Évtizedes vesszőfutás után kegyelem

Szükséges föleleveníteni az előzményeket. Az úgynevezett Budaházy-ügy, másképpen Hunnia-ügy vádlottjait terrorizmussal, testi sértéssel, kényszerítéssel gyanúsították. A vádirat szerint 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben Mo­lo­tov-koktélos támadásokat követtek el akkori balliberális kormánypárti politikusok ingatlanai és néhány hasonló elveket hirdető közösségi intézmény ellen, bántalmazták Csintalan Sándor volt szocialista parlamenti képviselőt, rálőttek Hiller István szocialista politikus házára, valamint bombamerényletekre készültek.

– Politikailag kényes ügyekben gyakran érzékelhető egy-egy verdikt ideológiai motiváltsága, nemritkán már az eljáró bírák kijelölése is sérti a pártatlanság, az elfogulatlanság követelményét – mondta korábban lapunknak dr. Völgyesi Miklós, a Kúria elődje, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája.

Ez különösen érzékelhető Budaházyék ügyében. Mint korábban a Demokrata megírta (Nyugi! Kifelé!, 2022. március 26.), a 2009-ben elindított per nyomozati és bírósági eljárásai finoman szólva sem erősítették az igazságszolgáltatásban vetett közbizalmat. A 2016 augusztusában megszületett elsőfokú ítéletet, amelyben Budaházy Györgyre 13 év fegyházat róttak ki, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2018 áprilisában hatályon kívül helyezte, közleménye szerint azért, mert „a törvényszék ítélete indokolásában a bizonyítékokat lényegében csupán a nyomozati iratok tartalmának megfelelően sorolta fel, a tárgyalás során felvett – egyébként igen részletes – bizonyítás anyagát fel sem tüntette az indokolásában, ebből következően ezek bírói értékelésére sem került sor. Az elsőfokú tárgyaláson a vádlottak rendkívül részletes érdemi védekezést terjesztettek elő, ezt alátámasztó okiratokat is becsatoltak, ezeknek a terhelő bizonyítékokkal való ütköztetése, értékelése is teljeskörűen elmaradt. […] a vádlottak védekezéshez való joga súlyosan sérült…” Az ítélet indoklása ráadásul jóval a törvényes határidőn túl született meg, az ügybe Kenéz Andrea bírónő bele is bukott.

A megismételt elsőfokú eljárás is felvetett kérdéseket a Fővárosi Törvényszéken. Mint megírtuk, e fórum elnökhelyettese az a Nyilas Levente, aki az említett, bírói bukást eredményező eljárás egyik bírájaként „stilisztikailag belenyúlt” a bukást eredményező ítélet szövegébe. E státusánál fogva felettese volt Ignácz György bírónak, aki tavaly márciusban az eredeti ítéletekhez képest jelentősen súlyosbított, Budaházy Györgyre 17 év fegyházat szabott ki olyan diadalittas, cinikus stílusban, ami okkal vetett fel kétségeket elfogulatlanságával kapcsolatban. A 17 vádlottra összesen 117 év szabadságvesztést rótt ki Ignácz bíró.

A döntés felháborodást váltott ki a nemzeti közvéleményben, a meghurcoltak pedig eljárási kegyelemért folyamodtak. Ezt a jogszabályok szerint az eljáró bírósághoz, jelen esetben a Fővárosi Törvényszékhez kellett beadni. Ennek törvényben szabott határidőn belül mérlegelési jogkör nélkül, viszont bizonyos szükséges dokumentumok beszerzését követően kötelezően továbbítania kell az iratokat az Igazságügyi Minisztériumba, a tárca pedig ilyen vagy olyan ajánlással továbbküldi őket a Köztársasági Elnöki Hivatalba.

Ilyen előzmények után érkeztek meg az iratok december közepén Novák Katalinhoz a Sándor-palotába. A köztársasági elnök a „terrorper” 17 vádlottja közül most hét személyt részesített eljárási kegyelemben. Néhányukat első fokon felmentették, mások esetében a terhükre rótt cselekményeket enyhébb fokúnak ítélték. Az államfő közleményében sajnálatosnak nevezte, hogy a bíróság közel másfél évtized után sem tudott még jogerős döntést hozni ügyükben, és azon álláspontjának adott hangot, hogy az eljárás további elhúzódása az érintettek számára aránytalan sérelmet jelentene. Hozzátette: „Az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta.”

Az ügy további tíz vádlottjának eljárási kegyelmi kérvényét sem utasította el Novák Katalin, ugyanakkor a vádiratban esetükben foglaltak okán csak a jogerős ítélet után dönt majd a kegyelemről.

Az elsőrendű vádlott, Budaházy György a Demokrata érdeklődésére előremutatónak nevezte Novák Katalin döntését, még úgy is, hogy az az ő kérelmére egyelőre nem terjedt ki – ugyanakkor a köztársasági elnök nem utasította el a többi tíz vádlott beadványát. Örömét fejezte ki, hogy hét korábbi vádlott-társa számára véget ért a rémálom. Hozzátette: ha belekényszerítik a másodfokú eljárásba, akkor viszont tisztességes, pártatlan, jogszerű, liberális politikai aktivistáktól mentes bíróságot követel maga és társai számára. Budaházy György azon véleményét is megosztotta lapunkkal, hogy a globalista hálózat emberei számszerűen törpe kisebbségben, ugyanakkor fontos posztokat elfoglalva jelen vannak az igazságszolgáltatásban.

A tavaly ősszel a nemzeti elkötelezettségű közszereplők által alapított Budaházy Bizottság az Igazságtételért civil társaság úgy látja, hogy az igazságszolgáltatásban megrendült közbizalom helyreállítása érdekében az ügy minden vádlottjának kegyelmet kell adni, mivel a Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke által vezetett testület szerint nincs garancia igazságos eljárásra ebben az ügyben. „Gyurcsánynak szabadság, Budaházynak 17 év fegyház?! Nem, nem, soha!!!” – írta közleményében a civil közösség.

Az igazságszolgáltatás anomáliáira Novák Katalin is kitért közleményében: „Az úgynevezett »Budaházy-ügy« is rámutat arra, hogy a bírósági eljárások észszerűtlen elhúzódása elfogadhatatlan, és sérti az emberek igazságérzetét. Felhívom a jogalkotó és jogalkalmazó szerveket, hogy tegyenek lépéseket a bírósági döntéshozatal felgyorsítása érdekében.”

Ez bizony felettébb indokolt volna. Nem a Budaházy-ügy ugyanis az egyetlen, ami irreálisan hosszú ideig húzódik, kétségeket ébresztve a nyomozati, a vádhatósági és a bírósági ténykedés hatékonyságában, szakszerűségében, elfogulatlanságában. Az idősebbek emlékezhetnek a hírhedt Tocsik-ügyre, melynek lényege az volt, hogy az akkori állami vagyonkezelő cég csillagászati összegű sikerdíjat fizetett ki Tocsik Márta ügyvédnőnek, amiért eredményesen alkudta le az állam által felügyelt bizonyos belterületi földek után az önkormányzatoknak fizetendő összeget. Ebben az eljárásban 12 év után született jogerős ítélet. A 2003-ban indult, első körben számos akkori szocialista és liberális politikust, állami cégek vezetőit, valamint balliberális médiaszereplőt is érintő, egyszerűsítve sikkasztási botránynak nevezhető úgynevezett K&H-ügyben 14 év elteltével döntött véglegesen a bíróság, és végül csak a bank befektetési cégének exbrókerét ítélték el.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat Novák Katalin kegyelmi döntését úgy kommentálta, hogy „bár minden vádlott esetében indokolt lett volna az eljárási kegyelem […], ezt a döntést előremutató lépésnek, áttörésnek tekintjük. […] Értelmezésünk szerint a bíróságok kaptak egy utolsó esélyt arra, hogy a számtalan korábbi jogellenességet és visszásságot korrigálják, törvényes döntést hozzanak…”

Ez annál inkább üdvös volna, mert Gulyás Gergely kancelláriaminiszter korábban úgy fogalmazott, hogy az ügy kezelése „olyan mértékben sérti a jogbiztonságot, olyan mértékben sérti a jogállami alapelveket, hogy az biztos, hogy a bíróság ebben az ügyben már leszerepelt […] elfogadhatatlan, tűrhetetlen, hogy ilyen ügyekben nincs jogerős döntés 13-14 év után, ezután már jó döntést nem lehet hozni.”