Erdély értelmiségének össze kell fognia
Erdély értelmiségének össze kell fognia, és ki kell állnia a nemzetért, az itt élő magyarság megmaradásáért, szülőföldjén való boldogulásáért – hangoztatta Szili Katalin vasárnap a szilágysági Ákoson, ahol a száz éve született Dobai István nemzetközi jogász, '56-os elítélt tiszteletére helyeztek emléktáblát a református gyülekezeti ház falára.
A miniszterelnöki főtanácsadó szerint ezt példázza – az erdélyi kérdés megoldását egy ENSZ-hez címzett memorandumban sürgető és emiatt bebörtönzött – Dobai István életútja, akit a nemzethűség, a felelősségvállalás és a szülőföld szeretete vezérelt.
Szili Katalin szerint a Nyugat ma is ugyanúgy befogja a fülét és eltakarja a szemét, miként 1956-ban tette, de a magyarságnak ki kell állnia az önigazgatás, a szuverenitás és a béke értéke mellett.
Hangsúlyozta: Dobai István és a román kommunista rezsim által hazaárulás vádjával perbe fogott többi – 102 elítélt, köztük 12 kivégzett – erdélyi ’56-os hős áldozatvállalása nem volt hiábavaló, példamutatásukból és az anyaországi szabadságharc szellemi örökségéből táplálkozik az a nemzetszeretet és felelősségvállalás, amelyet Magyarország tanúsít 2010 óta a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában élő nemzettársakkal szemben.
Szili Katalin kiemelte: Dobai Istvánék küzdelmének folytatását az erdélyi magyarság sorsának megoldásáért ma az autonómia követelése jelenti.
„Az Európai Unióban fennen hangoztatják, hogy a demokratikus Európa fontos értéke az, ami a közösségeknek az önigazgatás, vagyis a közösségek azon lehetősége, hogy saját maguk döntsenek saját sorsukról. Ők úgy hívják: szubszidiaritás. Számunkra egyszerűen a jövő. Számunkra és az erdélyi magyarság tömbben élő közösségei számára azt a jövőt jelentheti, hogy a szülőföldjükön tudjanak élni, szülőföldjükön tudjanak boldogulni és gyarapodni” – fogalmazott a miniszterelnöki főtanácsadó.
Emlékeztetett arra, hogy október utolsó vasárnapja a székely autonómia napja, amikor a felgyulladó őrtüzek, lármafák jelzik Európa és a világ számára, hogy ez a közösség meg akarja őrizni identitását, kultúráját, és saját maga akarja képviselni érdekeit. Leszögezte: az autonómia megvalósítása a hosszú távú béke garanciája.
„Ez nem csak és kizárólag a saját közösségeinket szolgálja, de a többségi társadalmat is, hiszen ez az ő gyarapodásukat is elősegíti. Számunkra fontos érték a Románia és Magyarország közötti békés kapcsolat, hiszen ma, amikor Európában háború dúl a szomszédságunkban, még inkább felértékelődtek azok az értékek, amit a béke, a hétköznapok békéje jelent számunkra” – jelentette ki Szili Katalin.
Tőkés László, a megemlékezést a Dobai István Társasággal és Buza László Egyesülettel közösen kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke köszöntőjében kiemelte: bármilyen szerény cselekedet is az emléktábla-állítás, ez valódi igazság- és jóvátétel Dobai István számára, hiszen ő az egyetlen romániai magyar politikai fogoly volt, akit soha nem rehabilitáltak.
„Hét évnyi börtön után, amelyből általános kegyelemmel szabadult, rehabilitációját soha nem kérelmezte, mivel az ellene felhozott vádakat nem kívánta megtagadni. És valóban, hazaárulóként való megbélyegzése a mi szemünkben nem halálos vétség, hanem múlhatatlan érdem, hiszen nem tett egyebet, mint kiállt a román kommunista diktatúra ellen, és közösséget vállalt a magyar forradalommal és szabadságharcosokkal. Nem szorult rá az elnyomó hatalom utólagos felmentésére, hiszen igazságot szolgáltatott neki az utókor” – mondta az EMNT elnöke.
A megemlékezésen elhangzott: Dobai István a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végezte tanulmányait a jog- és közgazdaságtudományi karon, ahol tanársegédként tevékenykedett az 1948-as kommunista tanügyi reformig. Nemzetközi jogból doktorált 1948-ban, de utána munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalom idején kidolgozott egy memorandumot, amelyet az ENSZ-nek címzett, és amelynek a témája az „erdélyi kérdés” – a magyar-román viszony – méltányos és békés megoldása volt. Emiatt 1957-ben bebörtönözték és életfogytig tartó börtönre ítélték. A Dobai-per másik nyolc – a memorandum előkészítésében, illetve terjesztésében szerepet vállaló – vádlottjára 6-tól 25 évig terjedő, illetve életfogytig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
Dobai István az 1964-es általános amnesztiával szabadult ki, nyugdíjazásáig „szakképzetlen” könyvelőként dolgozott Kolozsváron. 1990-94 között az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Jogelméleti, nemzetiségi és egyházjogi tanulmányokat, könyveket jelentetett meg, a Magyar Tudományos Akadémia kültestületi tagja volt, 2014-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
