A másfél évtizedes múltra visszatekintő gödi Búzaszem Iskola kisugárzása olyan erős, hogy a környékről háromszor annyi gyereket szeretnének beíratni, mint ahány növendéket az intézmény fogadni képes. A kismarosi szülők nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, és a Búzaszem mintájára maguk is iskolaalapításba fogtak.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

Különös teremtmény az ember. A XIX-XX. század öntudatra ébredt polgára mindent megtett az állami felügyelet alatt működő szekularizált közoktatás megteremtéséért, hogy a tanárok évről évre többet tölcsérezhessenek a gyerekek fejébe a mindenhatónak hitt tudományból. Az ezredfordulóra felhígult világ embere szintén óriási erőfeszítéseket tesz azért, hogy átalakítsa az oktatást, megteremtse a mai kérdésekre válaszokat adó iskolákat. Feltámasztott rítusok és népi hagyományok révén igyekszik megerősíteni a diákok identitását, hogy később biztos alapokon állva szállhassanak szembe az élet viharaival.

A mai iskolaépítők közül a gyereklelkeket sokan Istenre bízzák, hogy az utódok soha ne maradjanak támasz nélkül. Hasonló megfontolások vezették a gödi Búzaszem Iskola alapítóit, Horváth Szilárdot, Nagyné Bernolák Dórát és a gödi plébánost, Ország Tibort, amikor nekivágtak a gigászi vállalkozásnak.

– Rengeteg segítséget kaptunk, amikor nekikezdtünk az iskolaalapításnak 2003 őszén – mondja Horváth Szilárd. – A Magyar Kolping Szövetség egyházi magánszervezetként állt mellénk. Az önkormányzat, a Huzella Tivadar Általános Iskola vezetői, valamint a többi keresztény felekezet segített az első lépéseknél. Volt, aki pénzbeli adományokkal, más tanáccsal, megint más munkával igyekezett előmozdítani az új iskola ügyét.

A sokféle erőfeszítés meghozta gyümölcsét. 2004 tavaszára megszülettek az induláshoz nélkülözhetetlen engedélyek, szeptember elsején pedig az alsógödi egyházközség által kölcsönzött teremben megkezdődhetett a tanítás, mint a Nagykőrösi Kolping Katolikus Általános Iskola Gödi Tagintézményében.

– Nagy segítséget jelentett – mondja Horváth Szilárd –, hogy az augsburgi Kolping szervezet segítségével a gersthofeni Goethe Iskola száz padot, kétszáz széket és nyolc táblát adományozott az iskolánknak.

Ennyi padra, székre, táblára kezdetben nem is volt szükség, hiszen az új intézmény első osztálya mindössze hét nebulóból állt. Az akkor még felesleges eszközöket a Búzaszem Alapítvány Böjte Csaba akkor tervbe vett rekecsini csángó iskolájának adományozta.

Az iskola mai épületének építését 2008 őszén kezdte el az alapítványba tömörült szülői csapat. Az építési telket az önkormányzat adta bérbe. Az induló tőkét 5000 forint készpénz jelentette, és rengeteg önkéntes munka. Adományként kapták a terveket, sok-sok építőanyagot, az alapozási munkálatokat pedig a piarista szakiskola növendékei végezték. Az alapító szülők közül többen saját ingatlanjaikat terhelték meg, hogy az alapítvány hozzájusson az építkezéshez nélkülözhetetlen hitelekhez. A 2010-re elkészült épület nem is iskolának látszik, inkább egy barátságos fészeknek, ahol ma már 170 diák tanul, és amely alapfokú művészeti neveléssel is foglalkozó intézményként közösségi teret is nyújt a gyerekek mögött álló családoknak.

– Az első perctől kezdve arra törekedtünk – mondja Horváth Szilárd –, hogy a keresztény és családi értékeket, a magyar hagyományokat ötvözzük a modern pedagógiai elvekkel és gyakorlattal. Nálunk a közismereti tárgyak mellett elevenen él a néptánc, a népzene. A gyerekek számos hangszeren muzsikálnak, de nem jönnek zavarba akkor sem, ha például szövéssel, nemezeléssel, kosárfonással találkoznak. Mire elvégzik a nyolc osztályt, megismerkednek számos népi kismesterséggel és a keresztény magyar néphagyománynak az évkörben megjelenő ünnepeivel. Mindezt nem színpadra viszik, hanem a családokhoz: a gyerekek úgy betlehemeznek, regölnek, lucáznak, mint közösségben élő eleink. És ma már ebbe a felnőttek is bekapcsolódnak, gyermekeiken keresztül tanulják vissza a néphagyományban gyökerező közösségi létet.

Mindez nem csak biztos identitást ad a gyerekeknek, azokat a készségeket és képességeket is fejleszti, amelyek minden más területen is javítják a teljesítményüket anélkül, hogy túlterhelnénk őket. Horváth Szilárd ezzel magyarázza, hogy a ma már a váci püspökség által fenntartott Búzaszem Iskolából kikerülő gyerekek háromnegyede a diákokat komoly teljesítményre ösztönző, főként egyházi gimnáziumban folytatja a tanulmányait, a kompetenciamérések során pedig időnként jobban teljesítenek még a közoktatási rendszer csúcsának tekintett nyolc­osztályos gimnáziumok növendékeinél is. A tavalyi kompetenciamérésen például szövegértésben a Búzaszem nyolcadik osztályosai 1788 pontot szereztek, míg a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok átlaga 1717 és 1719 volt.

Mindazonáltal a Búzaszem nem való mindenkinek. Akik gyorstalpaló „ver­seny­istállót” keresnek, esetleg azt várják, hogy a tanító, a tanár levegyen a vállukról minden gyermekneveléssel összefüggő terhet, azok itt nem találnák meg a helyüket. A családokat is erős, összetartó, hívő közösséggé formáló intézmény életében aktívan részt vesznek a szülők, nagyszülők, testvérek is. A közösen megélt ünnepek, az olyan események, mint a pünkösdi királyválasztás nem csak az iskola, a családok életének is fontos része.

Mindennek köszönhetően a Búzaszem Iskola szellemisége a növendékeken keresztül a családjaik életére is kihat. A háromszoros túljelentkezés bizonyítja, a Dunakanyar pesti oldalának településein az intézmény komoly vonzerőt jelent a csemetéik beiskolázására készülő családoknak.

Mára a gödi iskolaalapítóknak reménybeli követőik is akadtak. Kismaroson harminc-harmincöt fős szülői csapat, közöttük sokan maguk is pedagógusok, szánta el magát, hogy a Búzaszem Iskola mintájára intézményt alapítson.

Zirig Emese gyógypedagógus-logopédus, a társaság motorja, aki a helyi iskolában is dolgozik, úgy látja: egy keresztényi, családi értékeken nyugvó, a magyar népi hagyományokra támaszkodó intézmény nem lenne versenytársa a kismarosi iskolának. Emese elfogadja, mint társai valamennyien, hogy egy állami fenntartású intézménynek világnézetileg semleges álláspontra kell helyezkednie. Mindazonáltal úgy véli, csak egy, a Búzaszemhez hasonló szellemiségű iskola tudja biztosítani, hogy a gyakorló hívő keresztény családok gyermekei életébe ne hozzon törést az iskolakezdés, és a közvetített értékek összhangban legyenek az őket küldő családok értékválasztásával.

Bognár Noémi ének-szolfézs-kézművesség tanár, a kismarosi művelődési ház igazgatója és Tarcsyné Lengyel Magdolna múzeumpedagógus a többiek nevében is beszélnek, amikor azt mondják, egy, a gyerekek aktivitását ébren tartó, az élménypedagógia elvei szerint oktató intézmény nem csak az ismeretek elsajátításában segít, a gyerekekben szunnyadó tehetségeket, képességeket is feltárja, kibontakoztatja. Gajdó Ferenc grafikus szerint mindez megkönnyíti az iskolai előmenetelt, és a szakma- és pályaválasztásban is segíti a nyolcadikosokat.

Hadzsala Renáta tanító és Veres Kitti tanítójelölt más érvekkel is alátámasztják az iskolaalapítás szükségességét. Mint mondják, a csapat által tervezett intézményben azt is el lehetne érni, hogy az alsó tagozatból a felsőbe való átmenet se legyen nyomasztó cezúra a diákok és a családok számára. Mindezt a tanárképzés módszereivel magyarázzák. Mint mondják, a tanítók alkalmasságát vizsgálják a felvételin, a tanárjelölteknek azonban nem kell számot adniuk arról, alkalmasak-e a tanári pályára. Ráadásul egyetemi tanulmányaik során gyakorlatilag csak az utolsó évben találkoznak gyerekekkel, az elsajátítandó módszertani ismeretek pedig nem a gyerekek életkorához, hanem szaktárgyuk tudományos követelményeihez igazodnak.

Zirig Emese – Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

A két fiatal azonban tudja azt is: még maguknak is rengeteget kell tanulniuk, ha a Búzaszem Iskola szellemiségéhez hű pedagógiai munkát akarnak végezni. Az ígéretek szerint ebben segítenek majd nekik a gödi pedagógusok. Ősztől átjárhatnak Gödre órákat látogatni.

Az elszántság természetesen nem elegendő ahhoz, hogy valóban el tudjon indulni Kismaroson az iskola.

Szőcs Julianna művelődésszervező tartja számon, ki milyen feladatokat vállal a teendőkből. Ki készíti elő azokat a papírokat, amelyek az engedélyeztetéshez szükségesek. Ki munkálkodik azon, hogy a csapat fenntartót találjon, és ráleljen arra a szponzorra, aki az intézmény működtetésével járó kiadásokat finanszírozza.

Zirig Emese szerint attól nem tartanak, hogy ne lenne elegendő elsős az induláshoz. Kismaroson és környékén máris nagy az érdeklődés a kísérlet iránt. Ráadásul ezen a vidéken nem ritka a nagycsalád, nem számít különlegesnek, ha szülők három-öt fős gyerekcsapatról gondoskodnak.

Emellett az alapítók – mint mondják – bízhatnak abban is, hogy a faluban és a környező településeken élő, erős német kisebbségi közösségek számára fontos, hogy a saját és a magyar hagyományokra épülő iskolájuk legyen, amely megtartja hitében is a felnövekvő új nemzedéket.