A Magyar Demokrata sorozatában kicsit közelebbről ismerhetjük meg az Orbán-korszak néhány erős emberét. Ez alkalommal Persányi Miklóst.

Adalékok az Orbán-korszak értékeléséhez: Erős emberek

Bár még javában benne vagyunk, a jobboldal adós az Orbán-korszak általános vagy legalább részleges leírásával, értelmezésével, miközben az ellenzék már hosszú ideje intenzív ideologizálással igyekszik a hazai és külföldi közvéleménybe egy általa készített torzképet plántálni. Ez a torz­kép diktatúrának mutatja a magyar létformát, amit ellep a kormányzati korrupció, ahol a felcsúti kisvasút a népvagyont aranytömbökben szállítja a Puskás-akadémia titkos kazamatáinak mélyére, a nép nyomorog és éhezik, a sajtó rab, és így tovább. Ez torzkép, de legalább egységes, ezért is adnak neki hitelt sokfelé külföldön. A jobboldali értelmiség mulasztását igyekszik most a maga módján egy kiragadott momentummal enyhíteni a Magyar Demokrata, amikor a korszak számos jellegzetességéből egy markáns jelenséget és annak főszereplőit kiemeljük. Szembetűnő ugyanis, hogy a miniszterelnök nagy előszeretettel kezdeményez olyan vállalkozásokat – idegen szóval projekteket –, amelyek egy adott terület felfrissítését, esetleg több évtizedes lemaradásának ledolgozását tűzik ki célul. E vállalkozások élére általában egy felkészült és határozott, magabiztos ember kerül, aki ezt követően feltétel nélküli háttértámogatást élvez. Feladata az, hogy az adott projektet időre, pontosan, a lehető legjobb minőségben sikerre vigye. Sorozatunkban a teljesség igénye nélkül olyan erős embereket mutatunk be, akik e felhatalmazás birtokában az eddigi magyar közfelfogástól eltérő, merész, célratörő és az esetek túlnyomó többségében maradéktalanul sikeres munkát végeznek, mivel úgy véljük – s bízunk abban, hogy majd az olvasó is egyetért velünk –, hogy ez a jelenség egyértelműen az Orbán-korszak egyik ismérve, sok más vonása mellett. Sorozatunkhoz az apropót a majd fél évszázada hanyatló magyar labdarúgás váratlan, de nem előzmények nélküli feltámadása adta. Idővel erre külön is kitérünk. Akkor hát ismerjük meg kicsit közelebbről az Orbán-korszak néhány erős emberét.

Számos intézmény neve tartósan összeforr vezetője munkásságával. Az állatkertek között is akad néhány ilyen: a Jersey Zooé Gerald Durrell-lel, a schönbrunni Helmut Pechlanerével. A Fővárosi Állat- és Növénykertről a XX. század elején mindenkinek Lendl Adolf, a közepén Anghy Csaba jutott eszébe. Az ezredfordulón pedig Persányi Miklós főigazgatói munkássága tette az ország legtöbbek által látogatott kulturális látványosságává. Vezetése alatt az Állatkert számos kitüntető címet nyert el: ICOMOS-díj, Európa Nostra díj, Magyar Örökség cím, Greenovációs Nagydíj, Magyar Brand, Superbrand, Prima Primissima díj. A látogatók száma évről évre meghaladja az egymilliót, az intézmény az állat- és növénygyűjtemény mellett műemlékeket, történelmi örökséget is őriz.

– Ez óriási nemzeti, sőt még annál is nagyobb léptékű felelősség, hiszen ilyen számú és művészi kvalitású, évszázados létesítménnyel nagyon kevés intézmény büszkélkedhet a világon – mondja feladatairól Persányi Miklós, aki a közelmúltban újabb feladatot is kapott: miniszteri biztosként felügyeli a Városliget kert- és tájépítészeti fejlesztéseit. Ezt az emberi erőforrások minisztere jelentette be az Állatkert megnyitásának 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Balog Zoltán elmondta, hogy a főpolgármesterrel egyetértésben a kormány úgy gondolta, Persányi Miklós szakmai munkája és előélete biztosítja, hogy a Liget-projekt kert- és tájépítészeti beruházásait a legmagasabb szinten koordinálja.

Persányi Miklós született budapesti, született biológus és született állatkert-igazgató. Élete legfőbb küldetése csodálatos módon már gyermekkorában megfogant benne, amikor a tízéves kisfiút első útjai az Állatkertbe vonzották. Legelőször, mint a legtöbbünket, a szülei hozták el a nagy múltú intézménybe, s nagyon meghatározóak voltak számára Kittenberger Kálmán, Molnár Gábor útleírásai, érdekes, romantikus természetkalandokról szóló munkái.

– Akkoriban még nem nagyon értettem, hogy mi az, ami ennyire vonz, de 2012-ben, a Varázshegy megnyitóján, a Nagyszikla belsejében Csukás István szavai adták meg számomra a választ. Úgy fogalmazott, hogy amikor az ember belép az Állatkert kapuján, megnyílik előtte a világ. Valóban, bármilyen kicsi is ez a kert, nagyon más, mint a külvilág: a kerítés túloldalán egy másik közegbe, más élmények és tapasztalások közé kerülünk. Ez adja az állatkertek igazi varázsát szerte a világon. Ma divatos szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy ez a vágy hajtja az urbanizált ipari társadalomban a természettől elidegenedett városlakót a természet e kicsiny jelképébe, mert a lelke mélyén nehezen éli meg, hogy elszakadt a természettől, más élőlényektől. A világ megtapasztalása során, ha ez az élmény kimarad, valami végleg elromlik bennünk.

Persányi Miklós a Terézvárosban nőtt fel. Az általánost a VI. kerületi Labda utcai általános iskola orosz tagozatos osztályában 1965-ben végezte, akkor ide válogatták a jó tanulókat, de a nyelvek helyett a természet érdekelte. Ezért Óbudára járt biológia–kémia tagozatra a Martos Flóra Gimnáziumba, itt érettségizett. Nem titkolja: gyerekkora óta az Állatkert igazgatója szeretett volna lenni.

– Volt egyszer egy kisfiú, aki az Opera mellett a flaszteren cseperedett kisgyerekből felnőtté, ahol még fű sem nőtt. Nem volt túl sok kapcsolata a természettel a vidéki rokonoknál töltött a zalai nyarakon meg a Városligeten kívül. Ez a kisfiú én voltam, aki tíz-tizenegy éves korában felfedezte, hogy a kisföldalatti röpke hét perc alatt az Állatkertbe, egy másik világba repíti – emlékezett vissza első látogatásaira az Állatkert főigazgatója a Demokratának adott tavaly novemberi interjújában.

Persányi Miklós ma már négyszáz állat- és növénykertet, szórakoztató parkot, védett területet ismer személyesen, öt kontinensen. Rendszeresen publikál, szerepel szakmai és tudományos fórumokon, felsőfokú képzésekben itthon és külföldön.

Persányi Miklós először 1994-tól egy évtizedig vezette a Fővárosi Állat- és Növénykertet. Ő maga így emlékszik vissza élete meghatározó döntésére:

– Az Állatkertet megelőző utolsó munkahelyem Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank volt, ahol környezetvédelmi főszakértőként kelet-európai fejlesztési programokkal foglalkoztam. Harmadik éve dolgoztam ott, amikor egyszer itthon voltam szabadságon, és beleütköztem egy újsághirdetésbe: a Fővárosi Önkormányzat pályázatot hirdetett az Állatkert főigazgatói feladatainak ellátására. Úgy döntöttem, megpróbálom, annak ellenére, hogy Londonban többet kerestem, mint itthon a miniszterelnök. De a szívem mást sugallt. Döntöttem, pályáztam, sikerült, és 1994. március elsején átvehettem az Állatkert irányítását, hisz mindig is erre vágytam.

Néhány évvel a rendszerváltás után ez az intézmény is magán viselte a kelet-európaiság számtalan jegyét: sokáig elszigetelt volt a világ vérkeringésétől, az élenjáró állatkertektől. Persányi Miklós legfőbb törekvése az intézmény modernizálása volt. Állatjóléti problémák sokasága, régi, elavult állattartási filozófia és létesítmények, a terület adottságainak nem megfelelő gyűjtemény, komoly lemaradás a nemzetközi élmezőnytől, tönkrement közművek és épületek várták. Az első projekt keretében, még 1994-ben egy új lámakifutót létesítettek, hogy kifejezzék: az állatokat ki kell szabadítani a nyomorúságos ketreceikből. Azóta felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt.

Amikor a Székesfővárosi Állatkert 1912-ben másodszor is megnyitott, Európa egyik legszebb ilyen intézménye volt. Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészeti hagyatéka azonban a háború és a Kádár-korszak során erősen erodálódott, korábbi fénye megtört. Volt tehát teendő bőven. Azóta a legtöbb hajdani épület megújult, sőt hat, már elpusztított remek ház is újraépült. A Kissziklában rendezvényterem és étterem létesült, az Elefántház 83 év után visszakapta a tornyát. 2000-ben évtizedes munka után újra megnyílt a Pálmaház. 2008-ra átalakult a Nagyszikla környéke a gorillakifutóval, a szavannával. 2010-ben Kósék eredeti tervei nyomán ismét felépült a régi Bivalyház és Zsiráfház, 2012-ben pedig megnyitott a Varázshegy. A világon egyedülálló, hatalmas, 34 méteres műszikla az erdélyi Egyeskő hegycsúcs mintájára anno múzeumnak készült, és most eredeti célja is valóra vált: 16 teremben, egy térhatású és egy panorámamozival, élő és élettelen dolgok százaival egyedülálló interaktív kiállítás létesült. Példaadó a környezetbarát működés: húsz éve villanyautókkal közlekednek a kerten belül, és már harminc épületet a Széchenyi-fürdő termálhőjére kiépített távfűtés melegít.

A növénykerti gyűjteményeket is rekonstruálták, bennük a Sziklakertet, a Japánkertet és a Nagy-tó környékét. A sokáig halasztott faápolási munkákat felgyorsították, a kiöregedett, beteg, sérült fák kivágását és pótlásukat ma tervszerűen és folyamatosan elvégzik. Csupán 2010–2012 között, két projekt keretében 3 év alatt kb. 1250 új fával és cserjével tették szebbé a parkot. Egyben korszerűsítették a botanikus kerti gyűjteményt, és növelték az arborétum szakmai értékét is. Létrehozták a hazai flóra ritka növényeinek magbankját, amit évekig maguk működtettek. A történelmi parkot épületeivel együttesen nemcsak műemlékké, hanem azóta országos jelentőségű természetvédelmi területté is nyilvánították.

Nagyban javították az állatok életkörülményeit, növelték jólétüket. A kis terület ellenére a világ egyik legváltozatosabb állatgyűjteményét alakították ki. Nemzetközileg is számon tartott szakmai sikereik között itt valósították meg először a világon az orrszarvúk mesterséges megtermékenyítését. Egzotikus állatok orvoslására szakosodott kihelyezett egyetemi tanszéket szerveztek. Élenjáró szerepet vállaltak a természetvédelmi ismeretterjesztésben, kutatásban és a védett állatokat mentő munkában. Gazdagabbá és kellemesebbé tették a látogatók élményeit: sokrétű ismeretterjesztés, egymást érő programok, Tapi-zoo állomások, Légyott állati találkozások, koncertek, természet- és állatvédő fesztiválok teszik még érdekesebbé az állatkert-látogatást. Persányi Miklós főigazgatói évei alatt több mint 16 millió látogatónak nyújtott az intézmény szolgáltatásokat.

2003 májusától 2007 májusáig az ország környezetvédelmi és vízügyi minisztere volt. Ezalatt több rendkívüli árvíz is sújtotta a Tisza, a Duna, a Körös és a Hernád mentét, de sikerrel szervezte a védekezést, nem történt gátszakadás. Javaslatára törvénybe iktatták a Tisza vidékét árapasztó tározókkal is védő új Vásárhelyi-tervet, és elkezdték megvalósítását. A Balaton ügyeit vízellátási válsághelyzetben vette át, átfogó kormányzati programot készített, és szervezte ennek megvalósítását, míg javult a tó állapota. Megoldották az alsó-szigetközi vízpótlás évtizedes problémáját is. Az ország területének 21 százalékán jelölték ki a természeti értékeinket fenntartó Natura 2000 hálózatot. A nemzeti parkokban hat új látogatóközpontot építettek. Létrehozták a Zöld Óvodák és Iskolák minősítési rendszerét és hálózatát. Persányi Miklós intézkedései nyomán megvalósult a legnagyobb hazai szennyezett gócok: a nagytétényi Metallochemia, a budafoki barlanglakások, a pestlőrinci pakuratavak, a fűzfői Nitrokémia, az üröm-csókavári gázmassza kármentesítése, illetve az első lakótelepi azbesztmentesítés. Valamennyi nagy tüzelőberendezés és hulladékégető kibocsátását az uniós határérték alá szorították. Előírták az elektrohulladékok, a gépkocsironcsok, az elemek, akkumulátorok és a gyógyszerek visszavételét, elkezdődött és elterjedt az országban a szelektív hulladékgyűjtés. A környezet védelmére ösztönző új gazdasági szabályozókat vezettek be (pl. talaj-, víz-, levegőterhelési díj, darabalapú termékdíj), szigorították a környezetkárosítók és az állatkínzók büntetési tételeit, megerősítették a környezet­ügyi hatóságokat.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keret­egyezmény elnöki tisztét 2003 végétől egy évig Persányi Miklós töltötte be. Támogatásával hároméves kutatási programot valósítottak meg az MTA-val közösen a klímaváltozásról, és bevezették az üvegházgázok kereskedelmét. Miniszterként a zengői radarállomás, az alpokaljai lignitbánya, a novo-virjei vízerőmű és a verespataki aranybánya ellenzői mellett állt ki, elősegítette a környezetkárosító tervek meghiúsulását. A GMO-moratóriumról személyes fellépésének köszönhetően nyert az Európai Bizottsággal szemben Magyarország szavazást az EU Környezetvédelmi Tanácsában. A bányászati hulladék direktívájának elfogadásánál elérte a ciánhasználat komoly szigorítását. Megállapodásra jutott a Rába habzása és a német hulladékimport dolgában az osztrák és a német partnerrel. Romániával hosszú idő után sikerült új, előnyösebb határvízi egyezményt aláírni, és megalakítani a környezetvédelmi vegyes bizottságot. A bálnák védelme érdekében kezdeményezésére Magyarország is csatlakozott a bálnavadászati egyezményhez.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

A szakembernek a Tarlós István vezette Fővárosi Közgyűlés is bizalmat szavazott. 2012-ben a testület egyhangú szavazással, vita nélkül döntött arról, hogy a következő időszakban is Persányi Miklós vezesse az Állatkertet.

A legnagyobb gondot azonban mindvégig a helyhiány jelentette. Az Állatkert alapítás kori területe elérte a 17 hektárt, ám mindig csak elvettek belőle, és a szocializmus éveire 11 hektárnál is kisebbre szűkült. Számos állat tartása veszélybe került az egyre szigorodó előírások miatt. Eltűntek a csimpánzok, fogytak a medvék, a nagymacskák, és a veszteséglistára kerültek volna az elefántok meg az orrszarvúak is. Az elköltöztetés ellen szólt a hely népszerűsége, valamint a történelmi és művészeti örökség. Amikorra 2014-ben a tönkrement Vidám Park területét az Állatkert vehette át, minden alternatívát megvizsgáltak, hogy méltó módon hasznosítsák a megörökölt területet. Mivel azonban Budapest legrosszabb helyei közé teszik a mérési adatok itt a zaj- és légszennyezést, így a terület állatkerti célokra csak speciális megoldásokkal alkalmas. Az Állatkert szakmai gárdája, amelyet e munkában külföldi szakértők is erősítettek, Persányi Miklós vezetésével több évig elemezte a közönség kívánalmait, az állatok nagyobb jólétének igényeit és a modern állatkertészet legkorszerűbb megoldásait. A fejlesztés koncepcióját több változatban dolgozták ki, az egyikben az új terület egyötödén egy XXI. századi pálmaházat és akváriumot képzeltek el, amelyet kellemes park és tágas állatkifutók öveznek. A Hungária körút mentén felépült Biodóm, a nagy „üvegház” szubtrópusi dzsungele télvíz idején is tágas lakóhelyet ad az állatoknak, és védi lakóit és a közönséget a zajtól, portól, szennyező gázoktól. Amint megismerték, olyan neves szakértők fogadták elismeréssel a nagyvonalú tervet, mint Jane Goodall, Anthony Sheridan, Csányi Vilmos vagy az állatkertészet európai és világszervezeteinek legnagyobb tekintélyű vezetői, számos híres európai állatkert igazgatói. A fejlesztés lehetőségeit 2012 óta több változatban, a nyilvánosság számára is teljesen átlátható folyamat során tárgyalta meg a Fővárosi Közgyűlés, amely nyílt üléseken és mindenkor ellenszavazat nélkül döntött az Állatkert fejlesztéséről, végül a biodómos változat mellett. Ehhez a fővárosi fejlesztéshez rendelt 2015-től a kormány is támogatást.

Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, a Liget Projekt kert- és tájépítészetéért felelős miniszteri biztosa

Persányi Miklós Budapest VI. kerületében nőtt fel. Soha nem titkolta, hogy gyerekkora óta az Állatkert igazgatója szeretett volna lenni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi és bölcsészettudományi karain biológia–népművelés szakon végzett 1975-ben. Szakdolgozatát a városi fák és a levegőminőség kapcsolatáról írta: pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálta a fák pormegkötő képességét. Később, 1979–1981 között posztgraduális környezetvédelmi szakmérnöki képzésben vett részt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1990–1991-ben az Egyesült Államokban a Cornell Egyetemen Hubert H. Humphrey-ösztöndíjasként a természeti erőforrás menedzsmentet tanulmányozta. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, a tudományok kandidátusa címet 1986-ban szerezte meg.

Egyetem után első munkahelye az óbudai Árpád Gimnázium volt, ahol biológiát tanított, majd szervezési és kulturális ismereteket oktatott. 1983–1986 között a környezetpolitikát, a zöldmozgalmak fejlődését vizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban, majd megalakulásakor a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban volt tisztviselő 1986–1990 között. 1989-ben alapító főszerkesztője volt a Környezet és Fejlődés című folyóiratnak. 1991–1994 között a londoni székhelyű Európai Fejlesztési és újjáépítési Bank környezetvédelmi főszakértője, jelentős beruházások (például Magyarországon az M0 és M1–M15 autópályák) környezeti hatásértékelője volt. 2003 májusától 2007 májusáig környezetvédelmi és vízügyi miniszter volt. Miniszteri megbízatását pártonkívüliként töltötte be.

2008 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottságának, a Szent István Egyetemen címzetes főiskolai és egyetemi tanár. Hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben vezető tisztségeket töltött / tölt be. A 350 tagú Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) kétszer is elnökének választotta, de volt a szervezet alelnöke, titkára is. A Magyar Állatkertek Szövetségét nyolc évig, a városligeti intézményeket és cégeket tömörítő Liget Köztársaság Szövetséget hét évig elnökölte, utóbbi civil szervezetnek jelenleg is az alelnöke. A Balaton Csoport nemzetközi tudóskörnek 28 éve tagja, 2000-ben a társadalmi innovátorokat kitüntető nemzetközi Ashoka hálózat tagjává választották.

1994–2003 között, majd 2007 óta folyamatosan a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, 2016 augusztusa óta emellett miniszteri biztosként felügyeli a Liget Budapest Projekt kert- és tájépítészeti beruházásait.

Az ország egyik legpatinásabb intézménye néhány hete ünnepelte megnyitásának 150. évfordulóját.

A világon ma működő tízezernyi állatkert között kevés olyan van, ahol az állatok műemlék házakban laknak. Hasonló csak az antwerpeni, az amszterdami, a berlini, a bristoli, a philadelphiai állatkertben fordul elő, de ezzel a sor be is fejeződött. Annak pedig, hogy két tucat ilyen magas építészeti minőséget képviselő történelmi épület pompázzon, nincs párja a világon. A udapesti állatkert több mint a bivalyok és elefántok lakhelye: a magyar építészettörténet különleges skanzenje is egyben, ahol nemcsak az elefántok háza, de még egy favázas hullámvasút és egy aranyozott körhinta is gyarapítja a műemlékek sorát.

Ám az igazán nagy léptékű fejlesztések még csak most kezdődnek. A hajdani Vidám Park hullámvasúthoz közeli részén épül majd egy nagy, fedett park. Itt, a leendő Pannon Park szívében egy hatalmas üvegházban a cápáktól az elefántokig mindenfajta élőlény megtalálható lesz. A fényáteresztő membránfólia alatt télen vagy esőben kellemesebb klíma várja a látogatót – de még a nyári kánikulában is hűvösebb lesz, mint odakint. A fűtéshez, és ha sikerül, még a hűtéshez is hasznosítják majd a Széchenyi fürdő forrásvízének hőjét.

– Olyan állatokat és növényeket szeretnénk bemutatni, amelyek elődei a mai Magyarország, a mai főváros területén is éltek. Ez a természetföldrajzi „óvilág”, Eurázsia, illetve Afrika élővilága. Pont a mai Budapest helyén volt a Pannon-tenger széle, ahol a vízben cápák, krokodilok úsztak, a parton meg orrszarvúfélék, ősormányosok, korai emberszabásúak jártak. A mi területünk alatt miocén kori alapkőzet van, vagyis a hajdan élt állatok itt vannak ma is a talpunk alatt: a tízmillió éves kőzetmintákban látjuk az ősmaradványokat, a cápafogakat, a korallokat és más tengeri herkentyűket, a medvekutyák, sőt a főemlősök csontjait. A nem mindennapos beruházás legfőbb újdonsága a tér tágassága és a látnivalók sokasága lesz. Buja növényzet, izgalmas kiállítások, oktatóterek, hajózható folyócska és más egyéb érdekességek. Annyi látnivalót nyújt majd, ami egy átlagos állatkerti látogatás teljes időtartamára elegendő. Vagyis sokkal több gyerek és felnőtt, nem mellesleg sokkal hosszabb időben kap majd az Állatkertben tudást és élményeket.

Persányi Miklós szerint elsősorban az emberekért, a látogatókért van egy modern állatkert. Olyan rendkívüli közösségi tér, ahol a családok közösen szereznek élményeket: míg más kiállítások, kulturális attrakciók sokkal inkább egy-egy generáció számára érdekesek, egy állatkert mindenkié. Emellett kimagasló a természetvédelmi funkciója is: közreműködik abban, hogy a természetből kipusztult – vagy a kipusztulással fenyegetett – élőlényeket megmentse a jövő számára. A budapesti állatkert 72 állatfaj megőrzését szolgáló nemzetközi programokban vesz részt. Nem kevésbé jelentős, hogy évente másfél-két ezer elárvult, sérült vagy beteg védett madarat, emlőst, hüllőt fogad be az Állatkert, hogy gyógyítsa, ápolja, és ha ez sikerül, a természetbe visszajuttassa őket. A budapesti állatkert jelenleg is nagyon előkelő helyet foglal el az európai állatkertek képzeletbeli ranglistáján: az első tizenötben egészen biztosan szerepel – míg rajta kívül Kelet-Európából csak a prágai társintézmény van az első ötvenben.

Persányi Miklós kiállt az Állatkert tágabb otthona, a Városliget megújulása mellett is. A Liget Projekt körüli vitában is a megújulás, a modernizáció pártjára állt a mindenben csak a negatívumot kereső, megélhetési fanyalgókkal szemben.

– Miért is baj, hogy újjászülethet valamennyi, a Ligetben régóta működő intézmény és itt álló épület? Hogy a Városliget elegánsabb lesz, mint volt? Hogy a már itt lévő hét jelentős kulturális attrakció közelébe még pár költözik, az ördögtől való? Hogy a beton, az aszfalt meg a randa, gagyi épületek helyére szépek épülnek, az jó vagy rossz? – tette fel a kérdést, amelyben a frappáns választ is megadta.

Hernádi Zsuzsa

Fotók: Somfai Sándor/Demokrata

Demokrata, 35. szám, 2016. augusztus 31.