A kormány azokat a fogyatékosságügyi programokat, illetve támogatásokat részesíti előnyben, amelyek önálló döntések meghozatalához, önálló jövedelemhez, végső soron pedig önálló életvitelhez segítik az érintetteket – nyilatkozta lapunknak Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Az elmúlt kilenc évben 18-ról 40 százalékra nőtt a megváltozott munkaképességűek között azok aránya, akik meg tudtak jelenni a munkaerőpiacon. Növekvő foglalkoztatásuk a munkaerőhiányt is megoldhatja.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Csizi Péter és Prohászka Csaba. Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A szakemberek szerint szakítani kell azzal az sok évszázados, ám rendkívül érzéketlen szemlélettel, amely szerint a sérült ember nem más, mint „megoldandó probléma”. Nem a hiányosságokat kell keresni a megváltozott munkaképességű munkavállalókban, hanem az értéket. Nem azt, amit nem tudnak, hanem azt, amit képesek megcsinálni.

Védett munkahelyen

Saját gyártású irodabútorok, piacvezető szerep a hazai irodai papír előállításában, önálló nyomdai üzletág, nagyipari felhasználóknak szánt háztartási papíráru készítése, az országban használt különböző méretű, színű és illatú szemeteszsákok 75 százalékának előállítása, hullámkarton- és papírdoboz-készítés, dekoratív díszdobozok gyártása a legnagyobb világmárkák számára Londontól Milánón át Párizsig, kefe-, partvis-, seprűgyártás nemzetközi áruházláncok részére, feltörekvő divatmárkákat kiszolgáló bőrdíszműüzletág, formaruhák, sportszerek, autó- és egyéb alkatrészek előállítása. Ízelítő a KÉZMŰ, az ERFO és a FŐKEFE, Magyarország legnagyobb, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, állami tulajdonú cégeinek kínálatából. Az ország teljes területét lefedő, évtizedekkel ezelőtt alakult vállalatoknál összesen mintegy kilencezer ember dolgozik, közel 90 százalékuk megváltozott munkaképességű. Csakúgy, mint Bódai Mária, aki már 30 éve a FŐKEFE Nonprofit Kft. munkavállalója. Papíripari termékeket készít, mappákat, naptárakat, füzeteket.

– Dajka végzettséggel rendelkezem, de 90 százalékos súlyos látássérülésem miatt nem tudtam óvodában elhelyezkedni. A hétköznapi életben, például a közlekedés vagy a vásárlás során gyakran érnek atrocitások, az emberek nehezen fogadják el a sérülteket, ha segítséget kérek, türelmetlenül reagálnak. A társadalom hozzáállása lassan változik. Az akadálymentesítés terén is jócskán akadna még tennivaló. Én igyekszem folyamatosan feszegetni a határaimat, sérült emberként is próbálok teljes életet élni, szabadidőmben például 20-30 kilométeres teljesítménytúrákon veszek részt.

Csizi Péter, a cégcsoport ügyvezető igazgatója arról tájékoztat, hogy a közvélemény gyakran nincs tisztában azzal, milyen magas nívójú termékeket köszönhet a sérült embereknek. Sokan mind a mai napig úgy tekintenek a vállalatra, mint szociális foglalkoztatóra, ez azonban téves sztereotípia. A cég ugyanis több mint 830 piaci megrendelő igényeit elégíti ki 13 üzletágban, amelyekben csaknem kilenc­ezer­féle terméket állítanak elő. Üzletfeleik között jelentős számú a külföldi partner, de többségében magyar piacra szánt, magyar termékeket gyártanak.

– Az ország minden régiójában jelen vagyunk, számos kisebb településen és bentlakásos szociális intézetben egyetlen munkaadóként. Missziónk, hogy munkát biztosítsunk a fogyatékossággal élő embereknek, és hogy jó minőségű, versenyképes termékeket állítsunk elő a piacon. A megváltozott munkaképességű dolgozók munkája tehát nem jelenthet és nem is jelent gyengébb színvonalat. Mi mindannyian csodálattal tekintünk azokra a termékekre, amelyek a gyár falai közül kerülnek ki, és azon dolgozunk, hogy ezeket az árukat egyre többen megismerjék.

Csizi Péter hozzáteszi, hogy nonprofit társaságként a tevékenységből befolyt nyereséget nem kell visszajuttatniuk a tulajdonosnak, vagyis az államnak, hanem vállalt küldetésükre fordíthatják: munkahelyteremtésre, béremelésre, valamint a munkakörülmények javítására. Az ügyvezető igazgató arról is beszél, hogy tavaly év végén egyszeri állami támogatásként közel 500 millió forintot fordítottak gépfejlesztésekre, egyrészt annak érdekében, hogy a munkavállalók egészségügyi problémáiból adódó nehézségeket ellensúlyozni tudják, másrészt pedig azért, hogy a kapacitásbővítéssel új üzleti lehetőségeket aknázhassanak ki.

Prohászka Csaba, a cégcsoport üzemeltetési igazgatója kiemeli, hogy a munkafolyamatok felépítése szervesen illeszkedik a megváltozott munkaképességű dolgozók adottságaihoz.

– Célunk, hogy sikerüljön olyan módon hasznosítani a fogyatékossággal élő emberek megmaradt munkavégző képességét, hogy közben értelmes tevékenységgel lássuk el őket. Általánosságban elmondható, hogy a megváltozott munkaképességű emberek átlagosan a hetven százalékát tudják nyújtani annak a teljesítménynek, amely a normál munkavállalókat jellemzi. Rendszerint lassabban dolgoznak, de a mérsékeltebb hatékonyság soha nem befolyásolja a késztermékek minőségét. A nyílt munkaerőpiac nem tudná minden esetben foglalkoztatni ezeket az embereket, de a legjobban teljesítő kollégáink megállják a helyüket piaci körülmények között is.

Prohászka Csaba azt is hangsúlyozza, hogy 2010 után szemléletváltás kezdődött az egészségkárosodással élő emberek foglalkoztatásában. A korábbi, főként támogatás-központú megközelítés termelésközpontúvá vált. A szakember a bérekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a többnyire részmunkaidőben dolgozó, megváltozott munkaképességű emberek havi jövedelme, a különböző jogcímen folyósított járadékkal együtt, a minimálbér szintjén mozog.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A nyílt munkaerőpiacon

Marika, a harmincas évei elején járó, értelmi sérüléssel élő munkavállaló, a KézenFogva Alapítvány segítségével egy éve talált rá első nyílt munkaerőpiaci állására, egy budapesti kávézóban. Bár kertész- és virágkötő szakmája van, egészségkárosodása miatt ezeken a területeken esélye sem volt elhelyezkedni. Szülei már nem élnek, családi támogatásra nem számíthat. Saját jövedelem nélkül nem tudná kifizetni a fővárosi albérletet, ahol szintén megváltozott munkaképességű barátjával él.

– Eleinte féltem attól, hogy elfogadnak-e, hiszen korábban sok csalódás ért, de szerencsére a kollégáim kedvesen fogadtak. – Napi négy órát dolgozom, szeretem a munkámat, konyhai kisegítő vagyok, főleg szendvicseket készítek, és mindenhol segítek, ahol tudok.

Marikát azonnal befogadták új kollégái, akik a kezdetektől fogva előítélet-mentesen közelítettek a megváltozott munkaképességű munkavállalóhoz. Tamás, aki szakácsként irányítja a fiatal lány munkáját, arról beszél, hogy nap mint nap türelmet, nyitottságot, kedvességet, érzékenységet és precizitást tanulnak tőle.

A KézenFogva Alapítvány tíz éve segíti a főként értelmi fogyatékkal élő fiatalok nyílt munkaerőpiaci szerepvállalását. Ez alatt az időszak alatt a mintegy 450 jelentkezőből végül csaknem 250 munkavállalót helyeztek el a munkaerőpiacon, főként csomagoló, árufeltöltő, konyhai kisegítő, takarító, informatikus, rendszergazda, recepciós, HR-es és telefonos ügyfélszolgálati munkatárs pozíciókban. Fehér Miklós divízióvezető arról számol be, hogy gyakran hónapok, de akár évek is eltelhetnek, amíg egy fogyatékkal élő munkavállaló állást talál. Ezeknek az embereknek a foglalkoztatása nagyon sok segítséget és felkészítést igényel.

– Nálunk minden egyes ügyfélnek személyes mentora van, aki szükség esetén támogatást nyújt az álláskeresőnek. Személyes interjú, illetve teszt formájában mindenkinek felmérjük a képességeit és az igényeit. Azok, akik alkalmasnak bizonyulnak a nyílt munkaerőpiacra, négyhetes munkára felkészítő képzésen vehetnek részt, esetenként a leendő munkahelyükön, ahol konkrét munkafeladatok mellett többek között a beilleszkedés és az érdek­érvényesítés szabályaival ismerkednek meg. Nemcsak a munkavállalóknak, hanem a munkáltatóknak is nyújtunk szolgáltatásokat, akik idővel rájönnek, hogy az állami ösztönzőkön túl más előnyei is vannak a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának.

Fehér Miklós kiemeli, a tapasztalatok azt igazolják, hogy a sérült emberek jótékonyan hatnak a munkahelyi kollektívára, befogadóbbá teszik a közösséget, nemcsak az új kolléga, hanem egymás iránt is. Mindez jótékonyan hat a csapat teljesítményére. A kezdeti nehézségeken túllendülve a fogyatékkal élő munkavállalók hosszú távon megbízhatóan dolgozó, lojális munkaerővé válnak. Ennek a jelenségnek pedig már társadalmi üzenete van. Csakúgy, mint annak a gyakorlatnak, hogy hazánkban sokkal nagyobb arányú a fogyatékkal élő emberek munkaszerződéssel történő, nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatása, mint Európa egyes fejlettebb szociális ellátással rendelkező országaiban, például Finnországban vagy Svédországban.

Marika. Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Akadálymentesítés a fejekben

Az Auchan vállalatnál 2010-ben indult el tudatosan a megváltozott munkaképességűek alkalmazása. Első munkatársaik siket pénztárosok voltak, de ma már országszerte mintegy 400 megváltozott munkaképességű munkavállaló dolgozik a cégnél, többségük árufeltöltői és pénztárosi munkakörben. Ezenfelül kifejezetten a megváltozott munkaképességű dolgozók részére létrehoztak olyan részmunkaköröket is, mint a növénygondozó, a lopásvédelmi eszközöket kihelyező áruvédőző vagy az élelmiszerek lejárati idejét figyelő frissességiidő-felelős pozíció. Bócsi Rita, az Auchan foglalkoztatást támogató HR-vezetője arról számol be, hogy az elmúlt évek során azt tapasztalták, nagyon hasznos, ha civil szervezet segítségével, közösen végzik a munkaerő kiválasztását annak érdekében, hogy a sérült emberek sikeresek lehessenek az Auchan által kínált munkakörökben.

– Cégünknek természetesen fontosak az állami támogatások, de aki csupán a pénzügyi és nem az emberi oldaláról fogja meg a kérdést, az szerintem nem lehet sikeres a nyílt munkaerőpiacon. Profitorientált vállalatunk elkötelezett a hozzáadott értéket teremtő, megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása iránt. Büszkék vagyunk arra, hogy tavaly már ötödik alkalommal részesültünk a Fogyatékosság-barát Munkahely elismerésben, és 2016-ban a befogadó közösség megteremtéséért különdíjat kaptunk. Úgy is mondhatnám, hogy mi itt az akadálymentesítést a fejekben kezdtük el!

Bócsi Rita azt is kiemeli, hogy nemcsak az Alapítvány mentorai, hanem az áruház osztályain dolgozó kollégák is pártfogóan viszonyulnak a fogyatékkal élő emberekhez. Az elmúlt két év adatai alapján kijelenthető, hogy az Auchanban több mint tíz százalékponttal alacsonyabb az elvándorlás a megváltozott munkaképességűek körében, mint a teljes állományban.

Ilyen lojális munkaerő Demmler Rajmund is, aki a KézenFogva Alapítvány támogatásával már négy éve dolgozik az Auchannál, jelenleg áruvédőző munkakörben. Az enyhe értelmi fogyatékkal élő fiatalember számára jeles dátumnak számít munkába állásának első napja, hiszen korábban nem tudott hosszú távon nyílt munkaerőpiaci körülmények között munkát vállalni, édesapja cégénél végzett különböző irodai tevékenységeket. Rajmund nagyon szeret az áruházban dolgozni, megbecsüli a helyét, de kollégái is elismerik őt. A beilleszkedéssel nem voltak gondjai. Úgy érzi, teljes életet él, szabad­idejében küzdősportokkal foglalkozik.

Az egészségügyi problémával élők legnagyobb számú közösségét hazánkban a mozgáskorlátozottak alkotják. Számuk jelenleg mintegy 200 ezerre tehető. Az egyik legnagyobb múltú hazai civil szervezet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke, Kovács Ágnes úgy véli, hogy – bár a köztudatban a mozgáskorlátozottság elsősorban vele született rendellenességként jelenik meg – a mozgássérültség az a fogyatékossági típus, amelybe az életkor előrehaladtával, baleset során vagy betegség maradványaként talán a legkönnyebben belekerülhetünk.

Kovács Ágnes szerint számos negatív társadalmi attitűd kapcsolódik a sérült emberek foglalkoztatásához. A MEOSZ-nál például több olyan magasan képzett kolléga is dolgozik nyílt munkaerőpiaci körülmények között, akiket súlyos mozgáskorlátozottságuk miatt az általános közgondolkodás valószínűleg nem tartana alkalmasnak az adott pozíció betöltésére. Az elnök hangsúlyozza, hogy a mozgáskorlátozott emberek iskolai előmenetele meglehetősen korlátozott, a felsőoktatásban különösen alulreprezentáltak. Az intézmények nem akadálymentesítettek, nem áll rendelkezésre kollégium, az oktatás még mindig nincs felkészülve arra, hogy a fogyatékosságban érintett hallgatókat átvezesse a rendszeren. Pedig ezeknek a fiataloknak a képzés, a tanulás az egyetlen lehetőségük arra, hogy egyenlő eséllyel lehessenek szereplői a munkaerőpiacnak, ahol azoknak a sérült embereknek a legnehezebb érvényesülni, akik a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.

– Az a kormányzati szándék, hogy lehetőleg minél több sérült ember legyen aktív szereplője a munkaerőpiacnak, mindenképpen elismerésre méltó, hiszen a saját jövedelem nyújtja a legmagasabb szintű szociális biztonságot a fogyatékos embereknek. Ne felejtsük azonban el, hogy több százezren várnak még arra, hogy egészségkárosodás nélkül élő társaikhoz hasonló esélyekkel léphessenek ki a munka világába, ami törvény adta joguk.

A szakember rámutat, hogy az OECD már egy évtizede kutatja a világban azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek a munkaerőpiacra történő bevonásával válaszokat lehetne adni az elöregedő társadalmak problémájára. A megváltozott munkaképességű és a fogyatékos emberek jelenleg hazánkban is kiaknázatlan erőforrást képviselnek. Ahhoz, hogy teljes életet élhessenek, esélyt kell kapniuk a döntéshozóktól és a társadalom valamennyi tagjától egyaránt.

Demmler Rajmund. Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Segítség az önálló életvitelhez
Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára kiemelt kormányzati feladatnak tartja a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatását.
– Hazánkban mintegy 5-600 ezer fogyatékos személy él. Közülük mennyien tudnak munkát vállalni a védett, illetve a nyílt munkaerőpiacon?
– A fogyatékossággal élő személyek munkavállalási esélyeit nagymértékben befolyásolja, hogy milyen súlyos az egészségkárosodásuk mértéke. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottságának aránya 2010-ben 18 százalék volt, ami lényegesen kevesebb, mint az általános foglalkoztatási szint. Ez a mutató az elmúlt években 40 százalékra emelkedett. Mivel azonban a tavalyi évben tovább erősödött a kereslet a megváltozott munkaképességű munkavállalók iránt, úgy gondolom, hogy ez a növekvő tendencia folytatódni fog.
– Mi a legfontosabb kormányzati szándék ezen a területen?
– A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásánál kettős célt fogalmazhatunk meg. Egyrészt fontos hangsúlyozni, hogy a kormány azokat a fogyatékosságügyi programokat, illetve támogatásokat részesíti előnyben, amelyek önálló döntések meghozatalához, önálló jövedelemhez, végső soron pedig önálló életvitelhez segítik az érintetteket. Mivel az önálló jövedelmet a munka biztosítja, a fogyatékkal élők munkához juttatása kiemelt feladat. Másrészt a fogyatékos emberek munkába állítása nyilván nemzetgazdaságilag is fontos szempont. Főként napjainkban, amikor azt tapasztaljuk, hogy számos szakterület munkaerőhiánnyal küzd.
– A nyílt munkaerőpiaci jelenlétet vagy a védett munkahelyeken történő elhelyezkedést preferálja inkább a kormány?
– Kétirányú a támogatás. Egyrészt az úgynevezett akkreditált cégek, vagyis a védett munkahelyek azoknak a fogyatékossággal élő személyeknek próbálnak meg állást biztosítani, akiknek a munkahelyre való eljutáshoz, illetve a munkavégzéshez külön segítségre van szükségük. Általában évtizedes múltra visszatekintő cégekről van szó, amelyek komoly tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a speciális területen. Idén 365 ilyen cégnek, illetve szervezetnek nyújt támogatást a kormány, mintegy 42 milliárd forint értékben, amivel 31 ezer megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásához járulunk hozzá. A 2018-as szinthez képest növekvő állami támogatásról beszélünk, hiszen ez az összeg tavaly 39, 5 milliárd forint volt.
– Mi a helyzet a nyílt munkaerőpiaccal?
– Azoknál a hazai cégeknél, ahol 25 főnél többen dolgoznak, kötelesek megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatni, a létszám öt százalékának erejéig. Amennyiben egy munkáltató nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, akkor egy úgynevezett rehabilitációs adót kell fizetnie, kvázi büntetőadóként. Ez a szabály is a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására ösztönzi a munkaadókat. Ehhez az állami ösztönzőhöz ráadásul járulékkedvezmény is kapcsolódik. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a cégek rehabilitációs kártyával vehették igénybe ezt a kedvezményt, amelyet tavaly 38 ezer munkavállaló után, 9100 munkáltató vett igénybe. A még kedvezőbb foglalkoztatási feltételek kialakítása érdekében a rehabilitációs kártyát 2019. január 1-től eltöröltük, tehát ettől az évtől ezeket már nem kell igényelni, a kedvezmények e nélkül is járnak a cégeknek, megváltozott munkaképességű dolgozó munkába állításakor.
– Mennyire érzékelhető a szemléletváltás a munkaadóknál?
– A legfontosabb, hogy a cégeknél és cégvezetőknél kialakuljon egyfajta befogadó hozzáállás a megváltozott munkaképességű emberek iránt, akik ha megtalálják a számukra megfelelő munkakört, komoly hozzáadott értéket tudnak teremteni. Közös társadalmi ügyünk, hogy megismertessük a cégvezetőkkel és a közvéleménnyel a követendő jó gyakorlatokat. Ezt a célt szolgálja például a Fogyatékosság-barát Munkahely elismerés létrehozása is. A fogyatékosságügytől nem kell félni, nem kell a jelenséget falak közé zárni, hanem lehet természetesen együtt élni vele. Attól, hogy valaki fogyatékossággal él, még ugyanannak a társadalomnak az értékes tagja.
– Érdekvédelmi szervezetek szerint dicséretes, hogy egyre bővül a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak köre, de még mindig sokan kiszorulnak a munkaerőpiacról, ráadásul a jelenlegi oktatási szisztéma nem tudja az egyenlő esélyek elve mentén átvezetni a sérült embereket a rendszeren. Vagyis nem tartunk ott, hogy hátradőlhetnénk…
– Úgy vélem, hogy a fogyatékosságügyi területen sosem fogunk ott tartani, hogy hátradőlhessünk. Az a szándékunk, hogy segítséget nyújtsunk a problémák megoldásában. Én a folyamatot tartom fontosnak, azt a tendenciát, hogy növelni tudjuk a munkavállalók számát, elősegítve az önálló életvitelüket. Magyarország ezen a területen rendkívül nagy hátránnyal indult. Ne felejtsük el, hogy fogyatékos ügyről és politikáról csak a rendszerváltás óta beszélhetünk. A II. világháborút követő évtizedekben hazánkban ez jórészt tabutéma volt. Most próbáljuk meg behozni a lemaradást, és úgy gondolom, hogy jó irányba haladunk.