– Az utóbbi időben egyre több olyan hír érkezik az unióból, mintha elmúlt volna a bővítés eufóriája az EU-tagországokban, és ez bizonyos fokig meghatározza a belépők hangulatát is. Egyre több vitáról, zavarról hallunk az egységes rendszer működésével kapcsolatban is. Mi az oka ennek?

– Részben az, hogy az EU-bővítés a kelet-európai forradalmak, a rendszerváltoztatás után 15 évvel történik meg, és ez jelentős mértékben megváltoztatta a hangulatot. Másik fontos tényező lehet, hogy sok országgal bővül az unió, ami megnöveli a félelmeket mind a két oldalon. Azok is félnek, akik belépnek az EU-ba, mert nem tudják, hogy milyen jövő is vár rájuk. Ráadásul nem olyan feltételekkel lépnek be, mint a régiek, mert tízéves, de talán még annál hosszabb átmenetek is lesznek, míg teljesen egyenjogú taggá válnak bizonyos juttatások elnyerésében. Természetesen az rajtunk múlik, hogy például az euró bevezetésének, vagy a schengeni határhoz való csatlakozásnak mikor felel meg Magyarország. A korábbi tagországok részéről olyan aggályok is felmerülnek, hogy vajon működik-e majd a kibővített rendszer, mert már a 15 fős unióban is komoly nehézségeket okozott a bonyolult döntéshozatal. Most jut el igazából az emberekhez, most kezdik el majd a bőrükön érezni mind a belépő országokban, mind a régi tagországoknál, hogy miről is szól a történet. Ez pedig óhatatlanul olyan helyzetet teremt, amiben nő a bizonytalanság és egyre több olyan politikai véleményt hallani, amelyek arról szólnak, hogy az újak még nem felkészültek, a nyugat-európai közvéleményben is növekszik a bővítést ellenzőknek a tábora. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a folyamatot akkor sem lehet megállítani, ha a korábbi bővítéspárti hangulat némileg alábbhagyott is Európában.

– Ráadásul a bővítés arrafelé is mind jobban belpolitikai kérdéssé válik.

– Igen, hiszen mindenhol lesznek európai parlamenti választások és ezek témái között az egyik legfontosabbként szerepel az EU-bővítés.

– Az unió új alkotmányát sem sikerült végleges formába önteni május 1-je előtt. Jelentett volna valamit, ha elkészül és elfogadják azt a bővítés előtt?

– Természetesen sokat segített volna a bővítés elfogadottságán, ha elkészül a végleges alkotmány. Egyelőre nem látni, hogy milyen esélye van az elfogadásának. Én inkább arra fogadnék, hosszan elhúzódó folyamat lesz, és még a végén sem biztos, hogy megszületik a mindenki által elfogadhatónak tartott alkotmányos szerződés. Megjegyzem, már az alkotmány meghiúsulását is a bővítés rovására írták, hiszen állítólag több ország mellett a lengyelek voltak azok, akik a legjobban ellenezték az elfogadását. Valójában inkább az történt, hogy a lengyelek még nem elég gyakorlottak, és tulajdonképpen ők maradtak a pácban az utolsó pillanatban, míg a többiek, akik igazán ellenezték, eljátszották, hogy nem rajtuk múlott az alkotmány elfogadása. Így aztán Brüsszelben tavaly decemberben már senki nem akarta igazából az alkotmány elfogadását az akkori formában. Maga az alkotmány megléte vagy nem léte nem okoz fennakadást az EU működésében, mert az unió a jelenlegi nizzai szerződés alapján is működőképes, de ha nem lesz új alkotmány, az komoly bizalmi válságot eredményezhet az EU-n belül.

– Magyarország nem akadályozta az alkotmányozási folyamat lezárását a kisebbségi kérdés erőltetésével?

– Nem ez volt fő témája a tárgyalásnak. Az alkotmányozás végéhez közeledve úgy tűnt, hogy elfogadják a javaslatainkat. Ha a kisebbség szó belekerül az alkotmányba, arra már sok mindent lehet alapozni. Sajnos a soros elnökséget éppen ellátó írek azt mondták, hogy hiába jött létre megegyezés egy csomó kérdésben, mindenről újra egységesen kell majd megegyezni. Tehát továbbra sem ülhetünk a babérjainkon, hogy most aztán véglegesen megoldottuk a kisebbségi ügyet. Tovább kell dolgoznunk, mert e kérdés ellenzői szintén tovább folytatják aknamunkájukat.

– Hogyan fogadták az erdélyi autonómiatörekvések felerősödését az unióban?

– Az az igazság, hogy Nyugat-Európában elég nagy meglepetéssel fogadják, már ahol egyáltalán hallanak róla, az erdélyi autonómia gondolatának ilyen erővel történő megjelenését. Hiába tudjuk azt, hogy ilyen autonómia létezik Spanyolországban, Katalóniában vagy Dél-Tirolban, és még Nagy-Britanniában is, ahol a walesiek és a skótok is efelé haladnak, a Nyugat miután ilyen kéréssel még nem találkozott – bár Koszovó nagyon fontos példa lehet erre, ahol elfogadták az autonómiát – magyar követelésként, ezért ez még nagyon kezdeti stádiumban van. Nekünk kell tennünk azért, hogy ha a katalánoknak és a dél-tiroliaknak sikerült, és legitim a törekvésük, hogy akkor hasonlóképpen kell kezelni a magyarok kérését is. Nem lesz könnyű, nemrégiben a spanyol nagykövet azt mondta nekem, hogy a katalán példa nem exportálható.

– Miért?

– Szerinte azért, mert azt az autonómiát speciálisan spanyol helyzet eredményezte. De ha már a kisebbségeknél tartunk, hadd mondjak el még egy dolgot! Amikor korábban a kisebbségekről beszéltünk a konventben, majd a kormányközi konferencián, gyakorlatilag a nulláról kellett indulnunk ezeknek az ügyeknek az elmagyarázásában. Az is nagyon érdekes helyzetet teremtett, hogy eddig az EU-ban a kisebbségi kérdéshez általában pozitívan viszonyultak, de egyre több olyan ország jelentkezett, amely határozottan ellenezte azt valamilyen doktrinális vagy egyéb nemzeti okokból, és nem voltak olyanok, amelyeknek ez valóban fontos lett volna. Azzal, hogy most az EU tagjai leszünk, bizonyos értelemben egyensúly jön létre, amely talán európai szinten is pozitív hatással lehet e nagyon fontos kérdés megoldására.

– Ez nyilván abból is következik, hogy nálunk a kisebbségek ügye a határon túlra szorult és nemzeti-etnikai kérdéssé vált, míg nyugat-európai országokban belügyi problémaként, elsősorban a bevándorlás, a migráció hatásaként jelentkezik. Mintha nem ugyanazt értenénk kisebbségi kérdés alatt az EU-ban, mint Magyarországon.

– Minden egyes vita azzal kezdődik, hogy definiálni kell magának a kisebbségek a fogalmát. Kisebbségi ügyekben Európa még nagyon kezdeti állapotban van. Így szerintem akkor járunk el helyesen, ha elfogadjuk azt a fajta hangulatot, ami jelen pillanatban az EU-ban van, és inkább kisebbségbarát. Ez ugyan nem különböztet meg nemzeti és etnikai kisebbségeket, de nagyon sok civil szervezet van mögötte. Ezt az erőt kell megpróbálni beállítani a céljaink mögé. Persze az is fontos, hogy egy idő után elváljon egymástól a kettő, hiszen mások a problémái a nemzeti és etnikai kisebbségeknek, mint mondjuk a muzulmánoknak Franciaországban. Valaki felvetette egy sajtótájékoztatón, amikor erről beszéltünk az EP-ben, hogy e döntésünkkel éppen a franciaországi muzulmánokat segítjük, akik a fejkendő használatáért harcolnak, amit a franciák tiltanak. Én azt mondom erre, hogy segítjük és egyet is értek a törekvéseikkel, mert azt gondolom, hogy mindenki viselhesse a saját identitásának megfelelő jelképet. Miért ne támogatnánk más kisebbségek harcát? Azért küzdünk, hogy egyáltalán kerüljön be az uniós intézmények teendői közé a kisebbségi kérdés, mert jelenleg nincs háttere az EU bürokráciájában. Pontosabban néhány hete az Európai Parlamentben elértük, hogy intézményesen kerülhet be a kisebbségek ügye az EU hivatali rendszerébe, ugyanis fideszes javaslatra három EP-bizottságban, a külügyiben, az igazságügyiben, amely az unión belüli kisebbségekkel is foglalkozik és a kulturális bizottságban is szerepel a kisebbségek ügye. Ez kisebb visszhangot váltott ki Magyarországon, mint a kommunizmus elítéléséről szóló határozat, de jelentőségében legalább ahhoz mérhető. Az egyik legjelentősebb eredmény, amit sikerült az elmúlt egy esztendőben kisebbségi területen elérnünk, ugyanis a 2004-től felálló parlamentben öt éven keresztül az említett bizottságok, ha kisebbségi ügyeket vetünk fel, akkor kötelesek lesznek megtárgyalni őket.

– Miről szól a kommunizmust elítélő határozat?

– Az volt e határozat célja, hogy szimbolikusan is lezárjunk egy időszakot. Európában még nem született a kommunizmust általánosságban elítélő döntés, míg a nácizmussal szemben számos ilyen létezik, és nem vetik fel azt, amit itt Magyarországon több szocialista politikus is szóvá tett. Nevezetesen, hogy miért kell a rendszerváltást követő 15 év után ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha e szerint mérnénk az emberi jogsértéseket, a diktatúrák elítélését, akkor Kovács László MSZP-pártelnök – aki nemrégiben a fasizmus előretöréséről beszélt Magyarországon – definíciója szerint már nem lehetne elítélni a nácizmust. Éppen ezért született egy határozat, hogy végre megszűnjön a kettős mérce az egységes Európában és méltó megemlékezést kapjanak a kommunizmus áldozatai európai szinten is. És ami nagyon fontos, hogy a határozat kimondja, a XX. századnak két egyformán elítélhető önkényuralmi rendszere volt, a nácizmus és a kommunizmus.

– A hazai balliberális médiumokban arról cikkeztek, hogy ez a határozat a baloldal egyes vezető politikusai elleni támadás. Mennyiben érinti a kommunista rezsimben is vezető beosztásban dolgozó személyeket?

– Valóban erről volt a legnagyobb vita. Megjegyzem, a szocialisták még azt is vitatták, ami e határozat bevezetőjében szerepelt, ami arról szólt, hogy bizonyos kommunista rendszerek napjainkban is fenyegetik a világbékét. Ezt az egyik szocialista képviselő kikérte magának. Nem tudom, hogy miért magának kérte ki. Talán nem olvassák az amerikai jelentéseket, miszerint Észak-Korea atomfegyverkezésével és militáns diktatúrájával fenyegeti a világbékét? A lényeg, hogy napjainkban is él a kommunizmus messze nyúló árnyéka. Tehát az a probléma, amit ez az egész határozat felvet, az nem múltbeli és kizárólag múzeumokba tartozó kérdés, hanem nagyon is aktuális, amelyekről vita folyik ezekben a országokban. Ma is élnek, akiket meghurcoltak, és ma is élnek azok, akik meghurcolták őket.

– Nem egy esetben vezető pozícióban, irányítják az országot…

– Tulajdonképpen azt a nagyon egyszerű és teljesen természetes dolgot mondja ki a határozatnak itthon nagy vitát kiváltó része, hogy azok az emberek, akik évtizedeken keresztül ásták az árkot, vagyis dolgoztak Európa megosztásán, a KGST-t és a Varsói Szerződést dicsőítették, és a NATO, valamint az Európai Közösség ellen harcoltak, vagyis Európa megosztásán fáradoztak, a kommunista diktatúra szolgálatában, gondolják meg, hogy az újraegyesített Európában vállalnak-e bármilyen szerepet. Nem arról volt szó, hogy nem vállalhatnak, hiszen egy ilyen határozat nem tudja átírni az EU alapszerződését. A határozat inkább egy morális felszólítás. Egyébként ilyen nagy vitát egyedül Magyarországon váltott ki ez, túl sokan magukra vették! Az ideges és hisztérikus reakciók egy kicsit fel is hívták Európa figyelmét arra, hogy mi gond lehet a magyar szocialistákkal, ha ennyire túlreagálják a határozatot.

– A szocialisták talán azért is csaptak nagy zajt, mert a belpolitikában akarták hasznosítani azt, hogy „a Fidesz az EU-ban is csak bajkeverő”.

– Büszkén vállalom, hogy ennek a határozatnak az egyik kezdeményezője vagyok, mert azt gondolom, hogy tartozunk ennyivel a kommunizmus áldozatainak. Ennél jóval többel is tartoznánk, de ha csak ennyit is meg tudunk tenni, az is eredményként értékelhető. Nem azért vállaltam a feladatot, mert a napi politikában bármilyen módon előnyt vagy hátrányt hoz számomra, vagy akár a Fidesz számára, egyszerűen demokratikus elkötelezettségből csatlakoztam a munkához. Ebből következően pedig maga az, hogy e kérdéshez ki hogy viszonyul, már másodlagos. Itthon félreértelmezték a szöveget, mert abban nem szerepelt, hogy minden kommunista párttagra vonatkozik a határozat, meg hogy a nyugat-európai kommunistákat is ide kellene sorolni. Ami abszurdum, hiszen nem lehet összehasonlítani a kelet-európai és a nyugat-európai kommunista pártokat, még akkor sem, ha a gondolkodásukban esetleg hasonló nézeteket vallanak. Nyugat-Európában sosem volt esélyük ezeknek a pártoknak arra, hogy totalitariánus rendszereket építsenek ki és működtessenek. A képviselőiket szabad választásokon keresztül választották meg az akkori francia, spanyol, olasz vagy bármilyen más országok polgárai.

– Milyen támogatottsága volt ennek a határozatnak?

– Az Európai Néppártban sok országot sikerült a munkacsoport tagjai közé bevonni. A spanyoloknak voltak fenntartásaik, elsősorban abból eredően, hogy Spanyolországban véres polgárháború után egy speciális történelmi helyzetben született meg az ottani erők közti kiegyezés, hogy kölcsönösen nem hánytorgatják fel egymás számára sem a náci, sem a kommunista múltat. Nem Kovács László és nem Horn Gyula ellen készült dokumentum, ennél sokkal emelkedettebb szempontok vezéreltek: a kommunizmus áldozatairól történő megemlékezés. Az, hogy ez rájuk is vonatkozik, azért nem mi vagyunk a felelősek, hanem ők – korábbi tetteik alapján.

– Mi várható a nyári EP-választásokon? Megmarad a mostani néppárti többség?

– Különböző közvélemény-kutatások alapján azt lehet mondani, hogy jó esély van arra, hogy a néppárt megtarthatja vezető szerepét az EP-ben. Ez fontos lenne, mert 1999 óta a néppárt adja a legnagyobb frakciót, addig a szocialisták voltak a legnagyobbak európai szinten. A kommunizmusról szóló vitában is igen tanulságos volt, hogy mennyit is számít a többség, mert az Európai Parlamenten belül is folyik egyfajta ideológiai, politikai küzdelem. Magyarországon szintén nagyon sokan azt akarják, hogy felejtsük el a kommunizmust. A polgári kormány tett arról, hogy ez ne történhessen meg. Nyilván kényelmesebb lenne a szocialistáknak, ha mindent elfelejtenénk és maradna a mostani állapot, míg más történelmi bűnöket előszeretettel aktualizálnának továbbra is. Tehát nagyon fontos, hogy európai szinten is meglegyenek azok az erők, amelyek ezt az egész ügyet fontosnak tartják, és ebben hadd idézzem azt a gondolatot, ami kiváltotta a határozatot. A lett elnök asszony, aki egy Kanadába emigrált család sarja, életének nagy részét ott töltötte, és a függetlenség után Lettországban elnökké választották, azt mondta, hogy a nácizmus elleni küzdelemben sem volt elegendő a csatatéren legyőzni ezeket az eszméket. Folyamatosan kell küzdeni ezek ellen, hogy soha ne ismétlődhessék meg se a nácizmus, se a kommunizmus szörnyű totalitariánus rendszere. Tehát, amikor itthon szavazunk az első szabad európai választáson, akkor már nem létezik külön belpolitika és külön külpolitika.

– Fontos szerepe van az Európai Parlamentnek, ott dőlnek el a dolgok és nem az unió kormányának nevezett bizottságban?

– Az Európai Parlament az unió legpolitikusabb intézménye, hiszen ott vannak jelen a pártok, a bizottságban, a tanácsban pedig bürokraták, kormányok képviselői vagy az uniónak a hivatalnokai ülnek. Az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, amelyik valóban politikai teret hoz létre, ahol az előbbiekben említett típusú politikai vitáknak van legitimitása. Úgy gondolom, ha valaki demokratának vallja magát, akkor a kommunizmust elítélő határozatot egy liberális vagy egy szocialista is nyugodtan elfogadhatná itthon és az unióban is. Ezért nem is értettem, hogy miért volt az a vehemens tiltakozás, hiszen akkor nem nagyon tehet mást, minthogy adja a nevét ehhez a határozathoz.

– A kormány kijelölte a magyar EU-biztost. Milyen volt az egyeztetés a személyéről?

– A kormányzat ígéreteiről már közismert, hogy igen gyorsan amortizálódnak. Két hónap alatt sikerült elfelejtenie Kovács Lászlónak azon december 2-án tett ígéretét, amikor azt mondta, hogy az EU-biztos személyéről egyeztetnek az ellenzéki pártokkal. Én vettem részt ezen a beszélgetésen, és hogy ezt egyeztetésnek vagy tájékoztatásnak tekinthető-e, azt az olvasók könnyen el tudják dönteni abból, hogy 10.30-kor kezdődött a négyszemközti megbeszélésünk Kovács Lászlónál a Külügyminisztériumban, eközben 10.45-kor – még nem ért véget a megbeszélésünk –, Medgyessy Péter az Országgyűlés Munkácsy Termében már bejelentette a magyar uniós tisztségviselőket. A tájékoztatás is igen szűk szavú volt, mert annyi történt, hogy megkaptam a jelöltek életrajzát. Amikor Németországban hasonló helyzet fordult elő, óriási botrány tört ki. Magyarországon mínuszos hír volt az, hogy az ellenzékkel nem egyeztetett a kormány. További furcsaság, hogy a biztos megbízatása Magyarország esetében októberig érvényes. Egyébként a magyar kormány az egyetlen a most belépő országok közül, amely úgy nevezte meg a biztos személyét, hogy jelezte, nem tekintik véglegesnek, októberben újat jelölnek. Ez nehéz helyzetet teremthet, mert ezáltal a magyar érdekérvényesítés csorbát szenved, hiszen a biztos maga is, és ő róla is mindenki tudja Európában, hogy csak októberig tölti be ezt a tisztséget. Így nem végezhet érdemi munkát.

– Talán nem találtak olyan személyt, aki hosszabb távon elláthatná a feladatot?

– Azt gondolom, hogy bizonyos dolgok összefüggenek. Az, hogy miközben Horn Gyula meghívja Schmitt Pált, a Fidesz EP-listavezetőjét egy megbeszélésre a nemzeti minimumról, amelyben ő veti fel, hogy beszélgessenek, egyeztessenek. Tehát nemcsak Kovács László, hanem Horn Gyula is megígérte Schmitt Pálnak, hogy szükség van arra, hogy európai ügyekben egyeztessünk. Ezt a Fidesz természetesnek gondolta, és egy hétre rá, mintha mi sem történt volna, végül is semmiféle egyeztetés nem történt az unióba kiküldendő személyekről. Márpedig ez tipikusan a nemzeti minimum kérdéskörébe tartozik, olyan, amelyben szükséges a nemzeti egyetértés, hiszen a biztos a legerősebb funkció az unióban. Nem mindegy, hogy a kiküldött mögött ott áll-e a teljes magyar politikai spektrum, vagy pedig az egyik oldal erőszakosan ráerőlteti a jelöltjét a másikra. Nem is kommentáltuk a személyeket, hiszen nem vontak bele a kiválasztásukba, tehát sem a jó, sem az esetleges negatív tulajdonságaikat nem kívánjuk kidomborítani, nem minősítjük őket. Az eljárás elfogadhatatlan, mert amellett, hogy belpolitikailag illegitim, rontja az ország érdekérvényesítő képességét. Ugyanakkor mi minden egyes kinevezettel együtt fogunk működni a magyar nemzeti érdekek képviselete érdekében.

– A szocialisták olyan listát állítottak, amelynek az első helyeiről nem mennek ki az unióba. Kovács László, Horn Gyula jelezte, hogy nem akar EP-képviselőként is dolgozni. Medgyessy Péter kormányfő meg tetézte ezt azzal, hogy közös listást javasolt állítani az ellenzéki pártokkal. Mi a véleménye erről?

– Menjünk sorba. Az MSZP-listát egyszerűen a választók megtévesztésének lehet tekinteni. Ráadásul azzal a hazugsággal is párosul, amit nap mint nap hallunk, amikor erről beszélnek szocialista politikusok, hogy ez teljesen normális és bevett szokás Nyugat-Európában. Volt ugyan példa hasonlóra, de mindenhol óriási felháborodást váltott ki a megoldás. Az, hogy egy pártnak a teljes vezérkara diszkreditálja magát, hogy szavazzatok rám, de nem akarok az Európai Parlamentben dolgozni, ez a választók félrevezetése és egyértelműen annak a szándéknak a nyílt leleplezése, ami ellen a valóságban tiltakoznak. A szocialisták azt mondják, hogy a kampánynak az unióról, az első szabad európai választásoknak a szabad Európáról kell szólnia, miközben a valóságban automatikusan belpolitikai kérdéssé teszik az ügyet. A közös lista javaslata pedig csak olyan személytől jöhetett, aki tizenöt év alatt sem értette meg a demokrácia lényegét. Nem a választópolgárokat kell kizárni a demokráciából, a demokratikus választásokból és a nemzeti egyetértésnek az unióban nem a hatalmi osztozkodás terepén kell érvényesülnie, hanem a mindennapi életet érintő kérdésekben. Úgy, mint az éppen tüntető gazdák, a vállalkozók, a nyugdíjasok, a fiatalok dolgairól. Nem véletlen, hogy Medgyessy Péter javaslatai nem ezekre vonatkoztak. Brüsszelben egyébként bombaként robbant a javaslat és jelentősen rontotta Magyarország hírnevét. Többen értékelték úgy e megnyilatkozást, hogy az egykori kommunisták képtelenek elsajátítani a jogállamiság elemi szabályait: kutyából mégsem lett szalonna.

– Nemrégiben olyan hír látott napvilágot, hogy új antant és egy igazgatótanács alakul az EU-ban, mert a francia–angol–német trió megpróbál valami újat behozni, mielőtt megtörténik a bővítés. Mi igaz ebből?

– Az alkotmányos szerződés kudarca részben annak is betudható, hogy néhány nagyobb ország fejében eleve más dolgok forognak, mint a többségében. Bizonyos területen a franciák és a németek a szorosabb együttműködés kialakításán fáradoznak. Különös tekintettel arra, hogy a németek és a franciák nagyon megijedtek attól, hogy most már olyan nagy az unió, hogy kettőjüket a többiek, a spanyolok, az angolok, az olaszok és a kisebbek leszavazhatják. Például az iraki konfliktus kapcsán be lettek kerítve, hiszen az új tagok, a dél-európai országok és Nagy-Britannia együttesen írta alá azt a bizonyos nyolcak levelét, ami ellentétes volt a németek és a franciák politikájával. Ez volt a francia–német közeledés előszele, de számos más ügyben is úgy gondolták vagy gondolják, visszatérve a kezdő témához, hogy a bővítés elsietett, nem tudják előre a következményeit, és nem akarják fenyegetve látni az unió összetartását. Ennek lehet egyik jele a találkozó, különös tekintettel arra, hogy néhány kisebb uniós tagország elsősorban katonai és biztonsági területen vonakodik a szorosabb együttműködéstől.

– Az antant szó nem igazán kellemes emlékeket idéz…

– Ez azért került szóba, mert most van az évfordulója az antant megalakulásának.

– Lesz-e olyan lehetőségük a kisebb országoknak, hogy az őket is érintő komolyabb ügyekbe beleszóljanak, hiszen a pénzt mégiscsak a nagyok adják. Milyen szerepet tölthetünk be az úgynevezett igazgatótanácsban?

– Sajnos az európai szolidaritás csökkenésének az az egyik kihatása, hogy csökkent az adakozókedv a nagyobb országok részéről. Magyarország például május 1-jétől, a belépéstől kezdve jelentős összegekkel támogatja minden évben a brit költségvetést. Ez még a Margaret Thatcher által kivívott visszatérítési kedvezménynek köszönhető, amelynek révén minden ország fizet Nagy-Britanniának. Tehát komoly összegekkel járulunk hozzá ahhoz, hogy a brit költségvetés gondjait megoldjuk. Összességében persze, ha a dolgok jól sikerülnek, bár ezzel kapcsolatban is vannak aggályok, akkor azért ez nem jelent Magyarországnak többletterhet, és kifizetődőbb lesz anyagilag is az unióhoz tartozni, mint kívülállónak lenni. Léteznek a szerződésben rögzített átmenetek, de ami ebből a szempontból igazán fontos, hogy az EU abban nyújt esélyt az újonnan belépőknek, köztük Magyarországnak is, ha magunk hajlandók vagyunk a saját érdekeinkért küzdeni, akkor azért egy jobb helyzetet tudunk teremteni. Többször elmondtuk már, hogy senki nem fog helyettünk küzdeni, sőt inkább ellenünk ható erők lesznek. Nemrégiben Magyarországon járt Pat Cox, az EP elnöke, és ő is elmondta, Orbán Viktor is idézte az országértékelő beszédében, hogy 15 évig rossz kormánya volt Írországnak, addig nem mentek jól a dolgok, aztán 15 évig jó kormánya volt, és akkor már működtek a dolgok. Rajtunk múlik, hogy az előnyöket ki tudjuk-e hozni, vagy ha kell, sajtolni az EU-ból. Mert az unió nem olyan értelemben kárhoztat minket szegény rokoni szerepre, hogy diszkriminálna, ez csak egy bizonyos átmeneti időszakra lehet érvényes. A lehetőséget mindenkinek megadja, és ha valaki nem akar vagy nem tud élni ezzel, akkor az komoly gondot okozhat az adott országnak. Ilyen értelemben Magyarországon rosszak az előjelek, mert a jelenlegi kormány jutott el a tárgyalásokon a fejezetek lezárásáig, és ha összehasonlítjuk Lengyelország és Csehország által elért eredményekkel az egy főre jutó magyar forrást, akkor bizony hazánk igencsak a sereghajtók közé tartozik az újak között. Nem jól tárgyaltak a magyar kormány képviselői az unióval. Azt is mondhatjuk, hogy az unió jó Magyarországnak, ha jó magyar kormány van hatalmon, de komoly veszélyeket jelenthet Magyarországnak az unió, amikor gyenge és rossz kormány van hatalmon.

– Előfordulhat, hogy úgy alakul a világpolitika, miszerint néhány éven belül darabjaira hull az új unió?

– Maga az unió rendszere eléggé összetartó és sok olyan elemet tartalmaz gazdasági területen, ami azért megnehezítené a széthullást.

– Ellensúlyozná a Medgyessy-kormány tehetetlenségét, ha a júniusi EP-választásokon a Fidesz és szövetségesei a 24 képviselői helyből mondjuk 18-at megszereznének?

– Olyan vérmes reményeket nem táplálunk, hogy 18 képviselői helyet tudunk szerezni, de az tény, hogy minél több képviselőnk kerül be az Európai Parlamentbe, annál nagyobb lesz az erő a saját szervezetünkön, a néppárton belül. Az Európai Parlamentben eddig is, amíg csak megfigyelők voltunk, több olyan dologra felhívtuk a magyar kormány figyelmét – nem mindig sikeresen és eredményesen tettük ezt, mert nem hallgattak ránk –, amiben előre vittük az ország dolgait. Egy konkrét példát mondok. Surján László néppárti javaslatként előterjesztette, hogy 600 millió euróval többet kapjanak a csatlakozó országok. Ezt az Európai Parlament elfogadta, és jeleztük a magyar kormánynak, hogy ők is küzdjenek az tanácsban. Jó lett volna, ha a kormány a saját területén is mindent megtesz ezért a javaslatért és kiáll mellette. Sajnos nem ez történt, és jóval kevesebb pénzt kaptunk.

* * *

LEXIKON

Szájer József jogász, politikus. Sopron, 1961. szept. 7. T.: ELTE JTK, 1981–86, Oxfordi Egyetem Balliol College, 1986–87. É.: 1986–94 az ELTE római jogi tanszéke tanársegéde, 1985–89 a Bibó István Szakkollégium tanára. 1988 a Fidesz alapító tagja, 1989–90 az orsz. választmány tagja, 1993–94 elnök, 1994–2003 a Fidesz alelnöke, 1990- a Fidesz parlamenti képviselője, 2002- az országgyűlés alelnöke, 2002–2003 az EU Konvent tagja, az európai néppárti képv. csop. vez. h.