Erős emberek: Bakondi György
A Magyar Demokrata új sorozatában kicsit közelebbről ismerhetjük meg az Orbán-korszak néhány erős emberét. Ez alkalommal Bakondi Györgyöt.A Magyar Demokrata új sorozatában kicsit közelebbről ismerhetjük meg az Orbán-korszak néhány erős emberét. Ez alkalommal Bakondi Györgyöt.
– Korábban mintha kerülte volna a nyilvánosságot, mostanában viszont sokat szerepel a televízióban. Mi ennek az oka?
– Ha visszatekintünk a szakmai múltamra, az elmúlt években is sokat szerepeltem a médiában. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jelenlegi belbiztonsági helyzet és ezen belül a tömeges illegális migráció okán több meghívást kapok különböző műsorokba. Szerintem nincs ebben semmi meglepő, hiszen a belbiztonsági főtanácsadó egyik feladata, hogy a közvéleményt is tájékoztassa arról, ami körülöttünk történik.
– Széles körű vezetői, parancsnoki, előadói ismeretekkel, az államigazgatás, a közbeszerzés és az oktatás területén is nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Honnan indult ez a szerteágazó pályafutás?
– 1975-ben végeztem el a katonai főiskolát, ahol határőr-parancsnoki, valamint pedagógusi végzettséget szereztem. Első munkahelyem a Kossuth Lajos Katonai Főiskola volt. A jogi egyetemi diplomámat esti tagozaton, a munka és a család mellett szereztem meg. A főiskolát és az egyetemet is summa cum laude minősítéssel fejeztem be. 1982-ben Ferihegyre kerültem, ahol parancsnokhelyettesként a repülésbiztonság kérdéskörével foglalkoztam. 1987 végén lettem határátkelőhelyekkel foglalkozó alosztályvezető a határőrség országos parancsnokságán. Határforgalmi osztályvezetőként értem meg a rendszerváltoztatást. Abban az időben változtattuk meg a határforgalom-ellenőrzési rendszert, amely óriási kihívást jelentett számunkra. 1990-ben értem el az ezredesi rendfokozatot, törzsfőnök-helyettes lettem, majd pedig a határőrség országos parancsnokhelyettese. Egy évvel később, 1995-ben vezérőrnaggyá neveztek ki.
– Már javában dúlt a délszláv háború. A déli határral kapcsolatos feladatok mellett mivel foglalkoztak akkoriban?
– Az egykori Jugoszláviában zajló háborúval kapcsolatos feladatok mellett a határőrség hivatásos szervezetté alakítása és a határőrizetről szóló törvény megalkotása volt a feladatunk. 1999 nyarán, Pintér Sándor belügyminisztersége idején elhoztak a határőrségtől, így lettem az 1999. július és november között működő Árvízi Újjáépítési és Helyreállítási Kormánybizottság vezetője. A pusztító árvíz eredménye lett végül a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény, amelyet az Országgyűlés szavazott meg, és amely a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának létrehozását eredményezte 1999 decemberében.
– Aminek Ön lett a főigazgatója. Kihívás volt a javából?
– A cianidszennyezés, a pusztaszőlősi gázkitörés – amely Magyarország történetének legnagyobb gázkútkitörése volt –, az évezred legnagyobb tiszai árvize, a beregi gátszakadás 2001-ben, és az ahhoz kötődő helyreállítás és újjáépítés nem kis munkát jelentettek, a feladatot viszont megoldottuk.
– Ennek ellenére a szocialista kormány menesztette a katasztrófavédelem éléről. Hogy boldogult a civil életben?
– 2002-ben, a kormányváltást követően felmentettek a hivatalomból, majd ügyvédi irodát alapítottam, és 2010-ig dolgoztam ügyvédként. Mindennel foglalkoztunk, a büntetőügyeket viszont kerültük. Hosszú időt töltöttem rendvédelmi szerveknél, nem tudtam elképzelni, hogy egyik nap még a bűnüldözők oldalán állok, másnap viszont a bűnözők érdekében ügyvédként tevékenykedjek.
– A második Orbán-kormány megalakulása után viszont rögtön visszahívták…
– Szükség volt valakire, aki a borsodi árvíz elleni védekezést és az újjáépítést kormánybiztosként felügyelje. Később jött a tíz ember halálát követelő szörnyű tragédia, a vörösiszap-katasztrófa 2010-ben, ahol szintén a védekezést és az újjáépítést irányítottam. Ekkor neveztek ki kormánybiztosnak Európa negyedik legnagyobb üzeme, a MAL Zrt.-nek a felügyeletére. Sajátos jogi helyzet volt ez, hiszen egy eddig még Európában nem alkalmazott megoldást választva úgy döntött az Országgyűlés, hogy nem változtat a tulajdonosi jogkörökön, a károsultak érdekében viszont állami felügyelet alá vonja a vállalatot, megakadályozva a tulajdonosokat abban, hogy az esetleges döntések rossz irányba vigyék a kármentesítést és a helyreállítást. Világszerte nagy érdeklődést váltottunk ki ezzel a megoldással.
– A miniszterelnök pedig olyannyira bízott önben, hogy 2012 végén a téli felkészülési feladatok koordinációjával bízta meg. Jött is az újabb kihívás: a 2013. március 14-i viharos széllel érkezett havazás miatt sokan több mint egy napig vesztegeltek az autójukban, és több tucat települést elzárt a hó. A Belügyminisztérium riadót fújt, a Honvédség pedig tankokkal vonult az utakra. Hogy élte meg azokat a napokat?
– Éjjel-nappal dolgoztunk, hiszen 17 megyét érintett a hó, ebből több megyében nem volt víz- és áramszolgáltatás. Az ország különböző pontjain vasúti szerelvények vesztegeltek. Az M7-es autópályán több mint száz autó ütközött össze, az M1-esen ennél is többen rekedtek a hó fogságába. Tanulságos esemény volt, a katasztrófavédelem megfeszített munkájának köszönhető, hogy nem történt tragédia.
– Csakhamar a dunai árvízi védekezésnek lett az irányítója, majd miniszterelnöki megbízottként felelt a helyreállításért. 2014 augusztusában pedig a közszolgálati életpályamodell kidolgozásáért felelős miniszteri biztosnak is megtették. Tavaly áprilisi nyugdíjaztatása után viszont továbbra is aktív maradt. Miért?
– Miniszterelnök úr felkért, hogy legyek a belbiztonsági főtanácsadója, amit örömmel vállaltam el. Feladatom a belbiztonsági kérdésekben történő szaktanácsadás. Szerteágazó terület ez, hiszen a közbiztonságon át a nemzetbiztonságon keresztül, egészen a kritikus infrastruktúrák védelméig foglalkozunk olyan kérdésekkel, amelyek az emberek életét, biztonságát érintik.
– Mint például a migrációs válság?
– 104 ország közel 400 ezer állampolgárának Magyarországon keresztül történő áthaladása 2015-ben, a műszaki határzár megvalósítása először a szerb, majd a horvát határszakaszon, valamint mindennek a nemzetközi kapcsolatrendszerben történő kezelése intenzív elfoglaltságot jelentettek számomra. Ahogy Orbán Viktornak is, aki többször bízott meg komoly feladatokkal, és aki egy-egy katasztrófahelyzet kapcsán szeret meglepetést okozni látogatásával. A dunai árvíznél például tíz napot töltött a gáton, mert úgy érezte, akkor ennél fontosabb ügye nem volt Magyarországnak. Most viszont a migrációs válság a legfontosabb. Egy olyan új kihívás ez, amivel kapcsolatban magyar tapasztalat eddig nem volt, hiszen napi 8-10 ezer migráns áthaladására hazánkon keresztül 1945 óta nem került sor.
– Csakhogy a körülbelül 175 kilométer hosszú kerítés a déli határszakaszon jó néhány nyugat-európai országban kiverte a biztosítékot. Számított ekkora ellenszélre?
– Tavaly tanulmányoztuk, hogyan működik a határőrizet más országokban. A bolgár–török határon már kerítés állt akkor is, ahogy a spanyol–marokkói határon, nem beszélve az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó közötti határszakaszról, ahol a rendszerváltás környékén magam is jártam tanulmányúton. Világos volt, hogy műszaki akadályrendszer kiépítésére van szükség, és jogi megoldásra is az erőszakos, tiltott határátlépést elkövetőkkel szemben. Kaptunk is ezért hideget-meleget Nyugat-Európából. Egyébként érdekes látni, hogy az elmúlt egy évben mennyit változott számos ország álláspontja a kérdésben. Nekünk viszont a legfontosabb célunk, hogy elérjünk egyfajta szemléletváltást az Európai Unió migránspolitikájában. A befogadás, a szétosztás, az integráció helyett a biztonságra kell helyezni a hangsúlyt, visszaállítva a schengeni egyezmény előírásait, hiszen az uniónak képesnek kell lennie a saját határai, illetve állampolgárai megvédésére az egyre gyakoribb terrortámadásokkal szemben.
– Önnek viszont sikerült a legtöbb válsághelyzetet utózöngék nélkül megoldania. A katasztrófahelyzetek sikeres kezelésének ezek szerint van titkos receptje?
– A legfontosabb, hogy mindent meg kell tennünk a megelőzés érdekében. A vörösiszap-katasztrófát követően, a jogalkotás tekintetében mindent elkövettünk, hogy a megelőzés intézményrendszere kiépüljön. A másik fontos kérdés, hogy miként lehet az erőket és az eszközöket mozgósítani különböző válsághelyzetekben. Ennek érdekében teljes mértékben megújítottuk az önkéntes tűzoltó egyesületek működését és a polgári védelmi szervezeteket Magyarországon. Felkészítésükben, felszerelésük biztosításában a hivatásos katasztrófavédelmi szerv aktívan részt vesz. A dunai árvízi védekezésben látszott először, hogy ez működőképes tud lenni, hiszen egy árvíz során hiába van ott rengeteg ember, ha nincs homok, zsák vagy lapát, esetleg nincs hol aludni. A katasztrófavédelem logisztikai rendszere az átalakítás után kiválóan működött a dunai árvízi védekezés során. A helyreállítás és az újjáépítés pedig egyszerűen egy olyan feladat, amely során az embereknek érezniük kell, hogy a magyar nemzet összefog értük. Úgy gondolom, sikerrel oldottuk meg a feladatot.
Takó Szabolcs
Fotók: T. Szántó György
Demokrata, 31. szám, 2016. augusztus 3.