Fájdalmas évforduló: ezen a napon veszett oda Erdély
1918 december 1-jén az Erdélyi Nemzeti Tanács kimondta Erdély, a Bánság, a Körösvidék és Máramaros Romániához való csatlakozását. A döntés után hamarosan betörtek a román csapatok, és bár szerveződött ellenállás, a Székely hadosztály harca központi támogatás nélkül kudarcra volt ítélve, ezzel pedig elkezdődött a trianoni országvesztés hosszú és fájdalmas folyamata.
December 1. a magyar történelem egyik legfájdalmasabb évfordulója. 106 évvel ezelőtt ezen a napon tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nagygyűlését, ahol kimondták Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye – elszakadását Magyarországtól, és Romániához való csatlakozását. Egyoldalú döntés volt, amely az erdélyi magyarságot a szépen hangzó ígéretek dacára teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogától, és egyúttal elindította a Trianonhoz vezető út első fejezetét.
A gyulafehérvári nagygyűlés és az Erdély elszakítására irányuló román politikai törekvések gyökerei mélyen nyúlnak vissza a 19. századba. A román politika már ekkor felkarolta a dákoromán-kontinuitás elméletét, amely kreált történelmi alapokon követelt területeket a Kárpátokon túl. Az első világháború előtt a Román Királyság komoly propagandát folytatott az erdélyi románság és a területi igényeik mellett, ami előkészítette a terepet a világháborút követő eseményekhez.
1916-ban Románia az antant oldalán lépett be a világháborúba annak reményében, hogy a győzelem esetén megkapja Erdélyt, és a román haderő gyorsan meg is indult elfoglalására. Az Osztrák–Magyar Monarchia és a központi hatalmak azonban gyorsan visszaverték a támadást, és 1918 májusában a Román Királyság különbékére kényszerült. Ám a világháború végül az antant győzelmével zárult, és Románia 1918 novemberében visszalépett a háborúba, hogy érvényesítse területi követeléseit.
A gyulafehérvári nagygyűlésen 1228 küldött – román politikusok, katonák és szociáldemokraták – gyűlt össze, hogy kimondják Erdély elszakadását. Bár a nagygyűlés előtt egy nappal, november 30-án ígéreteket tettek a nemzetiségek, így a magyarok és a szászok vallási, kulturális és politikai autonómiájára, ezek a kijelentések végül soha nem váltak valóra. Szomorú történelmi érdekesség, hogy a hazánkat akkor vezető Károlyi-kormány annyira törekedett az antant szemében jópontokat szerezni, és Romániával jó viszonyt kialakítani, hogy a nagygyűlést megelőzően a Magyar Államvasutak még ingyenes vonatokat is biztosított a demonstrálóknak, de ez a gesztus nem hatotta meg a románokat.
A Székely Hadosztály: az utolsó magyar kísérlet Erdély védelmére
A Székely Hadosztály története az Erdélyért folytatott reménytelen küzdelem szimbóluma. A hadosztályt 1918 novemberében szervezték meg az erdélyi magyar lakosság védelmére. Kratochvil Károly ezredes vezetésével mintegy 8.000–10.000 székely és magyar katona próbálta feltartóztatni a román csapatokat. Bár a hadosztály harci morálja kiemelkedő volt, a magyar kormánytól alig kaptak támogatást, és súlyos ellátási hiányokkal küzdöttek. Álljon itt kiemelve Pogány József kormánybiztos neve, aki nem átallott parancsba adni, hogy az Erdélyt védőknek küldendő ágyúkról szereljék le az irányzékot, így azokat nem lehetett rendeltetésszerűen használni.
A Székely Hadosztály több helyszínen, például Székelyudvarhely és Csíkszereda környékén ütközött meg a román csapatokkal, de a jelentős túlerő és a hiányos felszerelés miatt nem tudott tartós eredményt elérni. Az egység végül 1919 júliusában feloszlott, a román hadsereg pedig tovább nyomult Magyarország belseje felé. Az 1919-ben kezdődő párizsi békekonferencia során a gyulafehérvári döntést a nemzetközi közösség is jóváhagyta, és az 1920-as trianoni békeszerződés hivatalosan is Romániához csatolta Erdélyt. Románia területe ezzel mintegy 60 százalékkal nőtt. Nem véletlen, hogy december 1. Románia hivatalos nemzeti ünnepe, ahogy ők nevezik, Nagy Egyesülés Napja. Annál bicskanyitogatóbb, hogy akadt olyan magyar miniszterelnök, aki képes volt román kollégájával koccintani ezen a napon: 2002. december 1-jén, a budapesti Kempinski Hotelben Medgyessy Péter pezsgővel koccintott Adrian Năstaséval, többek között Göncz Árpád volt államfő és Kovács László külügyminiszter társaságában.
