Új sorozatot indít a Magyar Demokrata: ismerjük meg kicsit közelebbről az Orbán-korszak néhány erős emberét. Elsőként Fürjes Balázst.

Adalékok az Orbán-korszak értékeléséhez: Erős emberek

Bár még javában benne vagyunk, a jobboldal adós az Orbán-korszak általános, vagy legalább részleges leírásával, értelmezésével, miközben az ellenzék már hosszú ideje intenzív ideologizálással igyekszik a hazai és külföldi közvéleménybe egy általa készített torzképet plántálni. Ez a torz­kép diktatúrának mutatja a magyar létformát, amit ellep a kormányzati korrupció, ahol a felcsúti kisvasút a népvagyont aranytömbökben szállítja a Puskás akadémia titkos kazamatáinak mélyére, a nép nyomorog és éhezik, a sajtó rab és így tovább. Ez torzkép, de legalább egységes, ezért is adnak neki hitelt sokfelé külföldön. A jobboldali értelmiség mulasztását igyekszik most a maga módján egy kiragadott momentummal enyhíteni a Magyar Demokrata, amikor a korszak számos jellegzetességéből egy markáns jelenséget és annak főszereplőit kiemeljük. Szembetűnő ugyanis, hogy a miniszterelnök nagy előszeretettel kezdeményez olyan vállalkozásokat – idegen szóval projekteket –, amelyek egy adott terület felfrissítését, esetleg több évtizedes lemaradásának ledolgozását tűzik ki célul. E vállalkozások élére általában egy felkészült és határozott, magabiztos ember kerül, aki ezt követően feltétel nélküli háttértámogatást élvez. Feladata az, hogy az adott projektet időre, pontosan, a lehető legjobb minőségben sikerre vigye. Sorozatunkban a teljesség igénye nélkül olyan erős embereket mutatunk be, akik e felhatalmazás birtokában az eddigi magyar közfelfogástól eltérő, merész, célratörő és az esetek túlnyomó többségében maradéktalanul sikeres munkát végeznek, mivel úgy véljük – s bízunk abban, hogy majd az olvasó is egyetért velünk –, hogy ez a jelenség egyértelműen az Orbán-korszak egyik ismérve, sok más vonása mellett. Sorozatunkhoz az apropót a majd fél évszázada hanyatló magyar labdarúgás váratlan, de nem előzmények nélküli feltámadása adta. Idővel erre külön is kitérünk. Akkor hát ismerjük meg kicsit közelebbről az Orbán-korszak néhány erős emberét.

– Az első jelentős kormányzati feladat, amit kapott, a leégett BS helyére tervezett Budapest Sportaréna építkezésének koordinálása volt az ezredfordulón. Mindössze 28 esztendős volt akkor, ráadásul végzettsége szerint jogász. Hogyan kapta ezt a megbízatást?

– Ahogy a portugál mondás tartja, Isten görbe vonalakkal ír egyenesen. Bár szenvedélyesen szeretem a fővárosunkat, tősgyökeres budapesti vagyok, sokáig álmomban sem gondoltam, hogy nekem valaha közöm lesz a városépítéshez. Még akkor sem, ha tulajdonképpen a Lánchíd építésének köszönhetem az életemet.


– Hogyhogy?

– A híd építésére egy tekintélyes brit mérnökcsoport érkezett Pestre. Az egyik skót mérnök elhozta két unokahúgát is, egyiküknek pedig elkezdett udvarolni egy fiatal református lelkész, későbbi püspök, a református pesti teológia megalapítója, Török Pál. Az ifjú kálvinista sikeres volt, az udvarlásból frigy lett. Ők az én szépszüleim, én pedig a szépunokájuk. Vagyis ha nem épül a híd, nem utaznak ide a skót mérnökök, nem jön Pestre Sarah Arnuth, nem kezd udvarolni neki Török Pál, sosem házasodnak meg, és nem áll össze az a genetikai kombináció, amelynek egyenes ágon leszármazottja lehetek. S így már a nagyberuházások kivitelezőinek sem kell csodálkozniuk, ha garasoskodom a közpénzekkel, mégiscsak van bennem egy csöppnyi skót vér…


– Ez azonban nyilván kevés lett volna ahhoz, hogy amikor az 1999-es karácsonyi vásár során leégett a Budapest Sportcsarnok, önre essen a választás, és miniszteri megbízottként koordinálja az építést.

– Bevallom, magam is meglepődtem, amikor Deutsch Tamás megbízott a feladattal. Talán a munkakedv és nemzetközi ügyvédi irodában nagyobb ingatlanfejlesztéseken is megszerzett tapasztalatom kelthette fel a figyelmét. A feladat új volt, ezért a munkát úgy kezdtem, hogy rengeteget beszélgettem tapasztalt építészekkel, például Schneller István akkori budapesti főépítésszel, mérnökökkel, gazdasági szakemberekkel, jogászokkal. Tanulni akartam, megérteni, hogyan lehet egy ilyen váratlan kihívásnak jól megfelelni. A legfontosabb tapasztalat talán az volt, hogy nagyon kevesen hittek abban: egy ilyen tragikus történés még a javunkra is fordítható. Mert valljuk be, érzelmileg kötődtünk a régi BS-hez, annyi nagy koncertnek, sporteseménynek adott otthont, ugyanakkor ez a korszerűtlen, leningrádi licenc alapján épült csarnok láthatóan már a 90-es években is alkalmatlan volt arra, hogy az ország egyik első számú rendezvényhelyszíne legyen. Bár sokan azt mondták, a régi szerkezet megmaradt elemeit használva építsük vissza a BS-t, magam úgy véltem, inkább tervezzünk egy XXI. századi, modern, nyereségesen üzemeltethető rendezvénycsarnokot. Szerencsére nagy segítséget kaptam ebben a munkában Skardelli György építésztervező személyében, akivel a kemény munka barátokká is kovácsolt bennünket. Így bár nem vagyok elfogulatlan, azt mondom, Gyuri a kortárs magyar építészet egyik legkitűnőbb alakja, s egy remek, környezetbe illő, azóta számtalanszor bizonyító épületet tervezett. Amit megálmodtunk, meg is építettük, s úgy működik, ahogy a célok lefektetésekor gondoltuk. Azóta is vallom, egy ilyen munkánál három dologra van szükség: kezdetben szabadon álmodni, aztán felelősen tervezni, végül fegyelmezetten cselekedni, megvalósítani. Szabadjára kell engedni a fantáziát, aztán lehozni az álmokat a valóság talajára, s gondosan előkészíteni az építést. Minden projekt sikere eldől az építkezés előtt. Ha jók a tervek és alapos az előkészítés, akkor a kivitelezésnél lehetnek nehézségek, ám ezek áthidalhatók, kiküszöbölhetők. De összecsapott tervek alapján a világ legjobb kivitelező cége sem tud jó munkát végezni.


– Az ekkora volumenű állami beruházásoknál jellemző, hogy az ellenzék különböző ürügyeket talál a bírálatra…

– Nemcsak a végeredményre vagyok büszke, hanem arra is, hogy a Sportaréna kapcsán sikerült egységet teremteni. Hogy mást ne említsek, a BS-törvényjavaslat előkészítésénél Baráth Etele szocialista képviselővel, későbbi szocialista miniszterrel dolgoztunk együtt, és ennek a jogszabálynak kulcsszerepe volt abban, hogy ilyen gyorsan megvalósulhattak a tervek. És, bár nem volt baráti a viszony, szakmailag jól együttműködtünk Zugló akkori szabad demokrata polgármesterével, de még Demszky Gáborral is. Amikor a választási kampány idején, a bokrétaünnepen Orbán Viktor beszédet mondott, a szabad demokrata főpolgármester és a szocialista képviselő is ott ült a közönség soraiban és megtapsolták a miniszterelnök beszédét. Nem sok hasonló esetet tudunk felidézni az elmúlt két és fél évtizedből.


– A 2002-es kormányváltáskor sejtette, hogy távoznia kell?

– Mivel 88-as fideszes vagyok, még a Németh László Gimnázium tanulójaként léptem be, és az egyik első középiskolás csoport alapítója voltam, sőt 1990-től 92-ig az elnökségben is helyet kaptam, gondoltam, hogy nem lesz maradásom. Ezt egyébként más is így látta, mert a választások másnapján, kora reggel Magyarország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő csoportjának vezetője hívott fel, és azt mondta: szerinte nekem hamarosan állásra lesz szükségem, és szeretné, ha náluk folytatnám, mert a Sportaréna kapcsán végzett munkámat elismeréssel figyelték. Szerencsém volt, mert miközben kormányzati munkájuk miatt sokan nehezen helyezkedtek el, másoknak nagyon méltatlan helyzeteket kellett elviselniük, gondoljunk az addig a Millenárist irányító Berkecz Máriának a kommunista terrort idéző meghurcolására, jómagam gyorsan el tudtam helyezkedni. Így én nem voltam a szocialista leszámolás áldozatai között.


– Nem is „találták meg” a különböző vizsgálatokkal?

– Kétszer behívtak „elbeszélgetni” a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságra. A második alkalommal mondtam a századosnak, hogy bár tudom, nem az ő ötletük volt, hogy behívjanak, de szégyelljék magukat, „beszélgetni” nem vagyok hajlandó többször bejönni. Idézzenek be tanúként vagy vádoljanak meg, de ne akarjanak belőlem másokra terhelő információkat kicsikarni, mert nincs ilyen. Soha többet nem kerestek, s ezután kilenc évet tölthettem el a magánszektorban, nemzetközi üzleti környezetben, vállalatvezetőként. Ez is fontos tapasztalat volt, meggyőződésem, hogy a közszolgálatban is hasznomra válik, hogy a piacon is meg kellett állnom a helyemet.


– 2011 végén viszont visszahívta az új polgári kormány. Melyik feladat volt az első?

– Orbán Viktor azzal keresett meg, hogy miután visszarántották az országot a csőd széléről, ideje lenne építkezni is, szeretné, ha én felügyelném a kiemelt budapesti fejlesztéseket. Örömmel vállaltam a munkát. Ráadásul az első három megbízásból kettő különösen kedves volt a szívemnek: a korábbi Gödör megújítása mellett ugyanis a Ludovika épületének rekonstrukciója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Campusának felépítése, valamint az új Fradi-stadion építése tartozott hozzánk.


– A kívülálló számára ezek közül talán az Erzsébet téri Gödör, ma már Akvárium Klub megújítása volt a legkevésbé látványos.

– Fontosnak viszont fontos volt, hiszen egy félig elkészült, bő egy évtized alatt leromlott állapotú létesítményt kellett befejeznünk és megszépítenünk, hogy újra a pezsgő pesti élet egyik központja legyen. Talán nem vallottunk szégyent.

Fürjes Balázs, a kiemelt jelentőségű budapesti beruházások kormánybiztosa, a 2024-es budapesti olimpiai pályázat vezetője

„Klasszikus konzervatív ember, családcentrikus, mélyen hívő, és iszonyúan fegyelmezett” – nyilatkozta Fürjes Balázsról az Origo 2011-es portréjában Bojár Iván András művészettörténész, egykori SZDSZ-es fővárosi képviselő, hozzátéve, Fürjes ugyan nem kifejezetten ingatlanfejlesztő, hanem eredetileg jogász, de „azóta kinőtte magát”. Topolánszky Ákos, a sportminisztérium 1999 és 2003 közötti helyettes államtitkára pedig úgy vélekedett róla ugyanebben az írásban, hogy „nem nevezhető politikusnak, csak politikailag elkötelezettnek”, nincsenek politikai ambíciói, „egy hazájáért elkötelezett technokrata”.

Abban mindkét megszólaló egyetértett, hogy az 1997-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogászként – summa cum laude minősítéssel – végző Fürjes Balázs számára a Budapest Sportaréna felépítése jelentette az áttörést. És ez az időszak terelte az ingatlanfejlesztés, a városépítés felé.

„Míg egy festményt felakasztanak egy szoba vagy egy múzeum falára, és általában nem látja ország-világ, addig az épületek velünk élnek akár évszázadokon keresztül. Ez olyan, mint a foci, mindenkinek van véleménye róla a saját ízlése és szimpátiája mentén. Hiszem, a vezetőknek, felelősöknek legyen határozott elképzelésük a tervekről, de legyenek egyszerre nyitottak és rugalmasak is a higgadt, szakmai érveléssel szemben” – mondta a Demokratának adott, öt évvel ezelőtti interjújában. Kompromisszumkészségét egyébként széles körben elismerik mindazok, akik munkakapcsolatba kerültek vele.

Minden bizonnyal ez a tulajdonsága is hozzájárult ahhoz, hogy bár régi fideszes, aki az első Orbán-kormány alatt nem csupán a BS-építésnek, de a szocialista kabinet által később lefújt 2012-es budapesti olimpiai pályázatnak is miniszteri biztosa volt, a kormányváltás után könnyen el tudott helyezkedni a magánszférában, ismert politikai kötődése ellenére is: 2011-ig a WING ingatlanfejlesztő csoportban volt vezető pozícióban. A Fidesztől ebben az időszakban sem szakadt el teljesen, hisz a Navracsics Tibor irányítása alatt kidolgozott Polgári Kormányzás 2006 program fővárosi fejezetének felelőse volt – a tervekből akkor még semmi sem valósulhatott meg, mert az MSZP ismét megnyerte a választást.

Bár több nagy projekt irányítója volt 2011 és 2014 között – így hozzá tartozott a Ludovika megújítása, a Gödör átalakítása és a Groupama Aréna építése, ezek pedig rendre időben és költségkereten belül elkészültek –, igazán az utóbbi időszakban került reflektorfénybe az új nemzeti stadion és a jövő évi vizes vb-re készülő uszodakomplexum építése, illetve az olimpiai pályázat kapcsán.

Egyik kedvenc, több nyilatkozatában használt idézete Muhammad Alitól származik:

„A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik”

– A Ludovika miért volt, ahogy fogalmazott, kedves a szívének?

– Édesapám az utolsó ludovikás évfolyamon végzett, sőt, miután egy ellenállási mozgalmat szervezett a német megszállás idején, a nyilasok a Ludovika épületében tartóztatták le 1944 novemberében. A mi szándékunk az volt, hogy a Ludovika épülete azt a célt szolgálja, amire eredetileg is szánták: az oktatás, az egyetemi képzés fontos helyszíne legyen. Bár apám ezt nem élhette meg, személyesen is nagy elégtételt jelentett, amikor a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hetven éve bezárt épületébe 2014-ben beköltözhetett az egyetem. A fejlesztés még nem ért véget, uszodát, sportcsarnokot, szabadidőparkot építünk, amelyeket nem csupán a hallgatók, hanem Józsefváros polgárai is használhatnak. Nemcsak egyetemet építettünk: megújítunk egy lepusztult városrészt.


– Azt viszont széles körben tudják önről, hogy fradista, így érthető, hogy az új aréna építése miért volt fontos az ön számára.

– Valóban, az első futballmeccs, amit élőben láthattam, 1982 áprilisában egy Fradi–Dózsa-derbi volt, öt nullára győztünk, Szokolai mesterhármast rúgott, édesapám hosszas könyörgés után vitt ki tízesztendősen. Jómagam pedig, szintén tízéves korában, ugyancsak egy Fradi-Újpestre vittem ki először a fiamat: ez volt a régi stadion búcsúmeccse, az új építésének kezdete előtt, 2013 márciusában. Botond fiamnak is életre szóló élményt jelentett, ahogy az utolsó percben szerzett Cukic-góllal megvertük a lilákat, pontosan úgy, ahogy annak idején én is apám nyakába ugorhattam az öt Fradi-találatot követően. Persze, a stadion nem ezért épült: amikor 2012 derekán Kubatov Gábor barátommal először felvázoltuk az elképzeléseinket, sokan nem hitték el, hogy egy olyan, európai szinten is modern stadiont lehet felépíteni, betartva az előzetesen kijelölt költségkeretet, amely, szemben a régivel, gazdaságilag is önfenntartó, sőt nyereséges is lehet. A leghitetlenebb a Fradi-család volt, ami nem csoda, hiszen az előző két évtizedben annyi mindent ígértek nekik, aztán a tervekből soha nem lett semmi. Munkával és tettekkel kellett bizonyítanunk, összefogásra és párbeszédre volt szükség. Orbán Viktor és Tarlós István támogatása is nélkülözhetetlen volt, Csányi Sándor és az MLSZ is segítőkész volt mindvégig, tudták, hogy a Fradi-stadion nem csupán az első korszerű létesítmény lesz hosszú évtizedek után, de jó néhány évig a válogatott otthona, a nemzeti stadion is lesz egyben. A munka és az összefogás azt eredményezte, hogy bő egy év alatt, a büdzsét betartva felépült a Groupama Aréna, amely aztán következő nyáron megkapta a World Stadium Awards legjobb új építésű stadionjának járó díjat. Ráadásul a válogatott és a Fradi is sikert sikerre halmoz itt, a futballmeccseken túl százas nagyságrendben voltak más, üzleti és kulturális események, így a fenntartás egy fillér közpénzbe sem kerül. Ahogy ígértük, nem egyszerűen stadion, hanem modern rendezvényközpont lett, amiből hiány van Budapesten. Alkalmas sok mindenre, például esküvőkre is. A tavasszal meg is volt az első, amit azóta több is követett.


– Ha jól tudjuk, az első esküvői vacsora pont az öné volt…

– A stadion mint rendezvényhelyszín bárki által igénybe vehető. Tősgyökeres budapesti vagyok, fradista, amióta az eszemet tudom. Az új Fradi-stadion építése az egyik legszebb munkám volt, és az Üllői úton volt a templomi esküvő is. Nagy örömmel tartottuk ott a lakodalmat, különösen, hogy előző este 12 év után újra bajnok lett a csapat. A stadion működtetésére egyetlen fillér közpénzt nem kell költeni, az nyereséges, a Fradinak bevétele van belőle, amit az utánpótlásra költ. Mi természetesen szabott piaci áron béreltük a termet a vacsorára. Életünk legszebb napja volt, örülünk, hogy ott ünnepelhettünk családunkkal és barátainkkal.


– További feladatok?

– Még az előző ciklus végén kaptunk megbízást a Sorsok Háza építésére: a ház áll, minden adott ahhoz, hogy a világ egyik legszínvonalasabb holokauszt-emlékhelye legyen. Kortárs, XXI. századi épület készült, amely nagyszerűen, izgalmasan egészíti ki a műemléki védettségű pályaudvart. Az elvégzett munkának általában az a jutalma, hogy az ember újabb és újabb feladatokat kap: ebben a ciklusban úgy folytattuk, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem után egy másik campust, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemét kell felépítenünk a Zugligeti úton. Az építkezés, tervezés már zajlik, s azért tartom nagyon fontosnak, mert a magyar kreatív ipar reneszánszát éli, és lényeges, hogy a fiatal tehetségeket ennek megfelelően színvonalas helyszínen képezzék.


– Mint ahogy az eddig is eredményes magyar sport szintén egyre feljebb és feljebb jut.

– Így van, s nemcsak a pályán, a medencében vagyunk erősek, hanem sportdiplomáciában is. Ennek köszönhető, hogy amikor 2015-ben visszalépett a rendezés jogát hét évvel korábban megkapó mexikói házigazda, ránk bízták a 2017-es vizes vb lebonyolítását. Annak ellenére, hogy több olyan beugró is jelentkezett, ahol már voltak kész létesítmények. Mivel a FINA, a nemzetközi szövetség megbízott bennünk, ezt kutyakötelességünk meghálálni, s kevesebb mint két év alatt átadni egy világszínvonalú, tizenötezres uszodakomplexumot. Teljesítjük, amit vállaltunk, rekordidő alatt elkészülünk, ezt az elvégzett munka alapján megígérhetem. Ez egy olyan vizes világbajnokság, ahol az első világrekordot a szárazon kell elérni: év végére meg is lesz az első, kész lesz az épület. A Dagály vagy talán inkább Budapest Olimpiai Uszodában jövő tavasszal már megtarthatják a vébé előtti tesztversenyeket. A bölcsődétől érettségiig Angyalföldön tanultam, a Vasasban fociztam, így bár nem éltem ott, angyalföldi gyerek is vagyok: örülök, hogy valamivel gyarapíthatjuk a XIII. kerületet. Nem csupán sportolóink felkészülését szolgálja majd ez a létesítmény, de az itt élő ovisok, kisiskolások tanuszodája is lesz, a szabadidős úszók is használhatják, megújul a környék és a Dagály strand is. Ráadásul úgy számolunk, ha utóbbi beruházás is elkészül, az egységes működtetésű strandfürdő- és uszodakomplexum fenntartása nem igényel majd közpénzt.

– Mindemellett az új uszoda fontos helyszíne lehetne a 2024-es budapesti olimpiának is. A pályázat vezetőjeként úgy látja, van reális esélyünk?

– Határozottan, de az esély önmagában nem eredményez győzelmet. Keményen kell dolgoznunk, csapatmunkára, összefogásra van szükség, és a szerencse is mellénk kell hogy szegődjön. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Agenda 2020 programja éppen a gazdaságos játékrendezésről szól, s esélyt ad a közepes méretű európai városoknak is. Márpedig ez Rómával, Párizzsal, Los Angelesszel szemben leginkább ránk illik. Emellett azt is tudják a NOB-nál, hogy a tíz legeredményesebb olimpiai nemzet közül egyedül mi nem rendezhettük meg a játékokat. Ezek a szempontok persze még nem lennének elegendőek a sikerhez: színvonalas pályázati dossziékat kell összeállítanunk. Az első anyagunkat elfogadta a bizottság, sok pozitív visszajelzést kapunk. Ha elnyerjük a rendezés jogát, hét év alatt kevesebb, mint a költségvetés fél százalékát kell az előkészületekre fordítani évente, ez egy reális, kezelhető keret. Ennél jóval nagyobb az a bevétel, amely tizenöt év alatt, az olimpia előtt, alatt és után a munkahelyteremtésből, a bérek növekedéséből, adóbevételekből, illetve a turizmusban és más kis-, közép- és nagyvállalatoknál jelentkezik. Nagyjából a befektetés háromszorosa jöhet vissza. És akkor arról nem beszéltünk, hogy már most is több milliárd ember hall világszerte Budapestről, mint a négy pályázó egyikéről hetente, ami pénzben kifejezhetetlen reklámértékkel bír.


– Azt szokták mondani, Magyarországról legtöbbeknek Puskás Ferenc jut eszébe a világban. Az Aranycsapat számos sikere a Népstadionhoz kötődik, most önökre vár, hogy az új nemzeti stadiont is tető alá hozzák. Hol tart a beruházás?

– Örülök, hogy ennek a szintén nagyon megtisztelő feladatnak a megvalósítása során ismét együtt dolgozhatok Skardelli György barátommal. Két fontos elvárást fogalmaztunk meg a tervezőkkel szemben. Egyrészt az új Puskásnak is olyan, többfunkciós létesítménynek kell lennie, amely konferenciák, koncertek, egyéb kulturális események méltó színhelye lehet, amellett, hogy kompromisszum nélkül jó otthona kell hogy legyen a futballmeccseknek, így a válogatott találkozóinak. Másrészt azt is elvárásként támasztottuk, hogy már első pillantásra is emlékeztessen mindannyiunkat a régi Puskásra, az egykori Népstadionra, ahol valóban számtalan világraszóló győzelmet értünk el. A bontás már folyamatban van, év végére tervezzük az építkezés elkezdését, 2019 végén átadhatjuk, 2020 nyarán pedig otthont adhat a futball-Eb három csoportmérkőzésének és nyolcaddöntőjének, hiszen ezen találkozók rendezését már nekünk ítélte az UEFA.


– És ha minden jól megy, a következő Eb-n ott lesznek magyarok, és Budapesten játsszák csoportmeccseiket…

– Focistáink Franciaországban bátran, büszkén, becsülettel küzdöttek, meg is lett az eredménye. Ezzel fantasztikus közösségi élményt, önbecsülést adtak nekünk, magyaroknak. És azt is megmutatták, hogy ha hiszel az álmaidban, hiszel önmagadban, kész vagy keményen dolgozni, mindent egy nagy célnak alárendelni, s megvan a csapatmunka, az összefogás is, akkor a legmerészebb vágyaink is valóra válhatnak. Nekünk pedig így foglalható össze a munkánk: szabadon álmodni, felelősen tervezni, fegyelmezetten cselekedni. Szeretem Budapestet, és hálás vagyok azért, hogy egy jó csapat tagjaként építhetem a várost. Budapest sokra hivatott, ha jól dolgozunk, a mainál is többre viheti. Érdemes hát nekifeszülni!

Bándy Péter

Magyar Demokrata, 26. szám, 2016. június 29.