Nagyszerű volt a helyszínen megélni a sikereket, látni, hogy ezek az alkalmak összekovácsolják a nemzetet. Ilyenkor, ezt olimpiai győzelmeknél vagy a labdarúgók tavalyi Eb-szereplésénél is látjuk, félre tudjuk tenni, ami elválaszt, kicsik és nagyok, pestiek és vidékiek, hölgyek és férfiak szurkolnak egyként a magyaroknak. Biztos vagyok abban, hogy a vizes vb megerősítette a magyarok önbecsülését, önbizalmát és összetartozását – mondta a Demokratának Fürjes Balázs kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos.

– Még a FINA-világbajnokság első hetében is olyan képtelen kérdésekre kellett válaszolnia, mint hogy miért nincs fűtés a Duna Arénában. Mennyire lepték meg a támadások?

– Először is, köszönjük szépen a jóhiszemű és rosszhiszemű kritikusoknak, hogy ők is megtették a magukét a világbajnokság sikeréért. A megnyitó előtt úgy fogalmaztunk: Budapest készen áll arra, hogy jó házigazdája legyen a világ harmadik legnagyobb nemzetközi sport­eseményének. Már az első napokban is úgy tűnt, hogy Magyarország nyerésre áll, most, a vébé után pedig azt mondhatjuk: hazánk és fővárosunk nagy győzelmet aratott. Egy nagy, közös győzelmet, amely mindenkié. Még az ellendrukkereké is, mert a felkészülés két évében, ha olykor minden energia elfogyott, és már az utolsó tartalékainkat is mozgósítottuk, akkor az jutott eszünkbe, nehogy már a károgóknak legyen igazuk. Ilyenkor rá tudtunk tenni még egy lapáttal.


– Ezek szerint azért annyira nem fogták meg ezek a vádaskodások?

– Az álhírek, rémhírek, vádaskodások inkább fokozták az elszántságomat, és azért nem vettem a szívemre ezeket, mert ez régi lemez. A közéletben kétféle erő létezik: vannak az építők és a rombolók. A rombolók a károgásukkal valójában az építésre való képtelenségüket leplezik. A jóindulatú kritikákra figyelni kell, korrigálni, amit szükséges, ám a rosszhiszemű támadásokkal nem kell törődni. Ilyen tekintetben sok mindent megéltem. Elég csak arra az időszakra gondolnom, amikor, még az első Orbán-kormány idején, a Budapest Sportcsarnok újjáépítéséért feleltem. Miután 2002-ben a szocialisták megnyerték a választást – minimális különbséggel, sokak szerint nem teljesen szabályos eszközökkel –, talán azért, mert érezték a legitimációs válságot, az volt a stratégiájuk, hogy „rántsunk le mindent a sárba, amit az Orbán-kormány csinált”, be kell bizonyítani, hogy a fideszesek bénák, hülyék, korruptak. A BS addig egy konszenzusos történet volt, például Baráth Etele akkori szocialista képviselő terjesztette be azt a törvényt, ami meg­gyorsította a beruházást, Demszky Gábor főpolgármesterrel és Zugló SZDSZ-es polgármesterével is gördülékeny volt az együttműködés.


– Aztán jött a váltás…

– …És ezzel a támadások. Szegény Skardelli György, az épület tervezője nem is nagyon tudott napirendre térni a vádak felett. Olyan állítások hangzottak el, hogy nem lehet benne felállítani a 200 méteres atlétikai futópályát, vagy hogy elfeledkeztünk a jég csövezőrendszeréről, miközben már aláírt megállapodás volt a 2004-es fedett pályás atlétikai világbajnokság, valamint a műkorcsolya- és jégtánc-Európa-bajnokság megrendezéséről. Hogy egy klasszikust idézzek, hazudtak „reggel, éjjel meg este”, de mondtam Skardelli Gyuri barátomnak: nyugodjon meg, csak azt kell megvárnunk, hogy az épület megnyisson. És abban a pillanatban, hogy az emberek látják, mi is valósult meg, nem fognak hinni a rágalmaknak. Aztán Sebestyén Júlia megnyerte a műkorcsolya- és jégtánc-Európa-bajnokságot, hibátlan volt az atlétikai vébé, s elhalkultak támadások. Most, tizenöt évvel az átadás után is elmondhatjuk: a Papp László Sport­aréna számtalan rendezvénnyel, sport­eseménnyel, világsztárok koncerthelyszíneként is bizonyított, egy korszerű, jól működő rendezvényközpont.


– Ahogyan, a hazai és külföldi visszajelzések alapján, Magyarország is bizonyított a vizes vb megrendezésével.

– Pontosan. És ismétlem, ez egy nagy közös sikertörténet. Épp ezért érzi az ember feleslegesnek azt, hogy reagáljon azokra a rosszindulatú felvetésekre, amikkel megpróbálták elvenni az örömünket. Mik is hangoztak el? Az egyik ilyen képtelen vád volt, hogy nincs fűtés a Duna Arénában. Nézzük a tényeket! A Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vízilabda Szövetség és a FINA ajánlásának, no meg a józan észnek megfelelően, kizárólag a világbajnokság idején volt tizenötezres befogadóképességű a létesítmény. Hiszen a hétköznapokban, illetve a vébénél kisebb versenyeken, még a hét év múlva esedékes rövidpályás világbajnokságon is, elegendő a hatezer fős nézőtér. Ezért a két oldalon ideiglenes lelátót építettünk, ezt a masters vébé után lebontjuk és bezárjuk az épületet, ami így elnyeri végső formáját.


– És mi lesz az ideiglenes lelátóval?

– A szerkezetet száz százalékban újrahasznosítjuk: P+R parkolóház épül belőle Budapesten, a Hungexpo területén. Mivel a vébé nyáron van, az ideglenes lelátó csak nyáron áll, így valóban nem építettünk bele fűtést, hűtés természetesen van. Hol itt a baj?


– Egyesek fejében.

– Tényleg szomorú, hogy nem mindenki tud örülni a győzelmünknek. Speciális helyzetben, a kijelölt mexikói házigazda helyett beugorva, mindössze két évünk volt felkészülni egy olyan eseményre, amire minden rendező ország legalább hat-hét évig készül. A FINA megfigyelői–felkészítői programjában részt vett a 2019-es, 2021-es és 2023-as vébé házigazdája is. Olyan vélemények hangzottak el, hogy baj van, túl magasra került a léc. A japán és a dél-koreai világbajnokság szervezői aggódnak, mert a létesítmények színvonala, a szervezés, a hangulat, a város szépsége annyira együtt volt Budapesten, hogy félnek, ennyit ők nem tudnak majd nyújtani. Julio Ma­glione, a FINA elnöke nem is csak a záróünnepségen, hanem már négy nappal korábban elmondta, hogy ez volt minden idők legsikeresebb versenye. Világklasszisok, sportvezetők, a magyar úszósport legendái is csak szuperlatívuszokban tudtak beszélni a Duna Arénáról. Jómagam igyekeztem mindenhová elmenni: ott voltam Balatonfüreden, ahol kiváló nyílt vízi világbajnokság zajlott, szinte végig telt házas lelátókkal. Ott voltam a szinkronúszás helyszínén, a Városligetben, ami egy olimpiai hagyaték: még az ötkarikás játékok pályázatánál találtuk ki, hogy ezen a helyen legyen a strandröplabda és a szinkronúszás. Ugyan a pályázatot vissza kellett vonnunk, ám az elképzelést átemeltük. Meglepő, de egyben fantasztikus volt látni, hogy bár nálunk a szinkronúszás nem annyira sikeres és népszerű sportág, sokat kell még fejlődni, hogy közelebb kerüljünk a legjobbakhoz, mégis mindig, a selejtezőkön és a döntőkön is tele volt a lelátó, és nagyon lelkesen szurkolt a közönség. Sok sportoló, vezető mondta azt, hogy ilyen hangulattal nem találkozott még szinkronúszó versenyeken. És persze ott voltam a Duna Arénában mindennap, szurkoltam Katinkának, Kapás Boginak, Cseh Lacinak, Gyurta Daninak, Kenderesi Tamásnak és a többieknek, ahogyan drukkoltam a Hajós Alfréd Uszodában a vízilabdázóknak is. Nagyszerű volt a helyszínen megélni a sikereket, látni, hogy ezek az alkalmak összekovácsolják a nemzetet. Ilyenkor, ezt olimpiai győzelmeknél vagy a labdarúgók tavalyi Eb-szereplésénél is látjuk, félre tudjuk tenni, ami elválaszt, kicsik és nagyok, pestiek és vidékiek, hölgyek és férfiak szurkolnak egyként a magyaroknak. Biztos vagyok abban, hogy a vizes vb megerősítette a magyarok önbecsülését, önbizalmát és összetartozását. És ez jó dolog.


– Említette az olimpiai pályázatot: a sikeres világbajnokságot látva nem keseríti el, hogy nem jutottunk el a szeptemberi NOB-döntésig, mert egy kis mozgalmacska kezdeményezésére vissza kellett vonni a kandidálást?

– Világosan látszik, hogy jól működött volna a haditervünk. Úgy képzeltük, hogy a vébé előtt, Lausanne-ban, a másik két várossal együtt, megtartjuk a legfontosabb prezentációt, és a korábbi alkalmakhoz hasonlóan meglepjük a világot. A prezentáció és a tárgyalások után a NOB döntéshozói átköltöznek Budapestre, hiszen szinte biztos, hogy majdnem mindegyikük megnézett volna bennünket éles helyzetben, a világbajnokság alatt, mint ahogy sokan közülük így is itt voltak, még Thomas Bach elnök és több alelnök is. Aztán a sikeres vébét követően, augusztus végén gördülékenyen megszervezzük a dzsúdó-világbajnokságot is, és amikor ezen túl vagyunk, szeptemberben jó esélyekkel várhatjuk a döntést az olimpiai pályázatról. Főleg úgy, hogy az a gondolat, miszerint egyszerre két helyszínről, a 2024-es és 2028-as rendező városról is döntsenek, már jóval a mi kiesésünk előtt megfogalmazódott. Joggal számíthattunk tehát arra, hogy a kettőből az egyik olimpiát megkapjuk. Így valóban sajnálhatjuk, hogy az álomrombolók sikerrel jártak, és azt az esélyt, hogy soha nem látott közelségbe kerüljünk az ötkarikás játékok megrendezéséhez, elveszítettük.


– Visszatérve a FINA-világbajnokságra: a leggyakoribb támadások, ahogy az olimpiai pályázatnál is láttuk, pénzügyi természetűek: jó-jó, de mindez mibe került nekünk?

– Nem csupán határidőben készült el minden, de bőven a költségkereten belül is. Amikor az a váratlan helyzet előállt, hogy Guadalajara visszalépett, készítettünk egy nagyon konzervatív, óvatos előzetes becslést. Ez a számítás arról szólt, hogy amennyiben még azokat a beruházásokat is, amikre a vébé nélkül is szükség van, beleszámítjuk a költségekbe, a legrosszabb esetben mennyibe kerülne a világbajnokság ebben a három naptári évben a központi költségvetés számára. Ez a becslés azt mutatta, a 2015-ös, 2016-os és 2017-es büdzsé kiadásainak fél százalékánál semmiképpen sem kell többet erre fordítani, még a legrosszabb esetben sem. Erről az összegről pedig tudtuk, hogy ezt bőségesen fedezi az évek óta az EU átlaga feletti magyar gazdasági növekedés.


– És tényleg nem került többe?

– Bebizonyosodott, ez olyannyira óvatos számítás volt, hogy amennyiben mindent a vébé nyakába varrunk, akkor sem értük el ezeknek a becsült kiadásoknak a felét sem. Tehát a költségvetés egynegyed százalékáról, 0,25 százalékáról beszélünk. Ám ez is félrevezető, mert a vébé költségének csak az mondható, ami kizárólag a világbajnokság célját szolgálta és hosszabb távon közvetlenül nem hoz hasznot. Mint a nyitó- és záróünnepség költségei, a szervezés kiadásai vagy az ideiglenes helyszínek. Ha csak ezeket tételeket nézzük, ezek a kiadások a 2015-ös, 16-os, 17-es évet nézve, az állami költségvetés kiadásainak 0,1 százalékát sem tették ki.


– Vagyis a büdzsé egyezred részét sem. Így már nem hangzik soknak.

– És azt se felejtsük el: nagy öröm volt, hogy megmutathattuk magunkat a világnak, bebizonyíthattuk, mire képesek a magyarok a vízben és a szárazföldön, de a vébét nem csupán emiatt a két hét miatt rendeztük meg. Csak ezért nem is lett volna szabad. Azért vágtunk bele, mert a világbajnokságnak önmagán túlmutató haszna, előnyei vannak Magyarország számára. Például gazdagodtunk számos olyan értékkel, amik itt maradnak. A Duna Aréna, a felújított Hajós Alfréd Sportuszoda és a Császár­­–Komjádi Uszoda mindenkié, használhatja a nagyközönség, tanulhatnak itt úszni az óvodások és kisiskolások, edzőbázisa lesz a magyar korosztályos és felnőtt sportolóknak. És a szurkolóké is, hiszen a legnagyobb sztárjainkat itthon, ilyen körülmények között láthatjuk, például 2020-ban a vízilabda-Európa-bajnokságon, a 2024-es rövidpályás világbajnokságon, a korosztályos világversenyeken.


– És a sporton túl?

– Ez az esemény lehetőséget teremtett arra is, hogy Budapesten egyébként is hiányzó, szükséges, ám sokáig halogatott fejlesztéseket hajtsunk végre. Tarlós István és csapata újjávarázsolta a Margitszigetet, a Kossuth tértől a Duna Arénáig gyalogos- és kerékpáros sétány épült, utakat tudtunk felújítani, új közterületek születtek, mint a Forgách utcától a Duna Arénáig vezető Dagálysétány, megépült Angyalföldnél egy egy kilométeres gát. Tehát ez a két év nagyot lendített Budapesten. Ráadásul a főváros jó híre több milliárd emberhez jutott el, ami kézzelfogható bevételeket hoz a következő években a turizmusnak, a vendéglátásnak. Mindennek a megvalósulása magyar családok ezreinek megélhetéséhez járult hozzá, hiszen csak a Duna Aréna felépítése ötezer embernek adott munkát, adó- és járulékbevételekkel járt, hozzájárult a gazdasági növekedéshez. A vébé lendületet adhat a magyar vizes sportágaknak, és meggyőződésem, hogy a szabadidősportra is pozitív hatása lehet. Biztos vagyok abban, hogy szeptembertől sokkal több gyerek akar úszni vagy vízilabdázni, és népszerűbb lesz a hobbiúszás is. Ezt a számos előnyt mind számításba vettük, amikor belevágtunk.

Bándy Péter