Európa jobbra fordul

– Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió helyzetét értékelő beszédében azt mondta, az Oroszország elleni szankciók működnek és továbbra is érvényben maradnak. Okozott önnek némi meglepetést a beszéd tartalma?

– A beszéd csalódáskeltő volt, messze elmaradt a várakozásoktól. Jobboldaliak és baloldaliak, liberálisok és kereszténydemokraták, globalisták és nemzetek Euró­pá­jában gondolkodók számtalan dologban nem értenek egyet, de ha valamiben mégis, akkor abban nincs közöttük vita, hogy Európa bizony nagy bajban van. Nemcsak elszabadultak az energiaárak, de vágtat az infláció, és egyre több család számára válnak megfizethetetlenné a rezsiszámlák. Az európai nemzetek gazdaságának ajtaján újabb válság dörömböl. Ehhez képest Ursula von der Leyen évértékelőjében prosperáló, a nehézségeken úrrá lévő, csupán kisebb-nagyobb problémákkal szembesülő Európáról filozofálgatott, mindez azonban köszönőviszonyban sincs a valósággal. De nehogy bárki azt gondolja, hogy az EB elnöke azért járt el így, mert gyenge képességű politikus, és nem tellett tőle jobb beszéd. Az Európai Bizottság pontosan tudja mit kellene tenni a bajok orvoslásáért, de Európán kívüli hatalmi érdekbefolyás és önsorsrontó ideológiai szempontok érvényesítése miatt pont ellenkezőleg cselekszik, még tovább növelve a bajt.

– Azaz mégsem működnek a szank­ciók…

– Európában komoly szankciópárti politikai erők vannak, viszont egyetlen szankciópárti polgár sincs. Amikor az Európai Bizottság bevezette az energetikai szankciókat, azt ígérték, hogy a büntetőintézkedések közel visznek majd a háború befejezéséhez, térdre kényszerítik Oroszországot. És elismerték persze, hogy Európa számára is hozhatnak kisebb nehézségeket, de azt ígérték, bőven tűréshatáron belül maradnak, szinte észre sem vesszük majd őket. Az egyértelmű ígéretekkel szemben a helyzet mára úgy áll, hogy a háború végét senki nem látja, viszont a szankciók a fájdalomküszöböt meghaladó bajokat szabadítottak nemcsak az európai gazdaságra, de az európai családok millióira is. Persze az oroszoknak is okoznak gondot, de egy biztos: nagyságrendekkel nagyobb hátrányt és gazdasági tehertételt rónak az azokat kiszabó Európai Unióra, mint a büntetni kívánt oroszokra. A kritikus hangokra meg azt mondják Brüsszelben: már közel vagyunk ahhoz, hogy az oroszoknak legyen nagyobb káruk. Ez a szocializmusnak füllentett kommunista diktatúrák idejéből jól ismert érvelés. A mindennapokban átélt számtalan baj ellenére akkortájt is állandóan arról hazudoztak, hogy most ugyan még nem, de majd mindjárt utolérjük a kapitalista országok fejlettségét. A nyilvánvaló tény az, hogy a szankciók nagyobb kárt okoznak nekünk, európaiaknak, mint az oroszoknak.

– Lát esélyt arra, hogy mégsem hagyják őket érvényben?

– Az uniós szabályok szerint minden szankció meghatározott ideig, legtöbbször fél évig hatályos, utána meghosszabbítják vagy felülvizsgálják, a döntéshez pedig a kivetésükhöz hasonlóan teljes egyetértés szükséges. A döntéshozókra Európán kívülről és Európán belülről is a szankciópárti hatalmi erők iszonyú nyomása nehezedik. A nagy versenytársaink – az észak-amerikai, az ázsiai gazdasági térség országai – jól járnak a bevezetett intézkedésekkel, és Oroszországnak sem okoznak olyan károkat, mint nekünk, Európának. És hát láttunk már olyat nem is egyszer a politikában, hogy valakit azért helyeztek nyomás alá, hogy a saját érdekeivel ellentétes döntést hozzon. Kérdés, lesznek-e az európai állam- és kormányfők között olyanok, akik szembe mernek menni ezzel a nyomásgyakorlással. De sajnos néha még ahhoz sincs mersze az európai vezetők jelentős részének, hogy egyáltalán nyilvánosan megfogalmazzák a valós európai érdekeket.

– Milyen lenne az észszerű szankció?

– Az orosz turisták EU-ba történő beutazásának korlátozása például miért csak a háború kirobbanása után fél évvel merült fel? Oroszország atomhatalom, amelyik egy szomszédos, szuverén országot katonai erővel megtámadott. Ez ellentétes minden nemzetközi jogi normával, és mindannyiunk számára teljesen egyértelmű, hogy nem maradhat következmények nélkül. Az orosz elit képviselőit sújtó szankciókkal nincs is semmi baj, hiszen ők döntöttek a háború megindításáról. Az energetikai intézkedésekkel viszont már egészen más a helyzet, ugyanis Európa nemzeteinek gazdasága az Európa területén kívülről érkező energia nélkül egész egyszerűen nem tud működni. Persze nagyszerű cél növelni a megújuló energia arányát, de hirtelen, egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani. Világos, hogy energiaimportra van szükség, de nem ideológiai megközelítés alapján, hanem a gazdasági és műszaki racionalitás figyelembevételével. Illő tisztelettel kérem azokat a baloldali és liberális politikusokat, akik képmutatóan moralizálgatnak a putyini diktatúráról és a véres orosz pénzről, mutassanak Norvégián kívül még egy olyan energiaexportőr országot, amelynek mindennapi politikai működésével kapcsolatban nem fogalmaztak már meg súlyos ideológiai kifogásokat. Szaúd-Arábia, Katar, Azerbajdzsán hirtelen emberi jogi mintaállamok lettek? A gazdasági együttműködést soha nem lehet fekete-fehér ideológiai alapokra helyezni, nem lehet kizárólag kifogástalan, európai uniós szintű demokráciákkal kereskedni. Természetes, hogy kiállunk a megtámadott Ukrajna mellett, de hogy az elhibázott szankciók miatt a katonai akciók által közvetlenül nem érintett ukrán területeken élőkéhez hasonló nehézségeket kelljen elszenvedniük mondjuk a Ruhr-vidéken élőknek, az mégis hogyan segíti az oroszokkal szembeni fellépést?

– Az olasz választások eredménye hozhat bármilyen változást az uniós politikában?

– Európa jobboldali fordulat előtt áll. Ne felejtsük, Giorgia Meloni Fratelli d’Italia-pártelnöksége mellett a legnagyobb páneurópai jobboldali párt, az Európai Konzervatívok és Reformerek elnöke is, Matteo Salvini pedig belügyminiszterként még a büntetőeljárást is vállalta, hogy érvényt szerezzen az olasz migrációellenes szabályoknak. A svédországi választás eredménye is üzenetértékű a jövőre nézve, ugyanis Svédországban hosszú évek óta csak a baloldal győzelmének aránya volt kérdéses. Figyelemre méltó, hogy Franciaországban Emmanuel Macron jóval szűkebb előnnyel nyert a jobboldali kihívójával szemben a köztársaságielnök-választáson, mint amire számítani lehetett, a parlamenti választáson pedig Marine Le Pen pártja történelmi sikert ért el. 2024-ben teljesen új politikai térkép jöhet létre az Európai Parlamentben, és biztos vagyok benne, hogy nem a Néppárté lesz a legnagyobb frakció, hanem a szocialistáké.

– Dobrev Klára és Ujhelyi István pártcsaládjának győzelméből hogyan lenne jobboldali fordulat?

– A képlet azért nem ilyen egyszerű, mert az európai szocialisták legkevesebb két meghatározó csoportból állnak: egy úgynevezett német–skandináv – ahová a magyar baloldali EP-képviselők is tartoznak – és egy mediterrán csoportból. A szocialista frakción belül pedig ez utóbbi vonal az erősebb, és bizonyos kérdésekben, ilyen például az antiglobalizmus, nem állnak messze a jobboldaltól. Nem tartom például vitán felül magától értetődőnek, hogy az európai baloldal kizárólag csak a jelentősen meggyengülő Néppárttal gondolkodik majd az európai parlamenti többség megteremtéséről. A megmondóemberek persze kizártnak tartanak egy jobboldali fordulatot az EP-ben, de ők a brexitre és Donald Trump győzelmére is azt mondták, hogy biztosan nem fog bekövetkezni. Egy jobboldali fordulat Európában és egy konzervatív elnök Amerikában egészen új világpolitikai helyzetet teremtene 2024-től. És azért lássuk be, ha Donald Trump maradt volna az amerikai elnök és Angela Merkel a német kancellár, akkor az orosz–ukrán háború nem tör ki. A Krím annektálása után Merkelnek sikerült elérnie a minszki megállapodást, távozása után azonban Európa gyenge volt ahhoz, hogy annak érvényt szerezzen, az oroszok pedig ezt ki is használták.

– Navracsics Tibor uniós egyeztetéseket irányító miniszter szerint hiba volt a Fidesznek kilépnie a Néppártból, mert így nem tudja képviselni Magyarország érdekeit az EP-ben. Mi a véleménye erről?

– A Néppárt már réges-rég nem kereszténydemokrata-konzervatív párt, a progresszív liberális ideológia felé tolódott el, kilépésünk pedig elkerülhetetlen volt. Láthatjuk, ha közép- és hosszú távon kizárólag taktikai szempontoknak rendeli alá egy párt a páneurópai párttagságát, az előbb-utóbb felőrli az identitását. A Néppárt egy hatalmi képződmény, az európai politika komoly érdekbefolyásolási képességgel bíró szervezete, viszont Orbán Viktor, a Fidesz elnöke kormányfőként az Európai Tanács tagja, ami még erősebb érdekbefolyásolási képességet jelent. A sikeres V4-es együttműködés a legjobb példa arra, hogy nem mindent a pán­európai pártlogika határoz meg. Az elmúlt évtized legvirulensebb együttműködése olyan időszakban történt, amikor a kormányfők négy különböző európai pártcsaládhoz tartoztak, Lengyelországban ECR-es, Csehországban liberális, Szlovákiában S&D-s, Magyarországon pedig néppárti miniszterelnök volt.

– Az EP által nemrég elfogadott Delbos-Corfield-jelentés szerint Magyarország többé már nem jogállam.

– A mostani vádirat mellett tanulságos az elsőtől az utolsó betűig végigolvasni a Tavares- és a Sargentini-jelentést is. Ezek a gyűlölködő hangvételű politikai pamfletek ugyanis nem kevesebbet állítanak, mint hogy Magyarországon minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolog tényleg a lehető legrosszabb. Kezdve a gazdaságtól az oktatáson, a közbiztonságon, a médián, az igazságszolgáltatáson keresztül a szabadságjogok érvényesüléséig minden. Nem létezik olyan ugyanis, ami szerintük rendben volna. Joggal merül fel tehát a kérdés az emberekben, hogy nincs ebben a gyűlöletcunamiban némi pártos elfogultság? Elképesztő, hogy például semmi elismerés sem járt nekünk a részükről azért, hogy egymillió ukrán háborús menekültet befogadtunk, viszont oldalakon át hazudoznak arról, hogy Magyarország a menekültek előtt bezárta a kapuit. Nem a menekültek, hanem az illegális migránsok előtt zártuk be, és be is fogjuk zárni a kapukat, hiába erőltetik évek óta a terminológiai hókuszpókuszt, hogy az illegális migránsokra azt kelljen mondani, menekültek.

– Egy újdonság mégis van a fenti jelentésben: Magyarország „választási autokrácia”.

– Voltunk mi már minden, most éppen a „választási autokrácia” szóvirágnak van divatja progresszívéknál, korábban „hibrid rendszer” meg sima „autokrácia” is voltunk. De valójában édes mindegy, hogy ezekkel a számukra is értelmezhetetlen kifejezésekkel hogyan dobálóznak. Mert például ha 2018-ban már választási autokrácia voltunk, akkor hogyan tudott 2019-ben Karácsony Gergely demokratikus főpolgármester-választást, Dobrev Klára és Cseh Katalin pedig EP-mandátumot nyerni? Ez egy politikai játszma, amelynek lényege, hogy a brüsszeli bürokratáknak és néhány nyugat-európai országnak nem tetszik, hogy Magyarországon zsinórban negyedszerre a jobboldal, egy polgári-nemzeti-kereszténydemokrata kormány kapta a szavazatok döntő többségét. Az európai baloldal sokkal inkább szeretne olyan kormányt, amelyik kezes bárányként kiszolgálja az érdekeiket, amellyel nincs gond, amelyik mindenre szolgalelkűen rábólint, amit a nagyok eldöntenek. „Ne akarja senki a saját érdekeit képviselni, mert még a végén az ellenkezhet a nagyok összeurópainak beállított önérdekével” – gondolják ezek a minket támadó progresszívok. Ezért támogatnak minden olyan nyomásgyakorlást a magyar baloldallal karöltve, amely reményeik szerint a politikai váltást segíti elő hazánkban.

– Erről szól az uniós források körüli huzavona is?

– Évek óta azt hiszik Brüsszelben, hogy ha a magyarokkal el tudják hitetni azt a hazugságot, hogy a konok Orbán Viktor miatt nem kap uniós pénzt az ország, akkor majd a választásokon nem a Fideszre fognak szavazni az emberek, hanem a magyar baloldali elvtársaikra. Már több mint tíz esztendeje próbálkoznak hasonlókkal, mindhiába. Az úgynevezett kondicionalitási eljárásban, amit a végső fegyvernek szántak az ellenünk, magyarok ellen folytatott hadjáratban, az Európai Bizottság kénytelen volt végre konkrétan megfogalmazni a kifogásait, és lám, ahogy nem dörgedelmes általánosságokat pufogtatva kritizálnak minket, hanem konkrétumokat mondanak, azonnal vannak megoldási javaslataink. Hiába élesítették Magyarország ellen az oly sokat emlegetett uniós atomfegyvert Brüsszelben, mi hatástalanítottuk. Novemberben ugyanis pont kerülhet a kondicionalitási eljárás végére, és ezzel elhárul minden akadály, hogy Magyarország megkapja a neki járó uniós forrásokat. A baloldalon persze sokan elég idegesek emiatt, és mindenképp fel akarják robbantani az atombombát, de hiába. Az Európai Bizottság ugyan sokszor viselkedik politikai bizottságként, de számos esetben alapvetően még mindig egy normatív, jogi alapon működő testület, amelyikkel most meg lehetett egyezni.

– Az időközi önkormányzati választásokon tarolnak a kormánypárti jelöltek, az ellenzékinek tartott Budapesten tizenkettőből kilenc körzetben győztek. Hogyan értékeli az eredményeket?

– Amíg a kormánypártoknak sikerült a választásokon elért hatalmas társadalmi támogatottságot megtartaniuk, addig az ellenzék, a magyar baloldal mélyrepülése még mindig tart. Budapesten a Fidesz mára már relatív többséggel rendelkezik, Karácsony Gergely pedig ugyanabba a helyzetbe került, mint Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd kiszivárgása után. A szocialista kormányfő valójában már 2006-ban megbukott, de csak három év múlva mondott le. A budapesti időközi önkormányzati választások egyértelműen azt mutatják, hogy Karácsony Gergely is megbukott már, de úgy tűnik, nála is még el kell telnie legalább másfél évnek, hogy 2024-ben végleg távozzon a főváros éléről.