Márfi Gyula veszprémi érseket akkor ismerte meg a szélesebb közvélemény, amikor markáns véleményt mondott a migrációról. Nemrég Mindszenty-emlékérmet kapott. Az egyházi vezetővel a kereszténységét elhagyó Nyugatról, a kettészakadó Európáról és a sátáni tervekről beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Hogy áll Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának ügye?

– Jól halad, a Vatikán 2017 decemberében szabályosnak és érvényesnek nyilvánította az egyházmegyei eljárást. Szakértők szerint ritka, hogy ez ilyen rövid időn belül megtörténjen, hiszen mi csak tavaly tavasszal vittük ki a dokumentációs anyagot Rómába.

– Ön azt mondta egyik nyilatkozatában, fontos, hogy a Bódi Magdolnák is a boldogok, illetve a szentek sorába kerülhessenek… Ki volt ő tulajdonképpen?

– Egy fiatal munkáslány, aki a fűzfői Nitrokémia gyárban dolgozott. 1945 márciusában meg akarta erőszakolni egy szovjet katona. Bódi Magdi szent életű lány volt, ellenállt a katonának, aki ezért lelőtte. Vértanúságot szenvedett szüzessége védelmében. „Uram, királyom, végy magadhoz!” ezek voltak utolsó szavai, melyeket többen is hallottak és tanúsítottak. Mindszenty József veszprémi püspökként mindjárt a lány halála után megkezdte a boldoggá avatási eljárást, amit aztán Bánáss László püspök folytatott. Az iratanyagot azonban már nem tudták kiküldeni Rómába, mert leereszkedett a vasfüggöny. A veszprémi várban, a volt szeminárium épületében őrizték, ahonnét viszont egyszer csak nyomtalanul eltűnt. Az 1990-es években Szendi József érsek úr újra elkezdte az eljárást, amelyet 1997 után én folytattam. Aztán amikor Nagy Károly kanonok úr odakerült a székesegyházi főplébániára, és megpróbált ott mindent átrendezni és átfestetni, egyszer csak ráakadt az ügy eredeti dokumentációjára, az iratok piszkozataira. Ezek nem kerültek be az eltűnt dossziéba. A Szentek Ügyeinek Kongregációja engedélyével ezeket csatoltuk az általunk készített dokumentumokhoz, és az egészet kivittük Rómába. Most az úgynevezett pozíciót kell elkészítenünk. Én már 75 éves vagyok, de remélem, hogy még megérem a boldoggá avatást…

– Érezni, ez önnek szívügye…

– Igen, mert miközben sok egyházi személyt találunk a boldogok és szentek közt, boldoggá avatott munkáslányról nemigen tudunk. Magdi egy újabb kapocs lehetne a hívők és az egyház között. Ezt elmondtam a Szentatyának is, aki ezzel láthatóan egyetértett.

– Ha már itt tartunk, ön korábban kritizálta a Szentatyát, időközben azonban találkozott vele a Vatikánban. Változott a véleménye?

– Nem kritizáltam őt, csak elmondtam véleményemet a migrációról. A Szaléziánumban tartottak egy minikonferenciát, ahol a mediterráneumról volt szó. Készület nélkül rögtönöztem egy kis üdvözlőbeszédet, amely meglepetésemre hamarosan megjelent az Il Giornale című olasz lapban. Ezt számos újság és weboldal átvette, sőt egy francia szerző is idézte két helyen a migrációról szóló könyvében.

– Tartja még azt, amit akkor mondott?

– Tartom, sőt a Szentatyának is elmondtam, hogy én, bár nem haragszom a muszlimokra, aggódom Európa dekrisztianizálódása és iszlamizálódása miatt. A Szentatya higgadtan és szeretetteljesen reagált. Elmondta, hogy ő is érzi a veszélyt. Hozzátette, hogy az iszlámnak többféle arca van, és léteznek országok, ahol barátságban élnek muszlimok és keresztények. Ugyanakkor azt is tudja, hogy még Iránban is hoztak olyan törvényt, amely szerint halálbüntetés vár azokra, akik elhagyják az iszlám hitet. Sőt, a vegyes házasságokból született gyermekeket is kötelező muszlim hitre nevelni. A Szentatya is tudja, hogy az európai kereszténység krízisben van, különösen nyugaton. Használta a kifejezést: Ex oriente lux, ex occidente luxus. Ez magyarul azt jelenti, keletről a fény, nyugatról a fényűzés.

– Kiderült, hogy miért olyan nagy migránsbarát Ferenc pápa?

– Úgy tűnik, hogy ő menekülteket, szegény sorsüldözötteket lát bennük. Szülei is bevándorlók voltak egykoron. Két papom is működik most Amerikában. Tőlük tudom, hogy az ottani magyarok sem értenek egyet Orbán Viktor miniszterelnök úr szigorú migrációs politikájával, mert ők is migránsok voltak. Nem értik meg, hogy migráns és migráns közt különbségek vannak. Lehet, hogy ez a Szentatyában sem tudatosodik mindig. És az is igaz, hogy a liberális média megvágja az ő nyilatkozatait. Ami tetszik, azt kiemeli, felnagyítja, ami nem, azt elhallgatja.

– Hogyan látja ma a migrációs helyzetet Márfi Gyula veszprémi érsek?

– Szerintem a migrációnak elsősorban nem okai vannak, hanem céljai. Ha mégis az okokról akarunk beszélni, első helyre kell tennünk azt, hogy Európában kialakult egy légüres tér, lelkileg, szellemileg és ennek következtében demográfiailag is. Ahol meggyengül a hit, oda betódul egy erősebb hit. És ahol demográfiai vákuum jön létre, oda betódulnak a túlszaporodó népek. Németországban még hívő emberek is mondanak olyat, hogy ők nem érnek rá gyermeket nevelni, mert a lovaikkal kell foglalkozniuk. Ha a migráció céljait nézzük, akkor több dolgot látunk. Egyrészt azt, hogy a nagytőkének szüksége van az olcsó munkaerőre. Másrészt, hogy a muszlimok Európa iszlamizálására törekszenek, harmadrészt pedig, hogy az amerikai, illetve a nemzetközi pénztőke a földrész kolhozosítására törekszik. Felszámolnák a nemzeteket, és egy vallási és kulturális gyökereitől megfosztott, jól manipulálható tömeget hoznának létre.

– És mi lesz a fehér emberrel?

– Ez az! A háttérben ott a Kalergi-terv, a fajilag a felismerhetetlenségig kevert, sajátosságait elveszítő népesség terve. Ez egy időben keletkezett a fajelmélettel, és éppen olyan sátáni, mint a fajelmélet. Ahogy a sovinizmus is a fajimádattal és a fajgyűlölettel együtt ördögi dolog, éppen ilyen ördögi a családot, közösséget, hazát semmibe vevő világpolgártudat is. Az ott van a hazám, ahol a legkevesebb munkával a legtöbb pénzt kereshetem ideológiája.

– Ön egy ízben beszélt arról is, hogy ne tévesszük össze az egységet az egyformasággal…

– Egység a sokféleségben, ez a mi álmunk. Egység az egyformaságban, ez a globalizált tőke álma. Ebbe illeszkedik bele a szélsőséges genderideológia is, amely még a férfi-nő különbséget is meg akarja szüntetni. Egy barátom, az evangélikus Győrfi Károly író úgy véli, hogy Európa ketté fog szakadni. Lesz egy nyugati kalifátus, amelyben a kolhozszerűség is megvalósul, és lesz egy keleti, keresztény Európa. Nem vagyunk próféták, de látjuk, hogy ez a kettészakadás sajnos valóra válhat. Európa már hosszabb ideje a hanyatlás korába, dekadens fázisába lépett. A templomok kiürülnek, részben mecsetek foglalják el a helyüket, részben profán célokra, például technobulikra használják őket…

– Mintha képtelenek lennénk tanulni a történelemből…

– Visszatértünk a Római Birodalom hanyatló periódusába, vagy ha úgy tetszik, a körülbelül 3800 éve elpusztult Szodomába és Gomorrába. Az egyház életében is voltak hanyatló és emelkedő korok. De eddig minden dekadens korszakot sikerült túlélni. A 13. században vagy a 16. század második felétől Európa hirtelen tele lett kiváló szentekkel, akik Isten kegyelméből segítették a földrész megújulását. Bíznunk kell abban, hogy a 21. században is küld az Isten ilyen szenteket. Elbizakodottságra semmi okunk, de mintha a zuhanás nálunk már megállt volna. Az abortuszok száma még mindig aggasztóan magas, de lassan emelkedik a házasságkötések és a keresztelések száma. Az ideálistól persze még nagyon-nagyon messze vagyunk.

– Feltűnt-e önnek, hogy Soros nem a túlszaporodott Nigériában támogatja az abortuszt, hanem a katolikus Írországban és Lengyelországban?

– Erről nem tudtam, de ez félelmetes. Én azonban nemrég hatvan, házasságra készülő fiatalnak tartottam előadást egy nyolchetes kurzus keretében. És van egy jó Alaptörvényünk, amely nagyra becsüli népünk vallásos hagyományait, a házasságot, mint férfi és nő életszövetségét, és támogatja a gyermekvállalást. Pio atya látomása, amely szerint Magyarországnak sok szenvedést kell még elviselnie, de szerepe lesz a világ megújulásában, szintén reményünk tárgya lehet. Nem a hité, de a reményé! Pintér Tamás minszki apostoli nuncius pár napja mondta, hogy Belorussziában virágzik a kereszténység, az ortodoxoké és a katolikusoké is.

– Ön nemrég Mindszenty-emlék­érmet kapott… Közelinek érzi magához az ő munkásságát?

– Én nem hasonlíthatom magam Mindszentyhez, de mindketten a szombathelyi egyházmegyéből jöttünk, és ő sokáig működött Zalában is, ahonnét én származom. Még 1999 októberében együtt ebédeltem Szent II. János Pál pápával a párizsi, a brüsszeli, a lyoni bíborosok és mások társaságában. Amikor bemutatkoztam, hogy Márfi Gyula veszprémi érsek vagyok Magyarországról, a Szentatya kapásból rávágta, hogy akkor Mindszenty József utóda vagy… Ez még Rómában is rangot jelent. Remélem, őt is hamarosan boldoggá avatják.