Európa már ébredezik

– Magyarországról nézve úgy láttuk, hogy a föderalizmus és a nemzetek szuverenitása áll egymással szemben a brexit körüli vita kapcsán. Ehhez képest ön azt írta egy utóbbi tanulmányában, hogy egy angliai hentesüzlet eladóival beszélgetve az derült ki a számára: a brit kilépés az elit és az egyszerű nép harca volt. Ezek szerint a következő küzdelem már az elit és a tömegek csatája lesz?

– Igen, ez majdnem egész Európára igaz. A két réteg egész más nyelvet beszél, és az értékrendjük is eltérő. Annak ellenére, hogy egyetemi professzorként ismernek az emberek a televízióból és a rádióból, nekem mindig nagyon fontosak voltak azok a barátságaim, amelyek asztalosokhoz, hentesekhez, gazdálkodókhoz fűződnek. Tanulok tőlük. A kisvárosban, ahol lakom, a legtöbb ember a brexitre szavazott. A helyi elit, a doktorok, az ügyvédek, az üzletemberek viszont ellene voksoltak. A hentestől az egyetemre mentem, ahol épp egy nemzetközi konferencia zajlott. Amikor megérkeztem, egy belga professzor odajött hozzám, és azt suttogta: „Frank, én is a brexit mellett vagyok.” Mondom, suttogott! Az egész Kenti Egyetemen csak ketten voltunk professzorok, akik kimondtuk, mennyire fontos a kilépés. Mikor aztán a britek megszavazták, a hentesek nevettek és boldogok voltak, a kollégáim meg sápadtan, könnyekkel küszködve rótták a folyosókat. Úgy éreztem magam, mint egy pszichiátriai klinikán a depressziósok között.

– Hogyan távolodott el ennyire az elit saját társadalmától?

– Ez régen kezdődött. Churchill azt írta a naplójába 1932-33 körül, hogy az első világháborútól számítva több értéket vesztettünk el, mint az utóbbi 200-300 évben. Tisztán látta, hogy azok a nemzetre jellemző szellemi értékek, amik fontosak voltak még az elődeinek, nem hagyományozódtak át az arisztokrácia akkori generációjára. Az egyszerű embereknek viszont fontosak maradtak. Eközben az elit inkább kozmopolita, globalista eszmékbe menekült.

– Miért? Komfortjának további kiterjesztése érdekében?

– Nem csak azért. Egyszerűen nem hisznek a saját társadalmukban és azokban az értékekben, amik még az elődeik életét meghatározták. Ma is lázasan keresnek valamit, de nem tudják, mit. Elmennek egy-két évre Amerikába, onnan Ausztráliába, aztán visszajönnek, majd élnek egy kicsit Spanyolországban, és így tovább. Minél többet utazgatnak, annál idegenebbül érzik magukat otthon. Nem gondolják, hogy érdemes lenne megvédeni a saját kultúrájukat, miközben egyre szebbnek, izgalmasabbnak tűnik számukra a multikulturalizmus. És ez lassan már egész Nyugat-Európára igaz.

– Ha így gondolkodik az elit Európában, akkor mi lesz a kereszténységgel, az európai kultúrával?

– Vannak, akik nem akarják megtagadni a kereszténységet, csak szeretnék megváltoztatni. Ez leginkább a római katolicizmus esetében szembetűnő, ahol nő papokat, nő pápát akarnak. Egy új vallás kidolgozásáról van szó, ami radikálisan elszakad a kereszténység hagyományaitól. Mások azt mondják, avítt dolog a vallás és a kultúra, nem érdemes az új világrendbe beilleszteni. A mai elit ezért új értékeket keres. Minden egyetemnek van egy bullában rögzített értékskálája. Volt idő, amikor azok voltak fontosak, amikről Arisztotelész beszélt etikájában: a bátorságról, a lojalitásról, a szeretetről, a karitászról. Az újfajta egyetemi értékrendben viszont a sokszínűség áll az első helyen, amit sorrendben a zöldgondolat, a multikulturalizmus követ, benne a genderizmussal és az LMBTQ felsőbbrendűségével. Amúgy az utóbbiról az elit köreiben is vita dúl. Vannak, akik ezt már túl soknak érzik. A brit kormány döntés előtt áll. Vagy a férfi és a nő párosára és az ő családjukra építi a társadalmat, vagy „hate crime”-má, azaz gyűlölet-bűncselekménnyé nyilvánítja e tézisek nyilvános megvallását.

– Boris Johnson belemenne ebbe?!

– Ez érdekes. Johnson híveinek a többsége úgy gondolkodik, ahogy én. Csak félnek. Velük szemben a Corbyn-féle baloldal és a hozzájuk húzó konzervatívok hangosak és erőszakosak. Meglátjuk.

– A mai liberális eszmekör szerint a fehér, keresztény ember, főként a férfi tehet minden bajról. Ezt a gondolatsort Magyarországon Niedermüller Péter DK-s politikus szinkronizálta a legtisztább formában.

– Létezik egy úgynevezett áldozati hierarchia Nyugaton. Ebben a rendszerben a fehér, keresztény férfi a főbűnös. Ez a gondolat most megérkezett Magyarországra is.

– Honnan ered ez az egész?

– Onnan, amikor valaki egyszer azt mondta magáról, hogy ő áldozat, és kiderült, hogy ez egyfajta morális többletet jelent. Aztán sorra jöttek azok a csoportok, rétegek, amelyek úgy érezték, meg kell védeniük az identitásukat, mert azt mások lenézik és elnyomják. Ami ebből globálisan kifejlődött, azt én identitáspolitikának nevezem. Mindez harminc éve erősödött fel. Valaha lenézték Amerikában a feketéket. Ma már a fehéreket nézik le. A whiteness új politikai kifejezés, „fehérséget” jelent. Olyan bűnös dolgot, amit büntetni kell, mert amihez a fehér emberek nyúltak a világban, az mind tönkrement. Mára már kvázi tudományággá fejlődött ez a tézis. Érdekes, hogy mindezt az a fehér elit találta ki, amelyik utálja magát, a saját kultúrájával együtt.

– Sokan remélik, hogy a most kezdődő uniós korszak más lesz, mint az eddigi. A merészebbek irányváltásról beszélnek. Valósággá válhat az álom?

– Én először vagyok optimista hosszú idő óta. Az utóbbi két évben látni lehetett, hogy egyre több ember fejezi ki az elégedetlenségét. Ebből a szempontból nagyon fontos volt a brexit, hiszen széles tömegek láthatják, hogy más irányba is lehet menni, nem kell mindig úgy táncolni, ahogy Brüsszel fütyül. Sokat járok Olaszországba, ezt tapasztalni ott is, Salvini elképesztően népszerű, az olasz elit pedig retteg tőle. El akarják szigetelni, ahogy tennék ezt Orbán Viktorral is. Hasonló a helyzet Franciaországban is. Ezt mutatja például a sárga mellényes mozgalom, ami egyaránt képviselte a jobb- és baloldali tömegek érdekeit, és Németországban is fordulni látszik a kocka. Megtört az ottani föderalista elit hegemóniája és magabiztossága.

– Angliából milyennek látni a visegrádi szövetséget?

– Attól függ, kivel beszél az ember. A konzervatív pártban sokan vannak, akik szerint intenzívebb kapcsolatot kellene kiépítenie Nagy-Britanniának a V4-gyel. A Corbyn-féle baloldalhoz húzó konzervatívok viszont átvették azt a hülyeséget, hogy Orbán Európa rosszfiúja. Hozzáteszem, Johnson napokban megalakult új kormányában szerencsére elég kevés balos toryt találni.

– Fel lehet fogni a demokrácia diadalként Johnson győzelmét? Sorosnál biztosan jégen maradt a pezsgő.

– Épp ez a témája következő könyvemnek, amelynek azt a címet adtam, hogy Csöndes háború a demokrácia ellen. Az európai elit azt gondolja, hogy a demokrácia nagyszerű eszme, de a valóságban használhatatlan, mivel nem lehet bízni a népben, amelynek nincs önálló gondolata, nem érti a komplex kérdéseket. Tehát az elitnek kell megterveznie és meghatároznia Európa jövőjét, és minél több kérdést, döntési lehetőséget kell kivennie a politikai demokrácia rendszeréből. Majd az elit megmondja, mi legyen.

– Mára kiderült, hogy az elit alapfilozófiája, a kulturális marxizmus éppúgy képtelen a normalitás útján tartani a világot, mint a többi konstruktivista eszme. Például a nácizmus vagy a bolsevizmus. Mi legyen hát vele?

– Valójában az előbb már említett identitáspolitika uralja az elitet, ami rosszabb még a marxizmusnál is. Az identitáspolitika ugyanis abszolút cinikus, nem hisz semmiben, emberellenes, és semmiféle ideológiája sincsen. Célja az, hogy mindenben vitát gerjesszen. Lenézi az emberiséget, azaz mindent, ami jó az emberi történelemben, tehát a görög kultúrát, a római civilizációt, a kereszténységet, a reneszánsz és a felvilágosodás korát. Egyenlőségjelet tesz ember és állat között, hirdeti is, hogy nem szabad megenni az állatok húsát, sőt az állatoknak ugyanolyan jogaik vannak, mint az embereknek. Sok fiatalt csábított el ez a gondolkodásmód. Egy amerikai kollégám elmondta, már nem is mer mindennek a cáfolatával előhozakodni a hallgatói előtt, mert lehurrogják. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ez afféle vicces dolog, mert így adják el nekik. Pedig nagyon veszélyes jelenségről van szó, az egész civilizációra nézve.

– Miért olyan sovány a jobboldali, konzervatív gondolkodók, filozófusok, teoretikusok tábora?

– A hetvenes években Nyugaton és Amerikában az értelmiség konzervatív része otthagyta az egyetemeket, nem értette, hogy miért is lenne fontos ott maradnia, és miért lenne szükség saját médiahálózat, iskolai rendszer, kulturális univerzum kiépítésére. Ők is hittek a piac felsőbbrendűségében és abban, hogy az majd automatikusan a helyére tesz mindent.

– Ön a XXI. Század Intézet főmunkatársa lett. Mit csinál itt?

– Nekem az a fontos, hogy el tudjam magyarázni Nyugaton, mi történik Magyarországon, és Magyarországon, hogy mi történik Nyugaton. Szeretném, ha a hazai fiatalok megértenék, hogy van másfajta életmodell is, mint amivel a liberális világ bombázza őket. Bizakodó vagyok. Ma erősebbnek látom Magyarországot, mint eddigi életem során bármikor.