Épül az új Selyemút

Egy Övezet, Egy Út címmel tartott nemzetközi konferenciát a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány a Gerbeaud Házban. 
 

Fotó: geopolitika.hu

A rendezvény apropóját az adta, hogy Európában egyre többet foglalkozik a média a kínai elnök, Hszi Csin-ping 2013-ban elindított, grandiózus koncepciójával, amely a tervek szerint több mint hatvan országot érintene. 

A több eurázsiai gazdasági és infrastrukturális folyosót magában foglaló projekt célja, hogy visszaállítsa Eurázsia gazdasági, kulturális, politikai és „történelmi” szerepét, ami kétségtelenül a globális erőegyensúlyok átalakulásával járna. 

A konferencia résztvevői a következő kérdésekre keresték a válaszokat: milyen szerepe lehet az Európai Uniónak az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésben? 
Kiemelkedhetnek-e új kereskedelmi központok a nagy gazdasági erőközpontok perifériáján? Megváltoztathatják-e az új közlekedési folyosók az összeköttetéseket és kapcsolatokat Európa és Ázsia között? 

Ennek megfelelően a konferencia három panelből állt. 

Az elsőben azt járták körbe, hogyan formálódik az Európai Unió és Kína kapcsolata. Elhangzott, hogy erősödik a politikai akarat Kína részéről, hogy összekösse Európát és Ázsiát különböző infrastrukturális, gazdasági és kereskedelmi beruházásokon, projekteken keresztül. Sokat cikkeznek arról mostanában, hogy Európának ez miért jó, illetve mik lehetnek a buktatói, mi áll a háttérben. Ezért egyértelmű, hogy az uniónak szüksége lenne egy olyan közös stratégiára, amely meghatározza, milyen feltételek mellett szállnánk be és mit engedünk meg.

Fotó: geopolitika.hu

A következő panel kifejezetten az infrastrukturális fejlesztésekről szólt, leginkább a vasúti szállítást vették górcső alá: hány nap alatt éri el Európát egy tehervonat, mennyi árut képes szállítani, illetve mennyivel gyorsabb, mint a tengeri útvonalak? Kiderült, hogy Magyarországra heti egy tehervonat érkezik, de Hamburgba, Varsóba is heti rendszerességgel járnak az áruval megrakott tehervonatok Kínából, amelyek tizenöt nap alatt teszik meg ezt az utat. A görögországi Pireusz kikötőjébe is érkeznek áruk, ahonnan vasúton mennek tovább, ezért fontos a Budapest-Belgrád vasútvonalat fejlesztése.

A harmadik panel az eurázsiai gazdasági folyosóval foglalkozott. Az Egy Övezet, Egy Út projekt öt-hat olyan folyosót jelölt ki, ahol a tervbe vett gigantikus infrastrukturális fejlődések megvalósulnak – az Európába irányuló szállítás például Kazahsztánon keresztül valósulna meg. Az ázsiai országban már egy működő vasútvonalról beszélhetünk, a kínaiak nagy erővel építik ki a logisztikai kapacitásukat, teherszállító képességüket, a Kazah-Kínai határon. Horgos átkelőnél épül fel, a tervek szerint 2020-ra készen is lesz a világ legnagyobb szárazkikötője. Kazahsztán ezért a régióban Kína legfontosabb partnere szeretne, így felkarolják, támogatják ezeket a projekteket.

Fotó: geopolitika.hu

Mivel éppen az EU-Kína viszony kapcsán sok minden elhangzott arról, hogy hazánk egyedüliként nem írt alá – egyes cikkek szerint megvétózott – egy brüsszeli jelentést, amely az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést támadta, a konferencia után megkérdeztük Bendarzsevszkij Antont, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány igazgatóját, mi áll a lépés hátterében. 

Az igazgató elmondta, szó sincs vétóról, egyértelműen ferdít a sajtó. Az uniós tagállamok egy irányadó dokumentumot készültek elfogadni, ezzel hangolva a küszöbön álló EU-Kína csúcstalálkozóra, ahol az együttműködés különböző módjairól fognak dönteni. A tagállamok által megfogalmazott jelentés több kínai projekttel kapcsolatban is aggodalmát fejezte ki, ezt Magyarország végül nem írta alá. Ennek semmilyen következménye nincs, hiszen a tényleges döntések a csúcstalálkozón születnek majd meg. A huzavona oka, hogy Magyarország, illetve régiós partnereink igyekeznek jó viszonyt kialakítani Kínával, például Lengyelországnak is nagyon fontos, hogy felfuttassa az együttműködést az ázsiai országgal. 

Persze szükség van a közös uniós álláspontra – vélekedett Bendarzsevszkij Anton, – nem működhet úgy a rendszer, hogy Kína korlátlanul vásárolhat fel bármit Európában, de hiba volt Brüsszel részéről ebbe a huzavonába belerángatni a tagországok külügyminisztereit; az ilyen ügyeket más platformokon kellene intézni. 

Brüsszel sokáig halogatta az ilyen jellegű szabályozás megalkotását, most viszont kapkodva próbálja behozni a lemaradást – tette hozzá.