Ezentúl ingyen lesz minden

Ki tudja, hogy a váratlan fordulatnak köszönhető-e, vagy valami másnak, de az új polgármester, Rácz Roland amikor benyitott, üresen kongó épületben találta magát, ugyanis amikorra odaért, addigra mind a hat hivatali dolgozó felmondott vagy nyugdíjba vonult. Lett is belőle országos hír, némi rasszizmusra utaló felütéssel, hiszen az ATV meg a HVG és rokonaik rögvest világgá kürtölték Rácz magányát, noha ott sem voltak.

A nógrádi hegyek mellkasán, akár márványtestű szeretők, ködfelhők hemperegnek. A falu kora reggel bujdokol még a csípős október elől, csak két kóbor kutya meg egy púpos macska bóklászik keresztbe az úton. Bezzeg a tanácsháza – ahogy errefelé ma is hívják – hangos, először két, majd röviddel utánuk újabb három falubéli érkezik az udvarába valamit kérni, noha nemcsak elöljáró, de ügyfélfogadás sincs.

Ott ácsorog velük együtt a falu új vezetője is, aki miután közlöm vele, hiába üzente, hogy nem nyilatkozik, én mégis itt vagyok, rám förmed.

– Velem ne csinálja ezt! – fogalmaz olyan tömören, mint egy Mikszáth-novella, és visszamenekül a hivatalba, még az iroda ajtaját is bevágja.

– A falu tisztes többsége akaratából lett polgármester – nyitok rá néhány kopogást követően. – Ezért maga ne csinálja ezt, mert csak árt vele.

– Eddig 47 újságíró hívott fel, hogy miért mentek el a dolgozók a roma polgármester elől, de egy sem jött ide.

– És az ATV meg a HVG? Azok írtak magáról.

– Egyik sem járt itt, uram, engem rászedtek, becsaptak. Néhány napja egy idősebb férfi volt itt, aki azt mondta magáról, hogy szabadúszó, aztán az ajtóban állva kérdezett meg kamerázott. Hogyan lett belőle ATV meg HVG, azt nem tudom. Éppen tegnap, október 14-én tettük le az esküt a képviselőkkel együtt, már a hivatali posztokra keresünk jelentkezőket. Addig a szomszédos magyargéci körjegyzőség dolgozói látják el a feladatokat, szóval megy a munka – sorolja, mintha leckét mondana fel.

– A származása miatt hagyták faképnél?

– Akik elmentek, azokról én nem tudok semmit, velük soha nem beszéltem, de most már mindegy.

– És mit szólnak mindehhez a magyarok?

– Na látja, erre én is kíváncsi vagyok.

– A falusi sztárfamília, Gáspárék segítettek a győzelemben? Hiszen rokonai.

– Nincs nekem előnyöm Győzikéékből, a magam lábán állok – böki oda, aztán kissé megenyhülve arról beszél, hogy tanfolyamot végzett hegesztő. Vállalkozóként dolgozott Németországban, utána pedig a Dunántúlon, de mindig szigorúan az építőiparban.

– Azzal kampányolt, hogy gyökeres változás kell, mert a pénzek eltűntek, a cigányok pedig háttérbe szorultak. Most mi lesz másként?

– Két napja kezdtem, mit vár tőlem? Egy ifjúsági házat akarunk nyitni, mert sok a fiatal, és nem tudnak magukkal mit kezdeni. A droghelyzet nálunk nem olyan rossz, mert van egy megyei másodosztályú focicsapatunk, az öcsém vezeti, és oda jöhetnek. A többi meg adja magát.

Kikísér az udvarra. Többen várakoznak ott.

– Hogyne örülnénk nekije, Roland fajin, talpraesett cigány ember – lelkendezik az udvaron várakozók egyike, az 59 éves Terus, de szigorúan vezetéknév és fényképezés nélkül.

Elárulja, hogy a 34 évig polgármesterkedő Verbói Gábor ha kérni jöttek hozzá, mindig csak azt válaszolta, gyertek vissza később; hát Roland a fajtájával ilyet nem tehet. Aztán megjegyzi: azért neki sem kellett volna ötvenmilliós autóval kampányolni a csóró cigányok között.

– Miért, a Verbói meg rasszista, régebben Jobbik-gyűlést engedélyezett a faluban – kontráz Rácz Angéla, a helyi roma önkormányzat ugyancsak frissen megválasztott elnöke –, pedig mi is magyarok vagyunk, nem csak cigányok. Igen, átvettük a hatalmat a faluban, mert sokan vagyunk és egyenlőséget akarunk. Régebben volt itt cigány ktsz, ott bádogot hajlítottunk meg szeget kovácsoltunk, később meg függönycsipeszt gyártottam, most leszázalékolt vagyok. Az egyik fiam informatikus, ráadásul annak a fiamnak az apja fehér paraszt, mégsem kap állást, mert cigány. Ausztriában lett pizzasütő. Csináljanak ide munkahelyeket, mert az óvodába meg az iskolába már alig jár magyar gyerek, a drog meg csak terjed, mi lesz velünk itt, a világ végén?

Amikor végre lélegzetet vesz, közbevetem.

– Az új polgármesterük azt mondta, a mákonyhelyzet errefelé tűrhető…

– Akkor rosszul mondta. Tűrhető egy fenét! Már holnap négy-öt kisgyereket kellene állami gondozásba vinni, mert a szüleik elkábítózzák előlük a kólát meg a kolbászos chipset.

Egy másik asszonyság is megszólal.

– Gábor bácsi könnyen volt polgármester, mert mellette fácánokat nevelt, nagy háza, földje van, vadászni jár, oszt mégis csak ígért, de eleget nem adott – mondja és gyatrán megtöltött cigarettára gyújt, lángot vet a papírja. – Nem adott gyógyszerre meg hűtőládára sem, pedig tényleg bekrepált a régi.

Egy sorára váró sovány özvegyasszony is megszólal.

– Én Verbóiról rosszat nem mondhatok, amikor jöttem, fogadott, beszélgetett velem, jó volt hozzám, a férjem halála után segélyt is adott, de most én se szavaztam rá – néz maga elé csöndesen. – Azt mondták rá, saját zsebre dolgozik és változás kell, hát rajtam ne múljon, de azért sajnálom Gábor bácsit.

Itt az ideje, hogy fölkeressem a volt polgármestert, akit a többség Gábor bácsinak nevez; tagadhatatlanul a szeretet és talán a tisztelet jele is.

Gábor bácsi, azaz Verbói Gábor inkább jókedvűen, mintsem borúsan nyitja meg a kertkaput. Azt mondja, 34 év polgármesterség után lehet, hagyni kellett volna az egészet, de úgy gondolta 65 évesen, még a kilencedik ciklus is beleférhet. Összesen nem kevesebb mint 48 évet húzott le a közigazgatásban, Kádárék alatt a szécsényi tanácsházán kezdte, de a földművelésről és állattartásról, újabban pedig a falusi turizmusról szorgalmas feleségével, aki óvodavezetőként dolgozott, soha nem mondtak le. Nagy házánál a faluban akadnak sokkal nagyobbak, és 50 vagy 80 milliós autója sincs, mint másoknak Nógrádmegyeren.

– Nem volt vezetékes ivóvíz, távvezeték, gázvezeték, szennyvíz-elvezetés – sorolja már a nappaliban. – Így kezdtünk hozzá 1990-ben. Aztán folyamatosan kiépítettük mindet, és közben idősek otthonát alapítottunk, falusi pékséget, aztán bölcsődét nyitottunk, az út- és épületfelújításokról most nem beszélve. Tavaly szolgálatom elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át a belügyminisztertől – mutatja a kitüntetést. – Nézze, az én őseim 300 éve települtek ide Felvidékről és mint ők, én is igyekeztem mindent megtenni a szülőfalumért. Persze, hogy segítettem a cigányságot is, amivel tudtam, gyakran a saját pénztárcámból. A feleségem cigány hagyományőrzés címén közös sütést meg főzést szervezett az óvodában, mi férfiak pedig, cigányok és magyarok tűzbe mentünk egymásért a focimeccseken. Ha mégis újat akartak, hát itt van, csinálják ők tovább. Akad nekem munka a földeken is bőven.

Igyekszem tágabb körben is tájékozódni a változás oka felől.

– Nézze, a jót is, ha sokáig tart, meg lehet unni – mondja a szomszédos Magyargéc polgármestere, Velki Róbert, aki 28 éve vezeti faluját, amikor Verbói felől érdeklődöm. – Gábor jó kolléga és jó barát volt és marad. Sok mindent tettünk közösen a két faluért, most pedig abban segítünk, hogy ne álljon le a hivatal Rácz polgármester keze alatt. Megyeren a cigány lakosok száma már több mint 50 százalék, és ők így döntöttek. Megértheti, ha erről többet én nem akarok mondani.

Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a lakosság összetétele megváltozott? Talán igen, de lehet, hogy nem csak ez van a háttérben…

– Akiknek eddig segített Gábor bácsi, most azok szúrták hátba – summázza röviden az alacsony termetű, de nagy frekvencián társalgó Enikő, akit vállalkozásánál fogva mindenki ismer, és aki emiatt kér diszkréciót. – Én cigány vagyok, ezért kimondom, hogy a cigányok többsége buta és irigy. Hisznek annak, aki hitelbe ad nekik húsárut, hátha a fiára szavaznak, meg annak, aki híres és pénzes cigány létére fizet nekik egy-két felest, aztán ettől meg a dumájuktól azt gondolják, ezentúl ingyen lesz minden. Ennél jobban csak a Facebooknak hódolnak. Ami azon van, az nekik szentírás. Szerintem ma reggel is ott álltak a tanácsháza udvarán, és várták, hogy az új polgármester kinyisson. Tudni kell azt is, hogy Rácz Roland meg a Gáspár Győzőék egy família, övék az egész Malom utca. Ha ezért hagyták ott a hivatalt a dolgozók, én megértem. De van itt még valami. Amikor 2006-ban a híres Győzike elindult polgármesternek Gábor bácsi ellen, akkor nagyon csúnyán leégett, erre sem árt gondolni. A többit meg rakja össze maga!

Rakosgatom is a tényeket, mint Róth Miksa az üvegmozaikot, miközben Enikő szavai tovább kísértenek:

„A gazdag cigányok, köztük én is, lenézik a csórókat, azokat, akik nem dolgoznak, csak öt-hat gyerek után felmarkolják a pénzt, aztán beülnek a Buzi Jóska kocsmájába, a seggére verni. A normálisak meg kétségbe vannak esve, hogy Istenem, mi lesz most itt.”

A köztiszteletben álló Gáspár Lászlónak az apja gúnynevére keresztelt Pipja Kft.-je több mint 30 éve egyformán szolgálja ki a Zsiguli, a redves Opel, a drága Audi vagy éppen a Hummer gazdáját fajra, bőrszínre való tekintet nélkül. Előre is bocsátja, miközben Cinka Panna-festménnyel meg Lila ruhás hölgy gobelinnel ékesített irodájába tessékel, hogy ő ugyan az ismert Gáspár família tagja, de soha nem nyilvánít róluk véleményt. Nem is ezért jöttünk.

– Nem hiszem, hogy akad még egy cigány ember, akit harminc éven át képviselőnek választottak volna a falujában – mondja inkább fásultan, mint fellengzősen. – Most először nem kellettem, egy roma fodrász fiú került be helyettem, kívánom, hogy sikerüljön neki. Ha megnyerték, hadd csinálják.

Ahogy a famíliájáról, úgy a falu lelkiállapotáról, benne a magyar–cigány viszonyról sem akar társalogni, mert amíg mások máshol kavarnak a pénz után, addig neki mindennap itthon kell megkeresnie, ezért nála nincs helye az összevissza elmélkedéseknek. Viszont büszkén mutatja az amerikai kőgazdagok kocsiját, egy Prágában jutányos áron szerzett, használt Cadillac limuzint, bele is ül a kedvünkért.

– Annyit még elmondok, hogy szerintem ha az autószerelő Bacsa Roland gyerek, aki meg Verbói rokona, nem indul el szintén polgármesternek, akkor a rá leadott szavazatokkal Gábor, hiába ócsárolták meg uszítottak ellene, most is megnyerte volna a választást. Most már mindegy, túl vagyunk rajta, és hiába szeretnék egyesek, nem lesz belőle cigány–magyar ellentét.

A falusi autószerelő műhely roncsainak overallos gyógyítói velünk együtt várják vissza volt polgármesterjelölt főnöküket, mert ahogy fogalmaznak „momentán házon kívül tartózkodik”. Addig elmegyünk a közeli temetőbe, mert a melósok látták, hogy az imént fehér SUV-val az idősebb Gáspár Győző tartott oda, biztosan a felesége sírjához.

Minden temető az élők tükörképe. Az idegen ha felkeresi, könnyedén meglátja benne az ott élő közösség lelki és anyagi állapotát: a korhadt fakereszttől a csálén lefordult műkő fedlapon át a faragott oszlopos márványkriptáig. Némely megyeri síremlék árából akár háromházas portához is hozzá lehetne jutni a környéken. A frekventált első parcellában vastag aranyozott betűk csillannak meg a művirágok között: Bangó, Gáspár, Rácz…

– Sokat adnak rá, akiknek van miből – mondja huncutul Marika néni, aki két éve temette el az urát, és azóta a tőle örökölt háromkerekű elektromos masinával jár ki hozzá. – Tőlem átvehetik az egész falut és uralkodhatnak rajta, mert a mi fiataljaink már úgyis elmentek innen. Az Orgona utcában lakom, azt hívják a megyeri Chicagónak. Arrafelé majd minden udvarból 4-5 gyerek futkos ki a főútra, de a parasztéból, akarom mondani a magyaréból egy se, mert neki nincsen – festi le a sötétülő jövőt, de látszik rajta, ő is odavan, már félig a síré. Hirtelen megnémul, összerezzen és a sebesen közelgő Gáspárra mutat.

Idősebb Gáspár Győző félreérthetetlenül tudtomra adja, hogy ő nem áll szóba akárkivel. És már mondja is.

– Én nem az a cigány vagyok, akivel csak úgy beszélhet vagy bárhol szóba állhat – mondja szinte kiabálva és kissé fenyegetően, mintha az egész világ a zsebében volna. – Nézzen körül, itt mindent szétloptak Verbói Gáborék. Persze, mi szerveztük meg, hogy ne győzhessenek, én álltam az egész mögött, mert elegünk van. Rácz Roland meg azt mond, amit akar. Mi, az összes cigányok ebben a faluban 33 évig háttérbe voltunk szorítva, mostantól szoruljanak ők. Vége az uralmuknak! Mi meg csodát teszünk Nógrádmegyeren.

A temető sarkánál érett birsalma pottyan váratlanul elénk a fáról egyenesen az útra: az illata olyan otthonias, akár a reggeli pirítósé. Hiszen lakható otthonok vannak itt is.

– Az biztos, hogy mögöttem nem állt Gáspár, meg senki más, én magamtól indultam polgármesternek, mert vallom, kellett a változás – mondja az időközben hazatérő Bacsa Roland a műhelyében. – Igaz, nem nyertem, csak a testületbe kerültem be parasztként. Hogy miattam vagy nem miattam veszített Verbói, azt csak a jó Isten tudja, de azt meg én, hogy akik a valódi változásra szavaztak, azok nem ilyen változást akartak, velem együtt. Rácz Rolandban bíztam, szerintem jó ember, ezért is fájlalom, hogy mégsem engem jelölt alpolgármesterének, pedig a falu magyar lakossága ezt várta el tőle.

Az alakuló ülésen már látszott, úgy állnak ehhez a kérdéshez, hogy a magyaroknak semmit. Emiatt most sok ember elcsüggedt, én is azon őrlődőm, hogy érdemes-e folytatni, hiszen mindenben leszavazhatnak. Nem tudom, mi vagyok, bűnbak-e vagy árva remény. Akárhogy lesz, együtt kell élnünk.

A totális, ezért viharos megyeri őrségváltás hétköznapi lényegét az egyik benzinkutas fogalmazta meg, miközben kiszolgált: ha öt paraszttal egy cigány jön szembe az úton, akkor a cigány húzza össze magát, ha viszont öt cigánnyal egy paraszt jön szembe azon az úton, akkor meg a paraszt. Közben meg is tankoltunk.