A LÉLEK program (lakhatási, életviteli, lelki segítségnyújtási és egzisztenciateremtési közösségi program) a fővárosi Józsefvárosban (VIII. kerület), Ferencvárosban (IX. kerület) és Kőbányán (X. kerület) működik, amely a munka és az önálló lakhatás világába vezeti vissza azokat a hajléktalanokat, akik az önkéntes együttműködési megállapodás értelmében aktívan vállalják az együttműködést a programmal. A kötelező adminisztrációs és adatellenőrzés után nyílik lehetőség beköltözni a LÉLEK-házakba, melyekben legalább egy évet kell eltölteni ahhoz, hogy a kezdetben távlati célként megélt, saját bérleményig eljusson valaki.

A kőbányai Terebesi erdőben több mint egy évtizeden át éltek hajléktalanok, akik viskókban húzták meg magukat. A Maglódi úti LÉLEK-házban több egykori erdőlakó is él, közülük többen már lakáshoz is jutottak.

A kőbányai képviselő-testület 2011 végén szavazott a VIII. kerületben akkor már három hónapja működő program adoptálásáról. A Maglódi út 143. alatt lévő, egykori napközis tábor használaton kívüli épületeit jelölték ki programirodának, illetve Lélek-háznak. A kőbányai önkormányzat a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól kapott kilencvenmillió forintos támogatásból újította fel az önkormányzati tulajdonú épületet. A LÉLEK-házakat 2012 januárjában adták át, ahol először létrehozták a Lélek – Pont Programirodát, ahol a szociális munkások azokat a hajléktalan személyeket fogadták/fogadják, akik érdeklődést tanúsítanak a program iránt. Ha nyilatkoztak, hogy hajlandóak együttműködni, szerződést kötöttek velük, amelynek alapja az önkéntesség. Az adatfelvétel, az első interjú, illetve adatellenőrzés után költözhettek be a LÉLEK-házakba.

Vértesi Zoltán, a kőbányai LÉLEK-ház telephelyvezetője a Demokratának elmondta, a LÉLEK-házban kevés a végzettség, képzettség nélküli lakó. Legalább nyolc általánosa mindenkinek van, előfordulnak diplomások, de javarészt középfokú végzettséggel rendelkeznek. Az átlagéletkor negyven-negyvenöt év. Többségük alkohol-, illetve egyéb függőség (játékszenvedély, különböző szerhasználat) miatt vesztette el lakhatását, de a válás, a lakásmaffia vagy a házastárs elvesztése is vezethet hajléktalansághoz.

A program komplex rehabilitációt céloz meg. Az alkoholproblémákkal küzdőknek addiktológus szakemberrel kötelezően tartani kell a kapcsolatot, és pszichológus segítségét is bárki igénybe veheti, azonban csoportfoglalkozásokon keresztül is a rehabilitáció elősegítése a cél. A kerületi ellátórendszerekkel jó a kapcsolatuk. Akik más szállókon eljutottak egy bizonyos szintre, dolgoznak és tudják fizetni az előtakarékot, azokat a LÉLEK-házba irányítják.

A LÉLEK-ház lakóinak tilos az alkoholfogyasztás. A társintézményeknél is alkalmazott módszer szerint érkezéskor és távozáskor mindenkinek meg kell fújnia az alkoholszondát. Eddigi tapasztalatok alapján az ittasság nem jellemző, az ellenőrzés a már gyógyulófélben lévő, korábban alkoholproblémákkal küzdő személyek érdekében bevett eljárás, a visszaesés megelőzéséhez is hozzájárul, de nem tekintik kizárólagos eszköznek. Másik alapvető elvárás, hogy rendszeres havi jövedelmük legyen, ugyanis minden hónap elején legalább tízezer forintot el kell helyezni a saját számlájukon, hogy legyen miből a kiköltözés utáni önálló életet elkezdeni. Ez az előtakarék, ami alól csak nagyon kivételes esetben van felmentés, például ha az illető súlyosan megbetegszik. Sok hajléktalannak a beköltözéskor volt munkahelye, akiknek nem, azokat a Kőkert Kft. foglalkoztatja, közmunkában. Az elsődleges cél, hogy mindenki visszakerüljön a munkaerőpiacra. Akinek nincs jövedelme, az egyéni gondozási tervben rögzített megállapodás szerint maradhat a LÉLEK-házban, de aktívan együtt kell működnie, az álláskereséshez minden segítséget megkap.

Jelenleg harmincan élnek kettő-négy ágyas szobákban, saját szekrénnyel, tisztálkodási és főzési lehetőséggel. A kezdeti időszakban még nagy volt a lemorzsolódás, most már egyre kisebb. Nemcsak az alkohol miatt kellett eltanácsolni valakit, hanem a házirend egyéb pontjainak megszegése, például a takarítás elmulasztása miatt, vagy azért, mert nem fizette az előtakarékot, de a közösségi szabályok rendszeres áthágása sem elfogadható.

– Utoljára májusban küldtünk el lakót. Mindenki tisztában van vele, ha ezzel a lehetőséggel nem tudnak élni, elképzelhető, hogy nincs más kiút. Van, aki nagyon hamar feladja, mert nem tud alkalmazkodni, nem fogadja el a kötöttségeket, és többre tartja a régi, megszokott életmódot. Ha rendszeresen fizeti az előtakarékot, van bejelentett, legalább nyolcórás munkahelye, és produktívan részt vett a helyi közösség életében, akkor jó esélye van arra, hogy a szociális munkások alkalmasnak nyilvánítsák az intézményen kívüli, új életre, és egyéves bentlakás után önkormányzati bérleménybe tudnak költözni – mondja Vértesi Zoltán.

A szociális munkások a visszaesések elkerülése miatt nagy figyelmet fordítanak az utógondozásra is, ami azt jelenti, hogy a lakáshoz jutó bérlő életét is figyelemmel kísérik.

Weeber Tibor, a X. kerület humán szakterületért felelős alpolgármestere a Demokratának elmondta, azoknak, akik elveszítették a lakhatásukat, legalább egy évre van szükségük, amíg visszavezetik a társadalomba. A LÉLEK program ezt a munka és a lakhatás megteremtésével teszi. A program kezdete óta eddig tíz bérleménybe tizenhat ember költözött be. Az önkormányzat tizenöt, 28-35 négyzetméteres kőbányai lakást bocsátott a program rendelkezésére, amelyeket állami pénzből újítottak fel. Az első lakók 2013 áprilisában költöztek a bérlakásokba. A kezdeti lakásállomány hamar elfogyna, ezért minden évben új lakásokat vonnak be a programba.

Eleinte ketten kaptak egy lakást, később – mikor bebizonyosodott, hogy senkinek nem okoz gondot a bérleti díj fizetése, rendszeres munkajövedelemmel rendelkeznek, utógondozásban aktívan részt vesznek, nem estek vissza – már önállóan költöztek. A lakókkal az önkormányzat egyéves bérleti jogviszonyt köt, amit a LÉLEK-pont javaslata alapján meghosszabbítanak. A lakások bérleti díja szociális alapú bérleti díj, amely öt-tízezer forint között mozog, függően a lakás nagyságától.

Az alpolgármester elmondta, akik lakást kaptak, azokkal nincs semmilyen probléma, mindenki el tudta kezdeni az önálló életet.

– Fontos, hogy a hajléktalan lássa, az ő élethelyzetéből is van kiút. Lakáshoz juthat, persze nem ingyen, hanem óriási erőfeszítések árán.

A program a kőbányai lakosokat célozza meg: akik igazolhatóan itt vesztették el a lakhatásukat, illetve legalább ötéves kőbányai illetőséget tudnak igazolni. Kérdésünkre, hogy miért csak a kőbányai hajléktalanok vehetnek részt a programban, úgy válaszol, hogy Kőbánya elsősorban a kerület lakosaiért, a kerület pénzeiért felelős.

– Már nem kapunk állami támogatást, saját forrásból kell fenntartani az intézményt. Nem gondolom, hogy a mi feladatunk lenne az összes hajléktalan ellátása. Az önkormányzatiság lényegéből adódik, hogy a hajléktalannal ott foglalkozzanak, ahol azzá vált. Ott van esélye az újrakezdésre, ott van a kapcsolati hálója. Például egy falu közössége el tudná látni azt, aki hajléktalanná vált, de ha a falvakból minden hajléktalan Budapestre jön, azt a fővárosi ellátórendszer sem bírja el – magyarázza Weeber Tibor.

Nem minden hajléktalan hajlandó együttműködni. Az utcán heverők nagy része sajnos már nem vezethető vissza a normális életbe.

– Akinek van emberi tartása, aki tudja magáról, hogy nem értéktelen, és tisztában van vele, hogy van kivezető út, arról nem kell lemondanunk – hangsúlyozza az alpolgármester.

Példaként hozza fel azt az idős házaspárt, akik a Terebesi erdőben húzták meg magukat, de egy kilométert gyalogoltak, hogy kivigyék a szemetet. Tisztán éltek, rendes háztartást vezettek. A nyugdíjas hölgy elvesztette a lakhatását, élettársa kalyibát épített az erdőben. Ők azóta a LÉLEK programon kívül lakáshoz jutottak úgy, hogy a kerületet egyáltalán nem érte veszteség. Sőt. Az önkormányzat átadott egy használaton kívüli felújított lakást, amiért most lakbért kap. Minden érintett fél jól járt.

Weeber Tibor sajnálatosnak tartja, hogy a hajléktalanellátás ma már sajátos iparággá alakult: a különféle szociális alapítványok, hálózatok minden évben az államhoz fordulnak támogatásért, az állam több száz szociális munkást foglalkoztat.

– Ha visszaosztanánk azt az összeget, amit az állam hajléktalanellátásra költ, egy hajléktalanra hozzávetőleg ötvenezer forint jutna havonta. Ez horribilis összeg ahhoz képest, hogy most kap egy szelet kenyeret és egy pohár meleg teát. Ennyi pénzből sokkal jobb minőségű ellátást, kulturált lakhatást kellene biztosítani azoknak, akik hajlandóak így élni. A legtöbb szállón méltatlanok a körülmények, az Előd utcait azonnal be kellene zárni. Ne harmincágyas szobákban, hanem maximum négyágyas szobákban legyenek elszállásolva. A minimum, amit mindenki részére biztosítani kellene: a tisztálkodás és a mosás lehetősége, kötelezettsége. Legyen saját ágya, zárható szekrénye. Olyan biztonsági szolgálat működjön, amely rendet tud tartani, ha a szálláson lévők terrorizálják egymást – sorolja a legégetőbb problémákat.

A kőbányai önkormányzat és a „A Város Mindenkié” nevű, hajléktalan emberek méltóságáért küzdő szervezet együttműködése példaértékű. Mint ismeretes, ez az a szervezet, amelynek aktivistái tavaly novemberben élő lánccal – „Börtön helyett lakhatást!” jelszóval – megakadályozták, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntsön arról, melyik budapesti közterületen nem lehet a hajléktalanoknak életvitelszerűen tartózkodni. 2012-ben a kőbányai önkormányzat két önkormányzati lakást adott bérbe olyan erdőlakóknak, akiket az AVM javasolt.

„Mi – azt hiszem – szerencsések vagyunk, mert 2013. június 21-én megkaptuk a lakáskulcsokat, a Harmat utcába. Még most is hihetetlen, hogy végre saját otthonunk van. Most csak takarítgatok, ablaktisztítás stb. Jövő héten lesz a nagy beköltözés, de én már itt alszom, és olyan jó érzés a hosszú-hosszú évek hányattatása után ITTHON lenni végre, és nyugodt lélekkel lefeküdni, hogy holnap és holnapután is s még azután is itt fekszem és ébredek, s már senki nem akarja eldózerolni az otthonom, és a családomnak nem kell rettegni, félni. Ma már biztos talaj van a lábunk alatt. Elmondhatom: révbe értünk” – olvasható az egyik volt erdőlakó bejegyzése a „A Város Mindenkié” csoport honlapján. A szervezet alapítványi pénzből újította fel a lakásokat. A megállapodás értelmében az önkormányzat – a LÉLEK programon kívül – évente két lakást felajánl azoknak a kőbányai hajléktalanoknak, akiket az AVM javasol.

Csuhai Ágnes egy kőbányai átmeneti szállóról került a LÉLEK-házba, ahol egyéves ott-tartózkodás után 2013 végén kapott lakást. 2002-ben ment csődbe a családi vállalkozásuk, ami után férje – huszonhárom év házasság után – elhagyta. A kilakoltatás után két gyermekével rögtön az utcára került volna, ha egy szomszédjuk nem fogadja be őket. A megpróbáltatások azonban nem értek véget, sőt csak ezután kezdődtek. Ágnes hatvanhét százalékos rokkanttá vált. A leszázalékolás után próbált elhelyezkedni, de csak kétórás takarítói munkát kapott. Alkoholista lett, kórházról kórházra, albérletről albérletre, szállóról szállóra vándorolt tíz éven át. Nagyon hálás Zacher Gábornak, aki állítása szerint megmentette az életét. Ágnes büszke arra, hogy már három éve nem iszik alkoholt, egy éve pedig meditációs programra jár.

Ágnes „A Város Mindenkié” csoport aktivistája, ahogy fogalmazott, az, hogy részt vehet a hajléktalanok jogaiért való harcos kiállásban, „fényt adott az alagút végén.”

– Annyi használaton kívüli ingatlan, üres, átalakítható üzlethelyiség van Budapesten, hogy az ország összes hajléktalanjának jutna fedél a feje fölé. A Város Mindenkié erről részletes kutatásokat végzett – magyarázza lelkesen Ágnes, aki a legsúlyosabb problémának azt látja, hogy nagyon sok olyan, képzettséggel rendelkező hajléktalan van, aki azért nem tud dolgozni, mert nincs hol tisztálkodnia, nem tud pihenni.

Most egy főiskolán takarító, ahol csökkent munkaképességűeket is foglalkoztatnak. Havi százezer forintból él, ebből kell fizetni a lakás bérleti díját, ami havonta tízezer forint, és a rezsit, ami télen körülbelül harmincezer forint. Azt mondja, egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartott álma valósult meg a lakással, és most, fedéllel a feje felett még nagyobb erőbedobással fog küzdeni bajba került embertársaiért.

Lass Gábor