Érdemes magyarnak maradni

–  Előzetesen 3 százalékot jósoltak az elemzők az EP-választáson a Magyar Koalíció Pártjának. Kapott 4,96 százalékot. Hogy látja, félig tele a pohár vagy félig üres?

–  Egyfelől ez rossz eredmény. Már csak azért is, mert most történik meg először, hogy az MKP-nak és egyáltalán a felvidéki magyarságnak nem lesz EP-képviselője. A legutóbbi választáson még mindkét párt, az MKP és Bugár Béla Most–Hídja is tudott küldeni egy-egy embert Strasbourgba. Másfelől viszont azt kell mondanom, félig tele az MKP pohara, mert jól mozgósított, ennek következtében 12 300 szavazattal többet kapott, mint öt évvel ezelőtt.

–  Ha ez így van, akkor mi volt a baj mégis?

–  Szlovákiában hagyományosan alacsony az EP-választás részvételi aránya. Most is az utolsó helyen végeztünk a huszonnyolc tagállam közül. Csakhogy öt évvel ezelőtt ez az alacsony arány 13,1 százalékot jelentett, most viszont 22,7 százalék volt. Számítottunk a részvétel növekedésére, de nem ekkora mértékűre. A közel tízszázalékos emelkedés nem kedvezett nekünk. Pech­ről is beszélhetünk. Ötszáz település található a Felvidéken; ha csak egyetlen emberrel több szavaz ránk mindenütt, már bőven bent vagyunk az EP-ben, hiszen ehhez még csak 396 voksra lett volna szükségünk.

–  Fontos lenne az EP-mandátum?

–  Abszolút. Ott vagyunk, ténykedünk, tudnak rólunk, már ez nagy dolog. A Minority SafePack kampányában közel hatvanezer aláírást gyűlt össze a Felvidéken, ezt a folyamatot az MKP és annak EP-képviselője, Csáky Pál koordinálta. Ő egyébként mindenben együttműködött a Fidesszel és a többi határon túli képviselővel, például a kárpátaljai Bocskor Andrea asszonnyal vagy a délvidéki Deli Andorral. Csáky Pál a petíciós bizottság alelnöke volt, aktív képviselőként ismerték. Ez nálunk hagyomány, az előtte való ciklusban például a szintén MKP-s Bauer Edit kimutathatóan az EP legtevékenyebb képviselőjének számított. Néhány napja itt járt Szijjártó Péter, és azt mondta, nem maradunk képviselet nélkül, a Fidesznek gondja lesz a felvidéki magyarságra, és az RMDSZ is segítséget ígért. Szlovák politikusok is jelentkeztek, a választás győztese, a négy mandátumot szerző Progresszív Szlovákia–Együtt-koalíció listavezetője azt mondta, hogy ő majd foglalkozik odakint a magyarok ügyeivel.

–  Ez ugyebár liberális szövetség?

–  Abszolút az. A leendő elnök asszony, a június 15-én hivatalába lépő Zuzana Čaputová a Progresszív Szlovákia egyik alapítója. Nem örülünk annak, hogy be akarnak nyomulni a térfelünkre. Nem örülünk, mert ez nem etnikai alapú politizálás. Azt mondja, hogy „én foglalkozom a sorsotokkal, tehát szavazzatok rám. Én persze nem értem, és nem is élem meg a ti kisebbségi gondjaitokat, de azok jó politikai témákat adnak nekem”.

–  Ha liberálisokról beszélünk, akkor ez a képviselet inkább emberi jogi alapú segítség lenne. Lehet, hogy nem is éppen olyan rossz szándékú segítség?

–  Én inkább ordas szándékot mondanék. Hiszen éppen annak az etnikai politizálásnak a semlegesítésére törekszik, amit mi az egyetlen járható útnak látunk. Szerintük van szlovákul beszélő választópolgár, és van magyarul beszélő választópolgár, de mindketten csak választópolgárok! Az MKP politikája viszont kifejezetten és célzottan a felvidéki magyar kisebbséget képviseli. Ez az etnikai politizálás lényege.

– Ez így nagyon elüt Bugár Béla Most–Híd nevű vegyes, szlovák–magyar pártjának hitvallásától. Ezzel a 2,59 százalékkal, amit a Bugár-párt kapott, úgy tűnik, mintha le is zárult volna a Most–Híd pályafutása… Hol hibáztak?

–  Ott, hogy ide is akartak tartozni és gesztusokat tenni, meg oda is. Ez zsákutca. A legnagyobb baklövésük az volt, amikor beléptek a baloldali Smer és a szélsőjobbos, magyarellenes SNS, vagyis a Szlovák Nemzeti Párt által alkotott kormánykoalícióba. Noha a 2016-os parlamenti választás előtt pont azt erősítgették nap nap után, hogy a Smerrel aztán sohasem kezdenének! Mégis beadták a derekukat, és ezt visszamenőleg azzal magyarázzák, hogy mennyi mindent értek el a koalíció tagjaként. A Most–Híd – nomen est omen – egyfajta lengőhíd lett a Smer és az SNS között. Összekötötte őket, de neki magának nem voltak szilárd lábai, pillérei. Ráadásul Fico csak aprópénzzel fizette ki őket. Roppant büszkék rá például, hogy kiharcolták a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozását, ami négymillió eurót jelent évenként a felvidéki magyar közösség számára. Az anyaország viszont közel 28 millió eurót ad neki.

–  Odalett a Most–Híd hitele? Elég ambivalensen viselkedett a párt a Fico-válság idején is…

–  Kettős beszédet folytat. Mást mond a magyar, és megint mást a szlovák szavazóinak. Ez hosszú távon tarthatatlan.

–  A Most–Híd gyengülése az MKP további erősödéshez vezethet, hiszen ez marad az egyetlen jelentős magyar felvidéki politikai alakulat…

–  Ez a szlovákiai viszonyok végletes leegyszerűsítése, nem úgy működnek a dolgok, mint a közlekedőedények. Politikai megosztottságunk, amely eddig kétpólusú volt, az egyik oldalon az MKP-val, a másikon a Most–Híddal, napjainkra kiegészült egy mikropárttal, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel. Ez gyakorlatilag a Most–Híd szatellitje, amely indított egy teljesen esélytelen listát az EP-választáson, csak azért, hogy elvegyen tőlünk 2200 szavazatot. Mert ennyit kapott, a mi 49 ezer voksunkkal szemben. De ez a 2200 szavazat, ahogy a példa is mutatja, nagyon fájt nekünk. És itt van még egy új formáció, Simon Zsolt Magyar Fórum elnevezésű pártja. Simon két cikluson át az MKP mezőgazdasági minisztere is volt, aztán kilépett, hogy ott lehessen a Most–Híd megalakulásánál. Majd azt is otthagyta, és létrehozta a Fórumot. A tapasztalat azt mutatja, hogy az a szlovák szavazó, aki elpártol Bugáréktól, nem az MKP-ra voksol a jövőben, hanem valamelyik szlovák pártra. Bugárék magyarjai pedig épp azért mentek át a Most–Hídhoz annak idején, mert csalódtak az MKP-ban. Nem jönnek vissza hozzánk, hanem otthon maradnak a választáskor, rosszabb esetben ők is keresnek maguknak egy szlovák pártot. Például a Progresszív Szlovákiát, mert ugye jó dolog a győztessel tartani.

–  Ön azt mondta nemrég, hogy luxus a felvidéki magyarság politikai megosztottsága…

–  Ha fennmarad, akkor 2020-ban már nemcsak az EP-ben, de a szlovák parlamentben sem lesz képviselete a magyaroknak. Egyesíteni kell az erőket. Az MKP kiadott egy nyilatkozatot, amelyben leszögeztük, hogy továbbra is etnikai alapon akarunk politizálni, és aki ehhez csatlakozik, azt szívesen látjuk. Tudja az anyaország, hogy mekkora a baj nálunk? A politikai megosztottság már a családok meghitt világát, de a baráti, rokoni kapcsolatokat is mérgezi. És megjelent a kulturális szervezeteinkben is. Sok felvidéki magyar pont e megosztottság miatt marad otthon a választások napján.

–  Olyan hírek keringenek, hogy a Most–Híd jelentkezett önöknél, tárgyalni szeretnének…

–  Ez nem jelentkezés volt, csak reagáltak a nyilatkozatunkra. Jelentkezett viszont az Oľano (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) nevű szlovák párt, ebben azonban nincs semmi különös, régóta működünk együtt vele, például megyei szinten. Az országos szintű közös munkának csak az lehet a záloga, ha az Oľano tiszteli a mi etnikai politikánkat. Egyébként feltett szándékunk, hogy mindenkivel tárgyaljunk, egyeztessünk.

–  Felvetődött a lehetősége, hogy a Most–Híd hétvégén tartott vezetőségi ülésén leváltják Bugár Bélát. Nélküle könnyebben szót értenének a vegyes párttal?

–  Őt nem lehet leváltani, ő egy személyben a Most–Híd maga. Azt viszont nem tudom, hogy Bugár Béla elgondolkodik-e majd az etnikai politika jelentőségén, vagyis azon, hogy a magyar formációknak a mögöttük álló etnikum sorsával, érdekeivel kell foglalkozniuk, az ő kérdéseit és problémáit kell megjeleníteniük. Sokan győzködnek engem is, mondván, ez avítt eszme. De azt vettük észre, hogy a nyitások nem használnak a közösség megtartásának, csak az összezárás, az összetartás ad erőt.

–  Mit tud tenni az etnikai politizálás az iskolákért? Úgy hallani, nőtt a felvidéki magyar iskolába íratott gyerekek száma, ezt a sikert azonban a Most–Híd magának tulajdonítja…

–  Igen, azt mondják, hogy ők mentették meg a magyar iskolákat. Tény, hogy magasabb fejkvótát harcoltak ki számukra, de ez csak a 70, de még inkább a százfős iskolákat segíti valamelyest, a kisebbeket nem. A szlovák rendszerben az alapiskolák központi támogatást kapnak, ami jobbára elfogy egy-két hónap alatt. A többit a helyi önkormányzatnak kell kigazdálkodnia. Vagy pályázhat az anyaország oktatási támogatására. Ezért kell örülnünk annak, hogy a tavalyi helyhatósági választáson sikerült növelnünk a polgármestereink számát. Nagyon sok olyan iskola van a Felvidéken, amely az anyaország segítsége nélkül már rég bezárt volna. Őszintén köszönjük a segítséget. Ellenkező esetben egyetlen eurója sem maradna az adott településeknek saját fejlesztéseikre, hiszen kénytelenek mindent az iskolájukra költeni. Hasonló a helyzet az óvodákkal is, ezek önkormányzati fenntartásúak. A magyar kormány 150 felvidéki magyar óvodát újíttatott fel. Az MKP is fontos feladatokat kapott ebben. Rendkívül lényeges, hogy a szülők látják, mennyivel jobb, korszerűbb anyanyelvi intézménybe adhatják a gyerekeiket, és így szívesebben viszik majd tovább őket a magyar iskolákba is. Az MKP-ban felvetettük, hogy a nagy, állami fenntartási rendszeren belül külön egységet kellene kialakítani a nemzetiségi iskoláinknak. A Most–Híd ott van a kormányban, de nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Márpedig az iskola, az oktatás ügye sordöntő feltétele annak, hogy lassítani tudjuk a magyarok asszimilációját.

–  Most éppen mi a helyzet ezen a téren?

–  A rendszerváltástól napjainkig 110 ezer magyar tűnt el a Felvidékről. Sok oka van ennek, többek között az etnikum elöregedése is, meg a nemzetiségváltás is, amikor magyarok szlovákká lesznek, nem kevesen pedig az anyaországban keresik a boldogulást, mi ennek sem örülünk feltétlenül. Szülőföldünkön kell ügyködni, cselekedni. Célunk, hogy megnyissuk az anyanyelv és az államnyelv közötti határt. És kiderült, hogy énekelhetjük a Himnuszt, de nem használhatjuk a nemzeti jelképeinket, például a magyar zászlót. Ezen is változtatni szeretnénk. Mi, felvidéki magyarok építő polgárai vagyunk ennek az országnak. Nagy felelőtlenség lenne, ha jövőre a magyarság nem tudná kiharcolni a parlamenti képviseletét. Ez rányomná a bélyegét a következő választásokra is, és az egész közösséget megindítaná a lejtőn.

–  Milyen gazdasági erő jellemzi most a felvidéki magyarságot?

–  Igyekszünk izmosodni. Tavaly 1520 vállalkozó kapott támogatást az anyaországtól a Baross-csomag keretén belül. Az MKP ragaszkodott ahhoz, hogy pártállásuktól függetlenül juthassanak segítséghez a vállalkozóink. Ebben az évben tízmilliárd forint érkezik ugyanezen a címen Budapestről. Nagyon hálásak vagyunk érte. Az oktatási támogatás, az óvodafejlesztés, de a Baross-csomag is azt mutatja, erős az anyaország. Ami itt a Felvidéken azt is jelenti, hogy érdemes magyarnak lenni, magyarnak maradni.