Európa elpazarolt évszázada

– Két évvel ezelőtt néhány, az Európát sújtó illegális migrációról kifejtett mondata miatt brutális karaktergyilkosság áldozata lett. Fel lehet állni egy ilyen helyzetből?

– Muszáj. Megpróbáltam a szegedi pedagógusképzésben a hazafias nevelés irányvonalát megerősíteni, erre volt válasz a kíméletlen támadás. Ezután egyvalamit tehettem, tudósként még keményebben dolgoztam, még fajsúlyosabb tudományos teljesítményt igyekeztem letenni az asztalra. Szóval fel lehet állni egy karaktergyilkosságból is.

– Ennek jegyében jelent meg az ön által szerkesztett hétrészes sorozat ötödik kötete Párhuzamos Trianonok, Párizs környéki békék címmel. Bevezetőjében a könyv, illetve a sorozat megjelenését kánonalkotásnak nevezi. Mit ért ez alatt?

– A történészkollégákkal 2006-ban alapított szakmai egyesületünk, a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására által jegyzett sorozat fontos célja, hogy nemzetközi összefüggésrendszerbe helyezzük az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződéseket, illetve sok esetben, mint a miénkben is, diktátumokat. Fontos, hogy ekként beszéljünk Trianonról, ez a kánonalkotás lényeges eleme. A baloldali, kommunista narratívához képest meg kell fogalmaznunk, hogy a nemzeti-polgári-konzervatív történetírás mit gondol a trianoni békediktátumról, illetve magáról a hat különféle békeszerződésről összeálló versailles-i békerendszerről. Annál inkább, mert a szintézis megírását a baloldali értelmezési keret képviselői mindmáig nem végezték el. E tudományos adósság felszámolását vállalta fel húsz elismert történészből álló csapatunk. Nagyon sok részeredmény született az elmúlt bő harminc évben, ezeket próbájuk meg kánonalkotás igényével egy hét kötetből álló szintézisben összefoglalni.

– Az első világháború vesztes országainak egyike sem szenvedett el döntő katonai vereséget, ehhez képest kegyetlen területi veszteségeket kényszerítettek rájuk, ránk. Hogy történhetett ez?

– Nagy szerepe volt benne Woodrow Wilson amerikai elnöknek, aki meghirdette a nemzetek önrendelkezési elvét. A kisnemzeti nacionalizmusok viszont a lehető legnagyobb államok létrehozását tűzték ki célul, így jött létre nagyhatalmi támogatással Nagy-Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Ezeket a törekvéseket ugyanis a nagyhatalmak becsatornázták a saját stratégiai érdekeik érvényesítésébe. Főleg Franciaország, amely akkori legnagyobb ellenfele, Németország hátában így próbált meg egy hozzá hű biztonsági zónát kialakítani.

– Megdöbbentő, hogy a győztes antant­országok nem láttak tovább az orruknál.

– Igen, Németország keleti határainak meghúzása az etnikai elv figyelmen kívül hagyásával nyilvánvalóan magában hordozta az újabb háború veszélyét. Amely háború sajnos ki is tört, de az 1990-es évek délszláv konfliktusának gyökerei is ebben a békerendszerben keresendők.

– Hogy lehet, hogy a vesztes Ausztria területet ragadhatott el Magyarországtól?

– Az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Ausztriának része volt többek között Galícia vagy Csehország. 1918 őszére az osztrák császár közvetlen uralma alatt élő lakosság több mint fele kiszakadt, maradt egy 7-8 milliós ország, amelynek puszta léte is megkérdőjeleződött. Az 1918 utáni Ausztria viszont egyértelműen német lakosságú terület, ahol komoly törekvések fogalmazódtak meg a Németországhoz való csatlakozásra. Nem véletlen, hogy 1938-ban tömegek ünnepelték az Anschlusst. Ausztria birodalomból hirtelen egy kicsi, életképtelennek tartott állammá vált, amely ráadásul Dél-Tirolt is elvesztette. A győztesek, hogy tompítsák a német orientációt, Nyugat-Magyarországgal kárpótolták őket. Ez is egy hibás nagyhatalmi stratégia eredménye volt.

– Törökországgal is el akartak bánni, ők azonban szembeszálltak a nyugati akarattal.

– Jó okuk volt rá, az 1920-ban aláírt sévres-i békediktátum ugyanis arányaiban még nagyobb területtől fosztotta volna meg Törökországot, mint amekkora veszteséget mi elszenvedtünk Trianonban. Magyarország területének 67 százalékát szakították el, Törökország közel háromnegyedét akarták elvenni. Ám Kemal Atatürk a diktátumot aláíró szultánt eltávolítva, a hadsereg élére állva háborút indított hazája védelmében, és sikerrel járt, az 1923-as lausanne-i békével ugyanis megtartotta Anatóliát, a kurd- és örménylakta területeket, valamint a Boszporusz feletti ellenőrzést. Vagyis a fegyveres ellenállás összehasonlíthatatlanul jobb eredménnyel járt. Azzal együtt, hogy a három évig tartó függetlenségi háború során görögök és örmények millióit ölték meg, illetve üldözték el. Az antant szédítő ígéreteinek hatására hadba lépő Görögország pedig nem tudta megszerezni az áhított égei-tengeri görög városokat, így lett végül győztesként vesztese a versailles-i békerendszernek. Az egykori Szmirnából gyakorlatilag eltűntek a görögök, ma İzmir néven közkedvelt török üdülőhely, az ország második legfontosabb kikötővárosa.

– Irakot, Szíriát viszont elvesztette Törökország.

– A Közel-Kelet nagyhatalmi átszabása máig ható következményekkel járt a térségben. A mai konfliktusok gyökerei jelentős részben ebben keresendők, hiszen a lehető legrosszabb határokat húzták meg szó szerint vonalzóval, tekintet nélkül az egyes térségek kulturális, vallási, etnikai sajátosságaira. Ennek fő bűnöse Anglia és Franciaország, és mint látható, végül itt is rövidlátónak bizonyultak, hiszen mára gyakorlatilag kiszorultak ebből a nyersanyagokban gazdag térségből.

– Az eddigiekből az bontakozik ki, hogy a versailles-i békerendszer tulajdonképpen egy globális léptékű átrendeződés volt, egy új világrend született meg. Ezzel azonban Európa nem járt jól, tulajdonképpen háttérbe szorult a XX. században. De kinek volt haszna belőle?

– Az európai győztesek egyszerűen nem érzékelték Versailles-ban a geopolitikai realitásokat. Csak rövid távon gondolkodtak, azon sem jól. Működésképtelen nemzetközi rendszert hoztak létre. Európa stabilitása odalett, és ennek máig ható következményei vannak. Anglia és Franciaország mellett ennek harmadik fő bűnöse az Egyesült Államok. Utóbbi lett a versailles-i békerendszer megalkotásának nyertese. Ne feledjük, 1918-ig a nemzetközi diplomácia nyelve a francia volt, ma az angol. Még erőteljesebb szimbólum, hogy ugyancsak a háborút követő átrendeződés nyomán a világ pénzügyi központja a londoni Cityből átkerült a New York-i Wall Streetre. A rövidlátó békerendszerbe kódolt második világ­égés után Európát vasfüggöny vágta ketté, a hidegháború győzteseként évtizedekre az Egyesült Államok lett a világ ura, Európát is maga alá gyűrve. Ennek újabb fejezete íródik napjainkban.