Ess, eső, ess…
A nyári aszályos időjárás, a drámai csapadékhiány súlyos helyzetet idézett elő folyóink és tavaink, különösen a Velencei-tó vízállásában, míg a kisebb patakok és tavak közül több teljesen ki is száradt. Az elmúlt napok csapadékos időjárása ugyanakkor bizakodásra adhat okot. Ennek apropóján utánajártunk, hogyan változott az elmúlt fél évben nagy tavaink, azaz a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő-tó vízállása.
A súlyos csapadékhiány, mindehhez pedig az átlagosnál magasabb hőmérséklet bőven elég volt ahhoz, hogy a Velencei-tó vízhiánya tavaly nyárra olyan mértékű legyen, hogy tó sportolásra gyakorlatilag alkalmatlanná váljon. Bár a „mély víz”-re figyelmeztető tábla maradt, nemhogy mély nem volt sehol, de szinte víz is alig akadt a medrében. Helyenként csontszáraz foltok, víz nélkül maradt csónakkikötők, szinte holdbéli táj fogadta a part látogatóit.
Sokan már a vészharangot kongatták, a tó kiszáradását vizionálták. Ami egyébként százévenként elő is fordul. Merthogy átlagos mélysége alig másfél méter, így a vízszintje nagyon gyorsan képes reagálni az aktuális időjárásra. Nem mellesleg pedig szikes tó, amely amúgy is hajlamos a kiszáradásra. A csapadék nélküli, már-már trópusian meleg időjárással párhuzamosan ráadásul tömeges halpusztulás is jelentkezett, amelynek hátterében a vízhiány következtében fellépő oxigénhiány, illetve később egy harcsákra veszélyes fajspecifikus harcsavírus aktiválódása állt.
Bár a múlt év valóban súlyosan aszályos volt, a szakemberek szerint ez ugyanakkor mégsem tekinthető rendkívüli méretűnek, hiszen hasonló súlyosságú aszályok 20-50 évente bekövetkeznek Magyarországon. A XX. században például 1930 és 2000 között 33 csapadékhiányos évet regisztráltak, amelyek közül az 1935-ös, az 1952-es és az 1990-es volt a legsúlyosabb.
– Általánosságban elmondható, hogy 2022-ben nagy tavainkat, azaz a Balatont, a Velencei- és a Fertő-tavat a halmozódó csapadékhiány és az átlagosnál melegebb időjárás következtében vízhiányos állapot jellemezte – foglalja össze az elmúlt évet Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője.
Bár a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő területére szeptemberben, novemberben és decemberben a viszonyítási, azaz az 1991 és 2020 közötti időszak havi átlagértékeinél több csapadék hullott, ez a többlet nem kompenzálta, csupán mérsékelte a megelőző hónapok vízhiányát. Ugyanakkor a múlt év utolsó napjára mind a három tó vízállása emelkedett, ami különösen a Velencei-tó esetében volt fontos, hiszen tavaly szeptember 19-ére a maga 53 centiméterével új negatív rekordot ért el.
A január első napjaiban érkező jelentős csapadék további bizakodásra adhat okot. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint a Balaton vízgyűjtő területén január 1. és 10. között 32,3 milliméter csapadékot mértek, ami a sokéves januári átlag 101 százaléka. Hasonló jó hírrel szolgáltak a Velencei-tó vízgyűjtő területéről is, ahová ugyanebben az időszakban 53,5 mm eső esett, ami a sokéves januári átlag 178 százalékának felel meg. Ezzel szemben a Fertő-tó környékére január elején csupán 7,5 milliméter csapadék jutott, ami a sokéves januári átlag mindössze 27 százaléka.
– Nagy tavaink vízháztartási helyzete az elmúlt két év halmozódó csapadékhiánya miatt jelenleg is kedvezőtlen, és a múlt év második félévében lehullott csapadék csupán mérsékelni tudta a vízhiányt. Az elmúlt napok csapadékos időjárása növelte ugyan a vízmérleg bevételi oldalát, ahhoz azonban, hogy a helyzet javuljon, további jelentős esőre vagy hóra volna szükség – mondja a szóvivő.
Erre talán meg is van minden esély, hiszen a középtávú meteorológiai előrejelzések alapján a január jelentősen csapadékosabbnak ígérkezik az átlagosnál. Vagyis bizakodhatunk, hogy az idei nyáron újra zavartalanul lehet majd fürdeni a Velencei-tóban, és a kedvező vízállásnak köszönhetően helyreáll a tó ökológiai egyensúlya is.
