Erős a falusi ember

– Nagy kérdés, hogy változó, forrongó, válságos világunkban vonzó marad-e a vidéki életforma.

– Én azt mondom, hogy igen. És őszintén remélem, hogy a Magyar falu programnak nagy szerepe volt és van a kistelepülések megerősödésében. No meg abban, hogy családok sokasága költözött városból falura. Jelentős részük egyszerűen hazatért. Olyan fiatalokról beszélek, akik falun nevelkedtek, de például a szocialista kormányok faluromboló politikája miatt városba kellett költözniük, hogy tanulhassanak, felkészülhessenek a felnőtt életükre, a családalapításra. De van egy jelentős, városban, sőt, akár nagyvárosban nevelkedett réteg is, amelyet egyszerűen vonz a falvak nyugalma, természetközelisége, kiegyensúlyozott élettempója, és ezért költözik vidékre. Jól van ez így. Egyfelől az a nemzeti-konzervatív kormány célja, hogy javítsa a falvakban élő emberek életminőségét, másfelől fontos cél az is, hogy demográfiai fordulat történjék azokon a településeken, ahol addig évtizedeken át folyamatosan csökkent a lakosok száma. Amikor három éve belevágtunk a Magyar falu programba, 2500 ilyen községet tartottunk számon. Napjainkra 1200 településen már végbement a fordulat.

– Melyek a válság leginkább érezhető hatásai vidéken? Az élelmiszerek és az energiahordozók árának emelkedése? A fűtés kapcsán felmerülő gondok? Vagy a mezőgazdasági eszközök és gépek gyors drágulása?

– Ma már nemcsak drágábbak a gépek, de nehéz a beszerzésük is. És itt nem csupán traktorokról, kombájnokról van szó, hanem azokról a gépekről és járművekről is, amelyekre az önkormányzatoknak van szükségük. Kommunális eszközökről, kis traktorokról, falubuszról, tanyabuszról, amelyeknek a beszerzését pályázati úton támogatta a kormány. Több mint 1200 falubuszt juttattunk így a vidéki önkormányzatokhoz, most viszont gondok mutatkoznak a globális ellátóláncban, egyre hosszabbak a várólisták, egyre később jutnak hozzá a gépekhez, járművekhez, eszközökhöz az önkormányzatok és a gazdálkodók. És erre jön még természetesen az áremelkedés minden területen mutatkozó problémája.

– Igen, de mégiscsak falvakról beszélünk, ahol mindenütt ott van a házak mögött a kiskert, a hátsó kert. Egy időben ezeket egyszerűen befüvesítették, ebben van valami változás?

– Most újra felássák őket. Termelni kezdtek az emberek, saját szükségletükre. Nem tudják mindennel ellátni a konyhájukat, de ami terem, az fontos segítség a családi büdzsének. Személyesen is tapasztalom, hogy szorgosan ténykednek veteményeskertjükben a városban nevelkedett, de falura költözött fiatalok is.

– Kapcsolódik ehhez a falvak régi állattartó kedve is? Mert sok településen üresek az udvarok végében álló ólak, hiszen az önkormányzat korlátozta, sőt be is tiltotta a portákon való állattartást…

– Megértem azokat az önkormányzatokat, amelyek a korlátozások, netán tiltások mellett döntöttek. Ilyeneket az agglomerációs települések mellett főként olyan falvakban vezettek be, ahol fellendült a turizmus, az idegenforgalom. Annak ellenére is megértem ezeket az önkormányzatokat, hogy én alapvetően nem az ő oldalukon állok. De ha már itt tartunk, akkor tudni kell, hogy élelmiszer tekintetében falun is nagy segítség a kormány által bevezetett ársapka. Inkább az áruhiány jelent gondot. A kabinet rendeletben igyekszik helyretenni ezt a kérdést.

– Mivel fűtenek ma a vidéki családok? Korábban sokan átálltak gázra faluhelyen is…

– Ott a gáz, de azért sokan meghagyták a vegyes tüzelésű kazánjukat, illetve a cserépkályhájukat is. Az önkormányzatok jelentős része pedig áttért az alternatív, illetve megújuló energiaforrásokra, itt leginkább a napelemekre kell gondolni, az ezekből származó áramot fűtésre is használják. Másfelől a Magyar falu program is segített nekik kommunális­eszköz-vásárlási programjával, így sok önkormányzat összegyűjti saját területein a tüzelésre alkalmas fanyesedéket, vagy pelletkazánokat állít szolgálatba. Ehhez nem kellett a háborús áremelkedés, ez már korábban elkezdődött.

– Falun kitüntetett szerepe van a gázolajnak, hiszen ezzel mennek a gazdálkodók gépei. Mit hozott e a téren a drágulás?

– A benzinárstop idején a termelők is csökkentett áron vásárolhatták az üzemanyagot, és most is kapnak kedvezményt, visszaigényelhetik a jövedéki adót, hektáronként 97 liter után. Különben a gazdák azt mondták, igazából nem az üzem­anyag okozott gondot nekik, sokkal inkább az aszály.

– És azt is mondják, hogy a szárazság súlyos jövedelemkiesést hozott. Miként csapódott le ennek a hatása a falvakban?

– Valóban, mindez nem kis gond. Az agrártárca sietett és siet ma is jövedelempótló támogatást nyújtani a gazdálkodóknak. De még ennél is fontosabb, hogy alapos tervet készített és tett le a kormány asztalára a vízmegtartás, vízgazdálkodás kapcsán. Víznagyhatalom vagyunk, nem szabad elpazarolnunk a kincseinket.

– Maradnak a faluprogram beruházásai, vagy ezen a téren is érvényesülnek a korlátozások, halasztások, visszafogások?

– Folytatódik a program. Sőt! Ha az egyik legfontosabb célunk a demográfiai fordulat, akkor nélkülözhetetlen alprogramja a Magyar falu programnak a falusi csok. A kabinet úgy döntött, hogy további két évig igényelhető az érintett településeken. Nem mindenütt, csak ahol a korábbi évtizedekben csökkent a népesség. Egyébként nincs korlátozás e téren sem, változatlan a falusi csokról szóló kormányrendelet. Azt a települést, ahol már emelkedik a lakosság száma, de még nem éri el az évtizedekkel korábbi szintet, rajtahagytuk a falusi csok listáján. Kevesen tudják egyébként, hogy a falusi csokos községekben bármilyen lakásfelújítási beruházás esetén visszaigényelhető az áfa. Ez életkortól, gyerekszámtól független lehetőség minden család számára.

– Ha a vidéket járja az ember, sok panaszt hall az utak állapotára. Történik valamilyen változás e tekintetben?

– Elkezdtünk egy nagy mellékúthálózat-fejlesztési programot. Korábban a kormány a Modern városok program keretében vállalta, hogy a 2020-as évek közepéig beköti a megyei jogú városokat a hazai autópálya-vérkeringésbe. Sokan kételkedtek ebben. Mert pontosan tudták, hogy az EU erre egyetlen cent támogatást sem ad, vagyis a tervet hazai forrásokból kell megvalósítani.

– Mi az oka a brüsszeli álláspontnak?

– Úgy érzem, hogy az Európai Bizottság mindig csak a kifogásokat kereste. Először a mellékúthálózatra nem akart finanszírozást nyújtani. Emiatt aztán készítettünk egy tervet a gyorsforgalmiút-hálózat építésére, bővítésére is. Akkor pedig azt üzente Brüsszel, hogy ő nem ad pénzt bármilyen gyorsforgalmi út építésére, csak arra, ami része a fő európai úthálózatnak. Ez Magyarországon gyakorlatilag az M1-es és az M3-as autópálya. Gondolkodni kezdtünk, és azt mondtuk, hogy jó, akkor fejlesszük ezeket. Most úgy fest, hogy az unió itt is akadékoskodik. Ekkor kezdtem érezni én is, hogy csak packáznak Magyarországgal, az utak kérdésben is. Mi mindenesetre dolgoztunk tovább, hazai forrásból megépítettük a hiányzó szakaszokat. Már csak Zalaegerszeg bekötése hiányzik, a többivel gyakorlatilag készen vagyunk.

– Évekkel korábban elindult egy nagy kiköltözési hullám az agglomerációba. Olyan híreket hallani, hogy ez most kezd megfordulni. Nem is annyira a drága benzin okán, hanem mert az agglomeráció falvai, és itt nem csak a főváros körüli gyűrűről van szó, megteltek. Nem tud kiszolgálni az infrastruktúrájuk ennyi embert…

– Valóban a telítettség a fő gond. Én azt mondom, hogy a kiköltözőknek a nagyvárosok agglomerációs körének következő, immár második, harmadik hagymahéjait kell célba venniük. Nem a közvetlen, legbelső gyűrűt. Igaz, így távolabbról kell bejárni, ám mégsem ez és nem is az üzemanyag az elsőrendű probléma, hanem az utak állapota. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy nagyarányú mellékúthálózat-fejlesztésbe kezdtünk. Az elmúlt három évben háromezer kilométernyi utat újítottunk fel, idén pedig további ezer kilométerre kerül sor.

– Új elem az év elején bejelentett program, amelyben a kormány a kétezres lélekszámú vagy az alatti falvak kisboltjait igyekszik segíteni. Nagy a baj ezen a téren?

– Vissza kell utalnom 2021-re, vagyis a járvány idejére, amikor a kabinet elindított egy kisboltfelújítási programot. Látni lehetett, hogy számos településen már rendbe hozták, felújították az óvodát, a kultúrházat, az orvosi rendelőt vagy az önkormányzat épületét, de a boltok kopott és dülöngélő polcaikkal, hibás mérlegeikkel, zajos hűtőpultjaikkal igencsak rosszul festettek. Márpedig ezek az üzletek látják el a lakosokat alapvető élelmiszerekkel és a háztartásokban használt egyéb termékekkel. A kormány ezért fejlesztési támogatást kínált számukra, amelynek köszönhetően 50 milliárd forintos üzlethálózat-korszerűsítés valósulhatott meg a falvakban. Országszerte majd 1500 bolt újult meg vidéken, és száz településen vadonatúj kisüzlet kezdett működni. Most pedig azt érzékeltük, hogy a rezsiárak növekedése támaszt súlyos kihívást az apróbb boltokkal szemben. Ezért egytől hárommillió forintig terjedő, egyszeri támogatást kínálunk nekik működési költségeik finanszírozására, erre január végéig jelentkezhetnek.

– Valóban nagy szerencsétlenség, ha egy faluban ellátási gondok jelentkeznek a bolt hiánya miatt. Sok helyen az önkormányzat falubuszokkal igyekszik ilyen esetekben segíteni. De kérdés, hogy mire futja az erejükből…

– A falusi emberek is egyre mobilisabbak, de az idősek és a kismamák nem tudnak csak úgy átautózni egy nagyobb községbe vagy városba bevásárolni. Nekik segítenek a falugondnoki szolgálatok falubuszai, amelyek egyik nap betegeket szállítanak valamilyen szakrendelésre, a másik nap kenyeret hoznak, a harmadikon beváltják valahol a szomszédban az idősek receptjeit, ha a faluban nincs gyógyszertár. A falugondnoki szolgálat igazi hungarikum, másutt nincs ilyen. Azokban a községekben hozhat létre falugondnoki szolgálatot az önkormányzat, ahol hiányoznak az olyan intézmények, mint például az óvoda, iskola vagy a gyógyszertár, nincs tartós orvosi rendelés, és így tovább. Itt szeretném elmondani, hogy átadtunk 570 szolgálati lakást, amelyek nagyban hozzájárulnak egy-egy pedagógus vagy orvos, védőnő vagy bármilyen más fontos szakember megtelepedéséhez. Egy-egy kisebb faluban ők komoly értéknek számítanak.

– Túlélik a kistelepülések a válságot? A liberális ellenzék régi mantrája, hogy a falu mint a feudális kor maradványa ma már abszolút életképtelen, felesleges. Vajon újra felerősödik most ez az agitáció?

– Egyrészt a falusi ember erős, megtartotta a hitét, megedzették az elmúlt ezredévnyi megpróbáltatások. Másrészt nem kell a faluellenes agitációnak felélednie, megy az folyamatosan. Elég, ha csak az ellenzék egyes pártjainak választás körüli nyilatkozataira utalok. Tudatlannak, ostobának nevezték a vidéki embereket. Szégyen már maga a stílus is. És arra a következtetésre jutottak, hogy a jövőben „le kell menni” vidékre, meg kell dolgozni ideológiailag, politikailag az ott élő embereket. Igen, úgy mondták, hogy „le kell menni”. Már önmagában ez a kifejezés is lealacsonyító.