Ez a szeretet és a gyűlölet csatája volt

A cikk eredetileg a Demokrata hetilap április 6-ai számában jelent meg.

– Talán a hazainál is nagyobb a magyar kormánypártok választási sikerének külföldi hatása. Mit olvashat ki Brüsszel, illetve Washington ebből a győzelemből?

– A Fidesz–KDNP sorrendben negyedik, elsöprő arányú sikere európai mércével mérve is rendkívüli, példátlan teljesítmény. A Orbán-kormány a nemzeti szuverenista, konzervatív, keresztény értékrend egyik legfontosabb központja Európában, de még a világon is. A nyugati globalista, liberális fősodor már jó ideje az egyik legnagyobb ellenfelének, sőt, inkább ellenségének tekinti ezért Magyarországot. Ne feledjük, Obama volt amerikai elnök Trump választási manipulációkkal tarkított megbuktatása után azt mondta, még hátravan Magyarország… És Věra Jourová is úgy nyilatkozott, hogy be kell avatkozni a magyar választásokba. Így is tettek, a DatAdattól kezdve a sorosista NGO-kig és jogvédő szervezetekig. Ennek ellenére negyedszer is kétharmaddal győzött a Fidesz–KDNP, és ebből megtudhatták a globalisták, hogy a népet még ők sem képesek leváltani. Magyarország továbbra is őrzi a nemzeti és konzervatív értékrendet Euró­pában, és ez mintául szolgál, erőt ad mind a jobboldali pártoknak, politikusoknak, mind a hasonlóan gondolkodó, de most szavukat hallatni nem merő európai polgároknak is. Persze ne gondoljuk, hogy Brüsszel és Washington, illetve a globalista háttérhatalom beletörődik a vereségébe: még vehemensebben támadnak majd minket, erre kell felkészülnünk. Kemény évek jönnek, de ez a politikai és erkölcsi siker hatalmas erőt ad nekünk.

– Több elemző is tartott a fiataloktól, különösen az első szavazóktól mint olyanoktól, akik a liberális eszmék felé gravitálnak. Otthon maradtak? Vagy ők is belátták, hogy a Fidesz–KDNP a megoldás?

– Nagyon fontos észrevenni, hogy a fővárosban az országos átlagnál alacsonyabb volt a részvétel, ami arra enged következtetni, hogy a baloldali szavazók közül a liberális beállítottságú fiatalok egy része mégis otthon maradt. Nem gondolom, hogy megkedvelték volna a Fideszt és Orbán Viktort, inkább arról van szó, hogy egy huszon- vagy harmincéves fiatal számára is egyértelművé vált, hogy olyan kiszámíthatatlanul és elképesztően zavarosan politizáló és nyilatkozó ember mögé, mint Márki-Zay Péter, egyszerűen nem lehet beállni. Távol maradtak, mert nem érezték, hogy a Márki-Zay által fémjelzett baloldal képes lenne valódi alternatívát kínálni.

– Magas részvételi arány jellemezte a választást. Mi mozgósította az embereket?

– Ez a választás nagyon erősen az érzelmekről és az indulatokról szólt, olyannyira, hogy talán furcsán hangozhat, de ebben a kampányban a szeretet és a gyűlölet csapott össze, felkorbácsolta a hangulatot, és az urnákhoz vitte az embereket. A balliberális katyvaszkoalíciót döntően az Orbán Viktorral és kormányával kapcsolatos gyűlölet fogta egybe, nem a belső tartalom vagy a nézetazonosság. Ezzel szemben a nemzeti oldal a nemzetközösség összetartó erejéről beszélt végig, hogy támogatja a családokat, és megvédi gyermekeinket a genderideológiáktól. A Békemenet önmagában is egy közös értékrenden és szereteten alapuló közösség kezdettől fogva, és most, a háború idején a kormány mindent megtesz a menekültek megsegítéséért, befogadásáért. Márki-Zay folyamatosan támadta a különböző társadalmi csoportokat, nyugdíjasokat, vidékieket, és a fideszes szavazókra is becsmérlő megjegyzéseket tett. Ő nem integrálja a társadalmat, mint Orbán Viktor, hanem megosztja. A két nagy érzelem közül a szeretet győzött a gyűlölet felett, és ez talán a legfontosabb ebben a választási eredményben.

– Tudatosodik-e politikailag a magyar társadalom? Vagy nagy része még mindig felületes benyomások alapján választ?

– Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom nemzeti és konzervatív része, amely újra látványos többségbe került, nagyon tudatos, felkészült, és átlátja a viszonyokat. A balliberális tábor egészen más szemszögből tekint a hazai és a nemzetközi viszonyokra, számukra a nemzet nem sokat ér, és ez a két tábor teszi ki a választók kétharmadát, vagyis a magyar társadalom két értékrend és világlátás szerint továbbra is vészesen megosztott. A maradék egyharmad in­ga­dozik és pillanatnyi benyomások alapján dönt. De nem vitás, hogy az orosz–ukrán konfliktus kapcsán a béke és biztonság volt számukra is a legfontosabb, amelyeknek a garanciáit csak a kormányoldalon láthatták. Mindennek nagy jelentősége lehetett a választás végeredményében, a vártnál nagyobb arányú kormánypárti győzelemben.

– Az ellenzék elsősorban az emberek Orbán-ellenességére apellált. Azt hitte, ez mindent eldönt majd április 3-án. De él-e egyáltalán ilyen erős Orbán-ellenes érzület a szavazókban?

– Igen, mint mondtam, az ellenzék a gyűlöletfaktorra építette a kampányát, azt hitték, hogy tizenkét évnyi kormányzás után már mindenki a pokolba kívánja Orbán Viktort. De a gyűlölet csak a balliberális oldal törzsszavazóira jellemző, és azért még a baloldali szavazók egy része sem ellensége önmagának, különösen nem a bizonytalanok. Azaz ha nem is kedvelik Orbán Viktort, azt felfogják, hogy Márki-Zay és Orbán politikai képességei között hétmérföldes a különbség, és egy kiélezett, válságos, háborús politikai helyzetben nem lehet, nem szabad az ország irányítását amatőrökre, másod- és harmadvonalbeli, meggondolatlan és nem utolsósorban önállótlan, kívülről irányított politikusokra bízni.

– Budapest újfent kilógott a sorból. Mitől van ez, vagyis mi a Budapest-szindróma lényege?

– Eddig azt mondtuk, főleg a 2019-es önkormányzati választások baloldali sikere után, hogy a főváros egyértelműen a kozmopolita, baloldali, liberális szavazók kezében van, ez egy vörös és egyben szivárványos város. Ennek azonban ellentmondott egyrészt Tarlós István kilenc­évnyi sikeres főpolgármesteri korszaka, másrészt éppen a mostani fővárosi listás eredmények is azt mutatják, hogy csak nagyon szoros győzelmet tudott aratni itt a balliberális tábor, és sok választókörzetben a vártnál szorosabb küzdelem alakul ki, sőt, két helyen a Fidesz–KDNP jelöltje, Szathmáry Kristóf, illetve Dunai Mónika nyert. Ettől persze még mindig baloldali dominancia jellemzi a fővárost, de arról beszélni, hogy a Fidesz számára elveszett a főváros, erős túlzás lenne. Budapest is megosztott, akárcsak az ország, a képlet úgy néz ki nagyjából, hogy a vidék a Fidesz–KDNP kezében van, a fővárosban pedig továbbra is fennáll a baloldali dominancia, de ledolgozható, amire két év múlva, az önkormányzati választásokon esély kínálkozik. Ehhez azonban nagyobb energiákat kell mozgósítania a Fidesznek a fővárosban; ezúttal egy kicsit mintha lemondtak volna a Budapestről, főleg a budai részéről.

– Még az olyan tradicionálisan konzervatív, polgári kerületben is győzni tudott az ellenzék, mint a Várnegyed…

– Erről beszélek! A továbbiakban el lehet, sőt el kell hinni, hogy a fővárosban is van keresnivalója a nemzeti oldalnak. Persze csak 1,7 millió ember él Budapesten, míg vidéken 8 millió, és ezért a kormánypártok oldalán van a politikai fölény, de ne feledjük, a budapesti választók sem önmaguk ellenségei, és ha tartósan azt látják, hogy a balliberálisok által vezetett kerületekben, Zuglótól Kispesten át Újpestig, különösen hozzá nem értő, velejéig korrupt emberek teszik tönkre városukat, akkor nem zárható ki 2024-ig egy pálfordulás sem. Ezen kell dolgozni, talán még az a csoda is megtörténhet egyszer, hogy szűkebb pátriámban, Újpesten nem olyan ember nyer majd, aki testi sértés és a választási törvény elleni súlyos vétség gyanújával áll bíróság előtt, mint Varju László DK-s alelnök, hanem a polgármesterként kiemelkedően jó munkát végzett fideszes Wintermantel Zsolt.

– Melyek azok a legfontosabb választókerületek, amelyeket elhódított a Fidesz a balliberális oldaltól?

– Budapesten Szathmáry Kristóf és Dunai Mónika győzelme figyelemre méltó, fontos, hogy a billegő Pest megyei választókerületekben is mindenütt a kormánypárti jelöltek győztek. Nagy siker, hogy a baloldal felé húzó Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj Zemplén megyében ugyanez történt, valamint minden nagyvárosban is jobboldali győzelem született. Ott is, ahol inkább a baloldalnak állt a zászló. Egy Szeged-Csanád és egy Baranya megyei kerület kivételével mindenütt a Fidesz–KDNP jelöltjei futottak be.

– Most püfölik az ellenzéki oldalon Márki-Zay Pétert. De vajon ő vesztette el a választást, vagy a mögötte álló Dobrev klán, amelynek egyetlen programja volt csupán, a hatalom megszerzése és Magyarország kiárusítása?

– A baloldal egésze veszítette el a választást, mégpedig azért, mert igazából nem tudtak hiteles, racionális, elfogadható jövőképet kínálni Magyarországnak. Az „Orbán takarodj!” szlogen csupán a szimpla gyűlölet programja. Ez a legfontosabb ok. Emellett lényeges még, hogy mindenki előtt világosság vált: a balliberális tömb nem a nemzet érdekeit képviseli, hanem a globalista, liberális elit akaratát hajtja végre kritikátlanul, és ehhez jött az ukrajnai konfliktus is, amúgy az ellenzék vesztére, mert amíg a kormány felelős és meggondolt lépéseket tett, addig a balliberálisok háborúba sodorták volna Magyarországot. Vereségük oka természetesen Gyurcsány Ferenc személye is, akivel az őszödi beszéd és a 2006-os rendőri vérengzések után nem nyerhet a baloldal. Végül pedig Márki-Zayról egyértelműen kiderült, hogy totálisan kiszámíthatatlan, megbízhatatlan és felelőtlen politikus, aki válsághelyzetben teljes csődöt mond. Szerintem Gyurcsány lecserélte volna őt, már ha megteheti, de MZP mögött valamiért felsorakozott a Bajnai Gordon vezette, Soros-féle globalista hálózat, és talán még külföldi, titkosszolgálati szervezetek is ragaszkodtak hozzá. Nagyot tévedtek.

– A kudarc ellenére is együtt marad az ellenzéki összefogás, vagy újra kell fogalmazniuk magukat?

– Teljesen új alapokról kell kezdeniük az egészet, mert totálisan kudarcot vallottak. Ez óriási kihívás számukra, s ha nem tudnak megszabadulni Gyurcsánytól és társaitól, semmi jóra nem számíthatnak hosszabb távon sem.

– Migráció, járvány, energiaválság, háború… Sokak szerint sziklaként állja a viharokat a kormány, de mi az, amin az új kurzus során javítania kell?

– Bravúrosan kezelte és kezeli a válságokat a kormány, az ország 12 év óta töretlenül fejlődik. Most szerintem két dolog kerül előtérbe: egyfelől egy tudatos, felelős, nemzetben gondolkodó, izmos középosztály megerősítése, mert ezzel még hadilábon állunk, holott a közép­osztály az a réteg, amelyik a demokrácia legfőbb támasza és a gazdasági jólét megalapozója. Ezzel szoros összefüggésben önálló lábra kellene állítanunk a gazdaságunkat; ha jól értem, erről beszél egy ideje Matolcsy György is, ami elsősorban a középméretű vállalkozások megerősítését jelenti. Amivel egyben a külföldi tőkének való kitettségünket is csökkenteni kell, mert sebezhetővé teszi az országot, főleg olyan válságok idején, mint a mostaniak. Emellett pedig nagyon nem ártana végre a magyar közélet olyan megrontóit határozottan elszámoltatni, mint Gyurcsány Ferenc.

– Ha nem is kudarc a gyermekvédelmi népszavazás, de érvényességre és egyértelmű eredményre számítottunk. Mi volt a gond e téren, különösen úgy, hogy a számok szerint baloldalról is sokan nemmel szavaztak a kérdésekre?

– Sajnos a baloldali szavazók abban élték ki magukat, hogy érvénytelenné tegyenek egy olyan fontos népszavazást, amely a gyermekeinket akarta megvédeni a káros genderpropagandától. Ebben viszont óriási a felelősségük azoknak a külföldről pénzelt NGO-knak és álságos jogvédő szervezeteknek, amelyek a Soros-hálózat tagjaiként érvénytelen szavazásra buzdították az embereket. Bár miattuk nem emelkedett jogerőre a népszavazás, a „nem” válaszok elsöprő fölénye óriási erkölcsi győzelem.

– Mikor mennek börtönbe azok a választási biztosok, akik szabotálták a referendumot? Mert szabotálták, ez tény, igen sok internetes panaszt lehetett olvasni erről…

– Jogos a kérdés. Csak azt tudom mondani erre, amit oly régóta mondok, és nagyon remélem, hogy a következő időszakban teljesül is: végre ne legyünk következmények nélküli ország!