A következő hónapokban fokozottan számíthatunk azon politikai célok felvetésére és kierőszakolására, amik ellen 2015 óta küzdünk. E politikai nyomásgyakorlás átterjedhet olyan ügyekre is, mint az unió következő költségvetési ciklusa keretében elérhető támogatásokkal való zsarolás – mondta a Demokratának Takács Szabolcs európai uniós politikák kialakításáért és koordinációjáért felelős államtitkár.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Nemrég azt állította, nagy nyomásra számíthatunk az Európai Parlament részéről az uniós választásokig még hátralévő öt hónapban. Mire gondolt?

– Az év legfontosabb uniós vonatkozású eseménye a május végi európai parlamenti választás lesz. A mostani elemzések szerint ezen a migrációt ellenző politikai erők előretörése várható, csak azt nem tudhatjuk, hogy ez földcsuszamlásszerű lesz, vagy lassú előretörés veszi kezdetét. Mindezeket a folyamatokat látja a migrációt támogató államok politikai elitje, valamint az Európai Bizottság is, ezért arra tesznek kísérletet, hogy a számukra fontos legtöbb ügyet még a választás előtt végigvigyék. A következő hónapokban tehát fokozottan számíthatunk azon politikai célok felvetésére és kierőszakolására, amik ellen 2015 óta küzdünk. Ezek közé tartozik a bevándorlók kötelező elosztását feltételező kvótarendszer, valamint az is, hogy a migrációt Brüsszel megpróbálja pozitív jelenségként beállítani. Magyarországot és a magyar miniszterelnököt azért is támadják annyira vehemensen, sokszor személyeskedésig fokozva, mert 2015-ben mi álltunk annak a folyamatnak az élére, amely világos fellépést szorgalmazott a migráció megállítása érdekében. E politikai nyomásgyakorlás átterjedhet olyan ügyekre is, mint az unió következő költségvetési ciklusa keretében elérhető támogatásokkal való zsarolás.

– Jelenthet-e segítséget az Európai Unió migrációpárti vezetésének az ENSZ december második felében elfogadott migrációpárti határozata?

– Az Európai Bizottság és az ENSZ céljai hasonlóak, amit bizonyít, hogy a bizottság migrációért felelős biztosa, Avramopulosz úr a közelmúltban New Yorkban úgy nyilatkozott, hogy az Európai Unió támogatja az ENSZ globális migrációs határozatát, miközben végül az EU kilenc tagállama, tehát a tagok egyharmada nem szavazta meg a csomagot. Vagyis számítanak egymás támogatására ebben a folyamatban, és hiába mondják azt, hogy ez egy ártalmatlan politikai deklaráció, ha abból később hivatkozási alap lesz, ami aztán lopakodó módon bekerül az európai jogalkotásba is.

– Mennyire tud felerősödni ez a nyomás öt hónap alatt? Csak mert például a Sargentini-jelentést is ennyi idővel ezelőtt fogadták el, ám az abban lebegtetett magyarellenes retorziókból eddig semmit nem tudtak megvalósítani. Vagy a nyomás keretében esetleg ezek a próbálkozások is új erőre kaphatnak?

– Különböző irányokból támadva az Euró­pai Bizottság már nyolc éve próbálkozik, hogy bebizonyítsa, a jogállamisággal kapcsolatban Magyarországon problémák vannak. Ám a bizottság ezen állítások mögé eddig egyetlen alkalommal sem tudott valódi jogi érveket állítani. Ekkor jött képbe az Európai Parlament, ami viszont tisztán politikai alapon működik. A Sargentini-jelentés célja, hogy az európai választási kampányban erős eszközt adjon annak a tábornak a kezébe, amelyik a nyílt társadalmat és a migrációt támogatja, és amelynek útjában áll a bevándorlás helyett a családok megerősítését előtérbe helyező magyar kormánypolitika. Emellett a jelentés gyengíteni is kívánja azt az Európai Néppártot, amelynek tagja a Fidesz és a KDNP is. Bár a magyar kormány tételesen válaszolt a Sargentini-jelentés állításaira egy bő százoldalas dokumentumban, és jeleztük, hogy készen állunk az érveken alapuló politikai vitára, ők erre nem voltak hajlandóak. Ennek oka, hogy ők a konfliktusban, a lejárató kampányban érdekeltek azért, hogy a vádaskodást minél hosszabb ideig el tudják húzni. Ezért is fontos az Európai Unió Tanácsát vezető aktuális elnökség szerepe, aminek keretében január 1-től fél éven át Románia tudja majd meghatározni, hogy milyen formában tűzi az EU napirendre ezt a jelentést.

– Ön jelezte is Romániának, hogy uniós elnöksége során legyen tekintettel a migrációellenes erők véleményére is. Ezek szerint van tartanivalónk a román elnökségtől?

– Valóban, határozottan jeleztem a román elnökségnek, hogy akkor jár el korrekt módon, ha ennek a tábornak az álláspontját is figyelembe veszi. Románia sajátos helyzetbe került, hiszen nemzetállamként közelebb áll a magyar migrációs politikához, ezzel szemben uniós elnökként neutrális pozíciót kell felvennie, mivel ez egy közvetítő szerep. Várható, hogy a román elnökségre nagy politikai nyomás nehezedik majd mind az Európai Bizottság, mind a migrációpárti tagállamok részéről. Amennyiben Románia pozitív eredményt szeretne elérni a migrációs viták kezelésében, meg kell találnia az arany középutat. Hasonlóan a most véget ért osztrák elnökséghez, amely azokra a területekre fókuszált, ahol lehetőség volt a megállapodásra. Ilyen például az, amikor kimondták, hogy az elsődleges célnak a külső határvédelem megerősítésének kell lennie, továbbá a kibocsátó és a tranzitországokkal folytatandó tárgyalások fokozása és a kikötői platformok létrehozása, ahol a menekülteket szét lehet választani a gazdasági migránsoktól.

– Ezek szerint az osztrák elnökség számunkra pozitív folyamatokat hozott?

– Ebben az ügyben az osztrákok korrekt elnökséget vittek, inkább tompították, semmint gerjesztették a tagállamok közötti feszültségeket. Magyar részről egyetértettünk az osztrák elnökséggel a nyugat-balkáni térség uniós integrációjának elősegítésében is, továbbá a szubszidiaritás alapelvének érvényesítésében, amely ügyek helyi szinten történő eldöntését jelenti. Ugyanakkor például a következő hétéves költségvetési tárgyalások moderálásában nem voltunk elégedettek az osztrák elnökséggel. Az osztrákok azon az állásponton voltak, hogy mivel az Európai Unió kisebb lesz a britek kilépése miatt, ezért automatikusan kisebbnek kell lennie a költségvetésnek is. Mi ezzel nem értünk egyet. Egyrészt szeretnénk a hagyományos területeket, vagyis a kohéziós politika, az agrártámogatások, a vidékfejlesztés finanszírozottságát szinten tartani. Ugyanakkor mi is belátjuk, hogy vannak új kihívások, amik ráadásul nagyon költségesek is, például a migráció kapcsán a határvédelem erősítése vagy a megállapodások Európán kívüli országokkal. Új feladat az is, hogy miként tudjuk átállítani az uniós országok gazdaságát a digitalizáció kihívásaira. Mindez pedig azt indokolná, hogy a költségvetés mérete nagyobb legyen, mint eddig.

– Ezzel szemben olyat is lehet hallani, hogy negyedével csökkenhetnek például a Magyarország által lehívható kohéziós források. Ekkora vágást indokolhat a britek kilépése, vagy ez már része a hazánk elleni hadjáratnak?

– A britek kilépésével 12-13 százalékkal csökken az uniós költségvetés mérete. Alapvető problémának látjuk, hogy az Európai Bizottság négy évvel ezelőtt egy politikai testületként határozta meg magát, amelynek célja nem az, hogy a kevésbé fejlett tagállamok felzárkóztatását elősegítse, hanem a saját föderalista elképzeléseinek megfelelő költségvetési javaslatot tett le az asztalra. A bizottság az uniós büdzsét is politikai eszközként használja, ami teljes mértékben elfogadhatatlan, és ellentétes az EU alapját képező szerződésekkel. A bizottsági javaslat olyan gazdagabb régióknak adna több pénzt, ahol jelenleg nagyobbak a szociális problémák, például nagyobb a munkanélküliség. Szintén a bizottság politikai karakterét mutatja, hogy a költségvetésben a migrációra szánt pénzeket nem a bevándorlás megállítására szánják, hanem a migránsok Európán belüli integrációjára.

– Meddig húzódhatnak még ezek a viták?

– A legutóbbi uniós csúcstalálkozón az a megállapodás született, hogy 2019 ősze a céldátum. Ehhez a román elnökség alatt el is indulnak a különböző ágazati egyeztetések. Viszont a májusi választásokat követően új Európai Parlament, novemberben pedig új Európai Bizottság áll fel. Mi úgy gondoljuk, az lenne indokolt, hogy ne azzal a bizottsággal állapodjunk meg, amelyik elköszön, hanem azzal, amelyik hivatalban lesz az új költségvetés megvalósítása során is. Ennek figyelembevételével 2019 végére, 2020 elejére sikerülhet reálisan megállapodni. Valódi kompromisszumra van szükség, hiszen minden tagállamnak vétójoga van. A tárgyalások közös nevezője lehetne, hogy mi az, ami Európának a legjobb, ami az európai emberek biztonságát jelenti mind a külső, mind a belső fenyegetettségek szempontjából, aminek része a terrorizmus, radikalizáció elleni fellépés. Európának a britek nélkül is képesnek kell lennie megvédenie magát. A magyar miniszterelnöknek is voltak javaslatai arra vonatkozóan, hogyan kellene felgyorsítani az együttműködést a védelmi képesség erősítése érdekében.

– A miniszterelnökhöz hasonlóan tud-e kezdeményező lenni ebben a soktételes egyenletben a magyar diplomácia?

– A magyar kormány az utóbbi nyolc évben minden olyan ügyben kezdeményező volt, amelyben úgy éreztük, hogy a magyar emberek érdekei megkívánják. Határozott álláspontot fogalmaztunk meg olyan sorsfordító kérdésben, hogy miként nézzen ki Európa etnikai térképe a közeljövőben. A költségvetés nagyon összetett, sokszereplős érdekegyeztetési folyamat, ahol eseti szövetségeket kell kötnünk olyan tagállamokkal is, amelyekkel más kérdésekben nem feltétlenül értünk egyet. Amiben mindig kezdeményezők leszünk, az a versenyképesség megerősítése, valamint a védelem és a biztonság kérdése. Ennek alapján kiállunk azért is, hogy a Brexit után is a lehető legszorosabb gazdasági és katonai együttműködésre van szükség az EU és az Egyesült Királyság között. A magyar diplomácia a nemzeti érdekeket határozottan képviseli Brüsszelben, annak ellenére, hogy emiatt sokszor politikai támadások érik hazánkat.

– Ami úgy tűnik, végül fordítva sül el…

– A széljárás valóban változóban van, egyre több európai kormány ért egyet például a magyar migrációs politikával, de ez egy folyamatos küzdelem, aminek messze nincs vége. 2019 mozgalmas év lesz, több olyan eseménnyel, amelyek átalakíthatják az Európai Uniót. A magyar kormány erős és sikeres Európai Unióban érdekelt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének az öncélú brüsszeli föderalista elittel és bürokráciával szemben fenntartásaink, ezeknek pedig felelősségünk hangot adni.