Az MKP kormányzati szerepvállalása és teljesítménye bizonyos társadalmi csoportok körében ugyan javította a felvidéki magyarokról alkotott képet, de széles társadalmi rétegek még mindig fogékonyak a magyarellenességre, különösen Közép- és Észak-Szlovákia bizonyos részein, de a soviniszta retorikára sokan vevők a magyarok és szlovákok által vegyesen lakott területek közül, például Nyitra vidékén. Tudja ezt a jelenleg legnépszerűbb szlovák politikus, az ellenzéki Smer vezetője, Robert Fico is, aki már hetekkel ezelőtt azzal riogatott, hogy a Magyar Koalíció Pártjának túl erősek a hídfőállásai a Felvidék déli részén, s hogy az uniós csatlakozás után Dél-Szlovákiából Észak-Magyarország lesz. Fico már akkor kemény lépéseket sürgetett, demonstrálandó a szlovák állam hangsúlyos jelenlétét Dél-Szlovákiában. Nemrégiben pedig kiderült, hogy a magyarfóbiás Fico és pártja Ivan Gasparovicot, a Nemzeti Erők Konföderációjának jelöltjét támogatja a szlovákiai elnökválasztáson. Ezzel a Fico-féle Smer azt a jelöltet erősíti, akit a szélsőségesen magyarellenes Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt is.

De Fico és pártja, a Smer még tovább ment. A minap kiadott közleményük szerint a Smer Orbán Viktor szlovákiai látogatását a Szlovák Köztársaság területi integritásának megbontására irányuló offenzívának értékeli. Ficoék szerint „nyilvánvaló, hogy Orbán Nagy-Magyarország keretein belül Magyarország és Szlovákia területi egyesülésére gondolt, ezért Szlovákia kormányának kötelessége tiltakozni az ilyen kijelentések ellen”. Robert Fico idegessége nem meglepő, hiszen a másfél évvel ezelőtti választások hajrájában a legtöbb elemző őt tartotta a legesélyesebb kormányfőjelöltnek. Végül ismét Mikulás Dzurinda lett a miniszterelnök, többek között az MKP támogatásával, Fico pártjának pedig csupán ellenzéki szerep jutott. Azóta a Smer az előrehozott választásokat sürgeti, többek között a magyar kártyát is elővéve. Ominózus nyilatkozatukban hitet tettek amellett, hogy az új kormánykoalíciónak meg kell védenie Szlovákia nemzetállami érdekeit és fel kell lépnie minden szuverenitását fenyegető jelenség ellen. Már csak az a kérdés, mikor ér célba a soviniszta retorika, s hogy a ’90-es évek magyarellenes atrocitásai reneszánszukat élik-e majd a közös uniós csatlakozás után.

Nem az autonómiára

Kolozsvár polgármestere azt állítja, hogy Magyarország fegyvereket csempész Romániába, ahol a magyar titkosszolgálatok ez irányú tevékenysége miatt polgárháború fenyeget. A The Daily Telegraph március 17-i száma idézi Funart, aki szerint a magyarok „1100 éve ellenségei a románoknak (…) Ma egyetlen céljuk Nagy-Magyarország megteremtése”. Funar úgy véli, hogy a magyar titkosszolgálatok „aktívabbak, mint valaha, és félkatonai feladatokra képeznek ki fiatalokat”. A nyilatkozatnak különös akusztikája van a romániai választások évében és az erdélyi magyar autonómia elutasításakor. A minap a román képviselőház közigazgatási szakbizottsága elvetette a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet. A hat magyar honatya által beterjesztett tervezetet egyébként korábban már a parlament törvényhozási tanácsa negatívan véleményezte. 14 év alatt megszokhattuk, hogy a magyar célok parlamenti elutasításától a magyar veszéllyel való soviniszta riogatásig terjed a román politikai elit eszköztára. A hatás pedig nem marad el, elég csak az aradi Szabadság-szobor elleni tüntetésre utalni, amelyet a Nagy Románia Párt celebrált nemrégiben. Bár a magyar kártyát négyévenként rendre előhúzzák, az 1990-es marosvásárhelyi fekete március után nem szabad lebecsülni a szélsőségesen magyarellenes retorikát, különösen most, az erdélyi autonómiatörekvések közepette. Mint ismeretes, a magyar autonómiát mostanság minden jelentősebb román politikai erő ingerülten utasítja el, a hatalmat pedig ugyanazok gyakorolják, mint 1990 márciusában…

Veszélyben a délvidéken

A koszovói események azon nyomban éreztették hatásukat Vajdaság tartományban is. Mindez nem véletlen, hiszen a ’90-es évek szerb háborús vereségei nyomán Boszniából, Horvátországból és Koszovóból szerb menekültek százezrei érkeztek a magyarok által is lakott Délvidékre, teljesen felborítva ezzel a régió etnikai arányait. Ráadásul a Balkán belső területeiről érkezett menekültek – többek között a Seselj-féle Szerb Radikális Párt propagandájának hatására – úgy hiszik, hogy a délvidéki magyarság csupán néhány évtizede érkezett jöttmentek gyülekezete.

Az elmúlt évtizedben érkezett szerbek nemcsak az etnikai arányokat, hanem a politikai erőviszonyokat is szétzilálták a Délvidéken. A decemberi parlamenti választásokon a radikálisok a tartományban jobban szerepeltek, mint egész Szerbiában. Tehát a Szerb Radikális Párt a tartományban immár a legtámogatottabb politikai alakulat, amely hamarosan a tartományi képviselőházban is többségre tehet szert. Újvidéken egyelőre a régi délvidéki szerbek és a magyarok pártjai alkotnak többséget. Ezek döntő részben a tartomány autonómiájáért küzdenek, legutóbb Nenad Csanak és Kasza József, a VMSZ elnöke kívánta felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a kérdésre – sikertelenül. Kaszék akcióját két másik délvidéki magyar párt, a VMDP és a VMDK helyteleníteni, mondván, a Délvidék autonómiája szerb ügy. Szerb ügy? Vitatható állítás. Magyar szemszögből intő jel, hogy egy eddig ismeretlen szerb szervezet halálra ítélte Kasza Józsefet egy neki küldött levélben.

Mindezek fényében kell értelmezni a koszovói események következtében kitört március 18-i újvidéki zavargást, melynek során szerb fiatalok leszaggatták az úgynevezett vajdasági zászlót a tartományi kormány épületéről, és elégették. Függetlenül attól, hogy a tartományi autonómia szerb ügy vagy sem, a radikálisok és híveik – több százezren Délvidék-szerte – a magyarokat is bűnbaknak tartják, attól félvén, hogy Koszovó után a Délvidék is elszakadhat Szerbiától. Fennáll a veszély, hogy a jórészt munkanélküli szerb menekültek Koszovó által kiváltott tehetetlen dühükben a délvidéki magyarok ellen fordulnak. Magyarellenes atrocitásokra az utóbbi egy-két évben is sor került, elég csak a temetőgyalázásokra és a gyakori magyarverésekre utalni.

Az elmúlt évtizedben született egy elemzés, amely szerint a volt Jugoszlávia területén kitört etnikai jellegű véres összecsapásoknak a Délvidék lesz az utolsó állomása. Ha Budapest és a délvidéki magyar politikusok nem teszik meg a megfelelő lépéseket, akkor akár meg is valósulhat e tragikus forgatókönyv. Gyáva népnek ugyanis sajnos tényleg nincs hazája.