Ez már nem az a Havanna

Amikor Karácsony Gergely itt kampányolt 2019-ben, egy újságírónak elkotyogta, hogy az egyik politikustársa „Havannában már járt, de a Havanna-lakótelepen még soha”. Ez a mondat lehetne a kaviárszocializmus alaptétele, a luxusnyaraló Mártha Imre – a fővárosi közműholding vezetője – pedig megtestesült prófétája, és azt is megmagyarázhatja, hogy miért gyengült a balliberális oldal még Budapesten is.

Kiüresedett jelzők

Sokaknak feltűnt, hogy az „ősbaloldalinak” számító Havanna-lakótelepen a fideszes képviselő nyert, noha a XVIII. kerület szoros küzdelemben elveszett. Lévai István Zoltán mégis erősebben megszorongatta Kunhalmi Ágnest, mint Kucsák László 2018-ban (3,56 százalékponttal jobban szerepelt), a havannai szavazókörökben pedig 64 szavazat különbséggel (2791 voks) verte meg Kunhalmit.

A politológusok is meglepődtek a Fidesz fővárosi megerősödésén, Tölgyessy Péter szerint a dolgozók azt érezték, hogy fogyasztóként és munkaerőpiaci szereplőként is nagyobb lett a mozgásterük a Fidesz kormányzása alatt. A Havanna-lakótelep választási eredménye is azt bizonyítja, hogy a telepiek többségét nem az angyalok neme, hanem a hétköznapi boldogulás érdekli.

Bár ősbaloldalinak neveztük a Havanna-lakótelepet, mások azt írták róla, „munkáskerület”, ezek manapság már üres jelzők: harminc év alatt sokat változott a kerület és a lakossága is. Ráadásul a Fidesz nem először nyert itt, a 2009-es európai parlamenti választásokon győzött a Havanna-lakótelep minden szavazókörében, akkoriban 1657 voksot kapott a Fidesz–KDNP listája, a szocialistákéra csak 963-an szavaztak (az exszocialista szavazók derekasan támogatták a Jobbikot és az MDF-et is, miközben a Fidesz nem veszített szavazókat, sőt növelte támogatottságát). Ez egy évvel később is megismétlődött, ám azóta soha, ezért úgy döntöttünk, hogy körülnézünk a lakótelepen, és megpróbáljuk megfejteni a fideszes siker okát.

A Terminátor intelmei

Óva intenénk attól, hogy munkáskerületnek vagy gettónak nevezzük a Havannát – ha nyugat-európai nagyvárosokban így néznének ki a gettók, akkor nem lenne miről énekelniük az észak-afrikai származású francia rappereknek. Pedig indulásunkkor sokan elkerekedett szemmel néztek ránk.

– A Havannára mentek? – és furcsa félmosollyal búcsúztak tőlünk, talán mindörökre. Szóval a Havannáról még nem kopott le egészen a „hírhedt” jelző, veszélyes helyként van számontartva, és számtalan legenda fűződik hozzá: a tizenegyedik emeleten elkövetett erkélyes disznóvágást egyesek még mindig felemlegetik. Ám tény és való, hogy a 90-es évek elején még nagyon kubai világnak számított a Havanna.

A bűnözés egyik fővárosi fészkéről ezt írta egy korabeli újságíró: „A Havanna-lakótelepen az emberek többsége fél.” Ma inkább azt írhatnánk, hogy a Havanna-lakótelepen az emberek többsége él, munkába jár, óvodába megy a gyerekéért, a Kondor Béla sétányon fagyizik, kürtöskalácsozik, dönerezik vagy rétesezik… és nem áll tótágast körülötte a világ. A nagy CBA-ban jobb a kínálat, mint a belvárosiakban, forgalmas a posta, a gyógyszertár környéke, a köztereket bekamerázták; persze, egynémely dohánybolt környékén kevesebb a rózsa és annál több a tüske meg az üres sörösdoboz.

Galerik nincsenek, csak alkalmi alkoholisták csoportjai, a panelek ráklábai alá besurranó hajléktalan titokban kannás bort vedel, és nagyjából ugyanaz a két rossz arcú, dologtalan fiatalember flangál egész nap a telepen. Különös látvány az elengedhetetlen paneli romantikához hozzátartozó kiebrudalt, foltos matrac egy átjáró kellős közepén, a Kádár-korból itt felejtett kiskocsmában pedig azt mondják, hogy „itt sosem volt csapolt sör”. Nehézfiúk ligája ez, csakhogy ezek a jelenségek nem oly feltűnőek, bármelyik másik lakótelepen is előfordulhatnak, még a hajdan úri, budai panelek népe közé is keveredhet korpa.

A Havannán járkálva inkább a rend a szembeötlő: körbekerített játszóterek, játszadozó gyerekek, vigyázó szülők, karbantartott parkok, az új futókörön pedig Arnold Schwarzenegger buzdító igéi biztatják kitartásra a kocogókat, és mintha az ellenzéknek is üzenne a Terminátor: „Ha nincs víziód, akkor csak cél nélkül keringsz: no pain, no gain.”

– Feleségemmel 2020-ban költöztünk ide, cseppet sem bántuk meg, nagyon szeretünk itt élni, minden közel van, csendes, nyugodt környék. Hallottuk a mendemondákat, de már nem olyan, mint régen.

Többnyire jó élményeik vannak, mondja kérdésünkre egy fiatal házaspár, mások pedig megjegyzik, hogy akad ugyan még pár „Neander-völgyi” a telepen, de a polgárőrség és a rendőrség gyakran járőröz, a kertvárosban már több a betörés, mint a telepen.

– Este tíz körül a legtöbb ablak már sötét, ritkán buliznak, és előre szólnak, ha igen; a feleségem este is megsétáltatja a kutyát, nincs mitől félni, bár akadnak furcsa alakok, főleg a piac, a dohányboltok környékén – mondja egy idősebb úr, és a lakók többsége egyetért a korábbi véleményekkel: szeretnek itt élni, mert mindenhez hozzájutnak a közelben.

Páran azt állítják, hogy a fiatalok körében egyre divatosabb a telep, vidékről sokan ideköltöztek, mert még mindig olcsóbbak az ingatlanok, mint máshol. Egyesek ugródeszkának használják, mások nem terveznek elmenni, és persze rengeteg nyugdíjas lakik itt, meg a pártállami idők káderei bizonyos tömbökben.

A nagyjából hatezer lakásos telepen 17-18 ezren élnek, tehát annyian, mint Mohácson vagy Százhalombattán, lényegében a Havanna és a Csontváry Kosztka Tivadar utcákban. A tíz-, tizenegy emeletes panelházak közül sok tömböt hőszigeteltek, felújítottak, lépcsőházaik is rendezettek, tiszták – a panelprogramon kívüliek gondozatlanabbak, beütött postaládát, hiányzó padlócsempét és sok helyen berozsdásodott, ronda erkélykorlátokat láthatunk.

A Havannára manapság inkább a nyugalom és a rendezettség jellemző, igazából olyanná vált, mint bármelyik másik pesti lakótelep, sőt már nem is tartozik a legrosszabbak közé, afféle köztes állapotban leledzik: már nem Kuba, de még nem Rózsadomb.

2013-ban a Havanna számított a főváros legolcsóbb lakótelepének, 119 ezer forintos négyzetméterárával (vö. Gazdagréten 206 ezer forintba került egy négyzetméter), ám manapság az átlagos négyzetméterár már 604 ezer forint. 53 négyzetméteres lakást 29 és 39 millióért is találunk, de hasonló árakon 73 négyzetméteres nagypanelt is – mindezt a lakás állapota, elhelyezkedése, a háztömb minősége határozza meg. Az ingatlanos szakemberek szerint a még mindig a megfizethetőbb kategóriába tartozó panelok leginkább fiatal pároknak, kis családoknak adnak otthont, illetve a pályájuk végén járó, megtakarítást felhalmozni képtelen időseknek. Nem a klasszikus „munkásosztály”, de a bérért-fizetésért dolgozók laknak itt, közülük sokakat meggyőzhetett a Fidesz.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 / 18

Talpasok sikere

„Stop, Gyurcsány!” – feliratú tábla van kirakva egy panelház ablakába, és senki nem dobta be kővel. Ez is egyfajta politikai hangulatváltozást jelez, és Kiss Róbert helyi fideszes önkormányzati képviselő szerint az utóbbi időben a Havannáról sokan léptek be a Fideszbe. A változást már a Stop, Gyurcsány! jelszó alatt futó aláírásgyűjtés közben érzékelték, hisz sokkal többen látták el kézjegyükkel az ívet, mint korábban. Kiss Róbert szerint a mostani siker egyik titka a kemény talpasmunka, járták a telepet, beszélgettek a helyiekkel, hétköznapi gondjaikról érdeklődtek, és maga a lakótelep is élhetőbb, mint korábban.

– A 90-es években elvették a karórámat a Csontváry utcában, ma már ilyesmi nem fordul elő. Sokat változott a Havanna, javultak a helyiek életkörülményei, még a fideszes önkormányzat idején elkezdtük a Kondor Béla sétány felújításának első ütemét, központi teret alakítottunk ki, ám ezeket már a DK-s városvezetés adta át – mondja a fideszes képviselő. Úgy látja: most kell igazán elkezdeni a munkát, mert a választási eredmény azt bizonyítja, átfordítható a kerület.

Amíg beszélgetünk egy kis pizzéria teraszán, kocogók, munkából hazaigyekvő emberek jönnek-mennek körülöttünk. Az is feltűnik, hogy középkategóriás kocsikkal járnak a helyiek, ócska autót elvétve látni a parkolókban. Lévai István Zoltán országgyűlési képviselőjelölt szerint a helyi siker egyik oka az aktív kampányolás, rengeteg személyes találkozót tartott, összesen 27 utcafórumot rendezett a kerületben, közülük kettőt a Havannán, ezeken százan, félszázan vettek részt, ami ebben a műfajban jónak számít. A korábbi alpolgármester szerint Kunhalmi Ágnes munkáját nem érzékelték a helyiek.

– Amikor mi vezettük a kerületet, felújítottuk a Havannán az iskolát, az óvodát, idehoztuk a postát és elkezdtük kivitelezni a piac modern üzletsorát. Az elmúlt tizenkét év kormányzati politikájának és az elmúlt kilenc év önkormányzati munkájának van látszatja a lakótelepen. Nemsokára egy multifunkcionális kézilabdapályát is átadunk, amely focizásra és kosarazásra is alkalmas lesz. A kormányzati politika jóléti intézkedései, a csok, a 13. havi nyugdíj visszaépítése, az szja visszatérítése meg a gazdasági konjunktúra miatt az itteniek azt érezhették, hogy jobban élnek, hisz emelkedett a bérük, a rezsicsökkentés működött, és szépült a környezetük. Szerintem az itt lakók rájöttek, hogy olyan politikai erőt kell támogassanak, amelyik a mindennapi életüket segíti, a háború pedig rendkívül bizonytalanná teszi a helyzetüket – mondta Lévai István Zoltán, aki a 11 szavazókörből hetet megnyert, ám a külföldi és az átjelentkezős szavazatok miatt az ellenzéki jelölt felé billent a mérleg nyelve.