Emmi: téves információt terjeszt a Népszava
„A köznevelésben foglalkoztatott gyógypedagógusok száma nem csökkent, hanem nőtt – téves információ jelent meg a Népszavában” – írja az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleménye, amely alább olvasható teljes hosszában.
„A Népszava cikkére hivatkozva több médiumban valótlan állítások jelentek meg a köznevelésben foglalkoztatott gyógypedagógusokkal, a gyógypedagógiai neveléssel és oktatással kapcsolatban. A Népszava szerzője két különböző statisztikai kategóriához tartozó adatot hasonlított össze – tévesen. A 2018/2019-es tanévben a köznevelésben foglalkoztatott gyógypedagógusok/konduktorok száma 10 058 fő volt, amelyből ténylegesen gyógypedagógus/konduktor munkakörben 9 582-en tevékenykedtek. A 2019/2020-as tanévben a köznevelésben foglalkoztatott gyógypedagógusok/konduktorok száma 10 178 fő, amelyből ténylegesen gyógypedagógus/konduktor munkakörben 9 728-an tevékenykednek. A speciális szakemberek száma tehát nem csökkent, hanem nőtt. A 2010/2011-es tanévben a gyógypedagógus/konduktor munkakörben dolgozó szakemberek száma még csak 5 695 fő volt, így az elmúlt kilenc évben rendkívül jelentősen javult az ellátottság.
A hallgatói létszámok esetén is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a BA képzésben rövidebb képzési idő a statisztikákban a hallgatói létszámot jelentősen csökkenti. Míg 2006 előtt csak egyetlen felsőoktatási intézmény képzett gyógypedagógusokat, 2019 szeptemberétől már nyolc, 2020-tól pedig kilenc egyetemen folyik gyógypedagógus-képzés, ami a vidéki szakember-ellátottság javítása szempontjából kulcskérdés.
A képzőintézmények számának növekedésén túl jelentősen megemelkedett a gyógypedagógus alapképzésre felvett hallgatók száma, míg 2013-ban 937, 2019-ben 2 098 hallgató kezdte meg a tanulmányait.
A kormány számos módon segíti a gyógypedagógiai nevelést-oktatást, 2017 óta már a gyógypedagógus-képzésben résztvevő hallgatókat Klebelsberg-ösztöndíjjal is támogatja. A köznevelés esélyteremtő szerepének erősítése című EFOP-felhívás keretösszegét is megnöveltük, amit az utazó gyógypedagógusi és utazó konduktori hálózatok fejlesztésére is fordíthatnak.
Az a tény, hogy a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban – azaz szegregált nevelésben-oktatásban – részt vevő sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók száma folyamatosan csökken, és eközben emelkedik az integrált/inkluzív nevelés aránya, nem negatívum, hanem pozitívum, mely megfelel a hazai és nemzetközi szakmai trendeknek és az Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben foglaltaknak.
A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók száma valóban kis mértékben emelkedett az elmúlt évhez képest (2,4%-kal), de ez a differenciálódó, javuló, immár teljes körű diagnosztikának, továbbá annak köszönhető, hogy sajátos nevelési igényű tanulók már nem morzsolódnak le, hanem jellemzően tovább folytatják köznevelési tanulmányaikat, mint korábban. A sajátos nevelési igényű gyermekek aránya az összes tanulók számához képest az európai átlagnak megfelelő.”