Ezt akarta üzenni Szergej Lavrov a Nyugatnak
Exkluzív interjút készített Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel az Ultrahang YouTube-csatorna; az interjút szinte az egész nemzetközi sajtó szemlézte. Király Tamást arról kérdeztük, hogy milyen személyes benyomást szerzett a külügyminiszterről, mit szól a kritikákhoz, illetve, hogy valójában mit akart ezzel üzenni Szergej Lavrov a Nyugatnak. Interjúnk.
– Milyen embernek láttad Szergej Lavrovot?
– Úgy éreztem magam, mint amikor egy ember sétálgat az erdőben, és leül mellé egy óriási medve, de a helyszínen észre sem veszi, csak utólag, a térfigyelő kamerán látja viszont. A beszélgetés közben az otthoniakhoz hasonlóan arra koncentráltam, hogy meghallgassam az interjúalany álláspontját, ebből a szempontból ugyanúgy kezeltem, mint bármelyik interjúalanyunkat, Krausz Tamást, Nógrádi Györgyöt vagy éppen Székely Sándort az Igen Szolidaritástól.
– Szigorú protokoll volt az interjún?
– Sok biztonsági feltételt támasztottak, például nem vihettünk be laptopot az interjúra, ezért előtte este egy gyorsnyomdában kinyomtattam a kérdéseimet. Ráadásul ez volt életem első angol nyelvű interjúja. A diplomácia szabályai szerint mindig a vendéglátó dönti el, hogy milyen nyelven ad interjút, vélhetően gesztusnak szánták az angol opciót. Mi jobban örültünk volna a szinkrontolmácsolásnak, hiszen így egyikünk sem tudott az anyanyelvén beszélni, de ez is bonyolult lett volna a diplomácia szabályai szerint.
– Szerinted kinek és mit akart üzenni az orosz külügyminiszter?
– Úgy gondolom, hogy Amerikának azt akarta üzenni, hogy Oroszországon nem fog múlni a békemegállapodás, csak mondják meg, hogy hol és mikor üssék nyélbe, de a feltételeikből nem engednek, ahogyan a területekből sem.
– A nemzetközi média szemlézte az interjút?
– Az orosz, az indiai, a kínai, a török és a brazil sajtó is hosszan szemlézte. A kínai állami tévében is bejátszották az ultrahangos interjú egyik részletét.
– Elégedett vagy az interjúval? Mennyire érezted diplomataválaszoknak a válaszait?
– Fontos leszögezni, hogy nem azért utaztam Moszkvába, hogy számonkérjem az orosz külügyminisztert, én az orosz álláspontra voltam kíváncsi, leginkább arra, hogy számukra mi az az alkupozíció, miből engednének, miből nem, a békéért cserében. Ezzel kapcsolatban szerintem lényeges dolgokat mondott Szergej Lavrov.
– Sokan azzal kritizáltak, hogy nem kérdeztél vissza elégszer.
– Mivel nagyon hosszan válaszolt egyes kérdésekre, való igaz, hogy belekérdezhettem volna jobban az ukrán témába, de akkor nem maradt volna idő a magyar kérdésekre, és szerintem bűn lett volna kihagyni október 23. táján ezt a szimbolikus ügyet. És szerintem egy fontos válasz hangzott el, hisz azt mondta, hogy az 1956 október 23. forradalom és szabadságharc leverése a Szovjetunió történelmi hibája volt; noha én nem hibának, hanem inkább bűnnek tartom. Mégis, ez így elhangzott Putyinra hivatkozva, és ez egy olyan mondat, amit érdemes figyelembe vennünk; jó, hogy ez egy magyar csatornán hangzott el.
– Tudtál vele beszélni interjún kívül is?
– Nagyon keveset. Eleve 45 percet adtak az interjúra, ezt húztam el egy órára. Az interjú előtt pár mondatot beszéltünk, megdicsérte a cipőmet, erre fel én is az övét, elmondtam, hogy milyen YouTube-csatorna vagyunk. Utána elsietett, mert interjút adott egy orosz csatornának is.
– Közismert, hogy Szijjártó Péter külügyminisztert kérted meg, hogy segítsen tető alá hozni ezt az interjút. Az orosz külügyminisztert nem kérted meg, hogy járjon közben egy Putyin interjúért?
– Mivel érzékelhetően egy olyan időszakban érkeztem Moszkvába, amikor igencsak feszült a helyzet, nem igazán volt helye a poénkodásnak. Igyekeztem megadni a tiszteletet a világ talán harmadik legnagyobb hatalmának külügyminiszterének. Egyébként láttam olyan orosz nyelvű interjúját, melyben feloldódva viccelődött, de ennek az interjúnak volt egy üzenete a külvilág felé. Eleve angolul adta, az Egyesült Államokat nem bántotta és udvariasan fogalmazott, mégis azt sugallta minden mondata és mozdulata, hogy sok mindenen fel vannak háborodva.
– Gondolom, olvastad a magyar sajtó reakcióit. Ilyenre számítottál?
– Őszintén mondom, hogy még ennél is rosszabbra számítottam. Ugyanakkor nincs bennem frusztráció vagy sértettség. Soha nem szégyen bevallani, hogy van hova fejlődni. Ugyanakkor nem a 444-nek, a HVG-nek, meg a belterjes szakértői világnak készítettem eddig sem a műsoraimat, hanem az Ultrahang népes hallgatói családjának, akik nagyon jól fogadták az interjút, közös sikerként élték meg. A csatornánk kevesebb mint öt éve a gardóbszobámból indult, rengeteg csetléssel-botlással, de eljutottunk odáig, ahol most tartunk. Fontosnak tartom, hogy tanuljak a kritikákból, legyenek azok jó vagy rosszindulatúak, hiszen vannak, akik már megérkeztek, és vagyunk, akik még úton vagyunk.
