Eperjes Károly: A lelket Isten adja, nagy baj az abortusz és az eutanázia

– Hegykőre még hazajár?

– Hegykőre hazajártam, és remélem, hogy még mindig hazajárok, de már nem úgy, mint régen. Természetesen továbbra is a szívem csücske.

– Szülőfaluja az osztrák határon van. Sosem kísértette meg a gondolat, hogy Nyugatra szökjön?

– De igen, pont a 70-es évek elején, ki is néztem a helyet. Különös, humoros történet, igyekszem majd egy filmben feldolgozni, annyit mondok, hogy rúdugróként szerettem volna átjutni az aknazáras kettős drótkerítésen. A fejemben megterveztem, de hála Istennek megláttam a feleségemet egy szentmisén a soproni Szent György-templomban, és onnantól kezdve már nem szerettem volna elhagyni az országot. Svédországba mentem volna, valami miatt odavágytam, tetszett az ottani életérzés, ami a filmekből átjött. Most már nem tudnám megmondani, hogy miért, talán Bergman hatására. Pedig akkor eszem ágában sem volt, hogy színészettel fogok foglalkozni.

– Hetvenévesen hányadán áll a Fickóval?

– Hetvenévesen igyekszem a Fickót – Vianney Szent János hívta így az ördögöt – egyre komolyabban venni. És mivel tudom, hogy milyen erős, igyekszem napi szentáldozóként felvenni vele a kardot; azért a kardot, mert a keresztény szimbolikában a kard a hit, az erő és a kereszt jelképe. Ha nem volnék napi szentáldozó, lehet, hogy már bedarált volna. Még élek, és szeretnék az örök élők közösségéhez tartozni, hisz az Atya, a Fiú és a Szentlélek oda vár minket. Szóval a Fickóval még meccselünk…

– Sokszor mondja, hogy az ördög mindig csinos. Miben áll a csinossága a mai világban?

– Valóban, ez a mondás tőlem származik, hogy az ördög mindig csinos volt, de soha nem olyan csinos, mint most. Hogy mit értek alatta? Horizontálisan egyre gazdagabbak vagyunk, többet tudunk, gyorsabban, veszélyesebben és praktikusabban, ám vertikálisan sajnos nem a tetejét, az Istent, hanem az alját, a Fickó ösztönvilágát akarja képviselni a tömegember.

– Mi vonzza hozzá a tömeget?

– Úgy tűnik, hogy hagyjuk elveszíteni az első számú identitásunkat; én úgy emlékszem, hogy az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás így mondta: egy biztos a létezésben, Én és az Én Teremtőm. És ha ezt az egységet megtagadja az ember (nominalizmus), akkor elkezdődik az izmusok őrülete: feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus, imperializmus, nácizmus, kommunizmus, nihilizmus, „aberralizmus”… És most a legszörnyűbb izmusnál tartunk, utolsó pápáink mind erről beszélnek, a relativizmusnál. A relativizmus azt hirdeti, hogy mindenkinek igaza van. Tehát amit Jézus mond, hogy ő az út, az igazság és az élet, azt a relativizmus tagadja, ezért mindenkit saját istenné csap be, és ezáltal mindenkinek saját közlekedési törvényt hazudik. Ez a káosz. De ha Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló minden, és hiábavaló a mi hitünk is. De Krisztus feltámadt, valóban feltámadt. Hit által jön a megigazulás, hit nélkül meg a…

– Mindeközben az abortusz alkotmányos alapjoggá vált Franciaországban. Jelez ez egyfajta mélyülő értékválságot?

– Igen, jelez. Az értékválságot abban látom, hogy az egyetemes értékeket módszeresen elkezdték tagadni némely országok, némely hatalmak, és még törvényerőre is kényszerítenék és kényszerítik. Például az abortusz és az eutanázia, kivéve ha az anya élete veszélyben forog, bűn, ám ha nincs Isten, akkor nem bűn, csak praktikus és kényelmes, nincs vele gond… De nézzük az „aberralizmus” legújabb őrületét; gyönyörű a magyar nyelv: át akarják vágni az emberiséget, át akarják vágni a férfit nővé, a nőt férfivá. Aki ezt engedi, az nem ismeri a Tízparancsolatot, vagy nem akarja ismerni, hiszen Mózes második táblája, a humán parancsolatok, így kezdődik: „Apádat, anyádat tiszteljed.” De ha az apa és az anya is egynemű, akkor férfitól és férfitól hogyan lesz élet? Nőtől és nőtől hogyan lesz élet? Biológiailag a szüleinktől kapjuk az életet, de a lelket Isten adja, ezért nagy baj az abortusz és az eutanázia, mert belenyúlunk az alfába és az ómegába, azaz Isten dolgába.

– Sokak szerint a mai fiatal nemzedékekben nincsenek igazán karakteres színészek, pedig minden generációnak megvoltak a nagyon karakteres ifjú színészei is. Ennek mi lehet az oka?

– Mindig nagy kihívás, legyen az bármilyen szakma, nem is csak a színészet, hogy hivatássá tud-e fejlődni. A mostani nemzedék például a színészetben, de máshol is, a sikert tűzi ki cselekvésének végállomásává, az pedig csak egy csinos blöff. De nem ők az első számú hibásak, el nem véve a felelősségüket, már a „gyermekirodalom” és a gyermekjátékipar is gyakran a Fickót helyezi előtérbe. Lásd Harry Pottert. Ez arról szól: ha bajod van vagy gondod, varázsolj, és légy sikeres. Tehát ne küzdj, ne dolgozz, ne tanulj, hanem varázsolj. Nyúlj a Fickó eszközéhez, az a lényeg, hogy te legyél a legsikeresebb. És nem veszik észre, hogy így kerülnek a szemétdomb tetejére. Nézzük meg a tehetségkutatókat: korábban akadémiát, főiskolát végzett zsűritagok döntöttek, most tisztelet a kivételnek, a régi celebek döntik el, hogy kik lesznek az új celebek. Tehát nem a Pinocchiót (a tékozló fiú este!) ajánlják a gyermekeknek, amelyik arról szól, hogy ha bajod van, tedd rendbe, és gyere haza, rendszeretetet vágyj és válts, mi várunk haza a rendbe! De nézzük a játékipart is. Barbie babát venni több mint nagy szamárság, ugyanis már kicsi korban a lányokat deprimálttá lehet tenni az ilyen amorf, nyújtott fitneszlénnyel, tehát külcsínre helyezni a hangsúlyt a belbecs helyett. De a fiúk sem maradhatnak ki, őnekik meg ott vannak ezek az izompacsirták, ami azt sugallja a kisfiúknak, hogy az agyad, a szexusod, a szíved – minden legyen az erő gépe. És akkor még nem beszéltünk az uniszex kísértésekről, mikor a fiúk és a lányok a klaviatúra állandó nyomkodásával tartanak kapcsolatot egymással vagy ki tudja kivel, miért és hogyan…

– Hisz abban, hogy ezt az identitásválságot helyre lehet állítani a művészet eszközeivel?

– Ha nem hinnék benne, nem küzdenék érte saját magam és mások üdvösségéért.

– Ki a jobboldali? Ez párt vagy pedig értékrend dolga?

– Szerintem az a jobboldali, aki a jobbik részt választja, hogy elkerüljön minket a balsors, ahogyan a Himnuszban is mondhatjuk. De nem minden jobboldali, aki jobboldalinak mondja magát, és ismerek igyekvő, igazságot kereső baloldaliakat is. Sőt, egy igyekvő, igazságot kereső baloldali szerintem jobb helyzetben van az Isten előtt, mint egy ramaty jobboldali.

– Hogyan látja Európa sorsát?

– Úgy látom Európa sorsát, ahogy Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versében olvashatjuk. Elmondhatom?

– Kérem!

– Utálom és arcába vágom: / – Harminc év vagy kétezer óta / undorító, őrült világ ez, / ez a farizeus Európa! / Kenyér helyett az éhezőt / csitítja szóval, hittel, éggel, / s maszatos lelkiismeretét / szívnyalogató versikékkel; / harminc év vagy kétezer óta / hány eszme rothadt el szivében! / – Hazám, keresztény Európa, / mi lesz, ha majd magára döbben, / mi lesz, ha újra földre száll / a Megcsufolt és Megfeszített, / s mert jósága, szíve, imája / egyszer már mindent elveszített: / mi lesz, ha megjő pokoli / lángszórókkal, gépfegyverekkel, / vassisakos, pestishozó, / bosszúálló angyalsereggel? / Mi lesz, ha megjő Krisztus és / új országot teremt a földön, / ha elhullanak a banditák / s nem lesz több harc, se kard, se börtön, / ha mennyei tiszta szerelmét / tetté acélozza a Bárány / s újra megvált, – ó, nem a jók, / de a gonoszok vére árán, / – hazám, keresztény Európa, / túlélve időd szörnyü végét, / elbírod-e még te az Istent, / a Szeretetet és a Békét?

– Ma is ütős szavak…

– Ha tehetem, mindenhol elmondom, és a metaforáit ki is fejtem. Az „arcába vágom” például azt jelenti, hogy párbajra hívja Európát, „hé, Európa, elvesztetted identitásodat!”. A párbajban, gyönyörű a magyar nyelvünk, tudományos tény, hogy a világ leggazdagabb nyelve, az is bajban van, akinek igaza van, mert a másik nem fogadja el az igazságát, és mégis küzdenie kell az igazáért! A farizeus az, akit most úgy hív a közbeszéd, hogy értelmiségi; aki tudja, de nem hiszi, az képmutató, farizeus. Én harmonikus szeretnék lenni, nem értelmiségi. Harmonikus lehet bármilyen szakmájú, fizikai vagy szellemi munkát végző, tehát szív-agy harmonikus; a szívre nevelni kell, az agyra okítani. Kettő együtt a tanítás, az a harmónia, az a kultúra. Fides et ratio, tehát az egyetemes emberi méltóság alapja. Ez van most válságban. Tisztelet a kivételnek. A kenyérszimbólum a versben magát az Istent jelenti, hiszen így imádkozzuk az úr imájának centrumában, ami egyben a katekézis centruma: „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma.” És ő adja, tehát segíts magadon, az Isten is megsegít. Ám nagy örömünkre a XXI. században itt, Budapesten volt az eucharisztikus világtalálkozó. Ez mindannyiunknak fontos jel! Az Isten megajándékozta Mária és Szent István országát, népét, hiszen egyedül Európában itt van keresztény alaptörvény.

– Miért töretlen a bizalma Orbán Viktorban és kormányában?

– Amíg ezt az Alaptörvényt igyekeznek képviselni, addig kötelességem kiállni mellettük. Ha erről az útról letérünk, akkor az Isten nem bottal ver. Lásd a napi történéseket. Mindenkinek megvan a személyes felelőssége. Például a Római Katolikus Egyházban itt, a földi létben még nem mindenki szent, de a szentté válás lehetőségét hordozza Egyházunk itt, a Földön. És hogy olvastuk a Bibliában? „Legyetek szentek, mert én…”. Krisztus tanítását követve, felelősségteljesen kell jobboldalinak lenni.

– Egyszer említette, hogy A Hídembert tartja a legfontosabb filmjének, de nem részletezte, hogy miért.

– A Hídembert azért tartom a legfontosabb filmnek azok közül, amikben játszhattam, mert olyan fontos és mély igazságokat mutat és tár fel, amelyek időtállók. Remélem, hogy a jövő nemzedéke is megnézi majd, és nem miattam, hanem a film értékei miatt.

– Mely értékekre gondol?

– A fősodrú történelemtanítás és történészek azt sugallják, hogy Széchenyi, a legnagyobb magyar bolond volt és öngyilkos. Vegyük sorra: Kossuth Lajos ama mondatát, hogy „éljen Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar”, maga Széchenyi hárítja el: „Miért emel olyan polcra, ahol nem tarthatom magam?” Széchenyi tudta, hogy Szent István volt, van és lesz a legnagyobb magyar. Neki is ő volt a példaképe. A család címerén Széchenyi halálakor csak az ő halotti jelentésén jelent meg egy pluszmondat: a „ha Isten velünk, ki ellenünk?” a Rómaiakhoz írt levélből. Szent Istvánnak köszönhetően ez Magyarország jelmondata is. Eleink ha bárhol mentek csatába, így indultak; örülnék, ha az Alaptörvény ezzel a mondattal kezdődne. Másodszor: Széchenyi nem volt bolond, ideg-összeroppanása volt, abból fel lehet ébredni. A film ezt remekül példázza. Egyébként a filmbemutatóra a Sorbonne Egyetemről jött egy tanári csapat, akik tanúságot tettek arról, hogy náluk a pszichológia tanszéken majd tananyagként vetítik le, mert így kell ideg-összeroppanásost ábrázolni. Harmadszor: öngyilkosságát illetően csak annyit, hogy Széchenyi halálakor az Egyház nem temetett öngyilkosokat temetőn belül, szertartással, márpedig őt egyházi szertartással, temetőn belül, nagyon „finoman” temették el. Levéltárakban sehol sem találtunk iratot, hogy a pápától engedélyt kért volna bárki is, hogy három napon belül eltemessék, márpedig őt egyházi szertartással, harmadik napra eltemették. Tehát ha Széchenyi a legnagyobb magyar, bolond volt és öngyilkos, akkor joggal tehetem föl a kérdést, hogy milyen lehet a többi magyar? Micsoda nemzetrombolás folyik itt a lelkekben? Tisztelet a kivételnek. Tehát A Hídember azt bizonyítja, hogy Széchenyi nem volt a legnagyobb magyar, nem volt bolond, és nem volt öngyilkos.

– Miért Szent István a példaképe?

– Ugyanúgy, ahogy Széchenyit a köztudatunk, tisztelet a kivételnek, zseninek, legnagyobb magyarnak és bolondnak negligálja, sajnos, Szent Istvánt is zseniális, kegyetlen uralkodónak próbálják negligálni. Erős vágyam, hogy egy igazán jó és szép filmet készítsünk Szent Istvánról, hozzá méltót, legalább annyira méltót, mint A Hídember. Úgyhogy lehet jó magyar történelmi filmet csinálni, de alázattal, sok hiteles, igazán jó utánjárással, szakemberekkel. És Isten nevében lehet felelősségteljes, minőségi történelmi filmeket készíteni. Tehát ha Isten velünk, ki ellenünk?