A Magyar Demokrata új sorozatában kicsit közelebbről ismerhetjük meg az Orbán-korszak néhány erős emberét. Ez alkalommal Bakondi Györgyöt.

Adalékok az Orbán-korszak értékeléséhez: Erős emberek


Bár még javában benne vagyunk, a jobboldal adós az Orbán-korszak általános, vagy legalább részleges leírásával, értelmezésével, miközben az ellenzék már hosszú ideje intenzív ideologizálással igyekszik a hazai és külföldi közvéleménybe egy általa készített torzképet plántálni. Ez a torz­kép diktatúrának mutatja a magyar létformát, amit ellep a kormányzati korrupció, ahol a felcsúti kisvasút a népvagyont aranytömbökben szállítja a Puskás akadémia titkos kazamatáinak mélyére, a nép nyomorog és éhezik, a sajtó rab és így tovább. Ez torzkép, de legalább egységes, ezért is adnak neki hitelt sokfelé külföldön. A jobboldali értelmiség mulasztását igyekszik most a maga módján egy kiragadott momentummal enyhíteni a Magyar Demokrata, amikor a korszak számos jellegzetességéből egy markáns jelenséget és annak főszereplőit kiemeljük. Szembetűnő ugyanis, hogy a miniszterelnök nagy előszeretettel kezdeményez olyan vállalkozásokat – idegen szóval projekteket –, amelyek egy adott terület felfrissítését, esetleg több évtizedes lemaradásának ledolgozását tűzik ki célul. E vállalkozások élére általában egy felkészült és határozott, magabiztos ember kerül, aki ezt követően feltétel nélküli háttértámogatást élvez. Feladata az, hogy az adott projektet időre, pontosan, a lehető legjobb minőségben sikerre vigye. Sorozatunkban a teljesség igénye nélkül olyan erős embereket mutatunk be, akik e felhatalmazás birtokában az eddigi magyar közfelfogástól eltérő, merész, célratörő és az esetek túlnyomó többségében maradéktalanul sikeres munkát végeznek, mivel úgy véljük – s bízunk abban, hogy majd az olvasó is egyetért velünk –, hogy ez a jelenség egyértelműen az Orbán-korszak egyik ismérve, sok más vonása mellett. Sorozatunkhoz az apropót a majd fél évszázada hanyatló magyar labdarúgás váratlan, de nem előzmények nélküli feltámadása adta. Idővel erre külön is kitérünk. Akkor hát ismerjük meg kicsit közelebbről az Orbán-korszak néhány erős emberét.

– Korábban mintha kerülte volna a nyilvánosságot, mostanában viszont sokat szerepel a televízióban. Mi ennek az oka?

– Ha visszatekintünk a szakmai múltamra, az elmúlt években is sokat szerepeltem a médiában. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jelenlegi belbiztonsági helyzet és ezen belül a tömeges illegális migráció okán több meghívást kapok különböző műsorokba. Szerintem nincs ebben semmi meglepő, hiszen a belbiztonsági főtanácsadó egyik feladata, hogy a közvéleményt is tájékoztassa arról, ami körülöttünk történik.
– Széles körű vezetői, parancsnoki, előadói ismeretekkel, az államigazgatás, a közbeszerzés és az oktatás területén is nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Honnan indult ez a szerteágazó pályafutás?

– 1975-ben végeztem el a katonai főiskolát, ahol határőr-parancsnoki, valamint pedagógusi végzettséget szereztem. Első munkahelyem a Kossuth Lajos Katonai Főiskola volt. A jogi egyetemi diplomámat esti tagozaton, a munka és a család mellett szereztem meg. A főiskolát és az egyetemet is summa cum laude minősítéssel fejeztem be. 1982-ben Ferihegyre kerültem, ahol parancsnokhelyettesként a repülésbiztonság kérdéskörével foglalkoztam. 1987 végén lettem határátkelőhelyekkel foglalkozó alosztályvezető a határőrség országos parancsnokságán. Határforgalmi osztályvezetőként értem meg a rendszerváltoztatást. Abban az időben változtattuk meg a határforgalom-ellenőrzési rendszert, amely óriási kihívást jelentett számunkra. 1990-ben értem el az ezredesi rendfokozatot, törzsfőnök-helyettes lettem, majd pedig a határőrség országos parancsnokhelyettese. Egy évvel később, 1995-ben vezérőrnaggyá neveztek ki.


– Már javában dúlt a délszláv háború. A déli határral kapcsolatos feladatok mellett mivel foglalkoztak akkoriban?

– Az egykori Jugoszláviában zajló háborúval kapcsolatos feladatok mellett a határőrség hivatásos szervezetté alakítása és a határőrizetről szóló törvény megalkotása volt a feladatunk. 1999 nyarán, Pintér Sándor belügyminisztersége idején elhoztak a határőrségtől, így lettem az 1999. július és november között működő Árvízi Újjáépítési és Helyreállítási Kormánybizottság vezetője. A pusztító árvíz eredménye lett végül a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény, amelyet az Országgyűlés szavazott meg, és amely a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának létrehozását eredményezte 1999 decemberében.


– Aminek Ön lett a főigazgatója. Kihívás volt a javából?

– A cianidszennyezés, a pusztaszőlősi gázkitörés – amely Magyarország történetének legnagyobb gázkútkitörése volt –, az évezred legnagyobb tiszai árvize, a beregi gátszakadás 2001-ben, és az ahhoz kötődő helyreállítás és újjáépítés nem kis munkát jelentettek, a feladatot viszont megoldottuk.


– Ennek ellenére a szocialista kormány menesztette a katasztrófavédelem éléről. Hogy boldogult a civil életben?

– 2002-ben, a kormányváltást követően felmentettek a hivatalomból, majd ügyvédi irodát alapítottam, és 2010-ig dolgoztam ügyvédként. Mindennel foglalkoztunk, a büntetőügyeket viszont kerültük. Hosszú időt töltöttem rendvédelmi szerveknél, nem tudtam elképzelni, hogy egyik nap még a bűnüldözők oldalán állok, másnap viszont a bűnözők érdekében ügyvédként tevékenykedjek.


– A második Orbán-kormány megalakulása után viszont rögtön visszahívták…

– Szükség volt valakire, aki a borsodi árvíz elleni védekezést és az újjáépítést kormánybiztosként felügyelje. Később jött a tíz ember halálát követelő szörnyű tragédia, a vörösiszap-katasztrófa 2010-ben, ahol szintén a védekezést és az újjáépítést irányítottam. Ekkor neveztek ki kormánybiztosnak Európa negyedik legnagyobb üzeme, a MAL Zrt.-nek a felügyeletére. Sajátos jogi helyzet volt ez, hiszen egy eddig még Európában nem alkalmazott megoldást választva úgy döntött az Országgyűlés, hogy nem változtat a tulajdonosi jogkörökön, a károsultak érdekében viszont állami felügyelet alá vonja a vállalatot, megakadályozva a tulajdonosokat abban, hogy az esetleges döntések rossz irányba vigyék a kármentesítést és a helyreállítást. Világszerte nagy érdeklődést váltottunk ki ezzel a megoldással.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata


– A miniszterelnök pedig olyannyira bízott önben, hogy 2012 végén a téli felkészülési feladatok koordinációjával bízta meg. Jött is az újabb kihívás: a 2013. március 14-i viharos széllel érkezett havazás miatt sokan több mint egy napig vesztegeltek az autójukban, és több tucat települést elzárt a hó. A Belügyminisztérium riadót fújt, a Honvédség pedig tankokkal vonult az utakra. Hogy élte meg azokat a napokat?

– Éjjel-nappal dolgoztunk, hiszen 17 megyét érintett a hó, ebből több megyében nem volt víz- és áramszolgáltatás. Az ország különböző pontjain vasúti szerelvények vesztegeltek. Az M7-es autópályán több mint száz autó ütközött össze, az M1-esen ennél is többen rekedtek a hó fogságába. Tanulságos esemény volt, a katasztrófavédelem megfeszített munkájának köszönhető, hogy nem történt tragédia.


– Csakhamar a dunai árvízi védekezésnek lett az irányítója, majd miniszterelnöki megbízottként felelt a helyreállításért. 2014 augusztusában pedig a közszolgálati életpályamodell kidolgozásáért felelős miniszteri biztosnak is megtették. Tavaly áprilisi nyugdíjaztatása után viszont továbbra is aktív maradt. Miért?

– Miniszterelnök úr felkért, hogy legyek a belbiztonsági főtanácsadója, amit örömmel vállaltam el. Feladatom a belbiztonsági kérdésekben történő szaktanácsadás. Szerteágazó terület ez, hiszen a közbiztonságon át a nemzetbiztonságon keresztül, egészen a kritikus infrastruktúrák védelméig foglalkozunk olyan kérdésekkel, amelyek az emberek életét, biztonságát érintik.
 

Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója

Azt mondják, ha valamit a fejébe vesz, azt végigviszi bármi áron. Két szervezet integrálásával létrehozta a magyar katasztrófavédelmi szervezetet, közben egyszer a nulláról újraépítette az életét. Pintér Sándor hívására váltott szakterületet, beosztottai nagyon tisztelik: következetes, jó szervezőnek, korrekt, de kemény főnöknek tartják.
Pedig Bakondi György miniszterelnöki megbízott karrierje nem is indulhatott volna hétköznapibb módon: a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1971-ben, majd a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatójaként határőr-parancsnoki szakon diplomázott 1975-ben. 1978-ban nevezték ki a szegedi határállomás parancsnoki beosztásába, majd 1982-ben a Ferihegyi Repülőtér határállomás-parancsnokhelyettese lett. 1987-ben került a Határőrség Országos Parancsnokságára, ahol 1991–1999 között a Határőrség országos parancsnokhelyettese volt. 1994-ben léptették elő tábornoki rendfokozatba. 47 évesen nyugdíjazták, majd az első Orbán-kormány ideje alatt, a felső-tiszai árvizeket követően, 1999. július és november között irányította az újjáépítést, mint az Árvízi Újjáépítési és Helyreállítási Kormánybizottság vezetője. A 2001-es beregi árvíz után újjáépítési kormánybiztos.

2000-ben, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) megalapításakor Pintér Sándor belügyminiszter a szervezet első kinevezett főigazgatójává tette meg Bakondi Györgyöt. A kormányváltást követően az OKF élén a megbízatását nem hosszabbították meg, így a József Attila Tudományegyetemen 1982-ben megszerzett jogi végzettségének és az 1997-ben letett jogi szakvizsgájának köszönhetően ügyvédi irodát alapíthatott. Szakterülete elsősorban a közbeszerzés volt. Nagy munkabírású emberként tartják számon, ugyanakkor ügyvédként végre volt ideje arra, hogy megvalósítsa régi tervét: a legendás 66-os úton szelte át az Egyesült Államokat egy Harley Davidson motoron.

2010-ben a második Orbán-kormány megbízásából előbb árvízi újjáépítési biztos lett, majd ismét kinevezték a katasztrófavédelem vezetőjévé. 2010. június 15-én tűzoltó vezérőrnagyként helyezték újra állományba. A 2010 októberében bekövetkezett ajkai vörösiszap-katasztrófa után október 12-én kormánybiztossá nevezték ki a MAL Zrt. állami felügyelet alá vonása során. 2012. december 1-jétől a téli felkészülési feladatok koordinálásával bízták meg. A 2013. évi dunai árvízi védekezés irányítója, majd miniszterelnöki megbízottként a helyreállítás vezetője volt, 2015. április 15-én altábornagyként fejezte be hivatalos pályafutását. Ezt követően lett a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.

1990-ben és 1992-ben az Amerikai Egyesült Államokban járt tanulmány­utakon, talán ennek köszönhető, hogy kiválóan beszéli az orosz mellett az angol nyelvet is. Bakondi György a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes docense, valamint a Magyar Érdemrend középkeresztje és a Középkereszt a csillaggal kitüntetettje.

– Mint például a migrációs válság?

– 104 ország közel 400 ezer állampolgárának Magyarországon keresztül történő áthaladása 2015-ben, a műszaki határzár megvalósítása először a szerb, majd a horvát határszakaszon, valamint mindennek a nemzetközi kapcsolatrendszerben történő kezelése intenzív elfoglaltságot jelentettek számomra. Ahogy Orbán Viktornak is, aki többször bízott meg komoly feladatokkal, és aki egy-egy katasztrófahelyzet kapcsán szeret meglepetést okozni látogatásával. A dunai árvíznél például tíz napot töltött a gáton, mert úgy érezte, akkor ennél fontosabb ügye nem volt Magyarországnak. Most viszont a migrációs válság a legfontosabb. Egy olyan új kihívás ez, amivel kapcsolatban magyar tapasztalat eddig nem volt, hiszen napi 8-10 ezer migráns áthaladására hazánkon keresztül 1945 óta nem került sor.


– Csakhogy a körülbelül 175 kilométer hosszú kerítés a déli határszakaszon jó néhány nyugat-európai országban kiverte a biztosítékot. Számított ekkora ellenszélre?

– Tavaly tanulmányoztuk, hogyan működik a határőrizet más országokban. A bolgár–török határon már kerítés állt akkor is, ahogy a spanyol–marokkói határon, nem beszélve az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó közötti határszakaszról, ahol a rendszerváltás környékén magam is jártam tanulmányúton. Világos volt, hogy műszaki akadályrendszer kiépítésére van szükség, és jogi megoldásra is az erőszakos, tiltott határátlépést elkövetőkkel szemben. Kaptunk is ezért hideget-meleget Nyugat-Európából. Egyébként érdekes látni, hogy az elmúlt egy évben mennyit változott számos ország álláspontja a kérdésben. Nekünk viszont a legfontosabb célunk, hogy elérjünk egyfajta szemléletváltást az Európai Unió migránspolitikájában. A befogadás, a szétosztás, az integráció helyett a biztonságra kell helyezni a hangsúlyt, visszaállítva a schengeni egyezmény előírásait, hiszen az uniónak képesnek kell lennie a saját határai, illetve állampolgárai megvédésére az egyre gyakoribb terrortámadásokkal szemben.


– Önnek viszont sikerült a legtöbb válsághelyzetet utózöngék nélkül megoldania. A katasztrófahelyzetek sikeres kezelésének ezek szerint van titkos receptje?

– A legfontosabb, hogy mindent meg kell tennünk a megelőzés érdekében. A vörösiszap-katasztrófát követően, a jogalkotás tekintetében mindent elkövettünk, hogy a megelőzés intézményrendszere kiépüljön. A másik fontos kérdés, hogy miként lehet az erőket és az eszközöket mozgósítani különböző válsághelyzetekben. Ennek érdekében teljes mértékben megújítottuk az önkéntes tűzoltó egyesületek működését és a polgári védelmi szervezeteket Magyarországon. Felkészítésükben, felszerelésük biztosításában a hivatásos katasztrófavédelmi szerv aktívan részt vesz. A dunai árvízi védekezésben látszott először, hogy ez működőképes tud lenni, hiszen egy árvíz során hiába van ott rengeteg ember, ha nincs homok, zsák vagy lapát, esetleg nincs hol aludni. A katasztrófavédelem logisztikai rendszere az átalakítás után kiválóan működött a dunai árvízi védekezés során. A helyreállítás és az újjáépítés pedig egyszerűen egy olyan feladat, amely során az embereknek érezniük kell, hogy a magyar nemzet összefog értük. Úgy gondolom, sikerrel oldottuk meg a feladatot.

Takó Szabolcs

Fotók: T. Szántó György

Demokrata, 31. szám, 2016. augusztus 3.