Tőkés László erdélyi református püspök is azon közéleti személyiségek közé tartozik, akik az elmúlt három hét során a nemzeti-polgári értékek mellett felszólaltak a Kossuth téren, kifogásolva a jelenlegi morális válságot és követelve Gyurcsány Ferenc lemondását.

– Hogyan értékeli a mára kialakult helyzetet Magyarországon? – Olyan erkölcsi és politikai válságban leledzik ma Magyarország, amelyet elképzelni sem tudtunk ezelőtt 16-17 évvel, a dicsőségesnek tűnő rendszerváltozás kezdetén. 1989-ben ugyanis azt hittük, hogy véget ért egy fejezet, és elkezdődött a szabadság és demokrácia korszaka. A kommunista diktatúra azonban elhelyezte késleltetett hatású taposóaknáit, és lerombolta azt az értékrendet, amely tartós értékválságot gerjesztett a magyar társadalomban. Késve érik be tehát a kommunizmus vetése, ennek aratjuk le most keserű gyümölcseit. A mostani válság a nemzetietlen, ateista kommunizmusban gyökerezik. Ez abban a formában jelenik meg, hogy az utódpárt képviselői vannak hatalmon, akik nemcsak hogy nem tudnak hitelesen fellépni az ezen múltból örökölt erkölcsi- és értékválság ellen, hanem ők maguk tovább tetézik ezt a válságot a puszta jelenlétükkel és kommunista örökségükkel. Azt gondolom, hogy ha lehet a hazugságra épült kommunizmus fokozásáról beszélni, akkor a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett utódkommunista vezetőség egy rendszer hazugságának a szempontjából újabb csúcsokat dönt ezekben az években. Ennek a kifeslését jelenti a balatonőszödi beszédnek a lelepleződése. – Gyurcsány Ferencnek „kurva és nyüves” ez az ország. Nekünk pedig a drága hazánk. Mi erről a véleménye? – Én mindenekelőtt erkölcsi szempontból tartom ezt felháborítónak. A 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló, népszavazás is inkább erkölcsi, mint politikai kérdés számomra. Látjuk tehát, hogy olyannyira szét lehet verni egy nemzetet, hogy már életösztöne sem működik. Képesek voltak megtagadni saját nemzettársaikat, mert hazudtak nekik. A hazugság – most is, és akkor is – súlyos politikai válsághoz vezetett, és ami a hazugság mögött van, arról is érdemes beszélni. Az erkölcs lényegében közösségfenntartó, társadalomfenntartó tényező. Enélkül viszont semmilyen gazdasági perspektíváról nem lehet beszélni. Nemzeti talpra állásról vagy demokratikus átalakulásról pedig különösen nem. Ezekkel a hazugságokkal tulajdonképpen erkölcsképző szerveinket pusztították el a múltban és ma egyaránt. Ahelyett, hogy 1989-ben ez a rombolás a gyógyulás felé fordult volna, ma, 2006-ban tovább tart, éppen a jelenlegi magyar miniszterelnök rendszeres és tudatos hazugságai miatt. – Miben látja okát annak, hogy a mostani önkormányzati választásokon való választói vélemény gyökeresen megváltozott a parlamenti választások óta? – A Szentírás, a hit dialektikája szerint Isten mindazt a rosszat is a javunkra fordíthatja, amely reánk köszön ebben a – hogy stílusosan fogalmazzak – földi siralomvölgyben. Most éppen annak vagyunk tanúi, hogy az a rossz, az a hazugság, az az önpusztító politikai magatartás, amelyet Gyurcsány Ferenc és a posztkommunista országvezetés zúdított és zúdít ránk ezekben a nehéz időkben, a javunkra fordul. Ez pedig ébresztő erővel hat a nemzetre. Úgy látom, hogy szükség volt erre az erkölcsi lelepleződésre ahhoz, hogy észhez térjen a nemzet. Örömmel látom, hogy mégiscsak működésbe léptek a nemzet egy részének egészséges erkölcsi reflexei. A választók most egészségesen és politikai józansággal reagáltak a kialakult helyzetre. – Van tehát remény az erkölcsi megtisztulásra és a nemzet felemelkedésére? – Igen, van. Engem reménységgel tölt el, hogy nemzetünk torkán nem lehet mindent lenyomni. Erre vallanak a békés tüntetések. Igen feltűnő, hogy a magyarországi sajtó szinte teljesen elhallgatja és lekicsinyli a Kossuth téri megmozdulásokat. Nem is beszélve a vidéken megvalósuló békés demonstrációkról, amelyek már három hete tartanak, s amelyeket úgyszintén elhallgat a sajtó. Október elseje, tehát az önkormányzati választások eredménye, valamint az, hogy a vidéki magyar emberek százezrei békés tüntetésekkel, spontán demonstrációikkal nyilvánítják ki nemtetszésüket és tiltakozásukat a Gyurcsány-kormány vonatkozásában, mindenképpen reménységgel tölt el. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a nemzet nem hagyja válasz nélkül azt, amit eddig műveltek vele. – Milyen hatással lehetnek a mostani magyarországi események a határon túl élő magyarokra? – Az események hatására kritikus pontra jutott a határon túli magyarság. Kiábrándulás és a jelenlegi magyar kormány negatív megítélése – röviden e két szókapcsolattal lehetne kifejezni a határon túli magyarok véleményét. Hasonlóan a két-három évvel ezelőtti helyzethez. A határon túli magyarság legitim politikai képviseletei kezdtek belefáradni abba, hogy állandóan zsarolják őket. Az RMDSZ, az MKP, a VMSZ kezdték megkötni a kisded alkuikat bizonyos fokú támogatás érdekében, mondván: ha már Bukaresttől, Pozsonytól, Belgrádtól tartaniuk kell, most nem lenne jó, ha Budapesttel is ujjat húznának. A határon túli magyarok már a Medgyessy-kormány hatalomra jutása idején több szempontból is kifejezték nemtetszésüket, mindenekelőtt az utóbbi évek határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájával szemben. Ez a negatív megítélés 2004. december 5-e után érte el a tetőpontját, amikor az egész Kárpát-medencében élő határon túli magyarság spontán és erőteljes módon fejezte ki visszautasítását a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány politikájával szemben. Ez a kormány próbálta legyűrni a határon túli magyarokban ébredő ellenállást. Most hasonló a helyzet. – Október elseje tehát újból felrázhatja az összmagyarságot? – Úgy gondolom, igen. Éppen kellő pillanatban hangzott a riasztás, mert a magyarságot újból felrázhatja. Újból bátorságra kaphat a magyarság, hogy tűrhetetlen helyzetével szembeforduljon, és ne fogadja el Budapest urainak diktátumát. Magyarország ébredési folyamatában ma a határon túli magyarság is felsorakozik. – A Kossuth téren Ön is kinyilvánította véleményét az elmúlt napokban. Mi volt ezzel a célja? – Saját kezdeményezésből álltam ki, nem hívott senki. Úgy véltem, nem szabad egyedül hagyni a békés tüntetés, a békés tiltakozás résztvevőit. Beszédem után számtalan olyan visszajelzést kaptam a határon túli magyarság köréből – mindenekelőtt Erdélyből -, hogy ezt valakinek meg kellett tennie. Megköszönték, hogy kifejeztem nemzeti együttérzésemet a tüntetőkkel. – Mi a kiút a jelenlegi helyzetből? – Egyetlen lehetőségünk a helyzet megváltoztatására az, hogy nem nyugszunk bele a helyzetbe. Állhatatossággal, kitartással addig kell demonstrálniuk a nemzeti erőinknek, ameddig le nem mond a miniszterelnök, és ezzel együtt a kormány. Dűlőre kell vinni ezt a válságot, nincs más megoldás. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a nemzeti oldalon álló politikusainknak a bölcs és céltudatos közreműködése nagyon fontos, de az elemi erejű nemzeti elégedetlenséget semmi nem pótolhatja. Véleményem szerint a Gyurcsány-kormány már most parázson táncol, hiszen égető a helyzet. Nem szabad hagyni, hogy ez a helyzet kihűljön. – Egy személyes kérdés: a napokban kegyvesztett lett a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Mi történt? – Már öt éve minden hónapban egy alkalommal rám kerül a sor a Vasárnapi Újság igehirdetési rovatában. Legutóbb éppen október 1-jén tartottam meg szentbeszédemet, s már ezt a beszédet is cenzúrázták. Pontosabban két nappal hamarabb elkérték tőlem a szöveget, hogy ellenőrizhessék. Új szerkesztő került a Vasárnapi Újság élére. Nyilvánvaló, hogy a személyi változás ebben az esetben szemléletváltozást is hoz magával. A napokban egy rossz külalakú faxlevél érkezett hozzám, amelyben közlik, hogy nem tartanak igényt a további igehirdetési szolgálataimra a rádióban. Nyilvánvaló, hogy ez a visszautasítás nem rólam szól, hanem arról az új szerkesztőről, s arról az új szerkesztőségről, valamint a rádió azon műsorpolitikájáról, amely alól már a Vasárnapi Újság sem tudja magát kivonni. Kár érte, hiszen a Vasárnapi Újság még a legveszedelmesebb Ceausescu-korszak utolsó éveiben is képes volt teljesen rendhagyó módon a nemzeti érdekeket képviselni. Tarics Péter