, és előre besilózták a kukoricájukat, hogy legalább tömegtakarmányként az állatok elé tehessék. Igazából minden állattenyésztési ágazat bajban van, az abrakot, vagyis a szemes takarmányt használó sertés-, illetve baromfiágazat is. Komoly veszteségre számíthatunk, ezért is döntött úgy a kormány, hogy létrehozza az aszályveszélyhelyzeti operatív törzset.

– Hogy bírják az aszályt az erdők? Erről alig esik szó, noha több helyen, például a Hortobágyon is nagy erdőtüzek keletkeztek a szárazság és a hőség miatt…

– Kezdjük azzal, hogy a fára eleve szükség van mint a gázfelhasználást kiváltó egyik energiaforrásra. Nekem például nincs kazánom. De amikor megvettük azt az öreg házat, amiben most élünk, a család tiltakozása ellenére sem engedtem elbontatni a cserépkályhát. De nem csak az emberek komfortjáról van szó. Egy brojlercsirketelepen vagy egy zöldségeket termelő fóliásban és hasonló helyeken is fűteni kell. Ehhez ma gázt használ a legtöbb gazda. De mi lesz ezután? És nekem mint agrár­miniszternek azon is gondolkoznom kell a munkatársaimmal együtt, hogy miként válthatják ki a fűtésre használt földgázt a gazdaságok, amikor annak a hétszeresére emelkedett az ára. A minisztérium most meg is vizsgáltatja az összes érintett telepet, hogy milyen alternatív fűtési megoldásokat lehetne ott alkalmazni. Ahogy mondtam, szóba jöhet a biomassza, biogáz, de a nap­elem is. Végül pedig meg kell terveznünk az ide vonatkozó támogatási rendszert.

– Felkészültek minderre a gazdálkodók? Mert ez azért nagy váltás lesz…

– A próbatételek edzik meg az embert. Tenni, lépni, újítani kell, mert a másik eshetőség a megszűnés. Egyelőre nyomja a termelők vállát a vészes jövő súlya, hiszen meghétszereződik a gáz ára, félnek, hogy ezt már nem tudják kitermelni. De hát azért vagyunk mi, azért van a tárca, hogy jóban-rosszban összetartsunk a gazdákkal.

– Térjünk vissza az erdőre!

– Ha szakszerűen kezeljük és használjuk, akkor az erdők nem problémát, hanem megoldást jelentenek, segíthetnek átvészelni az energiakrízist. Miénk az unió legnagyobb erdőtelepítési programja, bár az aszály itt is rettenetes károkat okozott. A tavalyi telepítéseink teljesen kiszáradtak, ezeket újra kell telepíteni. Viszont így most látjuk, hogy melyek azok a területek, amelyek kevésbé alkalmasak mezőgazdasági termelésre, és ezeket érdemesebb inkább erdősíteni, ültetvényesíteni. Hosszútávon az aszályos időszakokhoz való alkalmazkodásra kell felkészítenünk az erdőket. Aktív segítség nélkül nem maradnának fenn az erdeink.

– Nem lesz sok egy kicsit az újdonságokból, az átállásokból?

– A gazdáknak teljesen át kell alakítaniuk a szemléletmódjukat, a megváltozott klimatikus viszonyokhoz kell igazítaniuk termelési gyakorlatukat. Például nem biztos, hogy a szántás az üdvös módszer, lehet, hogy talajforgatás nélkül kell majd gazdálkodni az új klimatikus körülmények között. És lehet, hogy érdemes kinn hagyni a mulcsot, visszajuttatni a földbe a szerves anyagot, alkalmazni a vízőrnek nevezett, kipermetezhető biológiai szert, ami segít a talajnedvesség megőrzésében. Sokkal nagyobb területen kell alkalmaznunk az agro-erdészeti rendszereket. Ehhez támogatást is nyújthatunk. Élni kell a lehetőségekkel. És megvizsgálni például azt is, hogy az adott terület alkalmas-e az ott megszokott növényfaj termelésére. Vagyis, hogy érdemes-e például kukoricával bajlódni Békés déli részén, mert a repce, de a búza is jobban bírná az ottani viszonyokat. Várjuk, hogy a növénynemesítők elővegyék a génbankokból a szárazságtűrőbb növények magvait, a tájgazdálkodásban pedig nem úszhatjuk meg a mezővédő erdősávok telepítését.

– Az ember azt hinné, ha már aszály, az öntözéses gazdálkodás fejlesztése lenne a legfontosabb…

– Így is van. Rendkívüli módon lecsökkent a talajvíz szintje, és a folyóké is legalább negyven százalékkal alacsonyabb. Az utóbbin fenékküszöbök építésével segíthetünk a Dunán és a Tiszán is. Ez valójában egy kisebb mértékű duzzasztás, amely amúgy nem befolyásolja a víz folyását, illetve a hajók forgalmát. Ezenfelül bővíteni kell a tározókapacitásokat és a csatornarendszereket.

– Mindez rengeteg pénz. Jut erre forrás az egyre ziláltabb világgazdasági helyzetben?

– Kell, hogy jusson, az élelmiszer-ellátás stratégiai kérdés. Annak a felmérése viszont csak most zajlik még, hogy mekkora keretet adhat erre hosszú távon a kormány. Gyorsítani kell az eddigi munkát, és ezek a bővítések egy rendszerbe kerülnek a termelési módok, módszerek korszerűsítésével, mert olyan helyzet állt elő, hogy a régiekkel már nem lehetünk eredményesek. Viszont van itt egy kis probléma a bérelt földek esetén. Mert aki ilyen termőterületen dolgozik, az óvakodik a komolyabb beruházásoktól és fejlesztésektől, hiszen ha lejár, illetve megszűnik a bérlete, akkor elvész a modernizációra költött pénze. Szeretnénk, ha a bérelt területek a jövőben az aktív gazdák saját tulajdonába kerülnének, meg is hirdetünk ősszel egy újabb földértékesítési programot.

– Jól látjuk, forradalmi változtatásokra készül a tárca?

– Változott az életünk is. Például jött a járvány, de gazdák összefogtak, átvészelte a krízist az agrárium. Most itt a háború, elhozta az általános drágulást, de változott az időjárás is, abszurd módon szélsőségessé válva. Világos, hogy a gazdáknak is változni, változtatni kell. Aki nem képes erre, az nehezen boldogul.

– Mennyire arányos az élelmiszerárak emelkedése? Sokan úgy érzik, hogy a kereskedők meglovagolják a bajt…

– Nagyon gyorsak a változások, ez az egyik oka ennek az érzetnek. A másik, hogy egyetlen pultra kerülő tojás kapcsán is le lehet vezetni, mi minden drágult a fém tyúkketrectől kezdve az energián, a munkaerőn, az üzemanyagon és még ki tudja mi mindenen át, aminek szerepe van egy tojás megtermelésében és üzletbe juttatásában.

– Ezt a szárazságot egyedinek, mintegy történelmi jellegűnek nevezik a meteorológusok. Túloznak?

– Az aszály kiterjedését tekintve biztosan nem tévednek, a hőfokokról viszont nem mernék nyilatkozni. Volt, hogy kiszáradt már a Velencei-tó, vagy a Balaton keszthelyi öble, tehát a magyarok jól ismerik az aszály jelenségét. Most az a döbbenetes ebben a szárazságban, hogy egyes területek teljesen alkalmatlanná váltak a termelésre. Én életemben még ilyen aszállyal nem találkoztam. Az ország kiszáradt termőterületének nagysága elérheti az egymillió hektárt, ami az összes hazai termőföld húsz százaléka.

– Mindig a vízhiányról, a magas hőmérsékletről beszélünk. De mi a helyzet a nap UV-sugárzásával? Mert az is drámaian növekedett…

– Olyan nagy a légköri aszály, olyan kevés párát tartalmaz a levegő, az UV-sugárzás pedig annyira erős, hogy megperzseli a növények leveleit… Ez külön gond. Az érzékenyebb növények, mint például a málna, ezért tűnt el a termelésből. Árnyékolókat kellene a málnasorok fölé húzni…

– Ijesztő hír a gazdák számára, hogy kimerült a kárenyhítési alap. Mit tud tenni a kormány?

– Újabb forrásokra van szükség, a kérdést a kabinet az operatív törzs hatáskörébe utalta. Az Aszály Veszélyhelyzeti Operatív Törzs arra kéri a károsult gazdákat, hogy aszálykáraikat jelentsék be a kárenyhítési rendszerbe. A benyújtott kérelmek alapján lehet majd további döntést hozni az alapról.

– Kikből áll az operatív törzs?

– A belügyminiszter, a pénzügyminiszter, a gazdaságfejlesztési miniszter, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Miniszterelnök Kabinetirodáját vezető miniszter és természetesen az agrártárca képviselői és szakemberei alkotják. Széles paletta, de itt mindenkinek megvan a maga fontos feladata. A törzs megvitatja a gazdáktól, gazdaszervezetektől beérkező javaslatokat és megoldásokat, megoldási módozatokat ajánl a kormánynak. Nem üres propagandaszólam, amikor azt mondom, hogy a lehetőségekhez mérten most is, mint mindig bizonyítani fogjuk, hogy az agrártárca és társminisztériumai a magyar gazdák érdekeit képviseli.

– Mik lesznek az első feladataik?

– Az egyik igencsak fontos javaslatunk a gazdák hitelmoratóriumának bevezetése. Emellett a bajba jutott állattartók számára 3 milliárd forint összegű takarmányszállítási támogatási keretet biztosítunk. Továbbá a mezőgazdasági területek öntözését kiszolgáló állami öntözőművek megnövekedett energiaköltségének támogatására 1,4 milliárd forint többlettámogatást adunk. Segítséget jelenthet az is, hogy a termelők rendkívüli vízhasználati igényükre vonatkozó kérelmeiket újból benyújthatják, és az igényeket a hatóság automatikusan engedélyezni fogja. Felgyorsítjuk a biztosítók aszálykárok felmérésére és aszálykárokra megítélt összegek kifizetésére vonatkozó eljárását. Ennek értelmében a biztosítóknak az aszálykár bejelentésétől számítva 14 nap alatt folyósítaniuk kell a gazdálkodóknak a megítélt összeget.

– Van annyi erő a magyar gazdatársadalomban, hogy túlélje ezt a krízist?

– Ezek az emberek a nehéz helyzetekben mindig őseik bölcsességére és a józan paraszti észre hallgattak. A gazdák általában véve is mindennap szembenéznek és ha kell, megküzdenek a természet erőivel, tudva, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Tisztában vannak azzal is, ha nem tesznek meg mindent, akkor senki sem fog helyettük cselekedni. Csodákra képes az a tűzben próbált szövetség, ami a magyar gazdatársadalom és a magyar kormány agrárminisztériuma között kialakult. A tárca nem ijed meg az unió ilyen-olyan rosszallásaitól, mindig szót emel a magyar termelőkért, ha kell, kard ki kard! módon, és csak akkor áll fel a tárgyalóasztaltól, amikor sikerült a magyar érdekeket érvényesíteni. Ez a bizalom ad erőt és hitet nekem is ahhoz, hogy legyűrjük a sohasem tapasztalt mértékű aszály következményeit.