Ezen a napon hívta tetemre Horthy a vörös rongyokba öltözött Budapestet

„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város letagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, sárba tiporta nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Börtönre vetette és elüldözte hazájukból a nemzet legjobbjait, azonkívül elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban olvad le szívünkről a jég, és mi készek vagyunk megbocsátani.”

Százhat évvel ezelőtt ezen a napon hangzottak el Budapesten Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezérének ikonikus szavai. A későbbi kormányzó élvonalbeli csapatai kíséretében 1919. november 16-án vonult be Budapestre.

Új korszak kezdete

Ez az esemény nem csupán a Tanácsköztársaság bukása utáni rend helyreállításának fontos mozzanata volt, hanem egy új korszak kezdetének szimbolikus megnyilvánulása is.

Az ország ekkor még a trianoni békeszerződés aláírása előtti időszak feszült politikai és társadalmi helyzetében tengődött amelyben Horthy szerepe a nemzeti egység megteremtésének jelképeként mutatkozott meg. Az antant megszállás és az ideiglenes kormányok változásai mellett a tanácsköztársaság rémtettei és a gazdasági válság is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar társadalom egy határozott és erőskezű vezetőt kívánt. A Nemzeti Hadsereg egyenruhásai fegyelmezett alakzatban vonultak át a főváros utcáin, miközben ünneplő tömegek éltették őket.

Ez az esemény az anarchia végét és a rend helyreállításának kezdetét jelentette.

Horthy Miklós: „Ezek a kezek büntetni, sújtani is tudnak, ha kell”

„Katonáim, miután betakarították a földekről az Isten áldását, fegyvert fogtak kezükbe, hogy rendet teremtsenek a hazában. Ezek a kezek nyitva vannak testvéri kézszorításra, de büntetni, sújtani is tudnak, ha kell. Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor, hanem azok is, akik vétkeztek vagy bűnösöknek érzik magukat, megtérjenek és hatványozott erővel segítsenek felépíteni a magyar nemzeti erényekben tündöklő Budapestet. A mártírokat, az itt sokat szenvedett, velünk érző testvéreinket meleg, tiszta szeretettel öleljük keblünkre” – hangzott Horthy Miklós beszéde, előrevetítve egy olyan politikai rendszer megteremtését, amely képes lesz megőrizni a magyarság értékeit és biztosítani az ország jövőjét.

Történelmi érdekesség, hogy a Nemzeti Hadsereg bevonulásának és a Gellért téri beszédnek az időpontja éppen a Károlyi-féle Népköztársaság kikiáltásának egyéves évfordulójára esett.

A Horthy-korszak kezdetétől fogva a nemzeti újraegyesítés és a keresztény-konzervatív értékrend hangsúlyozása vált meghatározó politikai irányvonallá. Horthy személye az ország függetlenségének és egységének szimbóluma lett.

Történelmi pillanat

Horthy Miklós bevonulása a későbbi emlékezetpolitikában is fontos szerepet kapott. A Horthy-korszak alatt az eseményt évente megünnepelték, mint a nemzeti egység és a rend helyreállításának szimbólumát. Az 1945 utáni kommunista rendszer azonban megpróbálta kitörölni ezt az eseményt a kollektív emlékezetből, negatív színben feltüntetve a kormányzó szerepét.

Ám ahogy a rendszerváltozás után újra feléledt az érdeklődés Horthy Miklós történelmi szerepe iránt, ezzel együtt a bevonulás is elnyerte méltó helyét, és ma a magyar történelem egyik meghatározó pillanataként szerepel a történelemkönyvek lapjain.