Érdekvédelem helyett politikai sztrájk
A szakszervezetek beszálltak a választási kampányba. A zászlóvivő szerepét a pedagógusok ellenzéki kötődésű érdekvédő szervezetei vállalták magukra, amelyek irreális bérkövetelésekkel álltak elő. A január 31-re meghirdetett figyelmeztető sztrájk azonban nem járt átütő sikerrel, a tanárok nyolcvan százaléka távol maradt a politikai megmozdulástól. A szakszervezeti vezetők március 16-ra, a kampányfinis idejére ígérik a folytatást.
Logikus, ha egy erőteljes minimálbér-emelés arra késztet ágazati szakszervezeteket, hogy maguk is beszálljanak a bérharcba, hátha sikerül tagjaik számára is jelentősen felsrófolni a béreket. Ennek szellemében ült tárgyalóasztalhoz a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) az illetékes tárca képviselőivel decemberben. A kormány ajánlata az volt, hogy idén január 1-től 10 százalékos béremelést kapnak a tanárok, a pályakezdő pedagógusok pedig a diplomás minimálbérhez igazodva 22 százalékos bérnövekedésre számíthatnak. Az emelt járandóságokat a pedagógusok meg is kapták a januári fizetéssel.
A tárca ígéretet tett arra is, hogy jövő évtől megkezdődik a pedagógusbérek átfogó rendezése. Ám mint Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár a Hír TV-ben elmondta, a tárca akkor tud érdemi tárgyalásokat folytatni a várható béremelések mértékéről és ütemezéséről, ha majd ismeretesek lesznek a 2023-as költségvetés sarokszámai.
Szándékosan túlzó
Hamar kiderült, hogy a szakszervezetek célja nem az eredményes bérharc. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy a választások előtti hetekben zűrzavart és káoszt teremtsenek az iskolákban, ezzel erősítve az eddig csúfosan szereplő ellenzéki pártok pozícióit.
A tárca ajánlatára válaszul benyújtott javaslat elég egyértelműen megmutatta, hogy nem is cél a megállapodás. Információink szerint erre utalt a tárgyalások hangneme is, hiszen a szakszervezeti vezetők, túlbecsülve zsarolási képességüket, eleve ellenséges hangot ütöttek meg. Az ígért 10 százalékon felül azonnali 45 százalékos béremelést követeltek a pedagógusoknak, valamint jelentős visszamenőleges bérnövekedést a nem pedagógus munkakörben dolgozóknak.
Az óraszámok jelentős csökkentését is felvették a követelések közé. Ez békeidőben még méltányolható is lehetne, ám most hasonlóan más ágazatokhoz, a közoktatást is munkaerőhiány sújtja, ráadásul a járvány miatti megbetegedések miatt is sok a hiányzó. Egy jelentős óraszámcsökkentés ebben a helyzetben megoldhatatlan feladat elé állítaná az oktatásszervezőket.
A legkülönösebb szakszervezeti követelés azonban az volt, hogy azonnali hatállyal töröljék a pedagógusok oltási kötelezettségére vonatkozó jogszabályokat. Annak ellenére, hogy néhány hónappal ezelőtt éppen e szakszervezetek követelték a teljes körű átoltást. Vélhetően a PSZ és a PDSZ vezetői is érzékelték ezt az ellentmondást, ezért az ismert Soros-NGO-ra, a TASZ-ra hivatkozva adtak nyomatékot e követelésüknek.
Az érdekvédők azt mondták, hogy ígéretekkel tele van a padlás, ezért rövid bizonytalankodás után úgy döntöttek, nem várják meg a sztrájk jogszerűségét kimondó bírósági ítélet jogerőre emelkedését, január 31-re meghirdetik a figyelmeztető sztrájkot. Így arra sem hagyva időt az illetékes tárcának, hogy fellebbezzen.
Érdekvédelem helyett politika
A PDSZ a résztvevőktől és szimpatizánsaiktól azt kérte, a munkabeszüntetés idején viseljék a kék szalagot, amely Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt mozgalmának a jelképe. Válaszként a munkabeszüntetést támogatásáról biztosította számos baloldali tömörülés és liberális fellegvárnak számító oktatási intézmény. A támogatók között volt mások mellett például a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, a vasasok, a köztisztviselők érdekvédelmi szervezetei, a Freeszfe, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, vagy az LMBTQ-mozgalommal hírbe hozott Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. Az akció támogatói között voltak a budapesti ellenzéki polgármesterek, és számos civil szervezet, mint amilyen a Diákszolidaritás Akció.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség nemcsak kiállt a pedagógussztrájk mellett, aktívan beszállt a szervezésbe is. A szövetségbe tömörült érdekvédők a sztrájk napjának délutánjára autós felvonulást hirdettek, a Hősök teréről indultak volna, és 200 autóval szándékoztak közlekedési káoszt teremteni a fővárosban.
A délutáni káosz azonban elmaradt. A PDSZ ezt azzal magyarázta, hogy a rendőrség nem volt hajlandó lezárni a tervezett útvonalat, így a konvoj szétszakadt. Pedig a szabad szemmel is látható létszám érdekében az ellenzéki pártok is képviseltették magukat a felvonuláson, maga Jakab Péter Jobbik-elnök is üzent a sztrájkoló tanároknak a volán mellől. Mint afféle kiskeresetű pedagógus…
A délelőtti sztrájkot viszont a két pedagógus-szakszervezet sikeresnek minősítette mondván, hogy tanárok tízezrei csatlakoztak a megmozduláshoz. Az ellenzéki pártok és a balliberális sajtó szintén sikerről értekeztek. A hivatalos adatok azonban azt mutatták: a közel 170 ezres létszámú pedagóguskarnak több mint 80 százaléka távol tartotta magát a politikai szándékkal meghirdetett akciótól. Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt vélhetően e csendes többségre gondolt, amikor úgy nyilatkozott: a pedagógustársadalom súlyosan kontraszelektált, ezért hivatalba lépése esetére ígéretet tett rá, hogy lecseréli a tanári kart.
Márciusban folytatják
A figyelmeztetőnek szánt sztrájk mindazonáltal komoly tanulságokkal járt. Kiderült például, hogy az a két szakszervezet, amely azt állítja magáról, hogy a pedagógustársadalom egészét képviseli, elég szerény támogatottságot élvez a tanárok körében. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy e szervezetek vezetőit kevéssé érdeklik tagjaik érdekei. Akcióik egyértelműen az ellenzék kormánybuktatási szándékait szolgálják, akármibe kerül is ez a pedagóguskarnak.
A Pedagógus Szakszervezet esetében persze ez nem meglepő, hiszen egyik oszlopa volt a Kádár-rendszernek, amely a gyakran méltatlan célokra is felhasználta a tanárokat éppen a PSZ hathatós segítségével. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azonban másnak ígérkezett 1988-as megalakulásakor. Deklarált célja a tanárok hatékony érdekvédelmének megteremtése volt, és mint az alapszabályban rögzítették: a szervezet távol tartja magát a politikai pártoktól. Az új hang hallatán tanárok tömegei léptek be a tagok sorába. Közel két évtizedig a PSZ ellenpólusaként létrejött szakszervezet igyekezett is tartani magát saját elveihez, bár soraikban egyre erősödtek a liberális csoportok. Ennek ellenére míg a kommunista örökséget cipelő Pedagógus Szakszervezet lapított, addig a PDSZ tüntetéseket szervezett és harcolt a Gyurcsány-Bajnai-kormányok oktatáspolitikája ellen. Akkoriban a tanárokat nemcsak a szégyenletesen alacsony bérek nyomorították meg. A balliberális kormányok felszámoltak közel 500 iskolát, 283 óvodát, és szélnek eresztettek 14 ezer pedagógust.
Ám a PDSZ-en belül egyre erősödtek a liberális csoportok, hogy végül teljesen átvegyék az irányítást 2010-re, és az új vezetés immár forradalmi hevülettel vegye fel a harcot az akkor kormányra került jobboldali koalícióval szemben.
Csípőből tüzelt a közoktatás átszervezésekor, amely az iskolák függetlenségét, és az egységes színvonalú közoktatás megteremtését szolgálta. Össztüzet bocsátott a kormányra, amikor az kidolgozta a pedagógusi életpályamodellt, amely révén a tanárok átlátható, tiszta feltételek szerint indíthatták és építhették karrierjüket.
Igaz, csak elvi kritikájuk volt, amikor újra megnyitották, nemegyszer az egyházak segítségével, a korábban bezárt iskolákat, és bár kevesellték, de belenyugodtak abba, hogy annyi évtized után a kormány rendezte a tanári fizetéseket. Szembefordultak ugyanakkor a mindennapos testneveléssel és az iskolai hitoktatással, és minden ízében támadták az új nemzeti alaptantervet. Ez utóbbi érthető, hiszen a liberális filozófia szerint a közoktatásnak nem az a feladata, hogy a nemzeti kultúrát áthagyományozza egyik generációról a másikra, hanem hogy könnyen alkalmazkodó, kezelhető munkaerőt faragjon a nebulókból a globális munkaadók számára.
Mindezek után érthető, hogy a pedagógusok tízezrei a lábukkal szavaztak a politikai bizottsággá fajult szervezetről, így annak tagsága radikálisan csökkent.
Láthatóan a közelgő országgyűlési választások egységfrontba forrasztották a két szervezetet, a PDSZ-t és a PSZ-t. Együttes erővel igyekeznek káoszt teremteni az iskolákban a március 16-ára meghirdetett határozatlan idejű sztrájkkal. Nem mellékesen pedig a Békemenet ellensúlyaként utcára szólíthatják híveiket március 15-re is, hogy a balliberális pártszónokok értékelhető méretű tömeg előtt mondhassák el beszédeiket. Mint a szakszervezeti káderek mondják, csak a tanárok és a gyerekek érdekében…
Bérek 2010-ben és 2021-ben
A tanárok bérének rendezése nem tartozott a balliberális kormányok prioritásai közé, a pedagógusbérek 2010 előtt messze elmaradtak az országos átlagbért jelentő összegtől, azaz a 247 300 forinttól.
Az óvónők legfeljebb bruttó 149 500 forintra számíthattak, az alsó tagozatban dolgozó tanítók átlagkeresete legfeljebb a bruttó 122 ezer forintot érte el. Az általános iskolai pedagógusok átlagosan bruttó 161 ezer forintot kerestek. A középiskolai tanárok átlagjövedelme nem haladta meg a 178 ezres összeget. Mindazonáltal ezek a fizetések nem voltak jellemzőek az egész országban. A szegényebb önkormányzatok csak a lehetséges minimumot tudták fizetni a tanáraiknak, míg a gazdagabb régiókban dolgozók valamivel többet kaptak kézhez, mint az átlag. A jobboldali kormány radikálisan változtatott a tanárok javadalmazásán. 2021-ben egy 2–4 év szakmai gyakorlattal rendelkező pályakezdő fizetése a végzettsége után járó és a szakmai illetménnyel együtt elérte a 312 ezer forintot.
Egy Pedagógus I. kategóriába sorolt tanár bére a pótlékokkal együtt a pályán töltött időtől függően 312 000 és 462 000 forint között mozgott. A Pedagógus II. csoportba tartozó pedagógusok ennél az összegnél többet kerestek. 365 400 és 499 380 forint között mozgott a bérük.
Azoknak, akik elérték az életpályamodell szerinti Mesterpedagógus fokozatot, 487 200 és 596 820 forint között mozgott a fizetésük a különböző pótlékokkal együtt.
A tanári pálya csúcsát képviselő kutatótanárok a pályán töltött időtől függően 535 920 és 645 540 közötti összegre számíthatnak havonta.
